Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11-12. szám
1968. november—december hó SZITTYAKÜRT 11. oldal Területi autonómiát... Csehszlovákia szörnyszülött állammá alakulásának 50. évfordulóján deklarálták az ország föderatív államjogi elrendezését. Az alkotmánytörvény kimondja a föderációt. Az új állam jogi elrendezés kiindulási alapja a cseh és szlovák nép és országrészek egymáshoz való viszonyának, az "egyenjogúság és önrendelkezés” elvei szerinti rendezése. A föderáció két egyenjogú nemzeti állam, a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság alkotja, oly mértékben, hogy mindkét nemzeti állam hatáskörének egy részét átruházza a közös föderatív államra. A föderáció elkészítésével meghatalmazott “munkabizottságok” közös állásfoglalása a csehszlovákiai nemzetiségek helyzetével kapcsolatban azt is tartalmazza, hogy: "A csehek és szlovákok államjogi viszonyának a szocialista föderáció alapjájn való rendezésével egyidejűleg feltétlenül szükséges törvénybe iktatni és biztosítani a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeti kisebbségeinek jogait, egyenjogú helyzetüket és sokoldalú fejlődésük feltételeit.” Az új alkotmány ennek ellenére csak annyiban érinti FELVIDÉK MAGYARSÁGÁNAK KÉPVISELETÉT, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácsba, valamint a szövetségi gyűlés mindkét kamarájába a magyarok is beválaszthatok, ha jelölik őket. A közzétett és vitára bocsátott alkotmánytörvény tervezethez, amely az egész föderáció alapja — megmozdult a Felvidék magyarsága. A pozsonyi ŰJ SZÓ szeptember 26-i számában Gyönyör József annak ad kifejezést, hogy felvetődött az a gondolat a felvidéki magyarság körében, hogy nekik is MAGYAR NEMZETI TANÁCSOT kellene alakítaniok. Gyönyör József a felvidéki magyar kisebbség sorsának rendezésére a "szocialista modell”-t javasolja. “A legutóbbi hónapokban a nemzetiségi kérdés demokratikus és humanista megoldásának rendezésére — írja Gyönyör József — a honatyák számára két általánosan ismert modell állt rendelkezésre. A kapitalista Csehszlovák Köztársaság alkotmánylevele és a szomszédos Szovjetunió szocialista alkotmánya. Meggyőződésünk, hogy a kérdés végső megoldásában —zz^szocialista példa lesz az iránymutató.” ___ Nem szorul hosszas bizonyításra, hogy a felvidéki magyarság az előtte álló nehéz helyzetében miért a "szocialista modell” mellett kardoskodik. Szovjetunióban — írja Gyönyör József — a nemzetiségek lélekszámától függ, hogy autonóm köztársaságot, autonóm területet, avagy csak nemzetiségi körzetet alkotnak-e a nemzetiségek." A ‘"szocialista modell a nemzetiségek számára nemcsak az autonóm szerveket biztosítja, hanem megállapítja azoknak a területeknek a határait is, melyeken a nemzetiségek élnek. (Egyszóval biztosítja számukra minden esetben (autonóm köztársaság, autonóm terület, nemzetiségi körzet) a területi autonómiát.” A felvidéki magyarság követelését Gyönyör József a műit bűneivel indokolja: A FELVIDÉKI MAGYARSÁG JOGOS KOVETELESE: TISZTESSÉGESEN RENDEZZÉK A NEMZETISÉGI KEDREST! “A Kassai Kormányprogram alapján (1945) Csehszlovákiából nemzeti államot akartak létrehozni, csak a csehek és szlovákok államát. Ezért a magyarokat ki akarták ebrudalni az országból. Ez nem sikerült. Tudni kell, hogy az ellenük foganatosított intézkedéseknek nem volt meg az alkotmányos alapja, sőt nemzetközi szerződések sem tették lehetővé. A nagyszámú magyar kisebbség, ha jogfosztottan is, megmaradt Csehszlovákiában... Az államigazgatási szervek 1945-ben megtiltották, hogy a magyar gyermekek anyanyelvükön tanuljanak az iskolában. Bezárattak minden magyar iskolát, bár a Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember 6-án kelt 8. számú rendeleté alapján meg lehetett volna hagyni az 1938. november 6-ig létesült elemi népiskolákat. Ezek száma az 193711938. tanévben Szlovákia területén 754 volt 85,507 tanulóval. A valóságban fél évtizedig nem volt anyanyelvi oktatás, és a magyar gyermekeknek még a betűvetést sem volt szabad magyarul tanulniuk. A tanítókat szélnek eresztették.” “Az embertelen jogszabályok sorának egyike az az 1945. június 21-én kiadott 12. sz. elnöki dekrétum, és az SZNT 1945. augusztus 23-án kelt 104. sz. rendeleté (a változtatások utáni teljes szöveget az 1948. évi 1. számú rendelet tartalmazza), melyek alapján elkobozták a magyar nemzetiségű személyek mezőgazdasági ingatlanát a családi házakkal együtt. Majdnem egyidőben látott napvilágot a hírhedt 33. számú elnöki alkotmánydekrétum is, mely a magyar nemzetiségű polgárokat 1945. augusztus 10-i hatállyal megfosztotta állampolgárságuktól. így vált hontalanná közel háromnegyed millió magyar. A cél világos volt. Csehszlovákiában nem maradhat belőlük senki. Ennek megvalósítása érdekében először megalázták a magyarságot az 1946. évi júniusi kormánynatarozat alapján (ezt a Belügyi Megbízotti Hivatal 1946. június 17-én részletes utasításokkal egészílette ki). Az 1946. június 17-től július 1-ig terjedő időszakban 135,317 családfő volt kénytelen megragadni 410,820 személy nevében nemzetiségét, hogy megmenthesse legalább puszta életét, vagyonát és otthonát." ....“Akiknek pedig még sajájt becsületük elvesztése arán sem sikerült megtagadniuk nemzetiségüket az un. reszlovákizáció kereteben, azokra a Szlovák Ailetepítési Hivatal 1945. november 4-én kiadott utasítása várt. Ennek alapján indult meg a legkönyörtelenebb akció, mely megsemmisítéssel fenyegette az egész csehszlovákiai magyarságot." “Az 1945. október 1-én kiadott 88. sz. elnöki dekrétum segítségevei a tél kellős közepén, 1947. február 2U-ig, a katonaság és a biztonsági szervek igény bevételével 41,640 magyart raktak marnavagonokba és irányítottak Csehországba. Évekig kellett enberért dolgozniuk mezögazdasagi cselédkent a majorokon. Mindez nem volt elég. Akik nem törtek meg magyarságukban ezekre az intézkedésekre sem, azokra a kitelepítés várt Ennek megvalósítása érdekeben jött létre 1946. február 27-én az a kikenyszerílett nemzetközi egyezmény, melynek alapján 1947. április 17-től 1948. április 10-ig a kijelölt lu5,047 személy közül 68,407 magyar nemzetiségű személyt telepítettek át Magyarországra, és félve a reménytelen jövőtől, még kb. 6000 távozott önként." Gyönyör József azzal fejezi be tetemrehívását, hogy a "csehszlovákiai magyarság keservesen és nagy áldozatok árán vészelte át ezeket a csapásokat. Számban kicsit megfogyott, de lélekben nem tört meg. A sebek lassan behegednek, a kellemetlen emlékek elmosódnak. Eljött az ideje annak, hogy a csehszlovákiai magyarság is új életet leheljen az alkotmányba és alkotójává legyen hazájának. Bebizonyosodott, hogy a gyökerek jók, a törzs is életerős, s ha igaz, csakhamar a csehszlovákiai magyarság fája is kivirágzik .. ” Két-három lovat nyergeinek a bankárok Megírtuk, hogy a nemzetközi piacon olcsón árulják a frankot. Pontosan azóta, hogy de Gaulle mégis nyeregbe lendítette magát a nyári sztrájk után, katonamódra. A felbujtók valutáris fegyverekhez nyúltak. Kihasználják azt a rést, amit a frank aranyfedezetén ütött ez a júniusi attak, amit már majdnem forradalommá csattantottak háttérből. A nemzetközi spekuláció most így folyik: Az aranytartalékból három milliárdot kellett elvonni a frank mögül a gazdasági károk pótlására. Ez majdnem a felére csökkentette a frank aranyfedezetét. Az azonban még így is a legmagasabb, az úgynevezett kemény valuták között. Ennek ellenére "menekül” a francia tőke. A márka területére is, meg a dollár-eldorádóba is. így mondják, hogy: menekül, mert az igazat nem mondhatják meg, hogy ti.: menekítik. Vagyis tervszerűen viszik további befektetésre Németországba és New Yorkba. Ez jelentékenyen megnövelte a márka piaci árfolyamát. "Szakkörök” szerint ez katasztrofális. Ügy kellene rajta segíteni — hirdetik a spekulánsok — hogy a márkát ismételten hozzá kellene "igazítani" a dollárhoz. (Vagyis leértékelni a dollárral szemben.) Szóval a gazdaságilag jól fedezett márka nyereségét kellene megint a dollár kasszájába sinkófálni. A pénz nemzetközi lánckereskedelméből aztán rögtön kitelne annyi nyereség, hogy másfélmilliárd dollár kölcsönnel lehetne megtámogatni a francia gazdaságot, meg a frankot. Mert ha a frank árfolyamveszteségét leértékeléssel egyenlítenék ki, az az angol fontot is megint krízisbe vinné. A másfél milliárdos dollárkölcsönről meg a spekuláció kezében maradna a váltó, és még búsás kamat is folyna be érte. Ki mondja, hogy nem rossz üzlet az ilyesmi? Pláne, ha háttérből politikai diktátumok is támogatják a pénz diktatúráját. Az egészben az a pikáns, hogy a frank a Rotschild-ház francia ágának (vadászterületének) a markában van. Látszat szerint tehát saját testvérükön ütnek a spekulánsok, akik kéthárom érdemes versenylovon — vagyis nemzeti valután — nyargalásznak egyszerre. A kölcsönnel azonban az a helyzet áll elő, hogy nem kell amputálni a (Rothschild)-frankot, de az operáció költségeit a francia nép meg is fizeti. A nyereségen meg a nemzetközi spekulánsok mind a négy vadászterülete megosztozik. All right! — ahogy mondják, angolból nemzetközivé lett pénzügyi nyelven. De hát kétséges lehet akkor, hogy kik rendezték meg a majdnem második nagy francia forradalommá lett nagy francia sztrájkot most a nyáron? Emlékezés San Franciscóban A sanfranciscói magyarok körében különösen emlékezetes marad a Szabadságharc tizenkettedik évfordulóján tartott ünnepély . Tizenkét év óta minden esztendőben az ottani Református Egyház rendezi a szabadságharcos megemlékezést. Nt. Borbás Antal volt tábori főesperes, az Egyházközség vezetője mondott mélyenszántó és könnyekig ható beszédet a börtönbe zárt magyarok világraszóló felkeléséről. A továbbiak során ifj. Darabont Ferenc, az Amerikai Magyar Lövész Egyesület tagja szavalt verset, amit a forradalom tüzében találtak egy hősi halott zsebében. Gyűrt papíron, hevenyészett, dallamos sorokban imádkozik az ismeretlen költő Nyugat segítségéért, hogy a vérgőzös éjszakák után is maradjon még az Üristennek vitézlő magyarja. Zeneszámok is tarkították a műsort. Kálmán Zsuzsanna zongorázott, Kálmán Szabolcs pedig elszavalta Illyés Gyulának az "Egy mondat a zsarnokságról” c. versét. Közben Thiringer Vilmos történelmi visszapillantást adott az első magyar forradalomtól az 1956-osig. • • Új falu születik Csongrádban. — Az Alföld déli részén egyre jobban szaporodó olajkutak nyomán új falu születik a Csongrád megyei Algyő község mellett. Lakói — máris több százan — a környék különféle olajipari objektumainak építői. A későbbiekben azonban mintegy 2000 munkás talál majd otthonra az olaj falu előregyártott elemekből épített földszintes házaiban. (H. T.) Már elsirattunk egy szakaszra való magyar hősi halottat, akiknek élete veszett idegen földön, idegen katonazubbonyban és egy olyan harcban, ahol nem fegyvereknek kellene döntést csikamiok, hanem Cél, Erkölcs és Értelem sokkal magasabbrendű háromságának. Amikor most SZÉKELY ÁKOS páncélos századosra került a sor, szinte már száraz torok krákogása lenne minden szó, mely Magyar Hősről zengeni lenne hivatott, és szarkaláb minden betű, melyeknek az ő megszentelt emlékét kellene írásba örökíteniük. Itt már többre van szükség, mint méltatásra, itt már nem elég följajduló szív siráma, vagy mélyről fakadó ős legmagasabbra néző fohász a Halott s az őt legközelebbről gyászolók megnyugvásért. Itt már acélcsákány kellene toU helyett, hogy világító rést üssön homályos titok burkolatán, melyen belül orkán feszül és feszít, mert mindenáron valósággá akar edzeni egy darabot a — Végzetből . . . Hát kik vagyunk mi magyarok? Lélekszámúnk oly alacsony, mint az olcsó ár, s belőle mégis hol itt, hol ott, de szinte minden percben feltűnik, kimagaslik valaki ős valami érték, mely drága ős mérhetetlen. Kincseinkkel dobálkozunk katonaként és művészként, harcosként, tudósként vagy sportolóként, —, az utcán labdázunk olyan öblös magyar gondolatokkal, melyekre még a világ finomabbik füle is süket,... viseljük a nyomort és vagyont fecsőrlünk híg ötletekért ... tudnánk nagyot tenni és nem teszünk... alszunk, vitázunk, hencegünk, meghunyászkodunk ... ... Homályos Titok vagyunk, s vakon valósággá kovácsolunk egy darabot a — Végzetből. Te is futárunk lettél — Székely Ákos? Magyarok vitáz futárjaként értél be a Célba, amit vaskos természetfölötti takaró fed el földi szemek elől, s mégis feléje tartunk mindnyájan, szürkén hömpölyögve századokon és Hősök árnyékán. (sk)
