Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
MÁSODIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1968. MÁRCIUS HÓ Mocsárlázba esett az ember! Ez az év igen komoran indul. Mintha a nemzetközi politikában minden összesűrüsödött volna, s most leves helyett tömör masszák, csontos fogások kerülnek terítékre. Be kell vennünk, de úgy néz ki, mintha majd beletörnének a fogaink. jegyedül Kínában hagyott alább a "kultúrforradalom” tobzódása, de a nagyobb demokráciákban bizonyos szervezetek egyre erőszakosabban használják ki a szólás-szabadság és a cselekvési szabadság lehetőségeit. A kínai pihenő azonban a Szovjettel való kiegyezés munkálásának a gyanúját kelti. Ez igen veszélyes, mert az egész nyugati politikát már a szovjet—kínai viszályra alapozták. Nyugat-Berlinben lompos csavargóknak öltözött fiatalok erőszakoskodnak és lármáznak. Fölkapnak ilyen jelszavakat, mint pl. "mindent a tanácsok kezébe!", — és senki se tudja, hogy mimindent akarnak a nemlétező tanácsok (szovjetek) markába adni. Néha mozijegyekről van szó, máskor meg kórházakról, de közben a maoista nemzeti bolsevizmust éltetik, Amerikát szidják és — utánozzák. Csupa ellentmondás és szervezett zűr! A nyugat-német külügyminiszter egyetemista fiát a rendőrség letratóztatta, mert mint kommunista szervezet tagja, felforgató tüntetésben vett részt. Belgiumban nemzetiségi ellentétek éleződtek ki a flamand és francia vérnek, illetve nyelvűek között. A folytonos tüntetések hetente olyan zavargásokká válnak, hogy a rendőrség már nem tud megbirkózni azokkal. § naponta hol itt, hol ott pattan ki ilyesmi. Kanadában a törvényhozás zöldasztalára kellett kerülnie annak a kérdésnek, hogy hogyan lehetne megmenteni ennek a nyugodt államnak a szétesését. Szóval roppant szélsőséges a lárma mindenfelé, és legelső fokára hágott az a "szabad" mozgás és "szabad” szólás, amiről rabok szoktak álmodozni, de ha a nyakukba szakad, csak rángatóznak, mert hát azt is szabad. fekete aktivisták az USÁ-ban tán téli szabadságot tartanak most, viszont a "szpícs" sose burjánzott úgy, mint ebben a farsangi szezonban. Beszéd és beszéd, duma és duma szakadatlan. Nem meggyőzés érdekében, hanem azért, hogy a nagyközönségnek minden összezavarodjon a fejében. Mindenesetre megsokszorozódott a légkör s az idegek feszültsége. És már igen erősen látszik, hogy ez nem véletlennek vagy sodródásnak a következménye, hanem célirányos szervezés műve. Valahogy még a pöszmötölő kisemberre is ráül a közélet felfokozott forgássebessége. Azt se hagyja aludni a délkoreai vizeken póruljárt hajó, melyet, ha nem is lett volna kémhajó, fel lehetett használni egy kis packázásra, meg erőpróbatételre az USÁ-val. Ez békeidőben csak amolyan háromnapos szenzáció volna, de hol vagyunk ma a békeidőktől! Közben igen kényes és nyugtalanító új kérdések bújnak elő. Vietnám felől legújabban az kezd kivilágosodni, hogy a segítő USA, a maga félmilliós seregével és modern arzenáljával, nem tud együttműködni azzal, akinek a segítségére ment. S nyoma sincs annak, hogy a további lépések előtt erről a valóságos oldaláról vizsgálnák meg a kérdést. Anglia pláne azt ajánlja, hogy az USA egyenesen szakítson a délvietnámi kormánnyal, és maga vegye kézbe ott a politikai hatalmat is. Pedig éppen annak a jelei látszanak, hogy a megsegített egészen másféle segítséget kapott, mint amit várt. A megsegítettet már így sem veszik figyelembe. Meg kellene érteni a lakosság magatartását és mentalitását. Ezt az országot, miután népe egységesen lerázta magáról a francia gyarmatosítót, nagybölcs csodarabbik szokásos tanácsára földrajzilag kettévágták, és lakosaiba felül kommunista, alul meg demokrata magot akar-Ezt a feltűnően érdekes és felháborító tartalmú cikket találjuk “A NAP FIAI” c. folyóiratban. Történetet mindig írástudók írtak. Hajdan főként papi emberek. Korunkban már arrahívatott szakemberek. A történetírást azonban csak kevesen gyakorolták és gyakorolják becsületesen, tárgyilagosan, hanem inkább népük érdekeinek és saját egyéni, ellenszenvüknek megfelelően elfogultan. Ügy írtak az európai népek kolostori írástudói: papok és barátok a kereszténység megjelenése óta. Ügy írnak a pánszláv eszme szolgálatában állók, valamint a nagyrománizmus őrületébe esett románok is még korunkban is. De ugyanabba a hibába esnek korunk legtöbb hivatalos történetírói is. Elfogadják a papok által feljegyzett hamis adatokat, anélkül, hogy mérlegelnék és helyesbítenék. Ügy terjednek és maradnak fenn tovább a régi hamis adatok. Különösen hamis adatokat találunk az Európát többízben is lerohanó ázsiai népekről, mint: hunokról, avarokról, kunokról és magyarokról, akik nem lévének keresztények, a kolostori írástudók szemében mind csak "kegyetlen barbárok, gyujtogatak elvetni, holott mindezt messze megelőző elemi ismeretek is idegenek voltak a számára. Szóval a világkormányzásra törtetők kaparintottak maguknak egy harmincöt milliós egyszerű népet, mely csak élni szeretne a saját birtokából és munkájából, s koncul vetették a nemzetközi politika sakáljainak. Most meg elvárják tőle, hogy az északon lakók olyasmiért adják az életüket, amit kommunizmusnak hívnak, a déliek pedig kapitalista demokráciáért éljenek-haljanak. Közben alul-fölül csak egyet kaptak érte, azt hogy a hazájuk csatatér lett, s már csaknem romhalmaz. pokozzák az amerikai hadsereg létszámát, állítólag sokkal több mint 18 ezer a hősi halott és 120 ezer a sebesült. A délvietnámiak hadseregét 600 ezerre teszik, de nem lehet tudni, hogy ebből mennyi a veszteség, és még kevésbé azt, hogy mennyien tartoznak belőle az északiak katonáihoz. Óriási emberi és technikai fölény nem bír megküzdeni az ellenállókkal, s közben ők maguk nem is ellenségei egymásnak. Lehet ennél cinikusabban tiporni a természetes életet politikával, fegyverrel? Ha súlyra mérnék két hónap mocsárlázas fejleményeit, már egy normális esztendő sem bírná cipelni. Mi sülhet még ki a további tíz hónap alatt? tók, fosztogatók, rablók voltak, míg az ő keresztes lovagjaik "angyalok". A következőkben azonban egy pánszláv filmet mutatok be néhány mondatban: A darab Zrínyi Miklós szigetvári harcát és kirohanását jeleníti meg. II. Szulejmán Bécs ellen vonul. Oldalvédje Szigetvár térségében rabol, gyilkol, fiúgyermekeket hurcol el. Zrínyi megsokallja. Kivonul ellenük, szétveri őket és kiszabadítja a gyermek foglyokat. A hatalmas szultánt felbőszíti az eset és — bár nem volt célja Szigetvár ellen vonulni, hanem sietve Bécsnek tartani, — elrendeli a vár megsemmisítését. Az ostrom alatt — mint ismeretes — gutaütést kap és meghal. Vezérei eltitkolják halálát s a várat tovább ostromolják s végül beveszik. A harc lezajlása, Zrínyi és katonái helytállása ismeretes történetünkből. Mindazt hűségesen mutatja be a film. Zrínyi elesik a kirohanás alatt és szinte megdicsőülve hal meg. A darabban a színészek — szándékosan vagy rossz nyelvérzékből kifolyólag — Sziget helyett mindig "Csiget"-et mondanak. Csak a darab végén, egyetlenegyszer hallja a néző “Árucsere-forgalom” a vasfüggöny mögött Csak gúnynév ez ott: árucsereforgalom. Valóban: békésített szovjet kizsákmányolása a kisnépeknek és kisországoknak. A hivatalos jelentés szerint Magyarország és a Szovjetunió között az 1968-ra szóló kereskedelmi megállapodás 1.2 milliárd rubel értékű, és 20 százalékkal nagyobb a tavalyinál.Szóval még az eddiginél is egyötödével több lett a kommunista gyarmati adója a magyarnak. Akar-e "forgalmazni” vagy nem, bír-e teljesíteni vagy nem, — ez nem érdekes: fizetni kell. Mindenféle jóval, értékessel, hasznossal — féláron és mégolcsóbban. Csere fejében pedig el kell fogadni a Szovjettől dupla vagy hatszoros világpiaci áron az orosz nyersanyagot, s főleg termelő energiahordozókat: olajat, áramot. Hogy le ne álljon a magyar termelés motorja. Csak akkor állhat le minden egyszerre, ha a zsarnok akarja, ha netán engedetlenkednének a magyar rabszolgák ... És erről a haláltáncról kell halandzsa-himnuszt zengeni "hivatalos” és ■'párt”-nyelven, hogy milyen előnyös mindez a magyarnak! TÖRTÉNET HAMISÍTÁS Irta: SZÖLLÖSY SÁNDOR Three Presidents a címe annak a most megjelent műnek, mely Wilson, Eoosevelt és Eisenhower politikájának főleg Európára gyakorolt hatását mutatja be. A könyvet e három USA-elnök 86 legközvetlenebb munkatársa diplomáciai levelezésének és emlékiratainak adataira támaszkodva magyar történész: dr. Málnási Ödön, a diplomácia tudományának professzora írta angolul. És a World Organization Hungarian Union adta ki New Yorkban. Ez a munka különösen arra alkalmas, hogy amerikai tudósoknak, diplomatáknak, politikusoknak, képviselőknek a figyelmét terelje szélesebb — világvonatozású — következményekre, melyek izolált amerikai szemléletben nem tűnnek fel, de hatásuk megmutatkozik, és természetesen visszahatnak az Egyesült Államok politkai és történelmi alakulására is. “Three Presidents” egyedülálló szellemi fegyver és ütőkártya azoknak a kezében, akik amerikai politikusok körében vívják küzdelmüket a világ rendjéért, Európáért s benne magyar hazájukért. A könyv példányonkénti ára 3 dollár, ötpéldányonként pedig 10 dollár. Az öszszeg a szerző címére (bank money-orderrel) küldendő: A-1031 Wien, Postfach 347, Austria, Europe. Árasszuk el vele az amerikai közélet szereplőit! "Szigetvárt" említeni. Zrínyi nevét pedig egyszer sem említik a darabban, csak amikor haldoklik. Akkor tudja meg a néző, hogy a magyar történelem egyik legdicsőbb eseményét pergeti le a film. A ruházat, tánc és a légkör teljesen szláv. Egyetlen magyar nevű vitéz szerepel benne: Gáspár, a Zrínyi helyettese, aki azonban a film szerint árulóvá lesz: A kirohanás előtt leszúrja a várőrt és kiszökik a várból a várkörüli mocsaras vidékre. A mocsárban az éppen Bécsből hazatérő szláv hadnagy, aki segítséget kérni volt Bécsben, találkozik vele. Átlátja rögtön, hogy árulást követett el a szökevény, párviadalra kél vele, legyőzi és a mocsarakba fullaszt ja... Előzőleg azonban, ezzel a Gáspárral öletik meg — a film szerint — az elfogott török "nyelv”-et, az elfogott török katonát, akitől híreket akarnak megtudni. Az nem vall és Gáspár megöli őt... íme: ami dicső a filmben, a történelemben, mind SZLÁV, ami becstelen az magyar! Tárgyilagos történetíró nem kicsinyli le a szerbek és horvátok török elleni hősi harcát, azonban az mégis sok, hogy a magyarok harcát, hősi tetteit, meg sem említik, vagy úgy említik meg, mint a Gáspár alparancsnokét. Nyugaton és keleten úgy tűnik fel, hogy a magyar nép nem is vett részt a török elleni harcban, talán nem is élt ott egyáltalán. És ez a film — több hasonlóval — bejárja a világot, hirdetvén a történeti hazugságot és a szláv nép dicesőségét. (V. évfolyam 6. szám) A folyóirat ezen a címen rendelhető meg: P. Rodriguez 1747, JOSE LEON SUAREZ, Prv. Buens Aires, Argentina. HUMOR A TEMETŐBEN Nem — nem valami modern defetista csintalanság! Kiskunhalason találták régi temetőben, korhadó fejfán ezt a felírást: "Itt nyugszik a feleségem, Én meg — otthon.”
