Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-04-01 / 4. szám
1 A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ALL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (PETŐFI) JZITÍVAKÖRT VOL. Vili. ÉVF. — No. 4. SZ. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom lapja 1969- április hó KEMAL ATATÜRK EMLÉKEZÜNK TÖRÖK TESTVÉRNÉPÜNK NAGY FIÁRA KEMAL ATATÜRK 1881—1938 “Minden harcunkban a GHÁZI áll az élen, S ott van helyünk a nemzetek élén." (Török himnusz) APRILIS 4 minden évben eljön, s egyszer még lehet a gyászból ünnep, — az ország-dúlásból felszabadulás A világ megy a maga útján. Nagy hatalmak és érdekek nagy feszültségében hangja is alig van a magyarnak. Pedig huszonnégy évvel ezelőtt ugyanilyen feszültségnek a kirobbanása borította el sötét vasfüggönnyel az országot. Ketté szakította a történelmét, széttörte nemzeti életét. Ügy vágott a sorsába, hogy az ütés már-már a végzete. Méltán volna igénye jóvátételre, s mégsem várhat ilyet, mert nincs kitől. A gaztettért senki sem vállal felelősséget, s nem akad aki jóvátegye azt. Azóta is minden úgy megy tovább, ahogyan a nagyfeszültségű érdekek kicsikarják. Erkölcsöt kellene változtatnia a világnak ahhoz, hogy kantár szorítson meg minden politikai cselszövést, és rangját-jussát nyerje vissza, aki áldozatul esett azoknak. De erkölcsöt nem változtat a világ, mert a maival még nem egészen teljes a csőd. Leselkedés hát csak a mai sorsa a magyarnak? Várni egy újabb világrobbanást? — hogy nagyhatalmi érdekösszeütközések nyissanak rést a börtönén? Nem ez a sorsa, nem ez a dolga! Ha erre várna, csupán rés ütné a markát. Ür, ahol csak kapálózhat. Keret — tartalom nélkül. Egy fordított április 4-e. Huszonnégy évvel ezelőtt is az volt benne a legszörnyűbb, hogy hirtelen szakadt ránk, és ostoba erőszak, szovjet davajgitár lőtt szét mindent, ami az akkori tegnapot az akkori holnappal összekötötte. Örökké emlékezetes marad a tökéletes felfordulás — vörösben. Megismétlődhetne fehérben is, zöldben is! A tegnap nem tud holnapra ugrani egyszerre sohasem. Április negyediké már nem csak egy végzetes nap a múltból. Április negyediké már huszonnégy esztendő verejtékével itatta át a magyar jelent. Verejtékét sem csak a rabság kínja gyöngyözte a magyar homlokra, hanem az a munka, amit népünk teljesített a jelenéért, a mának a napjaiért. Rabnemzetünk tartalmat adott rabkorszakának, rab-sorsának, rab-munkájának. Egy szegény kis Magyarországot teremtett a romokból. Nehogy ezt az eredményt is elsöpörje a fölszabadulás lázálmának duhajkodása! Az a sorsunk, az a dolgunk, hogy belőle építsük fel nagy országunkat és gazdag országunkat! Ezeréves múltunkat össze kell kötni jövőnkkel! Még kínzó vörös emlékek és nyomok árán is, — ha üt a felszabadulás órája. A világ nemcsak történelmi időket él át, de történelmet is tanul. Neveket, melyek évszázadok múlva is ott szerepelnek majd az idők történetének lapjain. Államférfiak, hősök, hadvezérek neveit, akiknek kezébe milliók és milliók sorsukat tették le, akiket nem a véletlen, hanem a tudás, a bizalom és a hazafiasság emelt magasra. Ilyen államférfi, hős és hadvezér volt KEMAL ATATÜRK! Halálának harmincadik évfordulóján a Sümerbank c. török nyelvű folyóiratban prof. Tóth Imre emlékezett meg KEMAL ATATÜRK-ről, aki az első világháború sorsdöntő pillanataiban, és az azt követő sévresi békediktátum elleni küzdelemben emelkedett turáni testvérnépünknek, a török népnek legendás hírű vezérévé. Mi is emlékezünk az emigrációban. KEMAL ATATÜRK lángbetűkkel írta nevét a trianoni idők sötét magyar égboltozatára is. Gyakran és fennen hangoztatta, hogy: “Közép- és Kelet- Európában tartós béke, csak az ezeréves Nagy-Magyarország határainak visszaállítása után lehetséges." Halálakor nemzete, amelyet ő tett naggyá, mélységes gyászba borult. A gyászban Magyarország is osztozott: a testvéri török nemzet vezérének temetése napján Budapest feketébe öltözött ... Mustafa Kemal, a hadvezér Az első világháborúban — orosz sürgetésre — az angol—francia egyesült flotta a Dardanellákra tör. Ha a támadás sikerül, felszabadul a Feketetengeri orosz flotta, elvágják az ázsiai török birtokokat, és dél felől óriási új frontszakaszon támadhatják a központi hatalmakat. MUSTAFA KEMAL tábornok azonban egy döntő ütközetben leveri és a tengerbe szorítja a Gallipoli félszigeten partra tett antant csapatokat. E csatában a török nők ezrei állottak önként tűzvonalba. Amikor a francia hadakat visszaverték, a török hősi halottak között kétezernél is több asszonyt számláltak meg. Francia újságok írták meg, hogy az ütközet után a török nők, letéve a fegyvert, végigjárták a harcmezőt, összeszedték a francia sebesülteket, és kórházak hiányában házaikban ápolták őket. A turáni lélek, török testvérnépünk magas erkölcsisége mutatkozott meg ebben másokkal szemben, akik a harctéren maradt sebesült magyar katonákat legyilkolták, vagy megcsonkították. ♦ A hadvezér MUSTAFA KEMAL életrajza aztán egybeforrt Törökország történetével. Az első világháború vége Törökországot is vigasztalan helyzetben találta. A sévresi békediktátorokban a gyűlölet mikrobái uralkodtak el. A nacionalista egoizmus, az imperializmus és a hódítás rögeszméje a mi török testvérnépünk iránt csak ellenséges érzésben, a görögök iránt pedig csak szimpátiában nyilvánult meg. A békediktátorok visszaemlékeztek Gladstone egykori propagandájára, és felébredt bennük Wilson amerikai elnök fenyegetése, aki javaslatának egyik pontjában határozottan azt kívánta, hogy Törökországot ki kell szorítani Európából. A négy ponttal megfejelt wilsoni “tízparancsolat” Törökországot nem csak területe nagyrészétől fosztotta volna meg, de megszűnt volna az ország önállósága is. A sévresi béke azonban, melyet a szultán kormánya 1920 augusztus 10-én írt alá, papiros maradt: Törökország soha nem erősítette meg. ♦ Amíg Párisban a tudatlanság, a gyűlölet és a képmutatás jegyében rajzolják testvémépiink határainak új térképét, addig MUSTAFA KEMAL a török nemzeti önvédelem harci kabinetjét szervezi. Szabadságharc készül. A hadvezér zászlaja alatt megalakul az ankarai nemzetgyűlés, és KEMAL, az új elnök, önérzetesen üzen a békediktátoroknak: “A török nép felségjogait durván megsértették. A nemzet mégsem veszti el nyugalmát. De elhatározta, hogy megvédi jogait, mint független és szuverén állam. Tisztességes és becsületes békét akarunk kötni”. MUSTAFA KEMAL felszította a hamu alatt parázsló elégedetlenséget. “A szultán az angolok foglya — hir dette. Néphadsereget kell szerveznünk, ha nem akarunk elpusztulni." Az egész moszlim-világ szimpátiatüntetésekkel kísérte a török nép élethalál harcát. A görögök azonban az európai és ázsiai Törökország testéből lehasítandó tartományok fejében — 1920 július 23-án — a török nép szabadságharcának vérbefojtására indulnak. Egy görök hadsereg elfoglalja Drinápolyt, és a kisázsiai hadseregük is mélyen benyomul a félszigetre. A déli görök szárny már negyven kilométerre közelítette meg Ankarát, amikor — 1921 augusztus 24-én —
