Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-07-01 / 7. szám
4. oldal SZITTYAKÜRT 1969. július hó A HOLNAP „FEGYVERE” A TBC MÁR NEM MAGYAR NÉPBETEGSÉG Korunk a termelőerők óriási megnövekedésének, a tudomány roppant méretű fejlődésének a kora. Mindez meghatározza a jövendő világháború jellegét. így vált Vietnam is a tömegpusztító fegyverek próbaterepévé ahol a fegyveres harc eszközeinek mai fejlődését minőségileg új fegyverfajták és haditechnikai eszközök megjelenése jellemzi. A Mezsdunarodnaja Zsizny szovjet lap közlése szerint az Egyesült Államok több mint hét éven át vegyianyag háborút folytat Vietnamban. Az amerikai csapatok egyre inkább kiterjesztették a vegyianyag-háborút — közli a moszkvai tájékoztató. —A "növényzet és a termés elpusztítására” olyan erős hatású vegyszereket, mint a 2.4-D, 2.4-T, a pikloram és a kakodilsav, az emberek ellen bevetett mérgesgázok közül a CN könnyeztető gázt, CD-DM hánytató gázokat és a CS gyulladást okozó gázt használtak. Tény, hogy az Egyesült Államok 1966- ban csaknem 10 millió dollár értékű mérget használt fel Vietnamban. 1967- ben 40 millió, 1968-ban pedig több mint 50 millió dollár értékű mérget zúdított Vietnam területére. Ebben az évben a Pentagon mintegy 71 millió dollárt irányzott elő ilyen célra. Még 1967-ben a Washington Post azt írta, hogy "a hadseregnek négyszer annyi növényirtó szerre lenne szüksége, mint amennyit az amerikai vegyianyag-gyártó társaságok termelnek.” A svéd Dagens Nyeter című lap a múlt évben arról számolt be, hogy az Egyesült Államokban nem lehet erősen mérgező növényirtó szereket kapni, mert minden készletet Dél-Vietnamban szórtak le, hogy elpusztítsák a dzsungelnövényzetet. Gaylord Nelson, Wisconsin állam szenátora nemrég azzal bírálta a Pentagont, hogy a kongresszus tagjai előtt eltitkolja a vegyi és bakteriológiai fegyver tökéletesítése és gyártása területén folyó tudományos kutatások adatait. "Van alap annak feltételezésére — jelentette ki a szenátor — hogy a mit sem sejtő adófizető pénzén a legborzalmasabb és leggyűlöletesebb hadviselési eszközöket gyártják, s évente 300 millió dollárt költenek rájuk.” "A vegyi és bakteriológiai fegyver előállításának programja — írta a New York Times 1967 január 14-i számában — az ország egyik legtitkosabb katonai terve.” Titkosság ide vagy oda, a hivatalos adatok szerint a "hangtalan fegyverek” új fajtáinak előállítására az 1958—59-es pénzügyi évben 35 millió dollárt, az 1965—66- os pénzügyi évben körülbelül 300 millió dollárt irányoztak elő. A polgári sajtóban időnkint megjelenő adatok arra mutatnak, hogy ilyen téren az Egyesült Államokban igen nagyarányú tudományos kutató munkálatok folynak. 1969. április 9- én a New York Times azt jelentette, hogy "az Egyesült Államok évente több mint százmillió dollárt költ ezekre a célokra. Szovjet hírforrások szerint az Egyesült Államok az 1950-es évben 50—75 millió, 1962-ben 100 millió, 1965—1966-ban 230 millió dollárt költött a katonai jellegű kémiai és bakteriológiai kutatásra. Az 1968-ra előiránvzott összeg pedig 400 millió dollár körül volt. Seymour Hersh amerikai publicista "Vegyi és bakteriológiai fegyver” c. könyvében azt írja, hogy az amerikai hadsereg vegyi fegyverrel felszerelt csapatainak katonai objektumain 9700 polgári és 3750 katonai személy dolgozik. Az objektumok berendezése pedig több mint egymilliárd dollárba került. Az amerikai vegyifegyver-csapatok fő katonai támaszpontján, a Fort Detrickben folyó tudományos kísérletek értékét — a könyv szerint — évi 75 millió dollárra becsülik. A vegyi és bakteriológiai fegyverek előállításával kapcsolatos munkálatok méreteire jellemző, hogy az Egyesült Államok “bekapcsolta” Anglia, Japán, Belgium, Izrael és Nyugat-Németország tudományos és oktatási intézményeit is. A Times c. angol újság arról számol be, hogy a Pentagon csupán a japán egyetemekkel és főiskolákkal 27 szerződést kötött. Angliában, a Porton Down közelében folyik a vegyifegyverek új fajtájának előállítása, amelynek évi kiadásai meghaladják az évi 1,600,000 font sterlinget. A Tribune des Nations c. francia lap szerint a nyugatnémetországi szakemberek a marburgi, frankfurti, oberpfaffenhofei és a hamburgi titkos laboratóriumokban dolgoznak amerikai megrendelésre. A lap azt írja, hogy a Bayer cég szállítja az Egyesült Államoknak a kumarindorivátum nevű mérgező anyagot. Az AI Hadaf c. libanoni lap közlése szerint az Egyesült Államok, Nyugat-Németország és Izrael egyes afrikai országokban, amelyeknek éghajlata kedvező: "kutató munkákat végez új baktérium-fegyver előállítása céljából." A Szovjetunióban és a KGST-országokban a "titok fátyla” borítja a mérgek és mérgező anyagok gyártását. Legfeljebb a "műtrágyagyártás” céljára létesített objektumok számaiból lehet — hiányosan — felmérni a vegyi és bakteriológiai fegyverek előállítására irányuló munkálatokat. A "szocialista” országok között megkötött egyezmények alapján a Szovjetunió közreműködésével eddig 180 energetikai és 90 vegyiipari objektum létesült. A KGST keretében Csehszlovákia a vegyipari berendezések egyik legnagyobb exportőrje, csak a Szovjetuniónak magának 700 millió rubel értékű vegyipari berendezést exportált. A szovjet közreműködéssel épült vállalatok aránya a nitrogénműtrágya gyártásban: Bulgáriában és Romániában — 100%, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban — 85%, Magyarországon — 65%, Lengyelországban 25%. Jellemző, hogy például Bulgária vegyipara 2—3-szorosra, Románia pedig 4—5-szörösre növelte termelését. Az emberiség már régen elítélte a vegyi- és baktériumfegyver gyártását és alkalmazását. A genfi konferencián 1925-ben aláírtak egy jegyzőkönyvet, mely “megtiltotta” a fojtó és más gázok háborúban való alkalmazását. Azóta 1966-ban az ENSZ fogadott el hasonló papíroshatározatot. A vegyi és bakteriológiai fegyverek előállítása ennek ellenére tovább folyik a magán- és államkapitalizmusban egyaránt. A "holnap fegyverét” teljes gőzzel készítik, amiről egy nyugalmazott tábornok így vélekedik: “Ezek a leghumánusabb fegyverek, nem csonkítják meg az ember testét... s nem kell miatta órákon át haláltusában vergődni, várva, mikor vet véget a szenvedésnek a halál.” A tudomány és technika sikerei lehetőséget nyújtottak arra, hogy békés célokra alkalmazzák az atomenergiát, megnyissák a világűrbe vezető utat. Az emberiség hatalmas tudományos és műszaki fellendülés korszakába lépett. A Holdra készül leszállni. Fejlődésünk azonban még soha nem volt olyan intenzív a tömegpusztító fegyverek gyártásában, mint napjainkban. (M. T.) A magyar minisztertanács nemrég a tbc-elleni küzdelem eredményeivel foglalkozott, s megállapította, hogy a tbc már nem magyar népbetegség. Ezt a megállapítást számos tény igazolja, legszembetűnőbben mindenekelőtt a halálozási arányszám jelentős mérvű csökkenése. Amíg ugyanis tízezer lakos közül 1938-ban 14, még 1950-ben 7,9, 1960-ban pedig 3,1 halt meg tbc-ben, addig 1968-ban a halálozási arányszám 2,1-re csökkent. Ezek az adatok elsősorban az intézményes népegészségügy és szociálpolitika eredményének tekinthetők. A második világháború után mindenekelőtt számos új tüdőbeteggondozóintézet létesült. 1938-ban 87 tüdőbeteggondozó intézetben 5011 ágy állt a betegek rendelkezésére, jelenleg pedig 190 intézet 14 375 ággyal szolgálja a tbc-s betegek gyógyítását. A korábban morbus hungaricus néven ismert tbc-ről a második világháború előtt nyilvántartást sem vezettek. A tbc-s betegek szervezett nyilvántartása csak 1950-ben kezdődött meg, s akkoriban 77 151 betegről készült karton. A nyilvántartásban 1960- ban 137 043, 1968-ban pedig már csak 94 717 beteg szerepelt. A betegség megelőzését szolgáló intézményes tüdőszűrő-vizsgálat is lényegében a második világháború után vált szervezetté, általánossá. 1938-ban országosan 106 000 tüdőszűrést végeztek, 1968-ban pedig ez a szám már 7,224 000 volt. Az állam 1953 óta kötelezően előírja és ingyenesen biztosítja az újszülöttek BCG-oltását, s ez újraoltás formájában 1958 óta a húsz éven aluli lakosságra is kiterjed. Ennek tudható be a fiatalkori tbc-megbetegedések örvendetes csökkenése. Jelenleg az ország 21 865 orvosa közül 895 a tüdő- és gümőkóros betegségek szakorvosa. (H. T.) Amit nyerünk a vámon...! Nem lehet tudni, hogy az emberiségnek meggyorsult gyarapodása kívánta-e meg a mezőgazdálkodás és állattenyésztés általános nagyüzemesítését, vagy pedig csak a profit fokozott hajszolása. De tény, hogy ez a két ősi foglalkozási ág egészen megváltozott, és egyaránt, a vasfüggönyön innen meg túl. A gépesítés azonban csak 3!5aS5SaS55SgE5Sg!jaä55agE5ag55agESg55a55SS?5agE5Sg!Ä Nagybecskerek. Kiss Ernő vértanú-tábornok szobra. A szerbek lebontották. felét jelenti a változásnak. Másik felében vegyszerekkel idézik elő a többtermelés modern csodáit. Nagy hírharang kíséri az újításokat, aztán alig olvasott szaklapokban szerénykednek kis közlemények, melyek kisütik és leleplezik az ártalmakat. Kitűnő termőföldeket százezer hektárszámra tesz tönkre a műtrágyázás, miután pár évre megtöbbszörözte a termést. Az emberi szervezet nagy kincsét, az enzimeket roncsolja a vegyszerekkel gazdagított vagy soványított búzából készült kenyér. A vágómarha gyors hizlalását előidéző vegyi anyag a hús fogyasztásával bejut az emberi szervezetbe is, és az érzékenyebbeket úgy meghízlalja, hogy cirkuszban mutogathatnák magukat, ha a kövérség nem szomorítaná el a kedélyüket is. De a mérsékeltebben kövéredőknek is minden gondja már a soványodás, s evégből soványító pasztillákat szednek, ami még ártalmasabb az egészségre. Nem szólva a romlandó élelmiszereknek azok konzerválásával okozott, és mindenkire veszélyes hatásáról, már kilométerhosszú listája van a kártékony ennivalóknak. Az egészségügyi tanácsadók megszédítik a közönséget. Ott tartunk, hogy koplalásra kellene adnia a fejét mindenkinek, aki enni akar, de nem szeretne vele ártani is magának. Alig van mar valami természetes élelem, amit az üzlet és nyerészkedés nem rontott volna el. Nemrég az is kiderült, hogy a csirkehústól a férfiak elférfiatlanodnak. Miért? Mert a csirkegyárak nőnemű hormonok adagolásával siettetik a csirkék növekedését, ami az emberre is áthat. S ez így megy tovább, ezer változatban a végtelenségig. A skrupulózus ember, ha számontartaná, hogy milyen ételek lettek ártalmassá az élelmiszertermelés modernizálásával, alig találna valamit, amit bízvást megehetne. Otthonról most az a hír érkezik, hogy a budapesti Chinoin gyár Glypondin néven olyan készítményt állított elő, mely ugyancsak alkalmas vágóállatok gyorshízlalására, de a hatóanyag a hús fogyasztásával nem megy át az emberi szervezetbe. Vajon igaz-e? Vajon nem leszünk-e ezzel is úgy, mint a többivel, hogy csak akkor sül ki a turpisság, amikor már késő?
