Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-02-01 / 2. szám
A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ALL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (PETŐFI) «ITTVAKÖkt VOL. ix. no. 2. szám A Hungária Szabadságharcos Mozgalom lapja 1970. február hó PÁRIZS, A SZUPER-TRIANON Két másik neve is forog még közszájon: a "Fény Városa" és a "Bűn városa". 1947 február lO.-e óta számunkra szuper-Trianon a mellékneve. Bőségesen kielemeztük már mindazt, aminek Trianont láttuk. Ötven éve bizonygatjuk, hogy az tévedés, igazságtalanság, vakság volt. Olyan zárszó az első világháború végén, mely a másodiknak lett a nyitánya. Akik megteremtették, nem jól ismerték a történelmet, és mégrosszabbul Kelet-Európa helyzetét. Hibáztak a következmények kiszámításában is. Oktondi módon szerkesztett "békemű” ez a Trianon: békétlenség forrása. Párizs óta minderre még rá is duplázunk. Ha a magyar siralom nem fojtogatná annyira a torkunkat, rég át kellett volna írni a vádirat szövegét. Párizs: a nemzetközi bűntettek tornya. Nem vakság, nem tévedés, — tudatos építmény. A bűnök olyan halmaza, mely magasabbra sikerült az Eifel-toronynál. Hogyan lehetne orvosolni bűn-betegséget helytelen diagnózis alapján? Bűn bűnöket szül, s lejtőjén nincs megállás. Sodra a magyart is elkapta. Amikor az erény uralkodott, egynek láttuk Magyarország népét. Termőföldje művelőjének, a térség szellemi kovászának, határai védelmezőjének. Hat nyelven is értettük egymást. Persze hogy értettük: nem szájon át érintkeztünk, hanem Közös Hazával a szívünkben, közös hitvallással a lelkűnkben, közös életakarással a vágyainkban. ... De szép is volt!... Szinte még a háború is úgy hatott mindnyájunkra, mintha béke lett volna. Az is volt: a megtámadottak közös, belső, nagy — népbékéje. Évezredig tartó győzelemmel. ... De szörnyű ma: a béke is úgy hat mindnyájunkra, mintha háború volna. Még a magyar is hadakozik testvérnépeivel, mintha nem is lett volna ezer éven át Pax Hungarica. Ide sodródott a bűn lejtőjén. Szegényeket vádol sáfárok helyett, pedig ezeknek a bűne sodorta azokat is egyik szegénységből a másikba. Egyikünk sem győztes. Csupán saját nyelvén rabja mindegyik a saját politikai sáfárjainak. Pedig életakarásunk ma is azonos, és az erkölcsön alapult közös haza határvonalait még mindig élesen mutatják a Kárpátok, meg a régi térképek. Az ezeréves népbéke emlékét őrzi mind a kettő. Figyelmeztetőül is. Higgyük, hogy csak közjáték a jelenünk. Higgyük, hogy eljön még újra az erény uralma, s vele a kárpátkoszorús Nagy Haza népbékéje. Összedűl akkor a bűn-torony Párizsban, — s hiába háborúzna a világ, nekünk békének tűnik majd a második ezredév is. U ÜZLET-POLITIKA /1 A világpolitikai kérdéseket érintő kis karcolatunk elé januárban ez a címszó kerekedett: 'turista-politika'. Ki akartuk élezni vele, hogy ennek a diplomáciai évadnak az indulását elsősorban tárgyalások jellemzik, és nemzetközi tárgyalásokhoz széles távolságokat kell átrepülni, miértis nagy- és kisdiplomatáknak egész légiója utazgat mindenfelé, — akárcsak a szenvedélyes turisták. Azóta a tárgyalások érdekes eredményeket hoztak. Nem vitték előbbre a nemzetközi élet ügyeit, de mintha azt mutatnák, hogy a sok utazgató nem is annyira turistáskodott, mint inkább ügynökölt. Egypár üzlet már létre is jött. "Üzlet-politika” kívánkozik most ide címként. Ezzel azt sikerül talán kiélezni, hogy a két szakma ikertestvér, — legalábbis a modern gyakorlatban. • A FRANCIÁK ÚJ ELNÖKÉTŐL tavaly nyáron azt várták, hogy nem fogja folytatni de Gaulle merev politikáját Izraellel szemben, és sorban nyélbeüt vele egypár üzletet, főleg a hírhedt harci repülőgépek eladásával. Pompidou most új vásárlót talált nem is ötven, hanem még több Mirage-ra. Csattanós üzletet kötött: pont Líbiának adta el a harci gépeket. Ez még csattanósabb politika! Csak éppen kikandikál mögüle az arab olaj. Franciaországnak is szüksége van rá... Nagy Ég! — ha az arab-föld alatt nem volna olaj, már arabok sem lennének talán ... • A CHERBOURG KIKÖTŐJÉBŐL KISZÖKTETETT öt hadihajó, melyek ugyancsak az izraeli kereskedelmi-stop miatt vesztegeltek ott, megérkezett izraeli vizekre. Állítólag két francia tábornok karrierje futott zátonyra helyettük. És miattuk. Szöktetésnek és csempészésnek hitték, mert azt a norvég cé•• A trianoni békediktátum az ezeréves, szervesen egységes Magyarország területéből kétharmad részt, lakosságából pedig háromötöd részt — köztük három és fél millió magyart — szakított ki önkényesen. E gyászos emlékű ítélkezés ötvenedik évében nekünk — a Hungária Szabadságharcos Mozgalomnak — még lesz egy és más dokumentálni valónk — máskor és másutt is. Emlékiratainkban azonban soha nem fogunk odáig alacsonyodni, hogy a szentistváni gondolatot felcseréljük akár kommunista, akár kapitalista lenini vagy wilsoni önrendelkezési elvekkel. Mindkettő halálos méreg a magyar történelmi állameszmével szemben. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom eddig is hangoztatta a középeurópai népek összefogásának gondolatát, és magyar programmá tette az egymásrautaltságot és az összefogás szükségességét. Szent Istvánra emelnénk kezet, a legszentebb történelmi hagyományaink ellen lázadnánk azonban, ha ebben az összefogásban lemondanánk életterünkről. A kárpáti élettér történelmi valósága pedig a szentistváni Magyarország! Ennek a magyar élettérnek igazságos és természetes voltát a földrajzi adottságok mellett, az ezeréves AMI ÉLETTERÜNK együttélés és nemzeti hagyományai alakították. Csak az isteni és emberi igazságot lábbal tipró legszömyűbb békediktátum erőszakolta a közvéleménybe azt, hogy "az ezeréves birtoklás, valamely területhez nem ad birtokjogot’’. Ma azt mondják nekünk, hogy "ne a rég-múltat sírjuk vissza", hanem legelsősorban "térjünk visza Országalapító első királyunk, Szent István örökérvényű tanításához az idegenekkel való méltányos bánásmódot illetőleg”, mert ez a kulcsa a kölcsönös megbecsülésnek és a szomszéd népekkel való békés együttélésnek. Hamis történelemszemlélet a szent király intelmeinek ilyen beállítása. Mert pl. micsoda keményen és határozottan utasította vissza Szent István azt a német befolyást, mely kultúrterületről politikaira szeretett volna átlendülni, és a király baráti érzelmeit hűbéri megalázkodásra szerette volna átváltoztatni! Szent István király döntő vereséget mért Konrád német császárra és ezzel maga szabta meg, hogy hogyan kell a magyar élettérben intelmeit értelmezni. A magyar élettér "határőrség": Közép-Európa biztonságának és szilárdságának őrzése. Ebben a magyar élettérben nemzetiségeink csak akkor kerültek ellentétbe a magyar államvezetéssel, amikor hűtlenné váltak az állampolgári kötelességükhöz és külső vonzások hatása alatt a magyar államegység megbontására törtek. A történelem tanulságai alapján megállapítható, hogy a magyarság államalkotó szerepének megerősödése mindenkor Közép-Európa biztonságának megerősödését is jelentette. Az a határvonal pedig, melyhez Szent István óta a magyar politika mindig ösztönszerűen igazodott, amelyet mindenkor elérni igyekezett, amikor ellenséges erők onnan visszaszorították — a magyar élettér határvonala — a Kárpátok lánca volt. Ez a határvonal volt minden magyar állampolitikai törekvéseknek szabályozója és ez mentette meg mindig a magyar politikát attól, hogy összeütközésbe kerüljön más életterek szervező hatalmaival. A magyar élettérhez, a Kárpátok láncolatához igazodik a Hungária Szabadságharcos Mozgalom emigrációs politikai programja is. Számunkra nem műemlék a magyar élettér történelmi valósága! Major Tibor get, melynek neve a fuvarlevélen szerepelt, nem találták a kereskedelmi cégjegyzékben. Azóta kiderült, hogy mégis létezik, s az üzlet "szabályos” volt. A "norvég” céget ugyanis a hajószöktetés napján gründolták — zsidó pénzen, zsidók. A cégbejegyzés késett, mert a kereskedelmi jog várhat, de az árú sürgős. Különösen, ha fekete. A "norvég” cég a kifutás után azonnal eladta a hajókat egy panamai hajóstársaságnak. Hm ... ez fehér üzlet... Földrajzilag hát, ha már nem északnak, akkor nyugat felé kellett volna szelniük a habokat, de keletre vették az irányt. Próbálja valaki szétválasztani, hogy ez csattanós üzlet-e, vagy csattanós politika?! De még nincs is vége a hókuszpókusznak. Mi a rendeltetése az öt gyorsnaszádnak ? (Folytatás a 2. oldalon)
