Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
8. oldal SZITTYAKÜRT 1968. október hó EZ MÁR ÉBREDÉS! Ziiahy Lajos diszkrét arcéle Az Egyesült Államok sajtója szeptemberben belekezdett, hogy komolyabban foglalkozzék Wallace fölléptével. A kalkulációk szerint máris úgy látszik, hogy a november 5-i szavazás eltolja a két régi párt elektorainak számarányát, nem kerül ki abszolút többség, s így lehetséges, hogy az alkotmány szerint majd a Kongreszusra hárul az új elnök megválasztásának a feladata. Már erről is kesernyés szájízzel szólnak. Wallace előretörését kirívó lekicsinyléssel kíséri a sajtó, s fitymálva emlegetik elnökké választásának lehetőségét. Szeretnék úgy beállítani a dolgot, hogy a nem várt, mégis komoly jelölt véletlenek öszszetalálkozásának köszönheti népszerűségét. Igyekeznek elhitetni, hogy Wallace személye és képességei nem alkalmasak az elnöki pozícióra és híveit tetszetős megállapításaival szerzi, melyeket kormányzósága alatt tanúsított kemény magatartása támogat csak. MÁRIS VAN IGEN JELENTŐS EREDMÉNY! Nem engedik a közvélemény mérlegére azt a tényt, hogy a mostani választás kivételesen sokkal többet jelent, mintsem csupán a következő elnök kérdését. Az idei választások máris azt jelentik, hogy HARMADIK PÁRT lépett a közéletbe, mégpedig minden várakozást felülmúló nagy erővel. Döntő súlya természetesen még nem lehet, de máris meglékelte a két párt váltakozó egyeduralmát. És ebből kinőhet valami! Elsősorban az, hogy az amerikai politika elveszti eddigi merevségét, amit a két párt szuverénítása alakított ki sok évtized alatt. S ami miatt belül az országban gennyesedés indult mindzokban a kérdésekben, amelyek hajlékony központi államvezetést igényelnek — külpolitikai téren pedig feltűnő tehetetlenség mutatkozik. Nem szólnak gyökeres politikai megoldás kilátásairól, mintha mindig minden csak úgy volna jó, ahogyan ennek a nagy feladatokra képes országnak a kerekét forgatták eddig. Pedig éppen azt érzi még az Egyesült Államok népe is, hogy nem így van. Sőt éppen emiatt a kerékforgatás miatt kátyúban érzi magát. Szabadulni szeretne belőle nemcsak belügyi téren, hanem a hazárd és kegyetlenül költséges külpolitika A FRANCIA RÁDIÓ és TELEVÍZIÓ REFORMJA: A francia minisztertanács foglalkozott a francia állami rádió és televízió (ORTF) átszervezésnek kérdésével. Ismeretes, hogy az intézmény munkatársai a május-júniusi események során hét hétig sztrájkoltak, részben gazdasági, részben politikai követelésekkel. A kormány válasza: elbocsájtják az újságírók 40 százalékát, megszűntetik a szerkesztők véleményének is hangot adó televíziónaplót, és helyette két részre osztott tájékoztatási formát vezetnek be. Kommentármentes hírek lesznek és az eseményekhez fűzött kommentárokat, kizárólag magasrangú felelős személyek adják. A kultúrális témájú műsorokat előzőleg meg kell vitatni a kulturális ügyek államminiszterével, illetve a közoktatásügyi minisztériummal. (AFP jelentés) miatt is. Tudja, hogy a külpolitikát alátámasztó költségeknek a töredékével olyan paradicsomi állapotokat lehetne teremteni az USA-ban, mely az államélet biztonságát is jobban fedezné minden haditechnikai biztosításnál. A folytonos hadiállapot és harci készenlét pedig csak az iparmágnásoknak jelent nyereséget. Ezek az érzések, ilyen meggyőződés szaporította föl országos párttá a volt alabamai kormányzó híveinek táborát. Ugyanakkor nagy hatást keltett mindkét oldalon annak a bejelentése is, hogy Wallace elnöksége esetén LeMay tábornok lesz az alelnök, akit nemrég küldtek nyugdíjba éppen azok, akik nem szeretik az őszinte beszédet és egyenes magatartást. AZOK IJEDEZNEK, AKIKNEK VAN MITŐL FÉLNI A választási harcba már nagyágyúval is belelőtt az ellenpropaganda. A nemzeti egység gondolatát vetette be, s azt állítja, hogy Wallace a harmadik párttal megbontotta a nemzeti egységet. Milyen üres szólam ez! A két nagy pártnak sokszor már el-elharapozó torzsalkodása nem mutat egységet az államvezetés vonalán, sőt nagyonis annak az ellenkezőjét. A harmadik pártnak tehát nem volt mit megbontania. De ez az ágyúhangú politikai propaganda agyonüti a saját állítását is. Mert ha a harmadik párt bontaná meg az egységet, akkor a két régi párt egyet jelent. És akkor mi a különbség köztük? Miért kell szavazni egyikre vagy a másikra? Személyi ambiciók érvényesítése csupán a választás? Vagy azt árulják el az “egységet" siratok, hogy mind a két párt politikai vezetése hűen és egyformán teljesíti valami titokzatos “felsőbb" helynek a parancsát? Szóval, hogy két zászló alatt egypárt-rendszer uralkodik itt is? Vagyis diktatúra van — demokratikus gúnyában? VÁLASZ KÖZELEG A KÉRDÉSEKRE! Súlyos kérdőmondatok ezek. Lemutatnak a közélet problémáinak a legmélyére. Felkavarják, ami a politikai boszorkánykonyhák üstjeiben rotyog. Mindenesetre elértünk oda, hogy nyílt színre kerültek gyakorlati és tanulságos kérdések, melyek beletartoznak a politikába, de a tikos politika eddig elzárta azokat. Annyi bizonyos, hogy az ‘ellenzék’ minden lehetőt és lehetetlent meg fog tenni a harmadik pártnak és vezérének az elbuktatására. De miféle szerzet ez az "ellenzék?” Nos, ez már nem is titok: a titkos kormány és annak szekértolói, élükön a bankárokkal”! Wallace nem tagadta azt, hogy még nem számíthat elnökké választására. Harca azonban már előre is győzelem, mert egyszerre erős harmadik pártot ékelt az amerikai közéletbe. Ennek a pártnak most az a legfontosabb feladata, hogy egyetlen napra se hallgasson el! Semmiesetre se korlátozza a működését kizárólag a négyévenkinti elnökválasztásokat megelőző hónapokra! Az indiszkréciót Sík Endre, volt washingtoni konzul követte el, aki a Hazai Tudósításokban közli egy bizalmas beszélgetését Ziiahy Lajossal, 1949. júliusból. íme Ziiahy, aki krisztus-arcúnak látta a Hazánkat leteperő szovjetkatonát: —"Egy kérésem van hozzád — mondta. Útlevelem hamarosan lejár. Meg kellene hosszabbítani. Nekem itt még dolgom van a könyvemmel. A helyzet az, hogy a kiadó csak úgy volt hajlandó a könyv kiadását vállalni, ha felveszem az amerikai állampolgárságot. Nekem eszem ágában sincs, de hogy a könyvvel fennakadás ne legyen, beadtam a kérvényemet ... Párizs megér egy misét. Jelentősége ennek nincs, mert állampolgárságot csak a kérvény beadása után öt évvel adnak, és annak elfo-Nemzeti pantheon lesz a kerepesi temető A Fővárosi Tanács már régen elhatározta, hogy nem engedélyez újabb temetéseket a Kerepesi Temetőben. A nagyterületű, szép lombos temetőt parkká: Magyar Pantheonná kívánják alakítani. Az elmúlt százhúsz év alatt Budapestnek belterületévé vált a temető, s már ma is inkább kegyhely: nagy magyarok porait őrzi. Ott nyugszik gadása nem kötelező. Ha viszont ezt otthon megtudják — és valószínűleg máris tudják —, az útlevél hoszszabbítással nyilván nehézségek lesznek. Ne gondolják, hogy disszidálni akarok, csak a könyvem dolga tart egyelőre továbbra is itt. S ez nemcsak az én ügyem, hanem az országé is. Ezért azt kérem, ne tagadják meg az útlevelem meghosszabbítását." . . . S azóta — csönd. Egy egzaltált magyar tehetséget mintha egészen eltemetett volna az idegen világ. Él-e, hal-e — vagy aminek ennél is erősebb kripta-szaga van: meghasonlott egészen? . . . Egy biztos: magyar szívből nem kerül virág a sírhantjára. Tehetsége mellől hiányzott a jellem. Ezért lett magyarul is nemmagyar. Batthyányi Lajosnak, a vértanúvá lett első magyar felelős miniszterelnöknek a teteme, ott van a Kossuth- Mauzóleum, ott alusszák örök álmukat Martinovics Ignác, a szabadságharc több hőse, — aztán Vörösmarthy, Jókai, Blaha Lujza, Ady Endre, és ki tudná tovább sorolni... Eddig 80 magyar tudós, 170 író, 50 szobrász, 50 politikus, 150 színész és 20 neves sportoló sírját tartják nyilván. Méltó legyen hozzájuk, aki majd még közibük kerül! Száz esztendős a magyar kórusmozgalom------- Nemzetközi dalfesztivál Debrecenben -------Idén nyáron harmadszor tartották meg a nemzetközi kórusfesztivált Debrecenben. Ezúttal 12 kórus ünnepi díszhangversenye gyönyörködtette a közönséget. A legjobb hat magyar énekkaron kívül olyan kitűnő külföldi együttesek is ellátogattak a nagy alföldi metropolisba, mint a finn Sekakuoro Kaiku, az olasz Luigi Canepa énekkar, a potsdami madrigálkórus, s a rigai Dzintars női kar. A fesztivál magyar és külföldi részvevői emléktáblát avattak fel a régi "dalár-csarnok” helyén, ahonnan 100 esztendővel ezelőtt elindult a magyar kórusmozgalom ... 1868 nyarán alakult meg Debrecenben az Országos Dalár Egyesület. Itt tartották meg az első országos dalárversenyt, amelyen 54 kórus csaknem ezer taggal képviseltette magát. Debrecen városa azóta is a magyar kórusmozgalom középpontja maradt, sőt hagyományait szüntelenül fejlesztette. 1929-ben például már tízezer énekes vett részt a debreceni dalosversenyen. 1958-ban az európai hírű kóruskarnagy, a debreceni konzervatórium igazgatója, Gulyás György megalakította Kodály Zoltán nevét viselő kórusát, amely szinte születésétől kezdve nemzetközi fesztiválok, kórusversenyek ünnepelt sztárja lett. Volt olyan év, hogy Llangolentől Arezzóig három kórusfesztiváli aranyérmet is nyertek. A Debreceni Kodály Kórus ma is az a zenei centrum, amely körül most már nemcsak a magyar, hanem az egész európai kórusmozgalom új virágzásnak indult. Az együttes szinte házi szerzőjének tekintheti az egyik legtehetségesebb fiatal magyar zeneszerzőt, Szokolay Sándort, aki Vérnász című operájával Európa-szerte hírnevet szerzett magának. Szokolay számos művet komponált a debreceni kórus számára, sőt az együttesen keresztül olyan szoros kapcsolatba került külföldi kórusokkal, hogy például a Tallini Énekkar megbízásából számukra is komponált egy vegyeskari művet. Debrecen városa 1961-ben rendezte meg az első nemzetközi kórusfesztivált, melyen angol, olasz, német, szovjet, bolgár, cseh, lengyel és magyar kórusok vettek részt, számszerint húszán. Ennek a fesztiválnak olyan átütő sikere volt, s akkora érdeklődést keltett a nemzetközi zenei világban, hogy a kórusok vezetői megállapodtak: ezután rendszeres időközönként találkoznak Debrecenben. így vált a város kórusfesztiválja tradícióvá, Európa zenei életének egyik fontos eseményévé. (H.T.)
