Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1969-09-01 / 9. szám

1969. szeptember hó SZITTYAKÜRT 7. oldal TÁVIRATUNK NIXON ELNÖKHÖZ „YANKEE GO HOME!“ — LATIN-AMERI KA MAI ARCA — Nelson Rockefeller new yorki kor­mányzó, Nixon elnök latin-amerikai különmegbízottja, csak néhány hét­tel ezelőtt tett, mintegy másfél hó­napig tartó "tényfelderítő” körútat Dél-Amerikában. A kormányzó 19 országot keresett fel, az eredeti úti­tervben szereplő chilei, venezuelai és perui látogatást e három ország lemondta, a többi országban pedig heves tüntetésekkel "köszöntötték” a kormányzót. "Több volt az erősza­kos megnyilvánulás, mint amire szá­mítottam — jelentette ki Rockefel­ler hazaérkezése után — s ez is bizo­nyítja, hogy az Egyesült Államoknak új latin-amerikai politikát kell kidol­goznia, ha javítani akar kapcsola­tain." A körút eredménye megdöbbentő. A latin-amerikaiak, akik Washington "antikommunista” mintatanítványai voltak, új diplomáciai kapcsolatokat építettek ki a kommunista országok kormányzataival. Kereskedelmi kap­csolataikra pedig mi sem jellem­zőbb, mint az, hogy a limai katonai junta Bulgáriával kötött kereskedel­mi szerződést, a peruiak pedig Ro­mániával, Jugoszláviával, Csehszlo­vákiával Lengyelországgal és Ma­gyarországgal kötöttek hasonló szer­ződéseket. Venezuela, ahol a keresz­ténydemokrata Rafael Caldera áll a kormány élén, ugyancsak diplomá­ciai kapcsolatra lépett Magyaror­szággal, Csehszlovákiával. Uruguay ez év februárjában kötött 20 millió dolláros kereskedelmi szerződést a Szovjetunióval. Limába 100 millió dollár értékű nehéz gépi berendezé­seket szállít a Szovjet. A Szovjet­uniónak a latin-amerikai országok­kal folytatott kereskedelme 157 mil­lió dollárról 260 millió dollárra nö­vekedett 1965 óta. A latin-amerikaiak csalódtak az Egyesült Államokban, ahonnan olyan segítség érkezett, amely a dél­amerikai államok gazdasági életét — Juan Velasco Alvadaro tábornok, Peru államelnöke kifejezésével élve — "fojtogatja”. Latin-Amerika kül­földi adósságai 1960 óta megkétsze­reződtek, vagyis csaknem 20 milli­árd dollárra növekedtek. Az ENSZ gazdasági bizottságának egyik vizs­gálata kimutatta, hogy a latin-ame­rikai gazdasági növekedés üteme át­lagosan 4.8 százalékkal kisebb volt, mint az előző tíz esztendőben — a világ kereskedelemben való részese­dése pedig az 1950 évi 11 százalékról 5 százalékra esett vissza. A francia Jean-Jacques Servan-Schreiber "Az amerikai kihívás” című könyve arról számol be, hogy miként árusítják ki az európai gazdaságot az észak-ame­rikai gazdasági tőkének. E könyv szól arról is, hogy az Egyesült Ál­lamok latin-amerikai beruházásának összege 10 milliárd dollárral maga­sabb, mint az Európai Közös Piac országaiban, ahol mintegy 8 milliár­­dot tesz ki. Magasabb profitot is húznak: az európai 6.7 százalékos át­laggal szemben, 11.8 százalékot. Közép- és Dél-Amerikában csupán 1960 és 1966 között külföldiek 2,75 milliárd összegű tőkét fektettek be. A latin-amerikaiaknak viszont há­romszor ennyit — 8,335 milliárdot — kellett ugyanebben az időszakban adósságok, kamatok és profitok for­májában visszafizetniök. Az összes latin-amerikai export-bevétel 36 szá­zalékát nyelik el a fizetési kötelezett­ségek. ROCKEFELLER "FELDERÍTŐ” ÜTJÁN az is kiderült, hogy a latin­amerikai kormányok fellázadtak az Egyesült Államok Kuba diplomáciai kiközösítésére irányuló politikája el­len. Castro szerint a latin-amerikai­ak érzik, hogy a "jenki gazdasági imperializmus megfojtással fenye­geti őket.” A múlt év szeptemberében a ko­lumbiai Medellinben összeült latin­amerikai püspöki konferencia is el­fogadott egy olyan tartalmú doku­mentumot, amely nemcsak teológiai jellegű, de gazdasági és politikai tar­talmú is. "A társadalmi helyzet oka és egyben következménye a gazdasá­gi struktúrának — mondja az ok­mány. A társadalmi fejlődés paran­­csolóan követeli az életszínvonal emelését, a szegénység kiküszöbö­lését.” Amit a népek évek óta mázolnak a latin-amerikai nyomornegyedek házfalaira — “Yankee go home!” — azt ma már államférfiak is követe­lik. "Urak akarunk lenni a saját ha­zánkban” — jelentette ki Angel Val­divia Morriberón perui tábornok. Peru a nyomor országa, ahol évente mintegy 40,000 gyermek hal meg elégtelen táplálkozás következtében, az állam pedig, ahol 1924 óta az észak-amerikaiak 166,000 hektárnyi olajmezőiről mintegy 447 millió bar­rel olajat szállítottak el, a múlt év­ben 3 milliárd márka összeggel tar­tozott külföldi hitelezőinek. A perui katonai junta hadat üzent az Egyesült Államok "gazda­sági agressziójának" — írja a Der Spiegel c. nyugatnémet lap — és "azzal kezdték a harcot, hogy 1968 októberében kisajátították az IPC észak-amerikai olajtársaságot". A A Times pedig közli, hogy a katonai junta azt követeli az USA-tói, hogy a negyven éven át folytatott "olajlo­pás" jóvátételéül fizessenek 690.5 millió dollárt. Rockefeller körútja előtt — a perui katonai junta — már 744.5 millióra emelte a jóvátételi igényt. ♦ A "népi kapitalizmus” gazdasági imperializmusa alkonyodik Latin- Amerikában is. A Washington Post megjegyzi: "egy új nacionalizmus van kialakulóban számos latin-ame­rikai országban, minden ideológiai fronton át, s ereje egyre nő." Még eldöntetlen az a kérdés, hogy Latin-Amerika népeinek ébredő na­cionalizmusa elég erős-e ahhoz, hogy győzedelmeskedjen az Egye­sült Államok "gazdasági imperializ­musa” ellen úgy, hogy közben ne vál­jék áldozatául a vörös csillagos ál­lam-kapitalizmusnak. (M. T.) • A dollár-nyugdíj haza juthat. A Magyar Távirati Iroda adott ki köz­leményt arról, hogy a budapesti kül­ügyminisztériumban folytatott ame­rikai—magyar tárgyalások eredmé­nyeként a hazatértek öregségi nyug­díját az USA Magyarországon is fo­lyósítani fogja. • Mindszenty hercegprímás ügye is tárgyalásra került a magyarorszá­gi külügyminiszter és az új budapes­ti amerikai követ között, de aligha született döntés. A tájékoztatókban egyik oldlaról sem említik ezt az akut kérdést. • Kanyaró elleni védőolást tettek kötelezővé otthon. Eddig diftéria. A Hungária Szabadságharcos Moz­galom New Jersey-i csoportjának kezdeményezésére a Magyar-Ameri­kai Tudósok, Akadémikusok és Ér­telmiségiek Társasága Nixon elnök­höz — Romániába — Bukarestbe érkezése alkalmából, az ottani kö­vetség címére táviratot küldött, melyben a Romániában elnyomott magyarság megsegítésére és a triano­ni békeszerződés igazságtalanságaira felhívta az Elnök figyelmét. A táviratnak másolatát VI. Pál pá­pának és a State Departmentnek is megküldték. A távirat szövege: "Elnök Űr, mi a Magyar-Amerikai Tudósok, Akadémikusok és Értelmi­ségiek nevében romániai látogatása alkalmából felhívjuk szíves figyel­mét arra a tényre, hogy az 1920. évi trianoni békeszerződés alapján 2,500.000 magyar él román elnyomás alatt. E szerződés eredményeként a 18,000.000 magyarból 8,000.000, mint kisebbség él emigrációban, idegen államokban, vagy megszállott terü­leteinken szabadságától, polgári jo­gaiktól megfosztva. Románia Csehszlovákiával, Orosz­országgal, Jugoszláviával és Ausztriá­val együtt, az ezeréves Magyarország területének nagyrészét háborús pré­daként megkapták — különlegesen a legkegyetlenebbül megfosztotta a magyar kisebbséget minden szabad­ságától, minden polgári jogaitól, sőt megakadályozta a magyar kultúrális örökségük fenntartását. Mi, magyar értelmiségiek, akik az Ön megválasztását támogattuk, mély tisztelettel kérjük Elnök Űr minden Ismerik az egész világon, — mert ugyan hol nincsenek betűre éhes ma­gyarok? Pesti utcák standjain ugyan nem árusították, s rikkancsok sem énekelték a nevét, de egy-egy száma hol itt, hol ott bukkant fel a béke­idők Magyarországán, mint az első, mind a második világégés előtt. Utá­na pedig a Vasárnap ért elsőnek a Németországba menekültek közé, és úgy vették jóidéig, mintha orákulum lett volna, pedig más volt, mint az otthon megszokott újságok, mert tá­voli és idegen kultúr talaj nyomát viselte, s ez szokatlanul, bántóan ha­tott magyar nyelven. Most háromnegyed évszázadát ün­nepelheti a Magyarok Vasárnapja. Elgondolkoztató: hogyan tudott ed­dig kitartani egy hetilap azon a föl­dön, melytől oly messze esik a nyel­himlő,, szamárköhögés, tetanusz, gyermekbénulás és gümőkór ellen volt kötelező a kisgyermekek védő­oltása. • Az orvosnők, gyógyszerésznők és női bírák arányszáma Magyarorszá­gon a legmagasabb. 21, 20 és 18 szá­zalék körül van. • Az esztergomi bazilika restaurá­lásához szükséges termésköveket ugyanabból a bányából termelik ki, mint amelyikből az eredeti kövek kerültek ki annakidején. A bánya régóta nem volt üzemben, és nem is volt ismeretes. Most felkutatták és újból megnyitották, hogy az új kőfaragványok anyaga egyezzen a régiekkel. THE ASSN. OF American Hungarian Scientists, Acade­­m ici ans and Intellectuals has sent a telegrapi to Presi­dent Nixon in regard to his visit to Romania. ‘‘We humbly call to your attention the fact that due to the 1920 Treaty of Tri­anon 2,500,000 Hungarians are presently living and being suppressed in Roman­ia today,” read the telegram. ‘‘We, the Hungarian intel­lectuals, who supported your election sincerely re­quest any aid you can ren­der to these poor Hungarian people, and the interest of justice and world peace.” Elemer Papay of 1311 W. 106th St., association mem­ber, a local member, said copies of the telegram had been sent to English and Hungarian newspapers. (Cleveland Press, 1969. aug. 6.) segítségét szegény elnyomott magyar népünk érdekében, az igazság és vi­lágbéke javára!” T iszteletreméltóan: Blazsek O. F., ügyvéd üv. titkár Benyo D. J., vegyész üv. tanácsos Bokor P .ár. üv. elnök és még 257 aláírás vének földrajzi birodalma? Mi a tit ka a fennmaradásának? Az alapítás ad választ erre a kér­désre. Akik az elmúlt évszázadban Amerika földjébe szúrták le a ván­dorbotjukat, azoknak kereszténynek lenni és magyarnak maradni egyet jelentett. Ezt a vágyat, ezt az igaz­ságot látták meg azok, akik létrehoz­ták, és — bizony-bizony — áldozatos munkával fenntartják a Vasárnapot. Bárhogyan "világiasodjunk”, bármi­lyen merész ívben törjön a nyers realizmus, sőt az anyagelvűség felé ma az emberi gondolat, — történel­mi évezredünk alatt a keresztény hitvilág emésztődött magyar szel­lemmé a magyar vérben. S évszá­zadoknak kellene leperegniük ahhoz, hogy ez másképp lehessen, hogy visz­­szafajulhasson. Kultúránk, gondolat­­világunk alapítása keresztény jelle­gű, s minden biológiai, minden érzel­mi reakciónk, agyvelőnk minden sejtje tiltakozik az ellen, ami más­féle jelleget visel. A Vasárnap titka legyen útmutató­ja az emigrációnak is! Segítse haza a hazavágyókat, és legven szellemi éltetője azoknak, akiknek korhadó fakeresztjükké lesz az ideszúrt ván­dorbot. • • Kereken 500 éve — fél évezre­de! — annak, hogy Mátyás király unokaöccse, egy római kolostorból saját nyomdájával együtt Budára te­lepítette Hess Andrást, aki három év múlva már vígan nyomtatta a könyveket, elsőnek Magyarország történetét. Egy évvel előbb hát, mint ahogyan Angliában, és kilenc évvel korábban, mint ahogy Bécsben kez­dődött a könyvnyomtatás. 75 ÉVES A MAGYAROK VASÁRNAPJA! A HAZULRÓL JÖTT HÍRADÁSOKBÓI____

Next

/
Oldalképek
Tartalom