Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
1956 OKTÓBER 23: : -:'á ví.,. Szociatizntu st - de magyar mc idra! 1971. JANUÁR HÓ X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM — ÁRA 35 CENT — JZITTVAKÖfcT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA EZ A HANG A NEMZET AKARATA X. évfolyam 1. szám Nagy és becsületes harcunkban magunk mellett érezzük az igazságos Istent. Amikor lapunk a tizedik évfolyamba lép, az első szavunk köszönet a Szittyakürt előfizetőihez és olvasóihoz. Azokhoz, akik megértették, hogy a Hungária Szabadságharcos Mozgalom lapja nemcsak újság, hanem hit is. Nemcsak betű, hanem ige is. Nemcsak havi tájékoztatás, hanem magyar jövőépítés is. A Szittyakürt fennállásának 10. évfordulóját ünnepelve, mi sem lenne egyszerűbb, mint terjedelmes beszámolóban arról írni, hogy milyen területeken milyen eredményeket ért el a lap és a Hungária Szabadságharcos Mozgalom. Írni arról, hogy hogyan járult hozzá mozgalmunk a nemzetgyilkos abortusz-törvény elleni küzdelemhez, és miként sietett az "Arccal Magyar Véreink Felé” akciójával a magyar édesanyák megsegítésére, akik gyermeket adtak a nemzetnek vagy szeretnének adni a magyar jövőnek. írhatnánk arról is, hogy nemrég miként vált a Magyar Szabadságharcosok Trianoni Kongresszusa világméretekben is a magyar emigráció legkiemelkedőbb eseményévé. Cikkezhetnék minden joggal és érdemmel arról is, hogy hogyan járult hozzá lapunk a hazátlanság országútján szétszóródott magyarság kommunistaellenes küzdelméhez, sokszor az áljobboldal vagy éppen a világhódító arcvonal liberális kenyeréért esdeklő reakciós világnézet helyett, az igazi antibolsevista-szemlélet formálásához. Tudjuk, hogy a jubileumok többnyire a dicsekvésnek az ösztönzői. Sorolhatnánk így most mi is neveket, számokat és témákat, de úgy gondoljuk ez részben felesleges. A Szittyakürt előfizetői és olvasói bizalommal vannak a Hungária Szabadságharcos Mozgalom és lapja iránt. A nemzeti sors szolgálata örök és változatlan feladata mozgalmunknak. Mozgalmunk politikája — koncepciójában, szellemében — kerek egész. Ez azonban nem jelenti azt, hogy politikánk minden részlete, minden mozzanata érinthetetlen tabu, amit nem lehet vagy nem kell korrigálni, és azt mindenkor az örök nemzeti sors szolgálatához igazítani. Volt és van feladatunk a politikával szemben. Ezért végzett a jubileumi évfordulóra az ünnepélyes külsőségek helyett számadást a Szittyakürt. Számadást végeztünk arról, hogy miként szerzett évtizedes munkájával egyre nagyobb tekintélyt a kommunisták csehszlovákiai tanácskozásán halálraítélt Hungária Szabadságharcos Mozgalom. Számadást arról is, hogy miként vált és maradt a magyar szocialista szemléletnek, az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc célkitűzéseinek zászlóvivőjévé a Szittyakürt. Eddig sem csináltunk titkot belőle, hogy a Hungária Szabadságharcos Mozgalom hangja a hazai kommunista rezsimmel szemben az emigrációba kényszerült világnézeti és politikai ellenzék hangja. Szavunk a Szittyakürtön keresztül is az ötvenhatos forradalmárok szava. Nem azért mert korunkban "divat” forradalmárnak lenni. Nem is azért, hogy a "szocializmus és a forradalom vonzereje, a tömegek politikai érettsége, vágyai és reményei kényszerítik” mozgalmunkat arra, hogy tetteinket "forradalmi lepellel takar-Eléggé ki van már tárgyalva az" a tény, hogy Amerika — szorosabban az Egyesült Államokat értve alatta — két- háromszáz éves történelme alatt nem csinált külpolitikát, a második világháború után pedig annak a kellős közepébe pottyant. Semmi más eszköze nem volt hozzá, mint óriási katonai ereje és roppant gazdagsága, újabban meg egyedülálló technológiai előreszökése. De ez a három eszköz együtt is csak annyit jelent a világpolitikában, mint üres koldustarisznya a világ vándorának nyakában. Egyszerűen azért, mert mind a három csak keret, támaszték, nem pedig tartalom. Huszonöt esztendeje tart ez az üres tarisznyával való dáridózás a világhatalom sáncain. Zaja túlharsogja a letiport Európa nyöszörgését, a vörös-áradatnak nyugat felé való hömpölygését, a majd’ kétezer év óta alvó Ázsiának tétova ébredezését, és a még öneszmélésig sem jutott Afrika kannibál-zsivalyát. Ennyi a sikere. Huszonöt esztendő után azonban már egyre élesebben mutatkozik a — sikertelensége. S ez éppolyan természetes jelenség, mint amilyen természetellenes volt éretlenül kiterjeszteni a világra Amerika külpolitikai hálóját. Az első percben sem volt kétséges, hogy a pusztán katonai győzelem nem tehet tartóssá világuralmat. De még fél-világuralmat sem úgy, hogy megosztozik egy másik katonai behemóttal. A világhatalom tartóoszlopai már rogyadozni kezdenek mind a két világhatalom alatt, mert mesterkélt fenntartásuk irtózatos pénzbe kerül. A Szovjet a népből sajtolja ki a rávalót, ami előbb-utóbb nem megy tovább, Amerika pedig gazdasági prosperitásából. Ez tovább tarthatna, ha a spekuláció nem sütné ki, hogy talált profitálóbb befektetési lehetőséget is a tőkéje számára. Ezt az "üzlet-diplomáciát” a gazdasági verseny sürgeti, és a hajsza bizony nem alkalmas — tanulásra. Hogassuk”, ahogyan azt a kommunista rezsim marxista toliforgatói állítják rólunk. Nem vagyunk a "reakció képviselői” sem. Tisztában vagyunk azzal, hogy forradalmi szavunknak a judeo-bolsevizmus mellett van még egy halálos ellensége, a judeo-liberálkapitalizmus. Mindkettő átlósan ellentétes a magyar népakarattal, és mindkettő egyformán a zsidó világuralom funkciója. Ennek a világhódításnak antibolsevistára festett és magyaros ruhába öltöztetett emigráns képviseletével sorsközösséget nem vállalunk. Ez a bamba politikai rekció csillagbörtönbe és internáló táborokba zárta a két világháború között a magyar szocializmus gondolatának képviselőit. Ez az elzsidósodott, keskeny és kiélt reakció a magyan érhetne így meg Amerika képessége arra, hogy vezesse a világot? Alkalom ugyan nyílt rá, de nincs hozzá tanulási idő. A Szovjet még csak az iramot fékezi, Amerika azonban már likvidálásba kezdett. Ahonnan kivonul, ott kitűzik a vörös zászlókat, ami a kétpólusos világhatalom zsákutcáját jelenti máris, mert az emberiség nem annyira lelki szegény, hogy beérje vagy az egyik, vagy a másik skatulyába való tuszkolásával. A közös megállapodáson alapuló kölcsönös lefegyverkezés: illúzió. Huzavonája csak taktikázás — időnyerésért. Az elmaradt államok gazdasági segélyezése a kommunizálódás elhárítása végett, nem vált be, mert mindössze felgyorsította az igények emelkedését, de a magasra szökött igények kielégítését nem bírja megoldani. Akármilyen gazdag egy ország, az nem tarthat el más országokat. A "vietnamizáció” néven alkalmazott taktikai fogás kilátásai még bizonytalanok. Ha Indokínában balul is végződnék Amerikára, azt még el bimá viselni. De folyamatban van a “japánizáció", és Amerika kénytelen lesz azt előbb-utóbb be is fejezni. Ez már nem lesz csak taktikai fogás! A “japánizáció" mögül a távolkeleti probléma teljes súlyával kikandikál. A japánizáció azt jelenti, hogy a gazdasági és technikai nagyhatalommá nőtt Japán, hamarosan katonai nagyhatalommá építi fel magát. Van neki miből. Ez — hátrafelé tekintve — a kínai-japán rivalitás felújulására mutat, de a jövőre nézve: sárgabarátság lehet belőle, elsősorban a Szovjetunió felé való fenyegetéssel. Távolkeleten hatalmas erők feszengenék, a téli álmot alvó medvék azonban tavasszal kibújnak a barlangjaikból. Cammogva nem jutnak gyorsan messzire, de a három ázsiai nagyhatalom egymásközötti vetélkedése, vagy kettőnek a másik ellen való szövetkezése végképp kiszorítgyar nemzet legfőbb szellemi és tömegbeli értékeinek félreállításával, a magyar parasztság és munkásság akaratának háttérbeszorításával akart és akar "nemzeti politikát” csinálni. Szavunk: népakarat! A világhódítás “proletárdiktatúrájában” elnyomott magyar nép akarata, amely az elmúlt negyedévszázad alatt nem lehetett sem a hatalomnak sem az országának birtokosa. Ez a népakarat 1956. október 23-án politikai érettségében, vágyában és reménységében ott ragyogott forradalmi küzdelmének zászlaján: Magyarországot és magyar szocializmust akart a magyaroknak! Ezt a népakaratot csak idegen segítséggel, a szovjet csapatok igénybevételével és nyugati jóváhagyással zúzták szét a magyarok hazájában! A mi feladatunk, hogy minden rágalommal, feledéssel és elszürküléssel szemben tisztán őrizzük. hatja az útjából Amerika ázsia-politikáját. Ez lenne Amerikának a legnagyobb lépése vissza Amerika felé. S mert Afrikát is, Délamerikát is meglehetősen elhanyagolta eddig, ez a kettő is könnyen kicsúszhat diplomáciai kamasz-kezéből. Európával együtt___Aki másokon kíván uralkodni, annak előbb szilárd önmagát kell megtalálnia. A tendencia mindenesetre megfelelne a természetes fejlődés követelményeinek. Amerikának időt engedne arra, hogy elvégezze a külpolitikai főiskolát, az öreg Európának arra, hogy talpra álljon, a többieknek pedig arra, hogy belső életüket készítsék fel arra az új évezredre, mely már nagyon közeleg az ember világa számára. Az emberi élet vészesen tornyosuló problémái mutatják inkább, mint a naptár, hogy közel van immár, itt a küszöbön ... Az 1971. októberében New Yorkban tartandó Harmadik Magyar Szabadságharcos Szellemi Kongresszus Előkészítő Bizottsága március 27-én Syracuse-ban tartja értekezletét. Major Tibor Hová tart Amerika külpolitikája?
