Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-04-01 / 4. szám
1969. április hó SZITTYAKÜRT 5. oldal A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM TÁJÉKOZTATÓJA CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGVAR ÜGYET Kiadja: A MOZGALOM KÖZPONTJA XI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM — 1969. ÁPRILIS HÓ A KORMÁNYZÓ írta: Tormay Cecil Az alább következő sorok a nagy írónő "Küzdelmek — Emlékezések" című művében jelentek meg. Már dübörög a népek világcsatája, vérzik a föld, ég a levegő s odalenn délen, egy titoktartó néma éjszakán, rejtélyes hajó fut ki a vizekre és végigkorbácsolja a hadüzenő olasz partokat. Mire megvirrad, a hajó eltűnik, de csodás vágtatása már beleírta magát a tengerbe. Novara... A nagy róna feltekint: Az én fiam hajója! ... Gyerekkorában délibábommal én tanítottam neki a tengert... S a rónák népének ezeréves élettörténetében, győztes hajó felett először, legelőször, magyar arcéi kezd vésődni a tenger hátterébe. Ellenséges portyázók keresik, búvárok, rombolók űzik, cirkálók hajszolják, záróövek kapkodnak utána, aknasorok halálfészkei lesnek rá ... Elérhetetlenül siklik a tüneményes hajó. Egyszerre ott van San Giovanni di Medua kikötőjének kellős közepén. Mint tengerészmesék babonás látortása megjelenik a szerb montenegrói haderők égig robbantott lőszerszállítmányainak vad tűzfényénél s felgyújtott partok és égő hajók lobogó világa mellett félelmesen újra felírja a vizekre győzelmes nevét. Fenn a parancsnoki hídon tovább vésődik a kép ... Derengeni kezd a májusi virradat s az otrantói vizeken lángoló füstben, lecsapódó gránátok omló, folyékony tűzében, mérgesgázok halálfelhőiben, süllyedő és robbanó hajók tajtékos örvényei felett, már belemélyülnek a szép, merész magyar arc vonásai az örök elmulhatatlanba. A cattaroi öbölben vörös lobogók lopakodnak az árbocokra. A forradalmak gyujtogatói sanda reménységgel lesnek be a fekete hegyek kikötőjébe. De az öböl felé már közeledik felvont hadilobogók alatt egy hűséges hajó. Befut a hűtlen hajók közé és leveri a nyílt lázadást... A tenger hadrakelt ellenséges erői után győzelmet arat a legfenyegetőbb ellenségen, a lázadás szellemén; megmenti tengeri erőnket és véle menti a szárazföld ellenállását. Titánivá lesz a háttér s rajta már olyan erősen vésett a magyar arc, hogy kívüle a vívódó monarchiából ott kinn a tengeren, többé egyetlen arc sem látszik. Nyíltság, erő és elszánt akarat, bátorság, hűség és büszke becsület, siker és diadal az arcnak már megvont vonásai. És benne az idegen vezényletek alá gyömöszölt magyar hősiesség, sok emberöltő után, megint hadak élére emelkedetten látja meg régi önmagát. De elsötétül a nap a pólai promontorium felett és zúgják a hullámok a sziklás partfalon: circum dederunt me... A hadikikötőben a vezér-ellentengernagy, a király parancsára átadni bolyba borult magyar szemek előtt egyszerre megjelenik a végzet-véste arc a süllyedő hajó felett. A nemzet halálraítélt zászlója kibomlik Szegeden. A lélekjelenlét hőse összefogja a szétzilált energiákat. A fővezér fanatizáló erejéből már kél a hadinép s mire elindul, nyomában jár a Nemzeti Hadsereg. És ő feltüzi bizodalmát és saját hadiszerencséjének jó csillagát haldokló népe elborult egére. Visszafoglalja az idegen fajok forradalmától és rabló megszállásától a megmaradt országot és lealázott fővárosát. A vezért kereső róna előtt, mint mikor a háborús tenger vezért keresett/ már csak az az egyetlen arc látszik, amelyet nagy végzete, hogy szabadon tartsa minden nyűgöző köteléktől, elvitt, pártoktól, emberektől, távol, tiszta, beláthatatlan vizekre; hogy küldetésére felruházza, titokzatosan oda vezényelte az alkotmánytisztelő bölcs világősz hatalom oldalára s hogy népének megmutassa, magasan a többiek feje felett kivéste a győzelemben. És ekkor nemzete megkérdezett akarata sok száz év után megint saját nemes vérét emeli önmaga fölé. Azt, akinek balvégzete nemzetének is bal végzete s akinek szerencséje a nemzetnek is szerencséje, mert egy vér a kettő, egyetlen cserfa lombjai és addig élnek, amig az ősi cserfát éltetik. Ennek az Íratlan törvénynek a jegyében lép a fővezér Hunyadi János örökébe és megmenti a süllyedő hajót. Visszaállítja a keresztény hit és nemzeti érzés szabadságát, népe megtépett tekintélyét, a felrobbantott rendet, a munka lehetőségét, az idegenek tiporta faji kultúrát és a nemzeti lét alapját: a kifosztott, megcsufolt nagy magyar múlt önérzetét és a jövőbe vetett mindenható reménység erejét. kényszerül a délszlávok nemzeti tanácsának az osztrák-magyar flotta soha le nem győzött tengeri erőit. S miközben a monarchia hajóin szárnyszegetten leereszkednek a nagymúltú hadilobogók s a hajókon egymásután lassan kialusznak a fények, az elsötétülő tengeren az elsötétülő ég alatt a történelem vésője is belevájja a vezéri arcba a tragikum nagyjelét. Csend lesz a hadikikötőben, csak a tengerek hősének távolodó lépése hangzik az elveszett partokon s nesztelenül, láthatatlanul vele megy a tengerhóditó régi magyar királyok szelleme, mely kilencszáz esztendőn át markolta az Árpádok kékvizü déli örökét. Elhangzik a lépés ... A forradalom őszi ködében már eltűnt Szent László tengervédő kései vitéze. És a zord, idegen sötétben csakis a leszakadó ezeréves ország részek robaja hallatszik egy elárvult nemzet haláltusája felett. Mire a köd szakadni kezd, alatta már minden vörös. És a rikácsoló aljas zűrzavarban a vezértelen nemzet vezérét hiába várja. Még nem jött el az idő. Mikor pedig sok megaláztatás, szenvedés és pusztulás után eljött az óra, fogvacogó gúnnyal adják hírül az idegen fajú diktátorok: “Az aradi ellenkormány megalakult...” Sivalkodó, becsmérlő hangon dobálja szét a budapesti szovjet az ellenforradalmi kormány névsorát. Ebből a névsorból kimaradt egy név. Kettőspont után üres az ujságpapiros. Az uj hadügyminiszternek nincsen neve... Eltitkolják, elhallgatják. Vájjon kit rejtegetnek? Ki lehet? A vörös nyár viharos hátterén a roppant síkból kiemelkedőn, rejtélyesen körvonalazódni kezd annak az alakja, akinek a lábanyomát népe számára befedte az őszi köd a pólai éjszakán. És a vérbe, könnybe és téMagyar rovásírás-emlék Felsőszemeréden Egy pozsonyi egyetemi hallgató, Püspöki Nagy Péter a közelmúltban a magyar rovásírás kultúra legrégibb hiteles és pontosan datált emlékét találta meg a felvidéki Felsőszemeréd község templomának portáléján. A rovás-felirat, amely csaknem teljesen épen megmaradt, a templom építése befejezésének évét, valamint az egykori építőmester nevét tartalmazza, és mai nyelvünkre lefordítva így szól: "1482 KÜRAKÓ JÁNOS MESTER”. Dr. Pais Dezső budapesti egyetemi tanár Pozsonyban személyesen beszélt a felirat megtalálójával és első megfejtőjével, s a lelettel kapcsolatban hangsúlyozta annak rendkívüli jelentőségét. A felirat — mondotta — azt bizonyítja, hogy a rovásírást nemcsak a székelység, hanem az egész korabeli magyarság ismerte és használta. Az eddig ismert magyar rovás-feliratok ugyanis, a "székelyderzsi tégla” és a csíkszentmihályi felirat Erdélyből, a harmadik rovásírás emlékünk pedig Konstantinápolyból került elő. A felsőszemerédi rovás-felirat egyes betűinek jellegzetes vonásai ugyanakkor azt mutatják, hogy az úgynevezett Duna-medencei magyar rovásírás a székely rovásírás kultúrától önállóan, külön irányban fejlődött tovább. A felsőszemerédi rovásfelirat nemcsak művészettörténeti szempontból méltó figyelemre, hiszen egy eddig ismeretlen építőmester nevét fedi fel előttünk abból a korból, amelyből Kürakó Jánoshoz hasonló művészt csak elvétve ismerünk, de bizonyításul szolgál arra is, hogy a "szlovákiai” Felsőszemeréd ezeréves magyar országrész. ZAVARGÁSOK PAKISZTÁNBAN Hol nincsenek manapság zavargások? És ellenszert sehol sem találtak még rájuk. Pakisztánban azonban most túlságosan veszélyes kezd lenni a helyzet. Ali Bhutto, volt külügyminiszter, szovjet-barát, s ügyesen kihasználta a szegény nagytömeg elégedetlenségét. Egy ideig letartóztatásban volt, aztán ellenzéki pártot szervezett, s ennek egyre nagyobb befolyása van a lakosság körében. A fokozódó zavargások rugói ide mutatnak. Kína a napokban ajánlatot tett Pakisztánnak, hogy India ellenében segíteni kész neki. Megint voltak ugyanis határincidensek a két ország között. Sőt a zavargások azt is sejttetni engedik, hogy Kelet-Pakisztán elszakadását készítik elő a kulisszák mögül. A kínai segítség nem eléggé megnyugtató. Kétségtelen ugyan, hogy a szovjet befolyást csökkentené, viszont Kína Indiát is szeretné megnyerni magának, vagy legalábbis elszigetelni a Szovjettől. A kettő pedig nem megy egyszerre. A politikai békéltetés útjában ezenkívül ott állnak azok az okok is, amelyek miatt a második világháború után India és Pakisztán állami szétválasztása megtörtént. A hindu és a mohamedán vallás követői nem férnek össze, a vallás igen mélyen gyökerezik mindkét nép lelkében, és különbözőképpen szabta meg híveinek az életformáját is. Furcsán hangzik ma, de talán éppen a népvallásnak lesz elegendő pacifikáló ereje, ha a kétféle politikai befolyás összeütközik, vagy közömbösíti egymást.
