Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-01-01 / 1. szám
i 1970. január hó SZITTYAKÜRT 3. oldal KÉT SZÉK KÖZT A PAD ALATT! Közéleti dolgokról politikában szokás gondolkodni, így aztán politikai értelmezést kap az a kétféle rendszer is, mely uralja a mai ember világát. Pedig liberális kapitalizmus: és kommunizmus: gazdasági rendszerek. Csupán járulékuk az, hogy politikával vannak fedezve, — de struktúrájuk nem politikai. Érdemes ezt leszegezni, mert az alapok széthatárolása nélkül a rajtuk épült fogalmak nagyon összekuszálódnak, már pedig különfésülten is épp eléggé hajlamosak a borzolódásra. MAGÁNTŐKÉS KÖZGAZDASÁG Az a gazdasági szerkezet, melyet liberál-kapitalizmusnak , vagyis szabadelvű magántőkés gazdálkodásnak szokás nevezni, eléggé újkeletű. Nem lehet azonban pontos évszámhoz kötni a létrejöttét, mert történelmi eredésű, — bár csecsemőkorabeli vonásai alig hasonlítanak a mostaniakhoz. Történelmi eredése mégis klaszszikus patina rajta, és valamennyire nyugtató hatást áraszt magából. Ahol ma uralom van, azokat a földrészeket általában úgy mondják, hogy "szabad világ”. Ez az idézőjelbe tett két szó roppant kényes kifejezés. De az a régi világ, melyből a magántőkés gazdálkodás eredt, a szó gazdasági értelmében, nagyon szabad kellett hogy legyen. Az is volt. Valamikor. Ma már tele van gazzal, gyilkos indákkal, mint az őserdő. Szabad utat csak a pénz tör benne — igen kevesek számára. EGÉSZSÉGESEN JÖTT VILÁGRA, DE VILÁGCSÚFJA LETT Tulajdonképpen két gyakorlati felismerésből született. Leleményes és ügyes emberek észrevették, hogy miféle eszközökre lenne szükségük, melyekkel hathatósabbá, színesebbé, mozgékonyabbá, kényelmesebbé tehetnék az életüket. Megcsinálták maguknak. Aztán többesítve megcsinálták azoknak a számára is, akik érdeklődtek ilyen dolgok iránt, és megfizették azokat. A mai magántőkés gazdálkodásban is felismerhető ez a vonás, csak ma nagyban meg standardizálva. És ezt annyira megszoktuk, hogy már így vesszük természetesnek. De új elemek is vannak benne: a modern nagyiparosok túlságosan leleményesek, a modern nagykereskedők túlságosan ügyesek. Futószalagon gyártanak és futószalagon adnak el Olyasmit is, amire az embereknek nincs szükségük, ami miatt nehézkesebb, gondterhesebb és kényelmetlenebb az életük. Emberibb szükségleteikhez mégsem jutnak jobban hozzá a nagytömegek. Mert a termelés és kereskedelem motorját nem a szükségelt javak hajtják, hanem a gyártásból és eladásból húzható magánprofit. Ez csökevényes elhajlása a magántőkés szabadgazdálkodásnak. Itt már az a principium, hogy rászedni, becsapni, megcsalni, — sőt rontani, butítani és tönkretenni is szabad az embertársakat. Mindent szabad, ami a túl-leleményesnek és túl-ügyesnek profitot hoz. Rettenetes elv! MÁS IS VAN, AMI ELRIASZTÓ Egy leleményes és ügyes "régi iparos” mindenütt megélt, ahol tíz-húsz más ember is élt. A mostani nagyiparos, nagytőkés, nagykereskedő csak ott egzisztál, ahol sok-sok millió vásárlóra akad. Ennek a helyzeti előnynek az öncélú kihasználása olyan vád a mai gazdasági nagybasák feje fölött, mely alatt menten összerogynának, ha valaki egyszer a vád alapján az ítéletet is kimondaná. Ez a helyzeti előny, ez az ölükbe pottyant óriási fogyasztótársadalom szédületes összegű profitot dug a zsebükbe, s ezt a profitot ők, meg az ő jogrendjük jogos nyereségüknek ismeri el. Leadják belőle az adót — viszonylag: bagót — s a maradék az ő háboríthatatlan “magántulajdonuk”. Megvehetik rajta a fél világot! (Megvették máris, több mint a felét.) Szóval: amit a növekvő emberiség, úgyis mint személytelen kollektíva, és úgy is mint szegény, verejtékező egy-emberkékből álló sokaság, puszta létével lehetővé tesz, az egyben jogos is! Hát lehet ennél ferdébbre tekerni a jog értelmét? Hát lehet egy-egy emberé az, amit helyzeti előnyének furfangos kihasználásával millióktól eloroz? Társadalmi rend az, mely ezt lehetővé teszi? Jog rend az, mely fedezi? (Tálalásra kész tucatnyi hasonló szörnyűség, csak hely nincs rá itt elég.) ELKOMMUNIZÁLTÁK A MAGÁNTŐKÉT! Az a gazdasági szerkezet, melyet kommunizmusnak szokás nevezni, méginkább újkeletű. Ha az ember el akarná sietni a dolgot, azt mondaná, hogy ötvenkét éves, és valami marxista forradalom szülte. Pedig ennek is van történelmi gyökere. Csak a klasszikus patinát vesztette el — végzetesen. Nem áraszt magából nyugtató hatást. A tegnapig is elnyúló ősrégi világ tele volt fáraókkal, sejkekkel, fejedelmekkel, királyokkal, meg ilyesféle kivételességekkel. Övék volt minden vagyon, — népeiknek maradt a ... puszta lét. Ha "állam” szóval helyettesítjük be az ő nevüket és tisztségeiket, akkor az idők mélyén megtaláljuk valamelyes hasonmását a mai kommunista államok gazdasági szerkezetének: a köznépnek terhen kívül alig van egyebe, az állam pedig — parancsszóra — gazdagodik. GÖRBE FOLYTATÁS Mit csinált azonban egy fáraó, ha jó ötlete támadt? Adott az ő ügyes embereinek pénzt, paripát, rabszolgát, — a teljesítmény után meg szép jutalmat. És mit tesz a modern kommunista állam? Rágcsál. Amit kiköpött Marx, azt megrágcsálta Engels, hogy valami értelme is legyen. Aztán az ő köpetét Leninék, Sztalinék rágcsálták. Ma is azt teszik az utódok, meg azoknak nemzetiségi helynökei. A gazdasági eredményekért szorgoskodó munkaenergiának a fele nem termel a kommunista rendszerben, hanem úgynevezett "tudományos munkát” végez: agyonrágcsált párt-direktívák kiköpködésével vesztegeti az idejét. (Például 50 mázsa statisztikából, 500 munkatárssal, 500,000 munkaóra rávesztegetésével, 50,000.000 forint költséggel most ősszel született meg egy "kormányrendelet” otthon. Arról szól, hogy a kézműipar lehanyatlása miatt a drága konstrukciós gépek és műszerek használhatatlanná válnak. A következő ötéves tervben tehát "fokozott figyelemmel kell lenni” a javítóipar felvirágoztatására. Kormányrendelettel akarnak TERMELNI javítóipart? — A számadatok nem milliméterre pontosak.) Ezek a gazdasági direktívák beleférnek egy kommunista állam politikájába, de nem illenek bele abba a szerkezetbe, melynek pezsgő szálai szövik minden népi közösség eredményes gazdálkodását. AZ ALAPFOGALMAKKAL IS BAJ VAN Honvédelemre az állam nem termel hadsereget, hanem katonának sorozza az embereket, és belőlük hadsereget szervez. Igaz? Valahogyan így van ez a gazdasági életben is: katonáskodni katonák, termelni is csak emberek tudnak. Az ő magángazdálkodásukat kell, hogy szervezze az állam nemzetgazdálkodássá, vagyis a széles népi közösség hasznára: közgazdasággá. Ez is így igaz, nemde? Magánosoknak kell végezniük a termelést, és közgazdászoknak a szervezést. Ez a helyes és korszerű munkamegosztás. AZ ALAPGYAKORLATOKKAL MÉG NAGYOBB A BAJ Mit lát azonban az ember, ha belenéz egy kommunista állam gazdálkodásába? Köztőkével — közgazdálkodást. Nemcsak a magántőkét tűntették el, vele tűnt el a termelékeny magángazdaság is. Évtizedek óta keresgetik: hogyan lehetne fokozni a termelékenységet. Pedig példa van rá: magángazdálkodással. De még az "új mechanizmus" maszlagából is csak annyi lé csurog, mint kicsavart citromból. Nem tudják feltalálni, hogyan lehet fából vaskarikát gyártani. Nem is csoda: Marx bolondította kommunistává őket. Az a "gazdasági lángész”, aki még azt sem vette észre, hogy nem a tőke termel, hanem az — ember. A gép meg csak sokszorosít. És nincs olyan garmadája a gazdasági tárgyú paragrafusoknak, mely egyetlen szem fülesgombot tudna produkálni. BAJOKBÓL ÁLL A KOMMUNISTA GAZDASÁGI RENDSZER Mert párt-direktívák "termelésére" megy el a fele pénznek, időnek, munkaenergiának. Ezek a kommunista irányparancsok pedig nem pótolnak semmit a termelés hiányából. Ezért van szegénység ott, ahol jómód is lehetne. Ezért kell — politikából — ötévről-ötévre ígérgetni a kommunista jobblétet. Közjogi rendeletekkel csak "hiány-termelést” lehet végezni, mint ahogy a kommunista gyáripar is futószalagon termeli a hiánycikkeket. A kommunista közgazdászok gazdasági tervei ijesztően úgy néznek ki, mint ambiciózus egyetemistáké, akik friss tananyaggal a fejükben addig rágják a tollúk végét, amíg világmegváltó tanulmányok kezdenek folyni a hegyéből. De befejezni nem képesek, ahhoz már nem futja a hozzáértésből. A miniszteri meg egyéb rangban lévő kommunista közgazdászok is odacsapták volna rég a tollúkat, de akik egyszer "párt”szolgálatba szegődtek, azoknak végkimerülésükig végezni kell a dolgukat: pótolni a termelés hiányait terméketlen tervekkel, és termékekké sohasem váló marxista gazdasági direktívákkal. Ez a fából vaskarika. EGYIK IS — MÁSIK IS... Mind a kétféle gazdasági rendszer elfajzott. Ezért került két szék közt a pad alá ennek a századnak valamennyi nemzedéke. Nem jelent jóslást azonban azt mondani, hogy: kikerül onnan. Mert a kapitalista—kommunista vérfertőző házasságból egypár nemzedék után még kitenyésztődhet egészséges gazdasági rend. A FAJ-on belül új fajták is mindig elfajzó fajták kereszteződéséből keletkeznek. És a korccsá lett fajták — kivesznek. Leleményes, ügyes, szakmájukat értő s hivatásuknak élő emberek fognak az új gazdasági rendben termelni. A pénzembereknek és kommunista direktívákkal "termelő” közgazdászoknak a múmiáit pedig kültelki hintáslegények mutogathatják majd a vurstliban, — a SZOCIALIZMUS új nemzedékeinek. (Szhikár László) Józanság-adó — Franciaországban Ilyen is van már. Nem külön törvénnyel vezették be, de életben van: a józan emberek évi 5 és fél milliárd adótöbbletet fizetnek azért, hogy fedezzék az alkoholisták gyógyíttatásának állami költségeit. Irtózatosan nagy az alkoholfogyasztás Franciaországban. Szeszfogyasztási adóból azonban csak egy és fél milliárd folyik be, az alkoholistákra viszont 7 milliárd frankot költ az állam. A különbözeiét a józan adózók nyögik. A privát életben még ennél is több a józanok károsodása. A részeg autózók összetörik kocsijukat, bordáikat, — nem is szólva a rengeteg halálos áldozatról. Az elmebetegeknek 40 százaléka alkoholisták köréből kerül ki. 50 miihó francia issza meg a világ bortermelésének egyharmadát. A válóperek negyedrészének a szeszfogyasztás az oka. A bírói ítéletek statisztikája szerint pedig az elítélteknek több mint a fele alkoholmámorban követi el a bűncselekményt. Egy szociológus megkockáztatta kijelenteni, hogy ha a franciák nem vetnek véget az alkoholizmusnak, akkor az alkoholizmus vet véget a franciáknak. Mégsem kerül törvényhozás elé az ügy. A képviselők nem merik fölvetni, mert a választópolgárok felének van érdekeltsége az alkohollal folytatott üzletezésben. A franciák így egyelőre tovább fizetik a “józanság-adót”. Támogassuk az Isten-hívőket! Istentagadók megtámadták az űrhajósokat, amiért rádiójukon a Hold közeléből ima és szentírásbeli szöveget közvetítettek a Földre. Bírói döntés elutasította ugyan a támadást, de az Űr nagy pionírjai megérdemelnek minden erkölcsi támogatást. Küldjünk nekik ilyet levélformában! Ezt üzeni a Szent Imre Egyházközség nevében ft. Kár pi Ferenc plébános. Templomában bárki kaphat előre megszerkesztett levelet, csak alá kell azt írni. Az egyháziroda el is juttatja a leveleket az űrhajósok címére.