Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-02-01 / 2. szám
1969. február hó. SZITTYAKÜRT 3. oldal „Bánatpénztől” az atombombáig Izrael kormánya nem hajlandó végrehajtani a Biztonsági Tanács határozatát, és nem vonul vissza a hatnapos háború előtti határokra. Tel Aviv az elfoglalt arab területek kiürítése helyett, ezeknek Izraelbe való beolvasztására törekszik. A Szíriától elfoglalt területen 25 új települést hoznak létre mintegy 10-15 ezer zsidó lakossal. A telepítési akció már nyílt beismerése az “önvédelmi" háború zsidó meséjének, és újabb lépcsőfok a területhódításban, a Nílustól az Eufráteszig terjedő "Nagy Izrael” tervéhez. A közelkeleti zsidó területhódítás csak háború útján valósítható meg, és ez szükségessé teszi a fegyveres erőik állandó növelését. A sorozatos izraeli provokációval egyidejűleg a kormány "célszerűnek” látta, hogy némi betekintést engedjen a világnak Izrael hadiipari felkészültségébe: "A napvilágra került tények — írja a Menora — általános elképedést okoztak és a legmerészebb álmodozók sem merték volna hinni, hogy Izrael a felkészülés ilyen fokán áll”. A hadiipar izraeli vezetője Jicchak Ironi is megszólalt, bizonyítgatva azt, hogy nincs szükség a francia repülőgépszállításokra, és minden harcieszköz amire szükség van, magában az országban készül. Kereskedelmi zárlatra is felkészült Izrael. A két legnagyobb francia repülőgyár a Mirage & Mistery és a Turbomeca gyár is már korábban fiókvállalatokat létesített izraeli területen. Ugyancsak izraeli területen működik a Fuga Magister repülőgyár. A nyilvánosságra hozott hadiipari felkészültség azt bizonyítja, hogy a zsidóknak sikerült befejezni az "önvédelmi” háborúra való előkészületet. De bizonyítja azt is, hogy a hatmillió “legyilkolt" zsidó legendája a világ legnagyobb tőkebefektetése lett. Mert Izrael hadiipari felkészültsége, a fegyveres erők mennyiségi és minőségi összetétele nincs összhangban az állam gazdasági potenciáljával, de mégkevésbé az izraeli lakosság termelő tevékenységével. Hosszasan lehetne latolgatni, hogy az Egyesült Államok vagy Nyugat- Németország nyujtott-e nagyobb segítséget Izraelnek. Az is vitatott, hogy az angol vagy a francia hadiipar szolgálta-e buzgóbban Juda kegyeit. Mindenesetre Nyugat-Németországnak vállania kellett azt, hogy kártérítést fizet Izraelnek — olyan országnak amely a második világháború folyamán nem is létezett. Erre maga Adenauer is rámutat emlékiratainak II. kötetében. Nyugat-Németország 1951 szeptember 27-én vállal felelősséget a zsidók ellen elkövetett náci "bűntettekért”. Bonn 1951 december 6-án közölte, hogy kész tárgyalni az izraeli kormánnyal és a Zsidó Világkongresszus vezetőivel a kártérítésről. A tárgyalások eredményeként a luxemburgi szerződésben vállalja, hogy 3 milliárd német márkát fizessen Izrael kormányának. A jóvátételi egyezményben a NSZK-nak vállalnia kellett azt is, hogy törvényt fogadtasson el a náci üldözések áldozatainak "egyéni kárpótlásáról”, és külön 450 millió márkát fizet a NSZK-ban maradt zsidó tulajdonért. A NSZK. határidő előtt teljesítette a luxemburgi szerződésben vállalt kötelezettségeit. Izrael 3 milliárd 450 millió márkát, vagyis 862 millió dollár “bánatpénzt” zsebbeit be — a hatmilliós legenda fejében. A The New York Times (1959 okt. 18) híradást közöl arról, hogy a nyugat-német berendezés és anyagszállítások révén Izrael kiépítette saját hadiiparát. Nyugat-Németország 500 millió dolláros hiteleiből Tel Aviv 49 darab, összesen 450,000 tonna vízkiszorítású hajót vásárolt, és így korszerű kereskedelmi flottához is jutott. Ugyancsak a német villamosipari berendezések segítségével 1953-tól meghatszoroza a villamos energia termelését. A nyugatnémet szállítások révén rekonstruálja a timnai rézbányákat és a legyőzött német nép számlájára vásárolja az öntözési munkálatokhoz szükséges berendezések egyötödét. A Der Spiegel (1965 febr. 3.) nyugatnémet újságban már azt olvassuk, hogy a NSZK. korszerű fegyvereket szállított Izraelnek. Mégpedig 200 darab M-48 típusú amerikai harckocsit, 50 darab repülőgépet, DO-27 típusú hírközlési repülőgépeket, Phouga-Magister típusú sugárhajtású tangépeket, továbbá Cobra típusú irányítható páncélelhárító rakétákat, Hotchkiss SPIA típusú páncélautókat, 40 milliméteres automata légvédelmi lövegeket, őt torpedórombolót. Ezúttal nem arról van szó, mint mikor az üzletházak aprócseprő holmijai között, ha olcsót és sokszor bizony rozogát talál valaki, meg se nézi rajta a márkázást, csak rámondja, hogy "made in Japán”. A mostani hivatalos márkázás komoly ranglistát jelent, még pedig azt, hogy gazdasági erő tekintetében Japán a harmadik nagyhatalom a világon. A sorolásban csak az USA meg Nyugatnémetország előzi meg. Nemzeti termelésének bruttó összege a múlt évben elérte a 125 milliárd dollárt! Megérdemli a helyezést! Japán népe tehetséges, szorgalmas, igénytelen és áldozatkész. Ritka eset, ha ennek a négy kiváló népi tulajdonságnak az eredményére rá lehet ütni az érdembélyegzőt, jelen esetben azt, hogy a "harmadik világhatalmat Japánban gyártották”. A másik márka: "Made in Germany”, büszke jelszó után már régen minőséget is jelent, és a nemzetgazdasági erők mérlegén a második helvet. Most így egymásután a két márka: mintha "tengely” volna Európa és a legtávolabbi Ázsia között. Elgondolkoztató: a háború két porig sújtott, vérig alázott, kifosztott két nemzete előtt csak a túlságosan győztes Egyesült Államok gazdasági ereje áll?... U MEGMONDTUK, HOGY ÍGY LESZ! Benne is van a Szittyakürt múlt számában, hogy Izraelt modern hadfelszereléssel is agyon lehet támogatni, mert a megsegítésre mindig akad, aki rálicitál. Egyik, meg a másik oldalon is. Most Anglia licitált rá, szinte hihetetlenül. Valószínűleg ez akasztotta meg az 50 Fantom-bombázó leszállítását az USA-ból Tel Avivba. Az Egyesült Államok szerint az arab országokkal szemben "hadászati főlénvbe” kell helyezni Izraelt, hogy az arabokat ez elriassza a békebontástól. Anglia viszont — hagvománvos egvensúlvnolitikáiához híven — Jordániának küld légelhárító rakétákat, ha az USA leszállítja a Fantomokat. De még ezzel sincs vége a licitálásnak. Franciaország az új export-szállítás keretében máris helvet biztosított katonai felszerelés szállítására — Algírnak. Ha így mennek a dolgok, vaion lesz-e rá mód méricskélni, hogv hol bil'en egyensúlyba a mérleg nyelve? A bombák egyensúly nélül is tudnak robbanni... A The Jerusalem Post (1965 ápr. 19) visszont arról értesíti a világot, hogy Tel Aviv és Bonn között újabb 16 hónapos program keretében a NSZK 80 millió dollár értékben vállalta a NATO vezérkaraiban “korrigált” katonai segélynyújtási program keretében Izraelnek szállított harcieszközök teljes értékű kifizetését. Anglia a NSZK pénzén két Totem és Toorpeen típusú, egyenként 1280 tonna vízkiszorításu tengeralattjárót szállított — a háború igazi győzteseinek. Még megdöbbentőbb a Tribune des Nations (1967 szept. 1) párizsi hetilap híradása: 1967 júniusában, öt nappal a zsidó "önvédelmi” háború előtt Adolf Arndt képviselő aláírásával Izrael "erkölcsi és anyagi” támogatására szólította fel a nyugatnémeteket. “Mindenkinek rá kell dobnia a mérlegre... az izraeli népet támogató szavát. A német nép adósa Izraelnek" — jelentette ki Arndt. Tel Aviv vegyi háborúra készült és azt tervezték, hogy bevetik a NSZKKöztudott dolog, hogy a negyedszázad előtti Berlin-Tokió tengely mindkét országába csak úgy tódult a dollártőke. Hasznot keresett a tehetség, a szorgalom, az igénytelenség, az áldozatkészség országaiban. A pénzemberek kétségtelenül jól szimatolták meg, hogy hol érdemes befektetéseket kezdeni, hasznuk búsás lett. ... De tartós-e ez a haszon? Mert épp ezeknek a pénzembereknek a spekulációi mutattak példát arra is, hogy miként lehet a pénz erejét nemzeti hatalomra váltani át... Az "idők jelei” máris mutatkoznak. Nem kétséges, hogy egyszer más formában mégjobban mutatkozni fognak. Márkás nemzetek majd szétfeszítik a nemzetközi politika és a pénzhatalom mostani ketrecét. tói kapott rendkívül hatásos mérgező anyagokat. Az "önvédelmi” háború előtti napokban sürgősen szállítottak le a nyugatnémet vállalatok Izraelnek 20,000 gázálarcot és két héttel a júniusi háború előtt 800 katonai gépkocsit. A hatnapos "önvédelmi” háború illúziója eloszlott, de a zsidó katona hőssieségén meg bátorságán is csorba esett, mert az arabellenes agresszió pillanatában 7000 nyugatnémet zsoldos és 4000-nél is több nyugatnémet fegyver szakértő működött Juda hadseregében. Az arab államok 1968 szeptemberi külügyminiszteri értekezletén megállapították, hogy a NSZK 1967-ben 170 millió márkát, és 1968 első felében még 140 millió márka "segélyt” nyújtott Izraelnek. Ben Natan izraeli nagykövet pedig 1.300,000 márkás csekket zsebbeit be a NSZK-tól a Jeruzsálem megszállt arab területének zsidó telepítési programjára. # A CBS rádiótársaság, jeruzsálemi forrásokra hivatkozva, a világba röpítette, hogy Izrael elkészítette az atombombáit. Az izraeli hatóságok a bomba létezét ugyan megcáfolták, de a nyugatnémet tudományos kutatásügyi minisztérium adatai szerint az izraeli atomreaktor 1963 óta évi 8 kilogramm hasadó anyagot termel, ami lehetővé teszi évenként egy atombomba előállítását. A NSZK kormánya és a Volkswagen cég 1960 és 1966 között 25.4 millió márkát adott Izraelnek atommag kutatásra. A rehovoti Wiezmann Tudományos Kutatóintézetben 52 nyugatnémet atomtudós dolgozik — Izrael nagyobb dicsőségére. A Die Welt 1967 jún. 3. számában a hatnapos háború előtt két nappal egy figyelmet keltő cikk jelent meg, amely szerint az izraeli kormány előtt előbb-utóbb felmerül a kérdés: nem kell-e atomelrettentés útján gondoskodnia a biztonságáról?! Izrael korábbi "hősei” közül Sámson-ra gondolunk, aki tömeggyilkosság kíséretében vetett véget a saját életének. Az “önvédelmi" háború meséje is ilyesmit szolgál? (M. T.) Azok a szabadságharcosok, akik még otthon, a harc közben megérezték, hogy baj társaiknak áldozati vére ugyanaz a vér, mint amit tíz évvel korábban ugyancsak a legjobb magyarok öntöttek áldozatként a Nemzet oltárára: — a "Hungáriás” szabadságharcosok — idekinn mindig is együtt hódoltak a Márciusi Vértanúk és az őszi hónapok Vértanúi emlékének. Ez az igaz megérzés, ez a közös emlékezés a legszilárdabb kapocs a két történelmi küzdelem korszaka és a magyar számkivetés hullámainak találkozása között. Vakok nem látják csak, hogy éppen ez a kapocs, éppen ez az összetalálkozás: maga az annyira hajszolt emigrációs egység. Sem világnézetet nem lehet ráerőszakolni senkire, sem pedig a Magyar Sors tisztult szemléletét. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom nem is toborzott soha, tízen-húszan találkoztunk csak eleinte. Tizenkét év alatt azonban kiderült, hogy élő SEJT volt a kis együttesünk, és TÁBORRÁ terebélyesedett, Szélesebbre kell már tárni a kaput, mely mögött idén a Magyar Vértanúk emlékére gyújtunk tábortüzet. Elsősorban a Szittyakürt nagy táborát keresi a hívó szó, de névreszóió meghívást is bocsájtunk ki. Jöjjön el a vértanúk tábortüzére mindenki, aki hiszi és érzi, hogy nem politikai labdajáték a jövőnk, s igaz magyar sorsot formálni csak azoknak az útján lehet, akik életüket áldozták nemzeti létünk megerősítéséért! Az emlékezés tábortüzét március 16-án, délután 4 órakor gyújtjuk meg a clevelandi Szent Imre Egyházközség tanácstermében (Böhm-terem) West 22. utca. “MADE IN JAPÁN”
