Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-09-01 / 9. szám
2. oldal «IffVAKOfcf GAZDASÁGPOLITIKA KINa közgazdasaga napjainkban PÉCSI KORNÉL DR.: E sorok írója néhányszor már felhívta a figyelmet az Est & Quest c. folyóirat kitűnő, világpolitikai érdekű elemzéseire. Legutóbbi, 1971 júniusi számában J. Laforet a maga megfigyeléseivel kiegészítve ismerteti J. Deleyne “Économie chinoise” (Paris 1970, Seuil) c. rendkívül időszerű munkáját. Tudvalévő, hogy az indokínai háború, jóllehet egy ideig erőteljes mozgásban tartotta az amerikai ipart, hovatovább mégis olyan mértékben kimerítette a nemzetgazdaság erőforrásait, hogy a katonai megoldás helyett politikait kell keresni. — Sürgőssé vált egy ilyen megoldás keresése a Szovjet csaknem tüneményes előnyomulása miatt is a Földközi-tenger térségében. Ez a rohamos betolakodás már nemcsak Európa teljes bekerítését jelenti, hanem fontos afrikai kulcspozíciók megszerzését is! Mindez azért, mert a) a kivérzett Európa erkölcsi-szellemi erejében még mindig rokkant. Anyagi feltápászkodásához nem sikerült olyan eszményt kapcsolnia, amely elhatározóan ellensúlyozhatná a Szovjet törekvéseit, b) Az USA gyönge és fokozatosan gyöngülő katonai jelenléte Európában, ugyanekkor nagyfokú lekötöttsége Délkeiet-Ázsiában a Szovjetet további terjeszkedésre bátorította. — Azzal, hogy ugyanekkor a Brandt-féle Ostpolitik csődöt mondott, hogy Moszkva kitart a Brezsnyev-doktrina mellett, hogy másról ne essék most szó, — elegendő tanújelét adta hajlíthatatlanságának. így állván a dolgok, Washington elérkezettnek látta az időt látványosságszerű fordulatra. — Természetes, hogy minket az érdekel, enyhítheti-e a szovjet nyomást Európában, közelebbről Közép- és Délkelet-Európában ez a fordulat, s hogy általában is a világpolitika feszültségekkel terhes légkörét kedvezően befolyásolhatja-e? Mérlegelve ez előttünk ismert tényezőket, még korai lenne messzemenő reményeket fűznünk a javuláshoz. Kétségtelen, hogy a Moszkva—Washington tengely végleg törést szenvedett. — Elhamarkodott reménységeket fékeznek Deleyne-Laforet megfigyelései Kína közgazdasági viszonyairól is. Alábbiakban a leglényegesebbekre szorítkozva adom elő azokat. Kiindulópontul szolgáljon Csu Enlai 1971 februárjában Edgar Snow amerikai újságírónak tett nyilatkozata, amely sejteti, hogy jelenleg 750 millió kínai nemzeti jövedelme kb. $120 milliárd. (Ezzel szemben a japánok becslése szerint ez aligha haladja meg a $80 milliárdot.) Bizonyos az, hogy a nemzeti jövedelem összegéből levonandók a közigazgatás és hadügy tetemes költségei. így az egy kínaira eső évi jövedelem $160.— Delayne szerint ez az állapot még hosszú ideig eltart és a V. H. Kahn A. J. Wiener pesszimista számítása szerinti $300-al is messzi elmarad 2000-ben a kapitalista országok $5000-es fejenkénti nemzeti jövedelmétől. (V. Ö. L’an 2000, Paris 1968, Laffont) — Ilyen óriási különbség az anyagi javak elosztásában milyen veszedelmes feszültség forrása a nemzeti társadalmak között, — az aligha igényel bővebb fejtegetést még akkor sem, ha a kínai közismerten igénytelen... Jó tudnunk, hogy a szovjet—kínai szakítás előtt kb. 300 üzemet létesítettek Kínában szovjet segítséggel s azóta mintegy 8—900-at, s hogy az ország ipari termelésének 2/3-a még mindig a régeben iparosított két tartományból származik: az annak idején az európaiaktól berendezett Shanghaiból és a japánoktól felfejlesztett Mandzsúriából. — Maoék szeretnék decentralizálni Kína iparát, de ezt a tervet akadályozza a nagy távolságokat csak igen gyéren áthidaló vasúti hálózat s általában is a közlekedési eszközök hiánya. (Pl. alig fut 3—400.000 zömmel régi tehergépkocsi ebben az óriási országban! A hajóépítésben sem jobb a helyzet. Évente 3—4 15 ezer tonnánál kisebb súlyú hajót bocsát vízre.) A Reader’s Digest 1966-i Világatlasza szerint a kínai bányászok 550 millió tonna szenet hoztak felszínre 1964-ben! (150. 1.) — Deleyne ezzel szemben megállapítja, hogy 1964-ben ez a termelés 170—250 millió tonna között mozgott, s hogy a szén minősége általában igen rossz volt. A kőolaj-termelés Csou En-laj szerint a múlt évben állítólag meghaladta a 20 millió tonnát, — ez kb. a fele az algíriainak ... Ugyanekkor szerinte a múlt évben már 18 millió tonna acélt gyártottak. Deleyne hivatalos források nyomán megállapítja, hogy vagy 5 millió hasznavehetetlen volt 1960- ban, s hogy még 1965-ben sem tudtak előállítani rozsdamentes acélt, sem jóminőségű ötvözetet. Nincs arról szó, hogy a kínaiaknak ne lennének jó mérnökeik, kiváló tudósaik, szakembereik, hanem arról, hogy A kelet-pakisztáni konfliktus naponta 2 millió dollár veszteséget okozott az országnak. A külföldi szakértők becslése szerint az 1970—71-es pénzügyi évben az exportbevételek 65 millió dollárral csökkentek. A vi lág legnépesebb mohamedán államában a külföldi valutakészlet a tragikus méretű emberáldozatot követelt viszály előtt is csupán 82 millió dollár volt. Az ország fizetési mérleghiánya pedig 1969 végétől állandóan növekedett: az 1969 harmadik negyedévi 200 ezer dollárról 1970 harmadik negyedében 900 millió dollárra. A Pakistan Timesben közölt jelentés szerint a nemzetgazdaság össztermelése csupán 1.4 százalékkal növekedett az 1969—1970-es pénzügyi év 6.7 százalékos növekedésével szemben. A lakosság 3 százalékos növekedésétől pedig messze elmaradt a nemzeti jövedelem emelkedése. A mezőgazdaság fő ágazataiban 3.5 százalékos terméscsökkenés mutatkozott az előző évhez viszonyítva, az ipari termelés pedig szemben az előző év 8 százaléka helyett csupán 3 százalékkal nőtt. A Le Monde tudósítója szerint Kelet-Pakisztán jutaexportja, amely Pakisztán külföldi bevételeinek fő for rása, a konfliktus óta szinte teljesen szünetel. A Kelet-Pakisztánt sújtó természeti katasztrófa, majd a politikai robbanás az államháztartásban 1970—1971-es pénzügyi évben 400 millió pakisztáni rúpia veszteséggel zárult. majdnem teljesen hiányzik az az ipari bázis, amely a teljesítmény és gyors haladás előfeltétele. Alig van 3—4 korszerű üzem s ezek is csak igen magas költséggel tudnak jóminőségű árút gyártani. — Az egyetlen terület, amit — úgy látszik —, alábecsülnek, Kína kémiai ipara. Ügy vélték, hogy műtrágya-termelése 8— 10 millió tonnára rúg; nos, Csou Enlaj közel 14 milliót említ. (Ehhez járul még a főleg Japánból hozott 4 millió.) Azonban Kína mezőgazdaságának kb. 100 millió tonnára lenne szüksége! S itt érkezünk a népelemzés és azzal kapcsolatos kérdések vizsgálatához. J. Deleyne különböző források nyomán megállapítja, hogy 1969-ben a gabona-, rizs- és burgonya-termelés nem haladta meg a 210 millió tonnát s ha ma 750 millió kínait kell eltartani, akkor más táplálékok, — olaj, zsiradék, főzelékfélék, hús, hal, tojás, cukor —, hozzáadva napi 2100—2200 kalóriával számolhatunk fejenként, vagyis amit orvosi szaknyelven létminimumnak neveznek ... Végül vessünk egy pillantást a lakosság eloszlására. A 750 millióból kb. 400 millió a dolgozó. Ebből csak mintegy 50 millió a városlakó, akiknek 1/3 a kisiparban és a gyárakban munkás. A modern iparban kb. 10 milliót foglalkoztatnak; az arány tehát 1 a 75-höz! Egyébként 1960—66 között, a pangás idején 23 millió diplomás keresett állást. Ha már most a vidéken uralkodó munkanélküliség megszűntetésére évente kb. 10—15 millió új munkaalkalmat kellene a városi keretekben teremteni, jó ha ♦ AZ ÚJ GAZDASÁGI STRATÉGIA A központi kormány már áprilisban betiltotta 46 termék importját és több száz más árúcikk behozatali vámját kétszeresére, sőt háromszorosára emelte. Ez az irányzat érvényesül az 1971—1972-es pénzügyi év költségvetésében is, amelynek előterjesztésekor M. Ahmed kijelentette: “Az új gazdasági stratégia lényege a maximális takarékosság és az ország erőforrásainak maximális kihasználása”. Erre azért van szükség Jahja Khan gazdasági tanácsadó szerint, mert “a nyugati hatalmak gazdasági nyomással akarják kikényszeríteni a politikai rendezést Kelet-Pakisztánban”. E nyilatkozattal M. Ahmed voltaképpen a Pakisztán-konzorcium tizenkét államának párizsi döntését bírálta. Pakisztán a nyugati konzorciumtól évi 450 millió dollár segélyt kért. A konzorciumot összefogó Világbank szóvivője a párizsi megbeszélés után közölte, hogy a segélynyújtó országok így: Ausztrália, Belgium, Kanada, Franciaország, Nyugat-Németország, Japán, Hollandia, Norvégia, Svédország, Anglia, Olaszország és az Egyesült Államok addig nem döntenek a segély folyósításáról, amíg nincs kibontakozás a Kelet- és a Nyugat-Pakisztán közötti konfliktus politikai rendezésében. A segélyt nyújtó országok elsődlegesen a pakisztáni rúpia 100 százalékos leértékelését követelik. A segélyt nyújtó államok már a korábban felajánlott 175 millió dollár segély folyósíévente 500.000-et tud a rendszer elérni. A vidékiek városba özönlését tehát minden eszközzel megakadályozzák, sőt még a városokból is kényszer-kitelepítenek. így pl. Shanghaiból egymillió lakost a város elhagyására kényszerítettek. Az előadottak nem hagynak kétséget afelől, hogy mivel Kína szükségletei nagyok, jó felvevő piacul kínálkozik. Viszont az üzlet megmásíthatatlan törvénye az “ adok, hogy adjál” ... S itt nyitva marad a kérdés, az adott körülmények között mit tud Kína cserébe adni a neki juttatottakért? Megoldásként csak politikai jellegű engedmények jöhetnek részéről szóba. 1971. szeptember hó Szerződés 36 űrhajómotorra Az Egyesült Államok országos űrhajózási hivatala (NASA) bejelentette, hogy 500 millió dollár összegű szerződést kötött a North American Rockwell Corporation leányvállalatával, a Rocketdyne-társasággal egy űrhajó fő hajtómotorjának megépítésére. A szerződés 1978-ig 36 motor építését irányozta elő. A motorokat hidrogén és oxigén keveréke hajtja. Acéltermelés a Szovjetunióban J. P. Kazanyec, a Szovjet vaskohászati minisztere a szovjet kohászok napjával kapcsolatban közölte, hogy az ötéves terv időszakában a termelési kapacitás növelését szolgálja az eddigi legnagyobb arányú építési program megvalósítása . A Szovjetunió az idén majdnem 120 millió tonna acélt, 1975-ig pedig előrelálthatólag 142—150 millió tonna acélt állít elő. tását is a rúpia leértékeléséhez kötötte. Pakisztán a Világbanktól azt is kérte, hogy legalább hat hónappal elhalaszthassa 60 millió dollár összegű tartozásának törlesztését, az ország külföldi adósságainak összege ugyanis meghaladja a négy milliárd dollárt. ♦ KATONAI KIADÁSOK A maximális takarékosság jegyében elkészített 1971—1972-es pénzügyi év kilenc és fél milliárd rupiás költségvetéséből öt milliárd 500 millió rúpiát irányoztak elő az állami szektor fejlesztésére. Ebből 2 milliárd 790 rúpiát Kelet-Pakisztán fejlesztésére szánnak. A költségvetési kiadásoknak csaknem jelét a hadse regre fordítják. Pakisztán évi 100— 200 millió dollárt költ katonai felszerelések és üzemanyag importjára. Ezek az új költségvetési évben feltehetőleg megkétszereződnek és az összes katonai kiadások meghaladják a 600 millió dollárt. Az új költségvetés bevételeinek növelésére a központi kormány általános adóemelést vezetett be és 8—10 százalékkal emelték a benzin és az olaj árát. • Pakisztán nagy lélekszámú (107, 238,000), de iparilag fejletlen mezőgazdasági ország, ahol a nagyszámú lakosság élelmiszerellátása is gondot okoz. Nyersanyaga és energiahordozója is kevés, hadfelszerelési cikkekkel az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság látja el. PAKISZTÁN GAZDASÁGI GONDJAI
