Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-01-01 / 1. szám
A KARPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (PETŐFI) «ItTVAKdftt VOL. ix, no. 1. szám A Hungária Szabadságharcos Mozgalom lapja 1970. január hó ÚJÉV MÉG NEM, DE BOLDOGABB KORSZAK KÖVETKEZHET! SZÁLASI Nem is ennek, hanem már a jövő szuper-civilizációjának egy kis automata gépezete kering a Föld körül. Hétszázhetven kilométer magasban. “Világűr Laboratórium” a neve. Az USA egyik tudományos intézete küldte oda keringeni és —• tapasztalni. A napokban pedig ő küldött üzenetet az Emberhez. Mit "mondhat” egy gép, mégha automata is? Persze hogy nem értelmes mondatot. Az embernek a dolga, hogy a "szavait”, a tapasztalati adatait értelmes rendbe szedje. Nehéz esz megfogalmazni, az biztos. A Földön ma az a tudományos divat, hogy minden mondatot, ami mond is valami komolyat, százezren cáfolnak, ha csak százan értenek is hozzá. De még ennél is nagyobb veszedelem fenyegeti: százezer irányba elemzik szét, és mindenik gondolatelemét keresztül gyömöszölik valami szamár kóróval teli bozóton. Teleakad bogánccsal. Rá se lehet ismerni, hogy mit mondott eredetileg. Eddig még nem akadt ember, aki megfogalmazta volna. A hozzáértők óvatosak, a kontárok meg még nem látják annyira jelentősnek, hogy érdemes legyen kontárkodniok ezzel a gép-üzenettel. De sejtelmek már kiszivárogtak! A Világűr Laboratórium ideérkezett adatai olyan jeleket mutatnak, melyek világunk legpompásabb hídját építhetik meg: összekötőutat a fizika és a metafizika között. Igen finom műszerek által érzékelt adatok sejttetik, hogy a világegyetem egyetlen valamikori robbanásnak az eredménye. Egy ilyen űrméretű "robbanás” elképzelését megkönnyítik a még csak tavaly felfedezett "pulsar”-ok, vagyis felrobbant csillagoknak az utódai. Irtózatos energiatömegek ezek — kicsire összepréselődve. Körülbelül olyan mértékben, mintha valami nagy robbanás ereje Földünket akkorára nyomná össze, mint egy asztali földgömb. A robbanáskor a csillag tömegének egyrésze szétfröcskölődik az űrben, a maradékát meg a robbanás ereje összezsugorítja zárt energiatömbbé — bizonytalan időre. De amikor "elérkezik az ideje” ez ismét felrobban. Azt lehet sejteni, hogy az ilyen robbanás-folyamatokat valamikor egy ős-robbanás indította el... Érzik már olvasóink, hogy mi rejlik a Világűr Laboratórium üzenete mélyén? Az ős-robbanás fogalma fizikai kifejezése annak a történésnek, aminek a fogalmát a teremtés szóval fejezzük ki. S ami a tudományos haladás útján a metafizika fogalomtárába került, mert eddig nem támasztották alá konkrét fizikai ismeretek. Ügylehet, hogy ennek a tévelygésnek hamarosan végeszakad. A tudománynak el kell ismernie a Teremtést, amit gyarló sáfárjai eddig tagadtak. Mintha az Ég küldött volna újévi ajándékot a Föld jóakaratú embergyermekeinek a Világűr Laboratóriumon keresztül. Boldogtalan újévre boldogabb korszak Ígéretét. Mert boldog lesz az a jövő, melyben az Ember újra találkozhat a— Teremtőjével. Azok a szemlélődök, akik a történelmet úgy nézik, mintha matematika volna, köztudatba dobták, hogy mi magyarok — mindenről lekésünk. Szálasi Ferencre is sokan mondták, hogy elkésett. Ugyanez a számolgató történelemlátás tartja rólunk is azt, hogy olyan vezéreszmének állunk a szolgálatában, ami már rég lemaradt a történelmi haladás útjáról. Mi igaza van ennek az elkésés-elméletnek? Annyi bizonyos, hogy az csak verseny-eredmények számolgatásával nyer itt-ott bizonyságot. Az elmélyedő történelem-látás azonban nem felszökkenő s lehanyatló, és nem is viszonylagos eredményeken nyargal, hanem értékeket keres. Szálasi Ferenc személyében és mozgalmában megtalálja azokat. Ma sem csupán a reáemlékezésben, hanem az értékeknek abban a tárházában, ahonnan az élet merít, amikor még csak készülődik új történelmi korszak alakítására. A Hungarizmust nem politikai piacon lehet vásárolni alku-áron. A Hungarizmus a Kárpát-medencének és népeinek történelmi sorsa, melyben múlt és jövő szövődik egybe, hogy a fejlett civilizációban is fundamentumává legyen egy nemzet életének. Fényjeleire Szálasi Ferenc lelki érzékenysége reagált legélesebben. Egyikére-másikára mások is reagáltak, de Szálasi szintézisbe is fogta azokat. Aki ezt a szintézist az Idő szakaszaival vagy politikai program-pontokkal párosítja, az el is veszti. Az évek szétrágják, a fölaprózás meg kiszórja az ember cselekvő kezeügyéből. De ez nem a Hungarizmusnak a gyarlósága, hanem az emberé. Azoknak a hiányossága, akik változó formákba préselve látták csak meg, nem is az egész gondolatrendszerét, hanem csupán egy-egy gondolatvillanását, mely annakidején tetszetős volt, és apró hasznokat ígért. Az ilyen meglátás persze ma is csak verseny-eredményektől várja balsorsunk javulását. Három-négy évtized óta nagyot változott a világ, de egyben azonos maradt: nem jó az, ami van, és nem jól van úgy, ahogyan van. Közösségi életünk megigazításának feladata tehát ma is előttünk áll, és teljesítésre várakozik. Éppúgy kötelezi mai nemzedékünket, mint a tegnapit, vagy méginkább. De miféle formák és milyen példák szerint volna képes ez a nemzedék csak nekikezdeni is ehhez a nagy munkához, amikor mindenfelől a szétesés tüneteit láthatja csupán? És az országépítés legjobb szándéka is csak a toldozgatás susztermunkájába szorul? Rá fog kényszerülni már ez a nemzedék, hogy pár lépéssel hátra is nézzen, amikor a jövő felé igyekszik. És akkor ott fogja találni maga mögött a Hungarizmust, melynek dúló viharok után is csorbítatlan az országépítő értéke, és szerkezetébe illik az új "atomkorszak”-nak is minden követelménye. A Hungarizmus meghirdetésével nem késett el Szálasi Ferenc, de épp ellenkezően: saját korát előzte meg! Nem lehet tudni, hogy hány évvel, de megelőzte. És az ideje — valamelyik újesztendőben — egyszer elérkezik. ’’TURISTA-POLITIKA” Szálasi Ferenc születésének hetvenharmadik évfordulóján erre emlékeztetünk! Mintha ‘‘politikai turistáskodás” korszakába fordult volna a nemzetközi élet. Mindenki utazgat, diplomáciázik, — tárgyal. Szürkén hangzó jelszó enynyire intenzíven soha nem formálta meg a valóságot, mint a múlt évben. Egy évvel ezelőtt Nixon kezdte azzal, hogy ellenkezések helyett tárgyalásokkal szeretné kihúzni a nemzetközi politika kátyúba ragadt szekerét. S ma úgy látszik, hogy sikerül. Azóta szinte minden esemény a tárgyalások jegyében történik. Siker persze még nincs, de itt-ott mutatkozik már valami. Van azonban egy pozitív eredmény: az Egyesült Államok tekintélye legalább olyan magasba szökött viszsza, mint ahol a kétév előtti mélypontra való zuhanása előtt volt. Fortuna istennő segítsége valamivel több, mint amennyi akadály áll útjában ennek a politikának országon belül és országon kívül. DÖRGŐ ESEMÉNYEK Közhelyet kell idézni emlékeztetőül: “A hátorú a diplomácia folytatása — fegyveres eszközökkel.” Igaz, de — micsoda eredménye van! A második világháború közeli, és elriasztó példa rá. Még a győzők is belefulladnak a füstjébe, de a problémák megmaradnak, és kibújnak a hamuja alól. Moszkva és Peking diplomáciai csődbejutásának rúdja is háború felé mutatott. A kínai hidrogénbombák és rakéták fordították el. Azóta — tárgyalnak. Eredménytelenül, de tárgyalnak. Az atom korszakában konvencionális háborút nemigen lehet viselni, mert azt vérgőzös játékká devalválja a nukleáris hatalom. Vietnam példázza. Likvidálni kell. Nem hippi-hebehurgyasággal, hanem ésszel. Ez történik. A tárgyalások eredményéről vagy eredménytelenségéről lesz idő tovább tárgyalni, ha nem dörögnek bele újból fegyverek. Ugyanez áll a Közel-Keletre is. Izraelt nem arab fölény, vagy szovjet bombák kényszerítik előbb-utóbb megalkuvásra, hanem az, hogy háborúval lehetetlen győzni. Hatnapossal is csak rövid időre. Nem lehet népi állammá parcellázni egy területet, mely ősidők óta vegyes településű. A nigériai fegyverropogásnak nincs számottevő nemzetközi jelentősége. Egyebütt pedig — tárgyalások folynak. Nixon programja szerint. Másszóval: az Egyesült Államok tekintélye diktál. A REMÉNYKEDÉS NEM IGAZI Mindez azonban csak a “nemzetközi görcs” hirtelen feloldása valami jólsikerült összetételű injekcióval. A világrendezés végleges reményét nem ébreszti föl. Nem is ébresztheti addig, amíg a jaltai világfelezés el nem tűnik az utolsó nyomaival együtt, s amíg a hivatalos politikák hátamögül ki nem füstölik a tőke, az ószövetségi bosszú, meg az ószövetségi világhóditás hatalmát. A nemzetközi ügyek gyürkőzése még csak turista-politika. De ha ezt elkapja az élet gravitációs ereje, megvetheti az alapját valamiféle jobbsütetű világrendezésnek. A második világháborúnak tömör eredménye annyi, hogy kiforgatta a világot a sarkaiból. Ennek a gyökértelen felfordulásnak pedig csak a mesterkéletlen közösségi élet új reneszánsza lehet a következménye. A Kárpát-medencében ez a Hungarizmus hajnalával jelent egyet. Talán nem is előzik meg újabb politikai küzdelmek, mert maga az Élet Törvénye kényszeríti ki, mely sokáig tűri a mohó haladást, de csak a fejlődéssel elégszik meg. Mérlegelés és magyarázgatás nélkül ez fogja megbizonyítani Szálasi Ferencet és az ő hungarizmusát. iiiiiiiiiiHiiiiniiiiiimiiiiiiiimiiim Ezúton köszöni meg lapunk testvéri szeretettel és együttesen a szerkesztőséghez küldött karácsonyi és újévi jókívánságokat.
