Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-11-01 / 11. szám
4. oldal SZITTY AKÜRT 1969. november hó EREZNI KELLETT A MAGYAR SORS MELYSÉGEIT! lati útján. Oroszországnak nem volt szüksége sem arra a Marxra, aki családi nevén Mordechai volt, sem arra a kommunizmusra, ami a Talmud politikai formája. Oroszország természeti kincsekben gazdag. Területe ritkán lakott. A cári Oroszország szerencsés helyzetben volt: szűzföldekért, bányákért, gyarmati területekért nem kellett átnyúlnia óceánokon. Még más népek hazáján, birtokain keresztül sem: egytagban terült el óriási birtoka. Oroszország a civilizáció édenkertje lehetett volna. Oroszországot a forradalmárai fojtották bele ki nem aknázott gazdagságának vörös nyomorúságába. Oroszország szerény, feudális gazdagságát kommunizálták, és sűrűbb lakosságú területeire szorít o 11 á k. Oroszországot nyugat felé és az egész világ felé barbár imperialistává tették, — csak épp saját birodalmának keleti nagyobb felét nem kapcsolták be a birodalom gazdasági és társadalmi vérkeringésébe. Beleültek a cárok birtokába, és vörösen is a cárok módszereit alkalmazták. Oroszországból rabló országot csináltak: vegye el a másokét, holott neki egyedül többje hever ma is hasznosítatlanul a birodalmában, mint a kiraboltak összességének. A szocializmus szükséges életrendszer, de mereven csak ott, ahol a sze-Személyi hír Pater Fekete Géza Münchenből nyilatkozatot juttatott lapunkhoz. Megállapítja, hogy "P. Fekete Géza német bíróság előtt” címmel a Nemzetőr c. lapban közlemény jelent meg, melynek sem a tartalma, sem a címe nem felel meg a valóságnak. Így éppen ő, a megrágalmazott kénytelen bíróság elé állítani a lap felelős szerkesztőjét, Tollas Tibort. KAPCSOLATOK A HAZÁVAL A túristaforgalom emelkedésén kívül ugrásszerűen megnőtt külföldön a magyar kultúra iránti érdeklődés is az utóbbi években. A múlt évben 120,000 könyv és 670,000 folyóirat került Rabmagyarországról a külföldi magyarok kezébe. Hazai hanglemezekből 75,000 darabot vásároltak idegenben. Az ember életében legendákban jelenik meg a Valóság, tehát az isteni vagy — ha igy jobban tetszik valakinek — a magasabb természeti törvények összesége. A legendákat a Szellem szüli, tehát az anyagi ember tudatalatti világából törnek be az Ember által önmaga részére legkellemesebbnek látszó formában elképzelt világába. Kétségtelen, hogy a Valóságot csakis a legendákon át találhatjuk meg, sőt már csak a megsejtéséhez is legendák kellenek. Ezért a világot sohasem a gondolkodók viszik előre, hanem mindig kizárólag a rajongók: a gondo'kodók csupán akkor jutottak el felfedezésekhez és találmányokhoz, ha logikus munkájukhoz hozzáadták a hitet. Aki a hitről lemond, az gúzsba köti a fantázáiját. Tárd ki lelked az isteni sugallat vagy — ha igy jobban tetszik — az ihlet befogadásához, s akkor szabadon szárnyaló fantáziád olyan logikai következtetésekre ad indítókat, amelyek segítségével a Valóságon alapuló legendákat be tudod illeszteni a földi, véges, anyagi alapra épített elgondolásodba! És akkor majd a többi emberek hinni fognak neked. génység az úr, és nem lehet belőle kikecmeregni. Ahol a szabadgazdálkodás nem bír, vagy nem hajlandó morzsáknál többet juttatni a népnek. Nyersanyag-szegény országokban, és ahol nagy a népsűrűség. (Európának valamennyi országa ilyen!) A szocializmus csupán kívánatos életrendszer ott, ahol a magántőke akkor is csak magának zsebel, ha még nem végezte el kötelességeit a közösséggel szemben. De ahol a szabadon gazdálkodó magántőke megteremti a bőséget, ahol sajátmaga fegyelmezi magát, ahol nem spekulál, ahol profit helyett a termelésnek a tisztes hasznát számítja föl, ahol az utolsó odúját is fölszámolja a nyomorúságnak, és ahol nem követ el országrontást, hazaárulást — ott elég, ha a szellemi és erkölcsi élet rendezését végzi szocialista rendszer. ♦ A szocialista intézmények nem érték-termelők, hanem érték-rendezők. Az érték forrása mindig az ember. A szocializmus rendező értékét is az ember ismerte fel, miután a szabadelvűség meggazdagította, de össze is rendetlenítette a közösségi életet. Marx itt tévedett végzeteset. Alapvető tévedésre építette az egész szocialista elméletét. Oroszországot — nem-orosz forradalmárai! — megfosztották annak a lehetőségétől, hogy a meggazdagító liberalizmus rendetlenségét szedhesse szocialista rendbe. Csupán szegénységből nem lehet rendet teremteni, legföljebb a szegénységnek erőszakra épült rendszerét. Emiatt nem ötszöröződött meg az Orosz Birodalom népessége. Emiatt üres az Orosz Birodalom négyötöde. Emiatt szűzföld a birodalom háromnegyede. Emiatt fenyegeti létében most kétoldalról: a kommunista Kína és a szabadvilág. A Kárpátoktól a Csendesóceánig terjedő Orosz Birodalom elveszett. Vele pusztul a szovjet-bolsevizmus. Az előbbi elmulasztott történelmi alkalom volt csupán, az utóbbi — történelmi tévedés. (Ezt az írást, igen kevés hozzáadásával, Szálasi Ferenccel folytatott beszélgetéseknek idevágó gondolatmenete szerint dr. Szhikár László készítette.) A történelem homályos kérdéseire a feleleteket csakis úgy találhatjuk meg, ha először a legendákon át hitet szerzünk magunknak, azután konkrét célt tüzünk ki, amit el akarunk érni, végül programmot csinálunk, ami azt jelenti, hogy reális közbeeső célokat fektetünk magunk elé (ez adja a módszert). A sumir-magyar kérdésben ez a következőképen alakulhatna (ez csak vitatható példa): 1. Hinnünk kell, hogy a legendák a Valóságot jelentik, a valóság pedig az, hogy a sumir-magyar rokoság van. 2. És ennek bebizonyítása a végső célunk! 3. Közbeeső célokként pedig pl. a következőket lehetne felállítani: a sumirok helye az euráziai fajok sorozatában; a sumirok földrajzi helye az idők folyamán Eurázia területén (beleértve a Földközi tenger teljes partvidékét); a sumir kultúra és civilizáció teljes megismerése; a sumir civilizáció és kultúra eltűnése után a sumirok szétszóródása a világon földrajzilag; A Hungária Szabadságharcos Mozgalom szerezte meg a már-már elöregedő régi hungaristáknak azt a megható meglepetést, hogy 1944 október 15-ének negyedszázados évfordulóján találkozót hívott egybe az amerikai- Balaton partjára. Kár, hogy a mai idők főliberálisai és főcsáklyásai nem voltak ott, nem látták és nem hallották, ami végbement. Mert látni kellett volna, hogy nem aszott múmia a Hungarizmus! Él az a szellem, melyben Szálasi Ferenc vezette egy évtizednél is tovább Közép-Európa legnagyobb világnézeti meg politikai mozgalmát, és amelynek zászlaját a magyar sorsforduló kritikus küszöbén döntő magasba emelve: jeleket írt vele, nem a múltba, hanem a Magyar Jövőbe! Milyen fénylő az Eszme, amikor huszonöt esztendő tisztítja le róla a politikai küzdelemmel járó szennyfoltokat! Amikor megszabadul a csábítástól, melybe törtetők kapaszkodnak! Amikor nem szatócs-számadásra van kötelezve, de épp a mai szaebből a magyar sumir kapcsolatok története az ősidőktől a mai napig, tehát a magyarságnak, mint a sumir kultúra tovább vivőjének méltatása az összemberiség kultúrája és civilizációja szempontjából. A tömegemberrel és az azt irányitó erőkkel szemben csakis úgy tudunk sikert elérni, ha módszerünket a tömegemberre szabva állapítjuk meg. Eszerint tudományos munkánkban fokozatosan és tervszerűen kell előrehaladnunk, valahogyan ahhoz hasonlóan, ahogyan azt fentebb leírtam. Ez nem azt jelenti, hogy a közbeeső célok elérésére törő munkánkat egyidejűleg minden irányban nem lehet folytatni, hanem jelenti azt, hogy energiánk súlyát a fentebb vázolt sorrendben a közbeeső célokra kell mindig továbbhelyezni, ha valamely közbeeső célt már elértünk. Ezt természetesen nem lehet egyetlen nemzedéken belül elérni, s ezért a felnövő fiatalabb nemzedékeket mindig be kell vonni a munkába és újabb nemzedékeknek erre való nevelését meg kell tervezni. Sujtár Elemér tócs-világ aggasztó sötétjében mutatja meg igazságát, páratlan erkölcsét és országépítő értékét! Miért oly kevesen ismerik? Magasba rejtett kincs, az biztos, de nem oly nagymagasba, hogy el ne lehetne érni! Akár egész életet is érdemes ráadni, hiszen millióknak szolgál nemcsak szellemi táplálékul, de útmutatásként a nemzeti élet keresésének göröngyös terepén, ahol — íme — csak botladozunk nélküle. Két fiatalember kért szót a találkozó másnapjának délutánján. Mindketten ebben az évben jöttek ki "vörös” Magyarországról. Egyikük "kommunista” élmunkás pecséttel, másikuk a közgazdasági egyetem diplomájával. Arcukon a küzdelmes élet vonásaival, s azokkal a barázdákkal, melyeket az eredménytelenség vés az emberi ábrázatra, ha a lélek sem lát kiutat a csalfa próbálkozásokból. Mind a kettőnek kitörő könny fojtotta el a hangját már az első mondatnál. Ők sohase hallottak a történtekről otthon, de életükre esküsznek, most látják csak, hogy honnan erednek azok a vágyak és célzások, melyek munkások, parasztok, a tanuló ifjúság, az értelmiségiek szorongó leikéből törnek otthon elő! Szálasi Ferenc volt hát a nagy magyar magvető, és a Hungarizmus az a tápláló hagyaték, mely némán vészelte át az országdúlás huszonöt esztendejét, s annyi megpróbáltatás után ébredezik a nemzeti lélekben. ... A nyaralóhely legnagyobb társalgóját megtöltő táboron a megdöbbenés lett úrrá, amikor Szálasi Ferencnek egy volt munkatársa ide vonatkoztatta október 15-e hősének egy mondatát, mely Budapesten, 1944 november első napjaiban, a főváros szellemi vezető rétegének hirtelen összehívott értekezletén — így hangnzott el: “Testvéreim! — most, a hungarista hatalomátvétel lázas napjaiban hangsúlyozom előttetek, hogy a lepergett események csak kaput nyitottak, mert a hungarizmus, a legsikeresebb munkálkodásunk mellett is, majd csak 25—30 év múlva válhat a Kárpátmedence életének érett termésévé." • ... A huszonötéves találkozón mindenki a történelmi kulisszák mögé látott, ahol aszottnak vélt hagyományok öltözködnek korszerű formákba, — lassan, és tetszelgő sikerek nélkül. Jó talajba: a magyar népiélekbe hullott a vetés. Kikel majd, akármilyen hosszú a tél... Magyarországon élő munkatársunktól: A sumir-magyar rokonsági kérdés tervszerű munkaprogramja
