Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-07-01 / 7-8. szám
2. oldal SZITTYAKÜRT 1970. július—augusztus hó könyöradományaiból létüket tengető, úgynevezett "reálpolitikusok", hogy árulásig süllyedt, gerinctelen simulékonyságukkal okozott destrukcióikra — meg kellett adni a megfelelő választ. Sajnos emigrációnk nagy többsége még ma sem látja tisztán, hogy semmi különbség nincs aközött, ha valaki Budapesten szolgálja ki a Szovjet imperializmust a magyar nemzeti érdekek rovására, vagype dig Washingtonban, New Yorkban, Kanadában szolgál ki egy másfajta imperializmust, feláldozván ugyancsak a magyar nemzeti érdekeket, személyes létéért, egyéni érdekeiért, kenyéradó gazdái javára. A Magyar Nemzet, soha a történelme folyamán nem volt imperialista, így közös érdekekről itt, ezen a földrészen nem beszélhetünk. De 25 évi kiszolgálás után fel tudnak-e ezek az urak valamilyen eredményt mutatni a magyarság javára? A State Department körül való sürgölődésük eredményeként például elérték, hogy Amerika az elsők között ismerte el az 1956-ban orosz tankok által reánk kényszerített Kádár-rezsimet. Égy másik, ugyancsak beteg agyak torzszüleményeként alkotott kérdésre is választ adott ez a Kongresszus, mely azt taglalja; milyen jogai vannak az emigrációnak és milyen kötelességei? A kérdés kitalálói igyekeztek sajátmagukat igazolni Trianon agyonhallgatására, de a válaszban benne van; "az emigrációnak csakis a nemzeti eszmék iránti töretlen hűséghez, de semmiféle alkudozáshoz Trianon kérdésében nincs joga”. Ami a kötelességet illeti, Trianont mindenáron, mindenhol és minden időben napirenden kell tartani! Csak ezt a két kérdést ragadtam ki, mert ebben egész emigrációnkat felölelő problémák vannak. • A Kongresszus határozatokat hozott, és mindenki visszatért emigráns otthonába. Mi jön ezután? Mi lesz a kérdésekre hozott határozatok végrehajtásával? Kik fogják azt végrehajtani és hogyan? Eszmei téren nagy alkotások születtek a Kongresszuson, de az már történelem. Most a gyakorlati rész következik, melyre sajnos nincs útmutatás és nincs kongresszusi határozat. A nemes célok eléréséhez magyarokra lenne szükség és sokra! Habár a a Kongresszus létszáma megütötte azt a kritikus tíz ezreléket, melynek aktivitása szükséges egy nemzet fennmaradásához, de itt. ez most nem elég! Első lépésként talán tisztáznunk kellene, hogy mi "magyar származású” amerikaiak, kanadaiak vagyunk, vagy Amerikában, Kanadában élő magyar politikai emigránsok? E két fogalom között óriási eszmei, politikai különbségek vannak! Ma már ott tartunk, hogy számtalan, eredetijében politikai emigráns szerveszkedésnek indult cső port alapszabályában ezt a kitételt olvashatjuk, mint egyik sarkalatos pontot: “A magyarság beilleszkedésének elősegítése az amerikai vagy kanadai életbe.” Mindezek a beolvasztásra mesterkedők, jó vagy rosszindulatból ugyan, de politikai szervezeteket formáltak át, lagymatag, teadélutánokat rendezgető "kultúrális-társadalmi egyesületekké”. Ennek a látható eredménye lett, hogy a nemzetért harcolni akaró, politizálni akaró magyarokat elkedvetlenítették, avagy eltávolították a szervezetből azzal a kijelentéssel, hogy "mi nem politizálhatunk, mi társadalmi vagy kultúrális egyesület vagyunk”. Ezek a "jószívű olvasztárok”, mint divatcikket, behozták a "liberális gondolkodást, mint időszerű” valamit, a harcos, megalkuvást nem ismerő szellem destruálására. * Aki ebben az emigrációban 13 vagy esetleg 25 kemény év után képtelen volt a gazdasági érdekeit "beilleszteni” a befogadó állam életébe, annak ma már hiába segédkezik egy "olvasztár” csoport. De segítettek-e valójában ezek az "olvasztgatók” a magyarság tömegeinek? Vagy csak frázis maradt a jelszó, melynek felhasználásával, a nemzeti érdekekért vívott harc élét tompították? Ma már két nagy csoportra tagolódhatunk akik beolvadtak “magyarszármazásu amerikainak vagy kanadainak”, és egy másik kicsi de elszánt, Amerikában Kanadában élő, magyar politikai emigránsnak megmaradt csoportról beszélhetünk. Felhozhatjuk itt a kérdést, nem merünk magyarok lenni? Ki bánthat ebben a környezetben bennünket azért, mert magyarok vagyunk? Ma már az utolsó rabszolga is büszkén, hivalkodva, feltartott ököllel masírozik e kontinens utcáin, rabszolga elődeitől megtagadott jogokat és előnyöket követelve magának. Mi, évezredes történelmi tények örökösei, merünk-e magyarok maradni? Az a rabszolga, aki csak ősei széttépett láncait csörgetve döngeti ennek a hipokrata világnak a kapuit és eredményeket ér el, akkor mi, évezredes kultúrák hordozói, a keresztény emberiség védelmében elvérzett hősök méltatlan utódai, "reálpolitikusok”, "olvasztárok” befolyása alatt meghunyászkodva, bátortalanul nyújtogatjuk tenyerünket alamizsnáért azok felé, kik eladtak bennünket. Akik ránk erőszakolták Trianont 1920-ban és 1947 ben is. A liberális agymosás, “humanistává” korcsított, magukat "emig ráns” költőknek, íróknak tituláló betegesen szerepelni vágyó, budapesti elismerésekért ma már nyíltan esedező szégyenteljes figurákat találunk magunk körül, kiket az átlag emigráns nem ért ugyan, de elolvassa írásait, mert anyanyelvén íródtak. Hol vannak a nemzeti ébredés kürtjeit harsogató költők, akik nem "humanisták” de magyarok maradtak? Micsoda zavart elmének kell lenni annak, aki humanizmust hirdet ott, ahol egyedül csak az ököljog érvényesül, és a humanizmust épp a nemzetgyilkosoknak, de nem az áldozatoknak a javára érvényesítik. ❖ Az eszmei, politikai iránymutatást megadta ez a Kongresszus, de módszeres iránymutatásra is szükségük van a résztvevőknek. A nagy feladatok elvégzésére keressünk magyaro kát, magyar politikai emigránsokat! Keressük őket először a magyarszármazású amerikaiak, kanadaiak között, talán akad még közöttük, akik mernek magyarok lenni. A "reálpolitikusok” felé leszögezhetjük, hogy sajnos a reális valóság még mindig az, hogy háborúból vesz tes félként kerültünk ki, és az ellenség elfoglalta országunkat. Otthon kinevezte a vazallusait népünk elnyomására és kizsákmányolására. Bármilyen formában is jelentkezzenek, bármilyen arcot is mutassanak felénk, az a lényegen nem változtat. Ez ellen a reális tény ellen csak mi tudunk nyílt, megalkuvást nem ismerő harcot folytatni, mert csakis ez az egy módja van a nemzeti függetlenség visszanyerésének, mi, a politikai emigrációban élő magyarok. Homonnay O. J. Magyar Tarul Szövetség MüNB/VER AYASLI Trianon muahedesinin ellincl yildönümií münasebetiyle 1956 Macar Ihtilált hiirrlyet mticahidlerinin TUrk kardeglerine gönderdiklerl beyannamevi sütunumuza gecirlyoruz. . u gazp cdilmis ülkeler meyamníüe devletlerl tarafm- * dan, yalmz Sopron’da halkinin rey'ine danismajja müsaade edildi. Bu damsma tamamiyle Macar ahalisinln lehlne tecelli etti. Atillá’mn veraseti ícabi hicret etmig olan Turáni: Macarlar bütün hicret eden milletleri dostcasir.a bagidj^ na basmiglardi Bilhassa bunla etmig olan non ve ahidna lar. Bu olan sulh n, atalari! ettlrilmla _ ___ ethnik esasla... _____ __ karpatlar havzasinda nizam ve intizam icinde yagayan mllletleri ram etmig. ve Büyük Macaris-Türk Macar dostlugu ve karde$ligi 2 ler. Bu mütehassislar, kuzev Macaris tandan akan (Rogyva) derealni, Ubll hudut olarak kabul edllmesl geregt lcabi. gemllerln seyr edeblleceíl bír büyük írmaga tahvll ettller. Sirplar ayni geyi «Horkos» köyü dvarinda akan dereciklere de yaptilar. Yakinlarda vetat eden tarihslnas ve lctlmalvat feylezofu Bay Dr. padanyi Vlctor’un yazdigi «Son Kacie» '»Imii eaerlnde bu c'rkln ve düíük hllenln Sirplara nasil «Horgos» köytlnün 5000 kísiilk ahallslnden mada dlger 11 köyü ve 120.000 hektarlik araziyl ram ettlginl bildirdl. Ve I9*£á«blr Makedonyak ’jrali Alekaandr Macar alleslnl diean attilar. m kojuo gevapuriann _"reslmlerlnl aldik____elvannda vuku buM „ TTnnn Diktasi Sulhunun haksiz- Uklarmi meydana koyan bu resünlerl ve bu mes’eleye dair gazetelerde c'kan nesrlvati satui alip yok etmek lein, bu le Sirplara bír mllyon dinara mäl ol du . tA*' ; Sevres diktalanm kap-> ** R°' r emperyallzm. ve Alkaréi letleri ram etmig. ve Büyük Macaris- R° c, emperyallzm. v ta’nm Macarca konugmayan --- gia!*** .jut»*1' 'k kardeslerlmlze aaigi nln, fizamamna sc0v aZ,a jun4ft4lt'«iataü ^'omenlere kar® rlkkat dán hürriyetleri 7e _etyftV‘r. nde tecelli etmUdl.- nWe, *■., «.us ea ;L, a An diimig olan millet '«vte, ytus desl dlktatörlerl Gladbaglanrme bulund: rhf ' veö. e® etnP tatjVW®* !0n’un. Türklerl Av-Bu kevflyet su l 9°v' lellmelertni batirla#lrak eden Macar d 'a, ry.vndan Tn&h,,eWtl Wllson’un dört mad-tante devletlerl ta ^ -rAtk- ' . TÜt'k iml7ln tonraklanmn tante devletlerl ta Tbt*- ”v1eikcS'' TW* ' tuVd1'4*" imlzln topraklanmn tebligatta: «Bin sem “ íktlfa etmemls aygelse. haksiziik ve z ^ t yy\isVa . ,\n\ lyetl de ellnden alo!r -4» ve * Bu trörü-3 Harold-1 fTt. rtftt ****** zler. 1956 Macar rlhl bilglsizlige uvdu&u 1 . .cy.en. 8 manda hakikl tarihslna tl ledikleri ve Romanva \ eiavi ® _ se" géni ye ve efsaneleri fasileslr. Trianon diktasi lehinde u Fenni bir propaganda t< du. Bu tegkilät degil válni mig haritalar ihzar etmek manda tarihi efsaneler de taydi. Benes ve hempasi C1 __ wenlerin. Slovaklarin Sirplann ve Hirvatlarm aynl kavimden oldugamu ispat ettller. Aym zamanda Romany&lilann kadim bir kültür milleti olan Romalilardan geldiklerinl de ispat edegeldi-.. eahltleri, burada eveland - Ohlo’,r&W“- ,«.tv ewelkl kiymetll *e?JVasi acikh vaka'^"wiide au8Gewt** sw' zamanda Türk ad ^ rSe deS 3n<ieri G .«tirlamaktayiz. Blrlncl sio-_.„a Harbl aeikh günlerinde Turanh kardeglerimizln önderl olup Sevres diktasina kar® harbe sürükliyen gerelli büyük Atatürk’ü saygiyla hatirhyoruz. Kemal Atatürk ateg harfleriyle ls(Devami 7. sayfada) A gyászos emlékű trianoni ítélkezés 50. évfordulója alkalmából, turáni testvérnépünk Istambulban megjelenő SABAH c. napilapja két alkalommal is közölte török nyelven Major Tibornak a HSzM központi vez. tagjának cikkét. A Szt. László Rend jelenti: Gr. Serényi Miklós nemzetpolitikus, érdemkeresztes Szt. László-lovag meghalt Változtathatatlan emberi és sorrendi kérdés ez. A test törvénye betelt, s az élettelen anyag ismét egyesült az anyagi világgal. De a lélek ez esetben földi értelemben is rögtön kitört a sírból. Kitört, mert a sírbahullt tetem szelleme és annak müve magyarul, magyaroknak itt maradt, s itt áli előttünk. Gr. Serényi Miklós magyar főúr volt annak ősi és nemes értelmében. Magyar főrend, melynek közjogi értelme és lényege az, hogy a nemzettől nyert előjogok s az azokkal együtt járó szabadságtöbblet a nemzeti megmaradás szolgálatára kötelez! Gr. Serényi Miklós ezt az elkötelezettséget a felelőtlen polgári anyagi függetlenség korában is hagyományos alapon fogta fel, s erkölcsi értékeléssel vállalta. Vállalta hűséggel s áldozattal! Trianon után, nemzetének és hazájának romjain, volt erkölcsi ereje és bátorsága, hogy egy új európai és keresztény magyar hatalom felépítését reális célnak véve, cselekvő politikai kezdeményezésbe kapcsolódjék. Családi tradíciói folytán éreznie s tudnia kellett, hogy a magyar népi megmaradás elengedhetetlen előfeltétele az, hogy a keresett kezdeményezés irányvonala egybevágjon ezeréves európai keresztény életünk, létünk és fejlődésünk irányvonalával! így lett személyes híve Szálasi Ferencnek, aki korunkban a magyar géniusz meglátásával és erejével egyedül ismerte fel a nemzeti létnek ezt a követelményét, és politikájával azt a népközösség, az ország és a történelem valóságalapjain állva, pozitiven szolgálta. Gr. Serényi Miklós előtt kétségtelen volt, hogy Szálasi Ferenc politikai hungarizmusa, mely a korszerű és igenlően keresztény nemzet helyreállítását és modernizálását tűzte ki célul, a század egyetlen magyar politikai gondolata népünk megmaradásának szolgálatában. Ezt az egyedülálló, pozitív nerazetgondolatot szolgálta mind halálig tartó hűséggel elöljáró testvérünk: Gr. Serényi Miklós. De ezt a szolgálatot méltányolta és respektálta elsősorban Rendünk széktartósága is, amikor Gr. Serényi Miklóst Szt. László lovagjává avatta, s részére érdemkeresztet adományozott. Emlékezete legyen áldott! Szt. László segíts! _____________A főszéktartó
