Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
1971. január hó «ITTVAKORT 7. oldal JÓVÁTÉTEL Azt hiszem, kevés olyan értelmes ember van, aki nem ismeri a "jóvátétel” kifejezés értelmét. Abban a korban élünk, amelyben minden erősnek — egyénnek és népnek — jóvátételi követelése van valakin. Hogy az jogos-e vagy jogtalan, nem számít; a követelés fennáll. Követel a győző a legyőzöttől. Követel az erős a gyengétől. Követel a csaló a becsületes áldozattól... A jóvátételt követelők között első helyen állanak korunkban a zsidók, akik a hivatalosan legmagasabb számban, 1.100.000-ben megállapított zsidó áldozatok helyett, — amely számba beleértetődnek a természetes halállal, valamint a frontokon vagy a bombák által elpusztultak is, — vettek fel jóvátétetli díjat, mintegy 50 milliárd DM.-át. De jóvátételi követelésük fennáll még néhány milliárd DM.-ra, amelyet meg is fognak kapni, mert náluk talán csak az Isten erősebb... A másik nagy "jóvátételt-követelő" a pászláv orosz nép és a hozzásorolható többi szláv nép, valamint az oláh. Ezek a népek óriási területeket kaptak ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül, illetve raboltak el a legyőzőitektől, akiktől ráadásul még a "jóvátételi” dollárok százmillióit követelték és kapták meg. Az orosz nép felfalta már a világ egynegyed részét, de a szerzett, illetve rabolt területtel nem elégszik meg, hanem évtizedek óta követel-követel és kap anyagi értékeket, munkaerőt, azaz "jóvátételt" a legyőzött népektől, mint "felszabadító." Hasonlóan cselekednek a többi szláv népek, valamint az oláh is, — bár kisebb "quantum”-ban... A pánszláv orosz nép jóvátételi követelése közül igen súlyosan, —talán a legsúlyosabban is — érinti a magyar népet a Moszkvából irányított magzatpusztítás, amely tíz év ‘Barátságtalan vezeték’ A Magyar Hírlap, a hazai kormány szócsöve azzal a meglepő hírrel állt elő, hogy a szibériai olajmezők kimerülőben vannak, és hozamuk már a legközelebbi években csak a Szovjetunió olajszükségletét lesz képes fedezni. Ez a megállapítás Moszkvából ered, s ott előzetes figyelmeztetésnek szánták a KGST-államok felé. A Kremlin felszólítást is fűzött hozzá, hogy az érdekelt államok nézzenek más olajpiacok után. A dolog azonban nem olyan egyszerű, hogy néhány hónap alatt megköthető szokásos külkereskedelmi szerződéssel el lehetne intézni. A szovjet olajnak nyugat felé való szállítása ugyanis azon a csővezetéken Történik, amit több mint tíz évig építettek sokmilliós költséggel. Az óriási befektetés amortizálását például Magyarországon fél évszázadra méretezték, és az üzembehelyezés alig pár éve történt csak meg. Az egész terv tulajdonképpen még nincs is kész. A dunántúli részen jelenleg is folyik a munka, sőt emlékezetes, hogy tavaly tárgyaltak arról, hogy további ezer kilométer kiépítését Nyugatnémetország vállalja, aminek a költségeit a Szovjet az új vezetéken szállítandó olajjal téríti majd meg. Mi lesz így a fizetséggel és az amortizációval? A szegény Magyarország gazdasága tönkremehet bele! Az egész ügynek egyetlen előnye volna, ha csak az olajon keresztül tartaná kezében a Szovjet a magyar gazdasági életet. De nem így van: a másik legfontosabb energiaforrásnak, a villamosáramnak kétharmada is vezetéken érkezik ugyancsak a Szovjetunióból. A kiszolgáltatottság tehát megmarad akkor is, ha a "Barátság-olajvezeték” nem szállít majd több olajat. alatt mintegy kétmillió magyar gyermek meg nem születését idézte elő. Ez a "jóvátételi követelés”, — amely a pánszláv terjeszkedés tervébe tartozik, — a legkegyetlenebb valamennyi jóvátétel között: Krisztustalan, embertelen.! Ezzel kapcsolatban szólnunk kell az ügy másik oldaláról is: “Két emberen áll a vásár”, — tartja a közmondás. Mi lett volna, ha a magyar nők ellenálltak volna a moszkvai kommunista parancsnak és mégis szültek volna gyermeket, mint ahogy szültek anyáik és szülnek a magyar nép körül lakó volt kisebbségi népek ma is? Nem történt volna semmi ellenük. Dehát "Könnyű Katit táncbavinni, ha maga is akarja!” — szól egy másik közmondás. Elismerjük, hogy a szegénység, a nyomor és főként a lakásínség okozta a "könnyen táncbaugrás”-t, (Folytatás a 2. oldalról) tatta a szovjetet újabb támadásra. Mert itt magyar vér folyt, amiért nem kár . . . A békeszerződés I. rész 1. cikk c.) pontja még a Csonkaországból is lemetszi Csehszlovákia javára Horvátjárfalut, Oroszvárt és Dunacsun községeket. Az e.) pont kötelezi Csehszlovákiát, hogy — legalább e három falu lakói részére — biztosítsa az “emberi és polgári jogok” teljességét. Ezzel szemben ezekben a falvakban is végrehajtották 1945—48 között az embertelen deportálást, bezárták a magyar iskolákat, a magyar nyelv használatát nemcsak a közigazgatásban tiltották meg, de még egy névjegyet vagy gyászjelentést sem volt szabad magyarul kinyomatni. A felvidéki embertelen magyar-deportálásról nagyonis tudtak a nyugatiak. Mindszenty még az angol királynőnek is írt ez ügyben, de mindenütt süket fülekre talált. Mert “csak” magyarokról volt szó . . . A békeszerződés 21. cikke kimondja: “. . . a magyar hadifoglyok, mihelyt lehetséges, hazaszállítandók.” (írták 1947. február 10-én, Párizsban!) Ennek betartásáról az 1948. majd 1953—54-ben hazajött és csontsovánnyá fogyasztott magyar foglyok tudnának csak beszélni. Akik ott meghaltak, vagy még ott vannak, azok nem . . . A 11. cikk elrendeli, hogy Magyarország köteles átadni Jugoszláviának valamint Csehszlovákiának az odacsatolt területek “szellemi örökségét” (levéltárak, régészeti leltek stb.). Itt érdekes megjegyezni, hogy ugyanakkor nem kötelezte Ausztriát, hogy a 400 éves Habsburg uralom következményeként Bécsbe került magyar kincseket nekünk adja vissza (pl. a nagyszentmiklósi lelet, téves néven:Attila kincse stb.). Mert még a német érdek is fontosabb a magyarnál. . . AKIK LEGMAGYARELLENESEBBEK Egyelőre csak ennyit. Ha minden egyes pont megszegését, avagy az egyes cikkek leggonoszabban megfogalmazott magyarellenességet akarnánk boncolgatni, könyvet kellene írnunk. Hogy félreértés ne essék, mi is elítéljük a faji gyűlöletet, a faji megkülönböztetést. Mint keresztények, másként nem is tehetünk. De, mint magyarok elsősorban a magyar faj hátrányos faji megkülönböztetését ítéljük el és meg kell állapítani, hogy a most felsorolt faji megkülönböztetés megvalósítói az antiszemitizmus leghathatósabb ügynökei, mint ahogy az antiszemitizmust nem Hitler, Héjjas Iván azonban nem kismértékben hozzájárult a női hiúság, a karcsúság megtartása, a kényelemszeretet is, amely mellett eltörpült a nemzetszolgálat, a fa jfenntartási kötelesség ... E kissé hosszúra nyúlt bevezető után én is előállók bizonyos "jóvátételi követeléssel”: a magyar kormány ismételje meg azt az akcióját, amivel annakidején az észak-kóreai árvákat vitette Magyarországra fölnevelés végett! Keletpakisztánban, — a világ népei által immár általában ismert — óriási árvízkatasztrófában, százezrek pusztulnak el néprokonainK fiai közül és az elpusztultak után — sajtóközlés szerint — mintegy 200.000 gyermek maradt árván. Követeljük azért, 1. hogy a magyar kormány tegye lehetővé, — azaz viselje a velejáró költséget, — hogy azokat az árva rokon gyermekeket Magyarországra vigyék és örökbefogadják, ahol mint vagy Szálasi, hanem Kun Béla, Szamuelly, majd Rákosi és Péter Gábor hozták létre és terjesztették. Ezeket antiszemitizmus szítása és terjesztése címén sokkal több joggal lehetne felelősségrevonni, mint a kivégzett Rajniss Ferencet és Hubay Kálmánt. Hogy újból félreértés ne essék, nekünk semmi kifogásunk sincsen az ellen, hogy a mai Magyarországnak jól felszerelt hadserege legyen, mert, ha a vörös Csehszlovákia és Románia erős hadsereget tart, úgy legyen a magyar honvédség is erős, mégha vörös is, de azért mégiscsak magyar. Mi csak arra mutattunk rá, hogy a 1947-es békeszerződés pontjait maguk az aláírók sem tartották be, sőt, a kezesként aláíró győztesek — bár minden szerződésszegést pontosan tudtak — azokat jóváhagyták és szentesítették. Az ENSz — bár 1957-ben saját bizottsága, majd 16 közgyűlési határozata állapította meg a szerződésszegést (az 1956-os orosz katonai beavatkozást, majd az utána bekövetkezett helyzetet), 1963-ban levette napirendjéről a “magyar kérdést”, majd a budapesti kormány kiküldötteit teljes jogú delegátusnak elismerte, sőt röviddel utána megválasztotta legfontosabb bizottsága, a “Politikai Bizottság” elnökévé a pesti kormány kiküldöttjét: Csatordai elvtársat. Mindezt az 1947-es békeszerződés ünnepélyes becikkelyezése után. De csodálkozhatunk-e nyugat ilyen magatartásán? Az oroszéra nem is térünk ki, onnan mást nem is várhattunk, ők csak kihasználják a nyugat által nekik adott helyzetet. De kifogásolhatja-e a vallásüldözést az az Amerika, amelynek legfelsőbb bírósága határozattal eltiltotta iskoláiban az imát? A szabadkőműves irányítás alatt álló nyugati közvélemény ma már csak Csehszlovákia megszállását fájlalja, Magyarország nevét ilyennel kapcsolatban még csak le sem írják, mert ők hozták létre a “laikus” Csehszlovákiát, kifejezetten azért, mert Magyarország keresztény, ezért szét kell rombolni. (Id. Pierre Virion: Bientot un gouvernement mondial. Editions St. Michel, 53.—St. Céhere.) Elvégre nem azért tették tönkre Magyarországot, hogy kívánják annak feltámadását, és pláne ezért áldozatot is hozzanak! KÖVETKEZÉSKÉPPEN . . . A békeszerződés fenti és sorozatos, jóváhagyott megszegéséből viszont ez következik: az egész szerződés jogilag érvényét veszítette, így egyetlen egy cikke sem kötelező többé, a határokra vonatkozó rendelkezései sem. A szerződés fogalmánál fogva kötelezi az magyar gyermekek nöjjenek fel elgyengült és degenerálódó népünk erősítésére. 2. A magyar nők tegyék jóvá ballépésüket, amelyet a magzatelvétellel követtek el nemzetünkkel szemben azzal, hogy minden gyermektelen vagy egy-gyermekes család örökbefogad egy vagy két pakisztáni árva gyermeket és felneveli mint sajátját. A hazaszállítással járó minden költséget az elhelyezésig a magyar állam fizessen. Ha mind a kétszázezer gyermeket örökbefogadnák is a magyar családok, csak egy részét pótolnák a nemzetet ért óriási veszteségnek, de mégis felmérhetetlen jelentősége lenne. A kárpátmedencei nemmagyar népek szaporodási száma 20—25 ezrelék, míg a magyar népé alig tíz ezrelék. Mi következik ebből? "A tenger elmossa a szigetet”! Ezt akarja Moszkva és a pánszláv mozgalom ... Ébredjetek magyarok! Szőllősy Sándor összes szerződő feleket. Ha azok egy része, vagy mindegyik, nem tartja be a szerződést, az egész érvénytelenné semmivé válik, MINDEN RENDELKEZÉSÉBEN! Elvégre nemcsak azt kell betartani ami a magyarság pusztulását szolgálja! A szerződés végrehajtásakor megmutatkozott érthetetlen magyargyűlöletre mi sem jellemzőbb, mint a már Trianonnál is megnyilvánult szellem: a főellenségnek kikiáltott Németország 1920-ban területének csak 14 százalékát, addig a háborúba — ültakozása ellenére (lásd Tisza István) bekényszerített Magyarország 71 százalékát veszítette el! sőt — világtörténelemben egyedülálló példaként — Magyarország nyugati részét annak az Ausztriának adták, amelyik nemcsak, hogy végigharcolta a háborút Nyugat ellen, hanem egyenesen ő erőszakolta bele a békepárti Magyarországot a háborúba. Ugyanígy: a második világháborúban a győztesek Németországgal szemben minden kártérítési igényükről lemondtak, sőt ugyanezen lemondásra Magyarországot is kényszerítették. Ellenben Magyarországot kötelezték jóvátételre az egyetlen lövést soha lenem adott Csehszlovákiával szemben is. Amikor 1946-ban a magyar delegáció belépett a tárgyalóterembe, ahol a magyar békeszerződés csehszlovák vonatkozásait tárgyalták, az ENSz tagjainak jelenlétében, az összes ENSz delegátusok egyöntetűen kivonultak, mert még csak meghallgatni sem voltak hajlandók a magyar küldöttséget. Mikor ez felszólalását befejezte és a csehekre került a sor, a folyosóra kiment összes ENSz megbízott betódult és tüntető tapsorkánnal köszöntötte az éppen akkor megszólalni óhajtó cseh megbízottat. El lehet ezt a piszkos jelenetet felejteni? Várhatunk ezek után innen valami jót? (Csak akkor, ha ez a szellem megváltozik.) Miután a fenti békeszerződésből eredő minden kötelezettség, jogilag megszűnt, ezért Magyarországot — bármilyen kormánya is legyen — már nem kötik a katonai korlátozások, de nem köti azon cikk sem, amelyik a határokat megvonta, amelyik minden revíziós tevékenységet — még magánszemélyek részére is — büntető következmények terhe alatt megtütotta. (I. cím, 4 cikk) Így: még a mai budapestikormány is nyíltan támaszthat területi követeléseket jogellenesen gyarapodott soviniszta szomszédaival szemben és ezirányban nyílt propagandát fejthet ki. Ha ezt tenné, ebben — világnézeti különbség nélkül — minden őszintén magyarul érző ember helyeslésével találkoznék. ÉRVÉNYBEN VAN-E MÉG AZ 1947-ES MAGYAR BÉKESZERÓDÉS?
