Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
A KARPATOKTUL le az al-dunaig EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ALL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (PETŐFI) «ITTVAKVfcT VOL. vii. évf. — no. io. sz. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom lapja 1968. OKTÓBER HÓ SORSUNK HAZÁNKBAN ÉS A VILÁGBAN ENNEK ÉRDEKÉBEN INDÍTOTTUK EL A MONTREALBAN ÖSSZEÜLŐ MAGYAR SZABADSÁGHARCOS SZELLEMI KONGRESSZUST A megbeszélés vitaanyaga két csúcskérdés köré fonódik: A MAGYAR LÉT ÖNMAGÁBAN — és — MAGYAR LÉTEZÉS A NAGYVILÁG KERETÉBEN. • A Kárpátmedencébe — viharos, de annak politikai kereteit mégis szilárdan megtartó ezer év után — mind a négy égtáj felől új és idegen népi, politikai, társadalmi és gazdasági erők törtek be. A betörés minden magyar honvédelem ellenére tovább folyik. A hagyományos honvédelem fél évszázad óta nem jár sikerrel. Amilyen biztonságot nyújtott ezredévünkön át, olyan kétséget támaszt a magyar jövőt illetően. Meg kell keresnünk, hogy miért van így. Eddig csak vertikális dimenzióban kerestük az okot: a magyar nép történelmi súlyveszteségében, és az ellenében ható erők növekedésében. Semmi megoldás nem mutatkozott a keresés folyamán. A történelmi erőhatások — felismerhetően — megváltoztak, és horizontális dimenziókban érvényesülnek. Valóban: a Kárpátmedence már nemcsak földrajzilag a szíve Középeurópának, hanem a gazdasági, politikai és társadalmi fejlődés ütőereinek is találkozó központja. Ez velejár a fejlődésnek azzal a félreismerhetetlen irányával, hogy korunk az emberi sors rendezésében kontinentális megoldásokra törekszik, az eddigi népi államokban való elszigetelődés helyett. Hogyan igazodjunk hozzá? A vonatkozó gondolatkör kifejtésére ül össze a Kongresszus. Nem célja, hogy uniformizált felfogást alakítson ki, ami az új irányban is csak a gondolkodás elsorvasztásához vezetne. De nemzetünk szellemi életének jövőt építő egészséges polarizálódását útjára kell már indítani. • A nagyvilág mai életében áthidalhatatlannak látszik az a felfogásbeli szakadék, mely a nyugati és keleti álláspont között tátong. Mindkét oldalon olyan végzetes vélemény erősödik, hogy a gondolkodó és érző emberiség nem képes, csak fegyverek tudnak már úrrá lenni a helyzeten. Mi okozta ezt a szakadást? A Nyugatról indult, de Keleten megfeneklett kommunista-szocialista gazdasági és társadalmi rend annyira történelmivé állandósult, hogy az semmiféle politikai változás esetén sem tűnhet el nyomtalanul. Nyugat azonban körömszakadtáig ragaszkodik a korlátlan és az egyéni szabadversenyt hirdető kapitalizmusához. Ez szabja meg szólamos antikommunizmusát, ami egyben azt is jelenti, hogy a szocialista útkeresésnek minden válfaját ellenzi. Álláspontja kétségtelenül reakciós, mert nemcsak az egyének szabad fejlődése hat a társadalmakra, hanem a társadalmaknak is óriási alakító hatásuk van az egyénekre. A magyarság 1956-os antikommunista kirobbanását reakciónak minősítette a sajtó — saját szájaíze szerint —, holott nem az volt, hanem éppen a korszerű szocializmus, valamint a nemzeti szabadság szintézisének pár percre megvillanó iránymutatója. Sajnálatos, hogy még a Magyar Forradalom résztvevői közül is sokan, bizonytalan napipolitikai sikerekért és kétes kapcsolatokért, koncként vetették oda forradalmunknak korát messze megelőző pozitvív tartalmát. Elengedhetetlen ennek a problémának a tisztázása ahhoz, hogy nemzetünk sorsának mai és holnapi útját sikerrel kereshessük a világban. Ez a Szabadságharcos Szellemi Kongresszus másik csúcskérdése. FREEDOM FOR HUNGARY! A mexikói olimpiának műsoron kívüli magyar száma is lesz! Vitéz SERÉNYI ISTVÁN végez ismét távgyaloglást, a már ismert céllal, hogy sporton át is jó szolgálatot tegyen nemzetünknek. Vitéz Serényi István San Francisco—New York távon elért 74 napos eredményét az “AAU” amerikai sporthatóság világrekordként ismerte el. A régi rekordot Edwin Payson Weston (USA) tartotta 17 nappal. Áldott légy, magyar nép, ki a zsarnok ellen megkínzott szívedet az utcára vitted, ropogó gerinccel egyenesedtél fel, az emberiség délceg szavait kiáltva, véreddel írtad le a szabadság nevét — áldott legyen fényes forradalmad, nemzet! Őseidhez méltó tetteid sugárzón vetődnek a világ elborult egére. Kónya Lajos Kardélre megy a világ? — DE KIKÉRT ÉS MIÉRT? -Nem kell kompúter hozzá, a világhelyzet egyenletét ma is könnyű az USA-Szovjet viszony problémájáig levezetni, mint régóta már. A második világháború óta. A Roosevelt—Sztálin paktum óta. Talán még sohasem mutatkozott meg ennyire, hogy micsoda átkos, bonyolult következményei vannak egy ilyen paktumnak, melyben mondvacsinált csempész-érdekek rejtőztek el. Az emberiség élete, nyugalma, munkája megy rá negyedszázada. A kis Albánia merte nyilvánosságra hozni elsőnek, hogy roppant méretű szovjet csapatfelvonulások folynak a vasfüggöny mentén, a Balkán és a Közel-Kelet irányába. Később a kínai miniszterelnök Mongólia és Kína határán történt szovjet katonai csapatösszevonásokról beszélt, és hozzátette, hogy ezt az Egyesült Államokkal való együttműködés védelme alatt teszi a Szovjet. Akár igaz, akár nem, az USA koegzisztáló és ingadozó politikája annál veszélyesebb, mert a Szovjetnek mindegy, hogy ellenséget vagy szövetségesét támadja-e meg, ha támadni akar. Valakik valamit akarnak És az akaratuk nem a népek akarata. A maszlagolásairól jólismert világsajtó persze “megnyugtató” hangokat pengetett rá nyomban. Azt mondja, hogy nincs háborús veszély, — a Szovjet csak tekintélyének a visszaállítása érdekében csörteti a kardját. Ez már nem is maszlagolás, — ez méregkeverés. Ki tudja, hogy kiüt-e komoly háború a mostani feszült helyzetből, milyen méretű lesz, és kik fognak egymásra lövöldözni? Az azonban bizonyos, hogy hathatósan működik ejy klikk, mely a békének és a háborúnak a zavavarosában játszik. Ide oda tologatja mindkettőnek a feltételeit. Hol szovjetbarát, hol pedig szovjet-ellenes hangulatot teremt. De nem az egyiken vagy a másikon van a súly, hanem azon, hogy az egész csak hangulatkeltés, melynek fedezéke alatt azt teheti, ami neki tetszik, és az lesz a látszata, mintha úgy kellene lennie. Nem vénült ki ez a klikk, amióta Amerika beteg emberét rávette a paktumra. Most azonban már Roosvelt I
