Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1969-01-01 / 1. szám

2. oldal SZITTYAKÜRT 1969. január hó. «ITTVAKOfcT Megjelenik havonta—Published Monthly Publication mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MA JOB TIBOB Kiadd — Publisher: HUNGÁRIA 8ZABADSÁGHABCOS MOZGALOM Levelezési cím - Correspondence Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87, Longueuil, Que., Canada. Előfizetés: Egy évre: $5.00 — Egyes szám ára 35 c. Printed by Classic Printing Corporation 9029 Lorain Avenue, Cleveland, Ohio 44102 — USA Fogas kérdések Vietnam körűi Hon. Lyndon B. Johnson az Egye­sült Államok 36. elnöke — 1968. no­vember 1-én bejelentette, hogy abba­hagyják az Észak-Vietnam elleni légi­támadásokat, haditengerészeti és egyéb támadó hadműveleteket. Az el­határozás a választási kampány leg­forróbb perceiben született, amellyel az elnök a választók szimpátiáját pártja javára kívánta megszerezni. Hogy ez a taktikai lépés mennyire váltotta be a hozzáfűzött reménye­ket — az a választások eredményéből rövidesen kiderült. A döntés azonban elgondolkoztató. Indokína népei már legyőzték a franciákkal szövetkezett japánokat, és az amerikaiakkal szövetkezett fran­ciákat is. Mert az igazság az, hogy annakidején nem a genfi tárgyalá­sok vezettek Dien Bien Phu-hoz, ha­nem a dien-bien-phui kommunista győzelem vezetett a genfi megegyezé­sekhez. Dulles amerikai külügyminisz- * i MESSZI TÖRÖKORSZÁGBÓL... Magyarul kevés munka van még a török testvémépről. Néhány nagyértékű munkán kívül a legtöbb írás “pogány törökökről”, meg “ázsiai elmaradott­ságról” beszél. A habsburgi történetírás meg egyenesen ázsiai fertőnek nevez minden törököt, minden turánit. Jellemző erre a történetírásra, hogy amikor Szapolyai János a törökökkel szövetkezett, Ferdinánd szemforgató álnoksággal telelármázza Európát, hogy János elárulta a kereszténységet. Közben azonban Esztergom várának kulcsait, 7000 arany ajándék csatolásával, Sceppa Kor­néllal elküldi Szulejmánnak, hódolata jeléül. Ferdinánd “magyar” király létére önként ad át magyar várat és hódol meg idegen uralkodónak. Janszky Jeromos lengyel főúr és Gritti Lajos Velence portai ügyvivője közvetítésével létrejött török—magyar szövetségről a krónika így emlékezik meg: "Szulejmán a trónon kardját emelve, így szólt: Urad ügyei az enyémek ... MACA* IHTILAUN H. YILDONPMP MONASEBETIVU BtlytlK DEVLET ADAMI ATATÜRH VE T/ímr i» mtn U ADDPOI i£l i unn- lYiALAn n*,<úiyjbl Prof. Dr. $ővalye ímre TÓTH Macar Akademlsl Es ki Pmfesörii jlijtir. 1914 Blrlncl Dünya Savaji'ndan sonra, Macar Mllletlnl haklanndan yofcsun cden.j920'de Imzalami's adaletslx ve serefstz Trianon Andlajmasim, 32 devjeLar»­­ginda~yálmx Mustafa“Kcmal^mmamistir. Bu asü lest dolayuiyla, Macar nülletfato ~ devTcTadámina ve Tiirl< hHllf’na »iikran ve sevgisl hlgblr z tér a genfi egyezmény aláírása után odanyilatkozott, hogy "A genfi tárgya­lások az indokínai katonai helyzet ala­kulását tükrözték. A valósákos tények elkerülhetetlenül rányomták bélyegü­ket a genfi értekezletre, és oly meg­oldásokhoz vezettek, amelyeket — mint Eisenhower elnök mondta — sok szempontból nem szívesen veszünk.” Ma a világsajtó odanyilatkozik, hogy a párizsi tárgyalások a vietnami ka­tonai helyzet alakulását tükrözik. A kommunisták szerint a bombázások­nak több hónapos párizsi előkészítő tárgyalások után bejelentett, feltétel nélküli beszüntetését nem Párizs dip­lomatái vívták ki, hanem Vietnam harcosai, katonái, partizánjai. Észa­kon és Délen egyaránt. Bármenyire furcsán hangzik is: 1968 november 1-én a világ legerősebb had­serege visszavonult Északról. Feltétel nélkül. Sőt az elnök a bombázások beszüntetésével egyidőben közölte azt is, hogy a párizsi tárgyalásokon ezen­túl részt vehetnek a saigoni kormány képviselői mellett a dél-vietnami kom­munista partizánok képviselői is. A saigoni kormány Thieu vezetésé­vel egyelőre ellenáll a párizsi négyes tárgyalásoknak. Nemsok reménnyel, hiszen az amerikaiak is jói ismerik a saigoni kormány erejét. A dél-viet­nami hadseregről pedgi maga Thieu fest képet: "Tisztában vannak azzal, mi történne, ha tárgyalóasztalhoz ül­nénk a partizánokkal? Másnap már a milicia és a helyi fegyveres erők át­­állnának a másik oldalra! Ez pedig 400 ezer embernek, hadseregünk felé­nek az elvesztését jelenti." Vagyis a délvietnami hadsereg morális értéke egyenlő a nullával. Amikor 1968 május 13-án a párizsi Majestic Szálló tanácstermében elő­ször találkozott a washingtoni delegá­ció az északtöetoaffií kBIffflÉ»®Ísták küldöttségével, Harriman, az ameri­kai delegáció vezetője és William Jor­dan szóvivő a "hivatalos amerikai—vi­etnami előkészítő megbeszélésének célját így összegezte: "A Viet Cong ja­nuári Tet-offenzívája katasztrofális vereséggel végződött Délen és az ame­rikai bombázás hatékonysága pedig a csőd szélére juttatta a kommunistá­kat Északon.” Magyarázatként Jordan még hozzátette, hogy e súlyos helyzet­ben kényszerült Hanoi Johnson el­nök március 31-i beszédére reagálni, és ennek következményeként van Pá­­rizsban az északvietnami delegáció ... A vietnami katonai események azon­ban furcsán alakulnak. A kiválóan harcoló amerikai hadsereget soroza­tosan váratlan meglepetések érik, és visszavonulni kénytelen. Hadbírók dolga lenne az ilyen hadvezetés fe­lett ítélkezni. Mert a mister jordánok megvert viet-kongjai, akik Westmore­­lan szerint is "ellőtték utolsó tölté­nyüket” — 1968 május 5-én második nagy támadásba kezdtek. Az eredmény ismeretes. A több mint félmilliós amerikai hadsereg támadó hadműveletek helyett — teljes defen­zívába szorult. A közel 700,000-res dél­vietnami hadsereggel együtt a váro­sok és bázisok védelmére vonultak vissza. A londoni Times szerint július közepén Khe Sanh "az amerikai te­hetetlenség kifejezője” lett. A khe­­sanhi katonai bázist, amelyet Johnson is "több mint kulcsfontosságúnak” mondott, végülis fel kellett adni. Hét­ezer főnyi legénységét — a felszerelés nagy része nélkül — közel 40,000-es felmentő sereggel kellett evakuálni. A délvietnami kommunisták ellenőrzé­se a nyár végén már Dél-Vietnam te­rületének négyötödére terjedt ki. — 1968 január elején még ugyanez két­harmad körül mozgott. A közel 12 ezer "stratégiai falu” közül ötezret gondolnak az amerikaiak "viszonylag biztosnak”. Négyezret nem is védel­meznek kormánycsapatok — ezeken a helyeken a partizánok a gyakran mutatkozó vendégek. Háromezer falu pedig szilárdan a kommunista parti­zánok kezén van. Gyors “pacifikáló” hadműveletek helyet — preventiv háborúval lehet csak a bolsevizmus eszméit hordozó hadseregek hadászati erejét megsem­misíteni! • Hon. Richard Nixon 1954 áprilisá­ban, mint az USA alelnöke -mondotta: "riÁ a franciák abbahagyják az indo­kínai háborít és ha a kialakult hely­zet megköveteli, akkOi az. Egyesült Ál­lamok el kell, hogy küldje a maga csa­patait harcolni.” Az amerikai csapatok ott állomá­soznak Vietnamban. Harcolnak! A kommunisták szerint már "eléggé megverve ahhoz, hogy elfogadják Észak-Vietnam négy és Dél-Vietnam öt pontját”. Hon. R. Nixonnak, az Egyesült Ál­lamok 37. elnökének sok különös kér­désre kell majd megadni a feleletet. ....(M. T.) A kínaiak Hitlerre emlékeztetnek! AHtuHdETIänuuunda, sayuiz Türk gencl, Amlraf Miklós Horthy yöoetimin­­írUtan’da, Macar bursu lie ilml $ali$malar yapmi?lar, yillar boyunca [ni kendi mllletlerl yaranna kullanmak üzere roemleketlerine getlr-1956 Ekiminde Macar hürriyet savajmm hakhhfani ve bugün de kabul etmekte olan tek ulustur. On ikl yil ^ de Macar ihtilálini terennüm etmi§ ve bugüa de milleti gibi bir bajka millet bu yer yu* 23 EKlM W f #nleri, ilhamim Atatürk’ten alan Türk-T*h)lk«l«ri, yüumUr., ,,1,11*1 f T* A fle“k" »Us.irilm«,i: M*carU­V,tan Ifin „mi, ki cdmjk M f / devl" k““““ KeInal Alaturk’ün Ynb Olmnk; /vazuc olkcaknr. Baginisiz ve yigit£e ayakta dunnák; Her türltl fedakflrhga her zaman hanr olmak; Cünkü, »anh ülkelere ölílm yokturl Ama, yól a?iktir yenlden dlrllmeye, Bu yol hep al (aki ana arasindan geyie de! Prof. Imre TÓTH (*) Macarca'dan terciirae edilmijtir. Uradnak barátja és tántoríthatatlan szövetségese leszek. Öt mindenki ellen segítem. Fogadom Prófétámra, fogadom kardomra! A legszentebb ősi turáni kard-eskű volt ez — írja Baráthosi-Balogh — a Próféta szent nevével megtoldva. Nemrég egy levél érkezett szerkesztőségünkhöz messzi Törökország­ból ... A levél írója prof Tóth Imre — fáradhatatlan nemzetszolgálatáról eddig is tájékoztattuk olvasóinkat — arról ad hírt, hogy egy négynapos antibolse­­vista nagygyűlés zajlott le Törökországban, ahol 140 török és 7 külföldi tartott előadást. Szerényen ír magáról. Pedig három különböző magyar témájú előadást is tartott. Mégpedig olyan sikerrel, hogy a török parlament tagjai csókkal köszöntötték az előadásai után. — Ez még nem fordult elő Törökországban, hogy keresztény embert csókkal üdvözöljenek. “A mohamed vallású török testvéreink megérintve a szivem alá tűzött szentkoronás jelvényt — írja levelében — Allah áldását kérték a Magyar Szent Koronára.” A pekingi rádió évek óta sorozatos adást tart fenn, melynek egyedüli tár­gya a vörös és sárga kommunizmus szócsatája. Csata közben a vita már gorombább lett, mint kocsmázók kö­zött a veszekedés, és nem egyszer trá­gár kifejezéseket vagdosnak egymás fejéhez. Peking rádiósa legutóbb szalonké­pesebben: “szociál-fasiszta bandá"­­nak nevezte a szovjetkommunistákat. Hozzátette azt is, hogy “Hitler tanít­ványai”. Nem lehet tudni, hogy ez még a trágárságnál is nagyobb husáng akart lenni? A moszkoviták írták meg azt a szó­tárt, melyben a fasiszta szónak száz­nál is több jelentése van. Gyűjtő el­nevezés lett arra, ami rossz, és még­­inkább mindarra, ami nekik nem tet­szik. Hát most megkapták! Volt idő, amikor ők nevezték fa­sisztának még Baruchékat is. Nos, ak­kor Hitler megfordulhatott a sírjá­ban. A kommunista egység megbontása miatt a kínaiak eddig azzal vádolták a moszkovitákat, hogy rendszerük csak látszatra különbözik a nyugati imperialisták kapitalista rendszeré­től. Mert vörösen is éppoly tőkés ter­melést folytatnak benne, mint a nyu­gatiak. Ez már nem elég súlyos vád? Szentigaz, hogy a szovjet forradalom mindenféle korábbi intézményt lenya­kazott, a cárok nagy családját is mindenestől, és közembert is vagy huszonöt milliót, de a legfelségesebb császárt: a pénztőkét soha. Hithű ka­pitalisták tehát. Ezzel szemben viszont a kínaiak nacionalizmusának tüze soha ki nem aludt. Mao Cze-tung győzelmes sere­gét is ez hajtotta a nagy menetelés közben. Emlékezetes dr. Habsburg Ottó megállapítása is, melyet Vörös Kínában végzett tanulmányútja után tett. Kifejezetten azt mondta akkor, s nem egy könyvében is leszegezte, hogy Kínában a vörös szín inkább sár­ga, és Mao rendszere egész szerveze­tében a hitleri nemzeti szocializmus­hoz hasonlít leginkább. Ezek szerint Mao volna az új-Hit­­ler — Ázsiában. Hitler neve még mumus, és ma még arra jó, hogy fenyegetni, meg cse­­pülni lehessen vele. De ki tudja, mit hoz a jövő? Jósok és tudósok azt mondják, hogy nagy változások kö­zelegnek ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom