Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-03-01 / 3. szám
4. oldal SZÍT TITA KÜRT 1969. március hó NYITRAI JÓZSEF: Három alapkő Hitünk önmagunkban, világnézetünk önmagunkért — ez minden cselekvésre mozgató magyar gondolatfűzésnek az alapja. Ismét három új alapkő nyúl felénk az emigrációs könyvpiacról. Nem bírálni akarjuk őket, hanem ajánlani. Ez a három könyv nem kiesett mozaik helyét tölti be a magyar gondolatvilágban, ez a három mü: három oszlop, amit három lángoló lélek ásott ki a magyar múltból. Ott sorakoznak a többiek között, melyekkel együtt tartják vállaikon a magyar évezredeket. Nem nélkülözhetik azok, akik a jövő újabb évezredeibe szeretnék mozgatni a magyar tetterőt. • Első helyen dr. Baráth Tibor müvéről van szó: a Magyar Népek őstörténete nemrég megjelent első kötetéről. 240 oldalon, 32 lap okmánytáron és 5 térképen keresztül tárja föl a hún— magyar testvériséget Kárpátországban. Bizonyítja, hogy Attila népe magyarul beszélt és írt. Rávezet arra, hogy a szumír és az egyiptomi nyelv ugyanaz volt: magyar. Ennek során kiderül, hogy a Krisztus előtti évezredekben használt hierografák, mezopotámiai ékjelek magyarul tudatják az utókorral az akkoriak törvényeit, intelmeit, történelmét. Lépésről-lépésre szinte csodavilág tárul elő Baráth Tibor kutató munkája nyomán: az akkori Kelet kultúrvilágának nyelve magyar volt. És most figyeljük meg: miért kapta a könyv így a címét?! A magyar NÉPEK őstörténetét tárgyalja — többesszámban! Népekről van szó tehát, amelyek ágazódtak és bogozódtak, de amelyeknek egyik ága a történelem előtti korból, az ókoron és a középkoron át, saját jellegzetességének varázslatos magatartásával küzdötte magát át a jelenkorba. Magával hozta legnagyobb költúrkincsét, a nyelvét is! És egyedül ezen a nyelven olvashatók a régi Kelet történelmi titkai! Rengeteg éltető és megvilágosító gondolat fakad ebből a történelmi nyom-vágásból. Ezt elsősorban természetesen maga a szerző hasznosította és ez teszi müvét különálóvá ahelyett, hogy az a korábbiak közé sorolná magát. Baráth Tibor szemléletéből nem az tűnik ki, hogy egyszer volt, hol nem volt EGY MAGYAR NÉP, mely a legdicsőbb volt minden népek közül, a legvitézebb, a legbecsületesebb, a legokosabb, — aztán hipp, ide történelem és hipp oda: ma is ez a nép a magyar, a többi meg mind semmirekellő. Kolozsvári látkép De nem is az ilyen mesének az ellenkezőjére tanít a mű! A szerző előbbretekint és amit néz, azt látja is. Látja a népi eredet és a népi fejlődés kérlelhetetlen ágazódását-bogozódását, s ami legnagyobb érdeme: nem engedi magát megkísérteni a boszorkányosságtól, nem teszi túl magát a nehézségeken, nem kopaszt ja le a tényeket addig, hogy mindenáron előtűnjék az, amit bizonyítani akar. Önmagát igyekszik megfosztani inkább az előítéletektől és nagymértékben sikerül is neki megszabadulnia az előítéletek deformáló terheitől. Baráth Tibor arra tanít, aminek kritikát álló szilárd alapjai vannak. Kellett lennie valamikor egy ősnépnek, amely a maga romlatlanságában időtálló kultúrát fakasztott, és nemcsak terjeszteni tudta, hanem őrizni is. A terjesztést már ennek az ősnépnek a származékai végezték leginkább, de a nép,, amely a nyelvkinccsel együtt az őrzés feladatát látta el: ma is él a Kárpátmedencében. És népi ősforrásának a nyelvét beszéli: a magyart! Kulcsot rejtegetünk az ősmúlt titkaihoz! Pórul járhat a világ, ha mi elveszünk! • Ezt a jóakaratú fenyegetést már angolul kiáltja dr. Bobula Idának a Rickert College tanárának a könyve: “Origin of the Hungarian Nation”. A Magyar Nemzeti Bizottmány végelgyengülésben kimúlt ugyan, de jöhet még világfordulat, amikor ismét ágálni kezd. Annál is inkább, mivel olyan kulisszák mögül lódították politikai színpadra, ahol nem fogy ki a pénz. Az emigráció szabadságharcos nemzedékének fiatalabbjai nem ismerik ezt a nemzeti megbízás nélküli nemzeti bizottságot. Még tán a nevét sem, a jelét (NB) sem. Nem tudják, hogy mely uborkafán termett, s annak az uborkafának mi is a gyökere. Pedig nem árt tudni, ha netán mégis szembe találkoznának vele. Az uborkafájával meg biztos, hogy találkoznak a nemzetközi útszélen. LEVITÉZLETT HIEDELEM '56-ban azért robbant szabadságharcba a magyar, mert nyakán ül a Szovjet és fojtogatja. Nem invitálta senki, csak egypár nagyferenc-féle és vargabéla-féle senki, akik aztán védelmet is kaptak érte, meg bársonyszékeket is — egyidőre. Azt hitték, hogy nyugodtan játszhatnak parasztpárti, kisgazdapárti, demokrata-párti hókuszpókuszt, a szovjetizált államkassza majd fizeti őket. Hamarosan levitézlett a hiedelmük. Disszidáltak. Helyesebben: a Szovjet kiebrudalta őket kegyes öléből. Nyugaton rögvest beedrudáltak a Free Europe ölébe. Nos, így pottyant uborkafáról a magyar emigrációba az NB. HELYEZKEDÉS ÉS ... FIZETÉS Az emigráns is emberfajta, de nem minden ember fér az állattan "gerincesek” elnevezésű kategóriájába. Gerinctelenül pedig legjobb út a helyezkedés. Ez ... hm ... politikai szokás. Nem okvetlen megbocsájttandó szokás, de gyakori. Fizetés viszont csak néha jár érte. Az NB kifogta. És havonta fölvette. Nem fontos, hogy mennyit. Nem fonA negyedik angolnyelvű munkája ez. A számkivetés "jóvoltából” évekig személyesen kutatott a British Múzeumban tárolt ázsiai leletek között. Amit állít, azt kutató munkájának szerzeményeivel támasztja alá, úgy lehetne mondani, hogy a tudomány jelenkori anyanyelvén. De még helyesebb úgy látni meg Bobula Ida értékét, hogy csak azt állítja, amihez kézbentartja az eredő támasztékokat. Egyetlen kultúra és egyetlen nyelv szumírológusai sem nélkülözhetik munkásságának gyümölcseit. Híveit elszomorítja az a sok gáncs, ami Bobula Idát éri, — őt magát nem. Ő kutat és dokumentál tovább. Amit alkotott és amit még alkotni fog, az a jövő számára érlel gyümölcsöt. Ezért nincs igazuk azoknak, akik gáncsolják és gúnyolják. A tudós munkája olyan, mint a lázas ember: a hő hamvasztja el szervezetében a nem oda valót. Ha az utódok keze alatt terjedelmében tizedére zsugorodik is majd, amit ő bányászik ki a múlt zsarátnoka alól, színarany kincs lesz az. Máris érdemes szippantani munkáinak csillogásából. Alapkövek rejtegetik a múlt igazságait a jövő számára. • A harmadik könyv Fehér Mátyás Jenő dr. munkája: "Középkori magyar inkvizíció”. Az embernek a háta is megborzad e szóra: inkvizíció, és valahogy szeretné kitörölni legalább a magyar múltból, vagy ha azt nem lehet: az emlékezéséből. Nem kell. Magyar vonatkozásban még kár is volna, mert az áldozatok szenvedéseiből megvilágítás gyöngyözik ki. tos, hogy hányán. Egypáran még ma is kapnak kivénhedteknek járó nyugdíjat. “Ők” és a többiek aktív korukban is nyűg-díjnak tekintették. Díjazásnak a nyugodt semmittevésért. Magyar nemzeti munkálkodásuk sohasem volt több a semminél. AZ NB "AKTÍV” ARCÉLE Nem kell erről a társaságról sokat beszélni, mert a kevés is sápkóros vonásokat fest róluk. Összes igyekezetük annyiból állt, hogy dezavuálják a nemzeti Magyarországot, dicsőítsék az otthoni hatalmaskodásuk egy-két esztendejét és bizonygassák, hogy ők mennyire nem kommunisták, — ezért jöttek szabad földre a Szovjet öléből. Ennyit csináltak. És ennyi épp elég az uborkafájuknak, a Free Europe Inc.-nek. Magyar szempontból tehát semmit sem tettek, azt is rosszul. Ártani — ártottak. Sokat? Keveset? — ki hogy’ veszi. Nagyferenc ott csündörgött '56-ban a Magyar Határon, úgyis mint ex-miniszterelnök, úgyis mint várományos kormányfő, akinek majd az F. E. Incorporation lesz a megbízója. (Hiszen vannak, akik nem látnak különbséget nyerészkedő részvénytársaság és alkotmányos politika közt. Az ipse meg postarabló kezéből kapta az előbbi megbízatását is, joggal várhatta másodszor is hasonlóan — pénzspekulánsoktól. Nem?) Az 56-os forradalmi magyarság válasza rövid volt: ... coki innen! Velős válasz. AZ UBORKAFA ÉS A GYÖKERE Az NB társasággal végezhetünk is. A végelgyengülés is végzett velük. Ügylehet — egészen. De az uborkafa még nem múlt ki. Fenyegeti a böcsület horizontját ma is. Pillantsunk rá! Fehér M. Jenő talált rájuk a Kassai Kódexek mélyén. Ezek őrzik a magyarországi inkviziciós perek anyagát. Egyre ment, hogy eretnekség vagy korai pogányság nyomait fedezték-e föl azokban, akiket megkínoztak vagy áldozatul ejtettek a kor nyakatekert szellemében. A vér és a kín alatt ősi magyar vallás gyöngyszemei csillognak: a ma szemléletében immár megtisztulva kíntól és vértől. Roppant értékű kultúrnyomok. Csak nyomok, mert anyagának zömét szekérszámra szállították Firenzébe. Lehet, hogy máglyán égették, de lehet, hogy csak történelmi viharok tüzében hamvadtak el. Még az is lehet, hogy egyszer rábukkanunk, mert nyomaikat a Kassai Kódexek őrzik hitelesen. Mágusok lelke és a sámán-hit fölött egy érlelődő kor szelleme ítélt, mert ütközött velük. Az érlelődés állomásain messze túl keli érnünk, hogy ítéletünk értékítélet lehessen. A múlt tünetei fölötti ítélet csak akkor ér valamit, ha az ítélő szellem oda visszaszáll, de nem lép le az eltelt századok által kicsiszolt szellem emelvényéről. Ennek a paradoxonnak a látszatát oldja fel Fehér Mátyás Jenő az itt ajánlott művében, csak vigyázva kell olvasni. Szavai helyett sokszor a szavak szellemét és szándékát, operációs kése alól pedig nem a kibuggyanó vért és gennyet kell látni, hanem a gyógyulást. A történelmi fejlődés cikk-cakkos, de egyenes irányú, sohasem tér viszsza a múlthoz. Az ősvallásra sem kanyarodhat vissza a magyar. De gyöngyszemeivel ékesítheti hitének monstranciáját. Volt egypár milliomos Amerikában, akiknek nem egészen tetszett a Roosevelt-Sztalin politikai üzlete, mert a Tőkét és a Thórát imádni nagyjából egyre megy. Azt mondták, hogy Roosevelt jó tb.-zsidó volt, de nem jó üzletember. Fittyinget sem kapott Sztálintól Kelet-Európáért. Elveszett vele egy nagy üzleti vadászterület is. Az ilyesmi mindig bosszantja a milliomosokat. Rajtuk kívül még vagy 300 millió embernek nem tetszett a vásár. Roosevelt meghalt. Churchill meg valami olyasfélét mondott a háború után, hogy "rossz disznót öltek”. (Ö mondta, nem ő? — mindegy.) Nosza — megszületett az éca nyomban! Részvénytársaságot alapítottak. Az üzlet mindig profitál. Ha jó a befektetés; más se kell hozzá, csak türelem. Akadt más is, aminek a neve: kamuflázs. Mást mutat, mint — ami. A F. E. Inc. azóta is ott várakozik türelmesen a vasfüggöny előtt. Jelenlegi tőkéje már többszöröse az alapító tőkének, mert forgatja ám nyugatfelé is. (Tyű, de sokan élnek a profitjából!) Lehet hát türelme. Csak akkor hegyezi a fülét, ha a szovjetrabságba vetett gój-ok tüzet gyújtanak odaát. Vér, politika — ha repeszti a vasfüggönyt — már megcsillan a dús haszon kilátása. A nagyprofitnak édenkertje lesz nyomban a kiéhezett és kifosztott Kelet-Európa. A vasfüggöny különben nem izgatja őket. Ez politika. Az se izgatja, ami mögötte folyik, kivéve ha üzleti lehetőség. Mögéje fúrkálják magukat, ahogy’ tudják. A Kremlinnek is jól jön a keményvaluta, ha oda megy. És megy. Viszik a nemzetközi spekulánsok. A társaság alapszabálya szabadalmazva van — az elsőszülöttség jogán. "Szabad Európa” a cég neve. így még szalonképes is. ... "Szabad Európa” — a pénz rabigájában. így igaz. # Dehogy is igaz! Csak így szól a F. E. alapító terve, és így bűzlik a szándéka. A magyarság rossz szellemei visszatérnek — DR. SELMECZI K MIHÁLY RÉGEBBI ÍRÁSAI ALAPJÁN —
