Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-04-01 / 4. szám
8. oldal SZITTYAKÜRT 1969. április hó AZ NDP ELINDULT Nyugat-Németországban a "nagy koalició” úgy tartotta, hogy övé a közvélemény képviseletének kizárólagos joga is. Ezt a Nemzeti Demokrata Párt (NPD) alaposan megtépázta. Most pedig a karlsruhei alkotmánybíróság határozata szerint, az 1969-es választások céljára rendelkezésre álló közpénzekből, minden olyan párt kaphat, amely az előző választásokon a szavazatoknak legalább 0.5 százalékát megszerezte. (Eddig a határ 2.5 százalék volt.) A döntés következtében a Nemzeti Demokrata Párt, amely 1965-ben a szavazatok 2 százalékát kapta, 1.6 millió márkára tarthat igényt a választások céljaira előirányzott 100 millió márkából. A federális kormány mindent elkövet, hogy kimutassa ennek a pártnak "neonáci” jellegét. Szeretné “alkotmányos úton” be is tilttatni. A nyugatnémet DPA hírügynökség egy jelentése szerint az NPD az utóbbi időben "sokat vesztett" a kezdeti népszerűségéből, és így Bonn már nem tartja szükségesnek ellene, a "vádemelést". Az adatok mást árulnak el a Nemzeti Demokrata Párt eddigi eredményeiről. A pártnak 1966 júniusában 18,300 tagja volt. Egy évnél alig hoszszabb idő alatt az NPD taglétszáma már 33,500-re emelkedett. Az NPD-nek 1966-ban 349 körzeti szervezete volt, 1967 októberében pedig már 466. Az egész Nyugat-Németországban csak 34 olyan városi, illetőleg falusi körzet van, amelyben a Nemzeti Demokrata Pártnak nincs helyi szervezete. A "gyarmattá" tett Nyugat-Német ország jövőjére nézve az is sokat mond, hogy az utóbbi időben az NPD-nek sikerült megtalálni az utat a fiatal nemzedékhez. Tagjainak átlagos életkora 1965-ben még 50.3 év volt, 1967 novemberében már csak 41.2 év. A Nemzeti Demokrata Párt jelenleg 6 tartományi gyűlésen összesen 48 mandátummal rendelkezik. Szavazatainak számaránya 7-8 % között mozog. Ha a nemzetidemokraták befolyása nem is nő tovább, (?) az NPD az 1969 évi szövetségi parlamenti választásokon így is 40-50 képviselőt juttathat be a Bundestagba. Szavazatai igen könnyen lehetnek döntőek a kormánykoalíció megalakításában. Közeleg Vietnam likvidálása Szovjet oldalról is egyre több jelentés sejtteti, hogy nagy megalkuvások árán valahogyan végetvetnek a vietnámi fegyverdörömbölésnek. Csak az a kérdés, hogy a háború likvidálásával együtt sikerül-e likvidálni Vietnam körül a nagyhatalmi beavatkozásokat is? — mert ezekből lett a forró háború. Ha nem, akkor az egész nem lenne több, mint annyi, hogy békeflastromot ragasztanak egy szerencsétlenül feldúlt országra. Van azonban a dolognak másik oldala is. Ezt az országot annakidején kettéosztották. Nem kétséges, hogy nagyhatalmi érdekekből. Aztán ötéve ütköznek is rajta — ugyanazok a nagyhatalmak, és ez súlyos felelősség. Egyedül a béke olajágával nem lehet jóvátenni a vérveszteséget és rombolást. A nagy béke-offenzívában nem KIÖREGEDETT A FALLANGIZMUS A spanyolok félszigetén mozog a föld és mozgolódik a nép. A harmincas évek elején, amikor a királyi Spanyolországba turkált bele a vörös-szőrös kéz, s már-már kommunista lett volna egész Ibéria, — még a jobboldali gondolkodás sem állt meg annál a pontnál, hogy csak a szovjet hódítási törekvés az oka mindennek. Spanyolországban a népvallás uralkodó államvallás is. Óriási előnye ennek, hogy a nép fiának nem kell egyszerre két istent imádnia, ha élni is akar és nem csak imádkozni. De a klerikalizmus a népiélek helyett inkább a gyomort érinti, s hozzá még nem is valami eszményien. így a kommunista belső tüzet belső olaj is jócskán táplálta. Most hasonló járvány kezdi elözönleni a spanyol földet. Ezúttal három isten tart igényt arra, hogy imádja a nép. A klerikalizmus maradványa, a fallangista párt, és harmadiknak az örök gyomor, ami korog. Az elsővel jelenleg nincs sok baj, de a párt, amely Francoval az élén remekszép győzelmet hozott, bizony — kiöregedett. Jó ideje nem tud már lépést tartani az élet kívánalmaival, pedig azoknak a háború óta háromszoros a hangerejük. Spanyolország a közeljövőben — úgylehet — szemléletesen fogja muesik szó erről a felelősségről, pedig ez fontosabb, mint amiről szó van. Ha sikerülne is úgy vetni véget az öldöklésnek, hogy a "tekintély” megmaradjon, — ez a nagyhatalmakat érinti csak, és nem a vietnami népet, márpedig az a károsult mindenképp. A Nixon-rezsim nemrég kijelentette ugyan, hogy az USA nem törekszik katonai győzelemre Vietnamban, vajon azt jelenti-e ez, hogy jóváteszi az okozott kárt legalább? Egyébként a New York Times kipletykálta, hogy Nixon titkos tárgyalásokat kezdeményezett. Ezeken dől el, hogy milyen lesz a béke. Nagyszerű ötlet. Megpecsételi a plenáris tárgyalások kudarcát. Jó lenne minden más vonalon is alkalmazni, mert a szószaporító huzavona módszere már igencsak leleplezte azt, hogy semmi más, mint titkolt érdekek és cselszövések takargatója. tatni, hogy megújult nemzeti célok meddig szolgálhatok még — avult eszközökkel. Az élet nem áll meg akkor sem, ha meg akarják állítani az emberek. Közelkelet—T ávolkelet • Izrael nem ismeri el, hogy a négy nagyhatalomnak joga volna beleszólni az arab—zsidó konfliktusba. Kijelentette, hogy a megbékélés feltételeit saját maga állapítja meg, — és semmi olyan békébe nem megy bele, mely Izrael érdekeit bármiben is sértené. Különös nagyképűség egy kishatalom részéről. De lehet, hogy csak üres nagyképűség, mert külügyminiszterük közben már kétszer is tárgyalt Jordánia királyával. És az a hír kering, hogy erre az USA diplomáciája vette rá ... • Egyes szovjet jelentésekből az tűnik ki, hogy a Kremlben foglalkoznak a Kína ellen mihamarabb megindítandó katonai támadással. Ma még feltétlen bíznak abban, hogy ez sikerrel járna, — de az összeütközést halasztani nem lehet, mert közben Kína megerősödik és abból baj lehet. ... Pedig csatlósállamai körül máris baj van! • Japánt szovjet "kereskedelmi” ügynökök egész hada lepte el. Mindenáron rá akarják venni a japáni üzletembereket, hogy ne kereskedjenek Kínával. ... Inkább velük ... KANADAI LÖVÉSZEK PISZKÁLJÁK FEKETE SÁNDOR LELKIISMERETET Ne te ne! ... Ha egy színpadon valahol puska van felakasztva, akkor a színdarabban annak a puskának szerepe van. Akkor azt a puskát valamelyik felvonásban valaki, valakire rásüti... Sokszor van úgy, hogy nem az ember gyilkos indulata hozza működésbe a fegyvert, hanem fordítva: a fegyver szuggesztív jelenléte kelti fel az emberben a gyilkos indulatokat... ...Az arzenállá változtatott világban is úgy elszaporodnak a haláltosztó termonukleáris rakéták, hogy a gyártmány kezd parancsolgatni a gyártónak, nem pedig fordítva ... Mindez úgy jön most elő, hogy olvastam: a Kanadai Magyar Lövészegyesület felhívja a magyar fiatalokat, hogy jelentkezzenek lövész kiképzésre ... Miért akarják ifjú honfitársainkat kiképezni? ... Miért adnak kezükbe fegyvert, s főleg ki ellen, mi ellen fordítják majd a kiképzők s a kiképzettek a puska csövét? ... Nagy a gyanúm, hogy janicsárokat képeznek ki az idegenben: az itthoni politikai és társadalmi rendszer, de végtére is az itthoni magyarok ellen... Ez pedig bűnös és veszedelmes vállalkozás, ... visszaélés a vendégjoggal, amit az egyesület tagjai Kanadában élveznek. ... Lehet, hogy most vitába száll velem valamelyik hallgatóm, mondván, hogy rémeket látok itt a "Szülőföldünk” stúdiójában ... Mert hogy hát el kell foglalnia magát a fiatalnak, kinek bélyeggyűjtéssel, kinek kutyatenyésztéssel, s a sportnak is ezer ága van... Van aki vadászik vagy éppen célbalő... A céllövés is sport... világversenyek zajlanak le a céllövők között... Hogyan beszélhetek én Magyarország ellen kiképzett orvlövészekről? ... Valóban jelentkezhetnek feddhetetlen ifjak, akiket a sportszerűségen kívül semmi más mellékgondolat nem vezet... politikára, ellenségeskedésre még álmukban sem éreznek indíttatást... De én ennek ellenére azt hiszem, hogy gyanakvásom nem alaptalan ... ... Kezdem a felhívás aláíróin. Az egyiknek neve hírhedt, és ismerősen cseng a legvadabb antikommunista magyarok körében ... Lövésztisztnek meg kanadai parancsnoknak nevezi magát... A másik is az, ám nem kanadai, csupán montreáli... Ahol ilyen tisztek és parancsnokok felütik a fejüket, ott úrrá lesz a gyűlölködés, az uszítás, a rágalmazás ... ne kerüljük a forró kását: elkezdi mételyező munkáját a csendőrszellem és a fasizmus __ Nem véletlenül használják a "kiképzés” szót. Nem tréningről, edzésről, oktatásról beszélnek, hanem kiképzésről... Ez pedig katonai jellegre utal, ugyanúgy, mint a "tiszt” és a “parancsnok” megjelölés is ... Nem versenyt, hanem lőgyakorlatot hirdet a felhívás... ez megint katonai és harcias program... És hol rendezik? ... ebben és ebben a városban, ezen és ezen a katonai lőtéren ... ... Ez nem gyerekjáték! Itt valóban a puska a főszereplő ... Katonásdival heccelik a magyar ifjúság hangulatát ... Tervükben szerepel az úgynevezett "Szabó bácsi emlék-lőverseny”... Szabó bácsi az 56-os ellenforradalmi terror egyik főszereplője volt... a Moszkva-tér környékén sütögette a fegyverét és ontotta az ártatlan vért. Ennek a gyilkosnak az emlékét ápolják!... Iszonyat! Kurtítva így rebeg Schwartz Sámuel (vagyis református pap nevén Fekete Sándor) barátunk vörös lelkiismerete! A legszebb, a leginkább szívhezszóló mondatokat örökítjük meg itt abból, ami a “Szülőföldünk" pesti rádióján most február 8-án világgá röppent. Mily szép is volna békéről álmodni és arról, hogy bárha ne lenne más tölteléke a puskának-pisztolynak, mint a parafa dugó! Mily szép lenne, ha a szovjetemberek is csak ilyen játékfegyverekkel próbáltak volna Magyarországra rontani a háború végén, de legalább 56-ban, amikor a vidéki és a pesti magyar srácok valóban fegyvertelenül, csak úgy fiatalos virtussal kiáltották, hogy “ruszkik — haza!", — mert így kívánta az idegen tankcsordák és davajgitárok miatt türelmét vesztett népük! Miért támadtak ránk tankokkal? Valóban szép sport lehetne a céllövészet, ha nem volnának gengszterek és bolsevikok. De vannak, — és amíg Magyarországot szovjet tankhadosztályok tiporják, amíg idegen politrukok, vörös orvlövészek, ávósbitangok sanyargatnak, addig éles puska való a magyar kezébe! Otthon és bárhol a világon! És ez ellen csak a schwartzsamueleknek meg a későn keresztelkedett magyar-nyúzóknak a sötét lelkiismerete háborog — a reszketéstől. Isten szerelmére kérjük azokat a Barátainkat, akik megtisztelő segíteni akarással küldik írásaikat közlésre, — tartsanak szünetet! Túl sok és hosszú valamennyi, lapunknak pedig szűk a terjedelme. Hónapok óta nem jut hely programszerű cikkeinknek, mert előzékenységből ezeket tesszük félre, hogy helyet szorítsunk Barátaink írásainak. De már halomra gyűlnek azok is. Hetilaphoz is sok volna az anyag, tehetetlenek vagyunk ennyi írással szemben, ezért rimánkodunk. Értsük meg, hogy hasábjainkra nem fér rá minden, amit a magyarság szellemi kiszolgálására kész jómagyarok papírra vetnek! Félhasábos, tömör tartalmú cikkekre jobban akadna hely. Érdemes volna talán rövidre szorított fogalmazással segíteni azon, amit a kinyomtatás technikája lehetetlenné tesz. A segítőkészségért hálás köszönettel: a szerkesztők.
