Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1970-01-01 / 1. szám

A KARPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (PETŐFI) «ItTVAKdftt VOL. ix, no. 1. szám A Hungária Szabadságharcos Mozgalom lapja 1970. január hó ÚJÉV MÉG NEM, DE BOLDOGABB KORSZAK KÖVETKEZHET! SZÁLASI Nem is ennek, hanem már a jövő szuper-civilizációjának egy kis auto­mata gépezete kering a Föld körül. Hétszázhetven kilométer magasban. “Világűr Laboratórium” a neve. Az USA egyik tudományos intézete küldte oda keringeni és —• tapasz­talni. A napokban pedig ő küldött üzenetet az Emberhez. Mit "mondhat” egy gép, mégha automata is? Persze hogy nem értel­mes mondatot. Az embernek a dolga, hogy a "szavait”, a tapasztalati ada­tait értelmes rendbe szedje. Nehéz esz megfogalmazni, az biz­tos. A Földön ma az a tudományos divat, hogy minden mondatot, ami mond is valami komolyat, százezren cáfolnak, ha csak százan értenek is hozzá. De még ennél is nagyobb ve­szedelem fenyegeti: százezer irányba elemzik szét, és mindenik gondolat­elemét keresztül gyömöszölik valami szamár kóróval teli bozóton. Tele­akad bogánccsal. Rá se lehet ismer­ni, hogy mit mondott eredetileg. Eddig még nem akadt ember, aki megfogalmazta volna. A hozzáértők óvatosak, a kontárok meg még nem látják annyira jelentősnek, hogy ér­demes legyen kontárkodniok ezzel a gép-üzenettel. De sejtelmek már kiszivárogtak! A Világűr Laboratórium ideérkezett adatai olyan jeleket mutatnak, me­lyek világunk legpompásabb hídját építhetik meg: összekötőutat a fizi­ka és a metafizika között. Igen finom műszerek által érzé­kelt adatok sejttetik, hogy a világ­­egyetem egyetlen valamikori rob­banásnak az eredménye. Egy ilyen űrméretű "robbanás” elképzelését megkönnyítik a még csak tavaly felfedezett "pulsar”-ok, vagyis felrobbant csillagoknak az utódai. Irtózatos energiatömegek ezek — kicsire összepréselődve. Kö­rülbelül olyan mértékben, mintha va­lami nagy robbanás ereje Földünket akkorára nyomná össze, mint egy asztali földgömb. A robbanáskor a csillag tömegé­nek egyrésze szétfröcskölődik az űr­ben, a maradékát meg a robbanás ereje összezsugorítja zárt energia­tömbbé — bizonytalan időre. De ami­kor "elérkezik az ideje” ez ismét felrobban. Azt lehet sejteni, hogy az ilyen robbanás-folyamatokat valamikor egy ős-robbanás indította el... Érzik már olvasóink, hogy mi rej­lik a Világűr Laboratórium üzenete mélyén? Az ős-robbanás fogalma fi­zikai kifejezése annak a történésnek, aminek a fogalmát a teremtés szó­val fejezzük ki. S ami a tudományos haladás útján a metafizika fogalom­tárába került, mert eddig nem tá­masztották alá konkrét fizikai isme­retek. Ügylehet, hogy ennek a tévelygés­nek hamarosan végeszakad. A tudo­mánynak el kell ismernie a Terem­tést, amit gyarló sáfárjai eddig ta­gadtak. Mintha az Ég küldött volna újévi ajándékot a Föld jóakaratú ember­­gyermekeinek a Világűr Laboratóriu­mon keresztül. Boldogtalan újévre boldogabb korszak Ígéretét. Mert boldog lesz az a jövő, mely­ben az Ember újra találkozhat a— Teremtőjével. Azok a szemlélődök, akik a törté­nelmet úgy nézik, mintha matemati­ka volna, köztudatba dobták, hogy mi magyarok — mindenről lekésünk. Szálasi Ferencre is sokan mondták, hogy elkésett. Ugyanez a számolgató történelem­látás tartja rólunk is azt, hogy olyan vezéreszmének állunk a szol­gálatában, ami már rég lemaradt a történelmi haladás útjáról. Mi igaza van ennek az elkésés-el­­méletnek? Annyi bizonyos, hogy az csak ver­seny-eredmények számolgatásával nyer itt-ott bizonyságot. Az elmélye­dő történelem-látás azonban nem felszökkenő s lehanyatló, és nem is viszonylagos eredményeken nyargal, hanem értékeket keres. Szálasi Fe­renc személyében és mozgalmában megtalálja azokat. Ma sem csupán a reáemlékezésben, hanem az érté­keknek abban a tárházában, ahon­nan az élet merít, amikor még csak készülődik új történelmi korszak ala­kítására. A Hungarizmust nem politikai pia­con lehet vásárolni alku-áron. A Hun­­garizmus a Kárpát-medencének és népeinek történelmi sorsa, melyben múlt és jövő szövődik egybe, hogy a fejlett civilizációban is fundamentu­mává legyen egy nemzet életének. Fényjeleire Szálasi Ferenc lelki ér­zékenysége reagált legélesebben. Egyikére-másikára mások is reagál­tak, de Szálasi szintézisbe is fogta azokat. Aki ezt a szintézist az Idő szaka­szaival vagy politikai program-pon­tokkal párosítja, az el is veszti. Az évek szétrágják, a fölaprózás meg kiszórja az ember cselekvő keze­­ügyéből. De ez nem a Hungarizmus­­nak a gyarlósága, hanem az embe­ré. Azoknak a hiányossága, akik vál­tozó formákba préselve látták csak meg, nem is az egész gondolatrend­szerét, hanem csupán egy-egy gon­dolatvillanását, mely annakidején tetszetős volt, és apró hasznokat ígért. Az ilyen meglátás persze ma is csak verseny-eredményektől várja balsorsunk javulását. Három-négy évtized óta nagyot változott a világ, de egyben azonos maradt: nem jó az, ami van, és nem jól van úgy, ahogyan van. Közösségi életünk megigazításának feladata te­hát ma is előttünk áll, és teljesítés­re várakozik. Éppúgy kötelezi mai nemzedékünket, mint a tegnapit, vagy méginkább. De miféle formák és milyen példák szerint volna képes ez a nemzedék csak nekikezdeni is ehhez a nagy munkához, amikor mindenfelől a szétesés tüneteit lát­hatja csupán? És az országépítés legjobb szándéka is csak a toldozga­­tás susztermunkájába szorul? Rá fog kényszerülni már ez a nem­zedék, hogy pár lépéssel hátra is néz­zen, amikor a jövő felé igyekszik. És akkor ott fogja találni maga mö­gött a Hungarizmust, melynek dúló viharok után is csorbítatlan az országépítő értéke, és szerkezetébe illik az új "atomkorszak”-nak is min­den követelménye. A Hungarizmus meghirdetésével nem késett el Szá­lasi Ferenc, de épp ellenkezően: sa­ját korát előzte meg! Nem lehet tud­ni, hogy hány évvel, de megelőzte. És az ideje — valamelyik újeszten­dőben — egyszer elérkezik. ’’TURISTA-POLITIKA” Szálasi Ferenc születésének het­­venharmadik évfordulóján erre em­lékeztetünk! Mintha ‘‘politikai turistáskodás” kor­szakába fordult volna a nemzetközi élet. Mindenki utazgat, diplomáciázik, — tárgyal. Szürkén hangzó jelszó eny­­nyire intenzíven soha nem formálta meg a valóságot, mint a múlt évben. Egy évvel ezelőtt Nixon kezdte azzal, hogy ellenkezések helyett tárgyalások­kal szeretné kihúzni a nemzetközi po­litika kátyúba ragadt szekerét. S ma úgy látszik, hogy sikerül. Azóta szin­te minden esemény a tárgyalások je­gyében történik. Siker persze még nincs, de itt-ott mutatkozik már va­lami. Van azonban egy pozitív ered­mény: az Egyesült Államok tekintélye legalább olyan magasba szökött visz­­sza, mint ahol a kétév előtti mélypont­ra való zuhanása előtt volt. Fortuna istennő segítsége valamivel több, mint amennyi akadály áll útjában ennek a politikának országon belül és orszá­gon kívül. DÖRGŐ ESEMÉNYEK Közhelyet kell idézni emlékeztetőül: “A hátorú a diplomácia folytatása — fegyveres eszközökkel.” Igaz, de — micsoda eredménye van! A második világháború közeli, és elriasztó példa rá. Még a győzők is belefulladnak a füstjébe, de a problémák megmarad­nak, és kibújnak a hamuja alól. Moszkva és Peking diplomáciai csőd­bejutásának rúdja is háború felé mu­tatott. A kínai hidrogénbombák és ra­kéták fordították el. Azóta — tárgyal­nak. Eredménytelenül, de tárgyalnak. Az atom korszakában konvencioná­lis háborút nemigen lehet viselni, mert azt vérgőzös játékká devalválja a nuk­leáris hatalom. Vietnam példázza. Lik­vidálni kell. Nem hippi-hebehurgya­­sággal, hanem ésszel. Ez történik. A tárgyalások eredményéről vagy ered­ménytelenségéről lesz idő tovább tár­gyalni, ha nem dörögnek bele újból fegyverek. Ugyanez áll a Közel-Keletre is. Iz­raelt nem arab fölény, vagy szovjet bombák kényszerítik előbb-utóbb meg­alkuvásra, hanem az, hogy háborúval lehetetlen győzni. Hatnapossal is csak rövid időre. Nem lehet népi állammá parcellázni egy területet, mely ősidők óta vegyes településű. A nigériai fegyverropogásnak nincs számottevő nemzetközi jelentősége. Egyebütt pedig — tárgyalások foly­nak. Nixon programja szerint. Más­szóval: az Egyesült Államok tekinté­lye diktál. A REMÉNYKEDÉS NEM IGAZI Mindez azonban csak a “nemzetközi görcs” hirtelen feloldása valami jól­sikerült összetételű injekcióval. A vi­lágrendezés végleges reményét nem ébreszti föl. Nem is ébresztheti addig, amíg a jaltai világfelezés el nem tű­nik az utolsó nyomaival együtt, s amíg a hivatalos politikák hátamögül ki nem füstölik a tőke, az ószövetségi bosszú, meg az ószövetségi világhódi­­tás hatalmát. A nemzetközi ügyek gyürkőzése még csak turista-politika. De ha ezt elkap­ja az élet gravitációs ereje, megvethe­ti az alapját valamiféle jobbsütetű vi­lágrendezésnek. A második világháborúnak tömör eredménye annyi, hogy kiforgatta a világot a sarkaiból. Ennek a gyökér­­telen felfordulásnak pedig csak a mesterkéletlen közösségi élet új re­neszánsza lehet a következménye. A Kárpát-medencében ez a Hunga­rizmus hajnalával jelent egyet. Talán nem is előzik meg újabb po­litikai küzdelmek, mert maga az Élet Törvénye kényszeríti ki, mely sokáig tűri a mohó haladást, de csak a fejlődéssel elégszik meg. Mérlegelés és magyarázgatás nél­kül ez fogja megbizonyítani Szálasi Ferencet és az ő hungarizmusát. iiiiiiiiiiHiiiiniiiiiimiiiiiiiimiiim Ezúton köszöni meg lapunk test­véri szeretettel és együttesen a szer­kesztőséghez küldött karácsonyi és újévi jókívánságokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom