Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-08-01 / 8. szám
2. oldal SZITTYAKÜRT 1968. augusztus hó «imAKÖfcT Megjelenik havonta—Published Monthly Publication mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOE TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím - Correspondence Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87, Longueuil, Que., Canada. Előfizetés: Egy évre: $5.00 — Egyes szám ára 35 e. Printed by Classic Printing Corporation 9029 Lorain Avenue, Cleveland, Ohio 44102 — USA nem szintekben méri a termelékenység fokait, hanem egyszerűen annyit jelent, hogy a legtöbb az, amit ember a termőföldből kihozni képes. Hiába kísérletezünk, hiába rontunk és javítunk addig, amíg becsukjuk a szemünket a lélek titkai előtt. Ki kell nyitnunk azt a kaput, mely mögül maguktól bújnak elő a rejtelmek. S ha nemcsak a modem gazdasági meg politikai versenyőrületet figyeljünk, hanem az élet történelmi kifejlődését, akkor észrevesszük, hogy mit jelent, s mit követel a Föld és Népe — a jog viszonylatában is. A halhatatlan NEMZETÉ A FÖLD! Az ő tulajdona egyedül és csakis és mindenkor és vitathatatlanul, - összességében és oszthatatlanul. Nem a halandó egyes emberé, sem pedig az államé, ami nem lény, hanem csak jogi keret. Csupán a hatalmaskodásra is elég erős kapzsiság gyúrta-gyömöszölte ki a birtoktestek személyes magántulajdonjogát! A honfoglaló és a hazát megtartó fejedelmek, királyok birtokjogokat osztogattak azoknak, akik segítségükre voltak a nemzeti élet kiformálásában és megtartásában. De bocsánat: ez közjogi jogosítvány volt és nem magánjogi! Ez csak csalárd logikai megbicsaklással vezethetett a földnek személyes névre telekkönyvezett magántulajdonához! A bicsaklást kell hát kiegyenesíteni! Járhat jog akár örökbirtoklásra is annak, aki a földből termést csikar ki. És ha haszonleső a paraszt, akkor csak a tudós urakon, az ő szakmájukba tartozó termelőeszközök korszerűségén múlik, hogy a lehető legtöbbet termelje, a legjobb módon és leggazdaságosabban. A kellően föl nem szerelt mezőgazdaság termelékenységére mondható rá, hogy alacsonyfokú, de így is csak az iparhoz viszonyítva, mert a mai ipar "magas termelékenységét" a pénz spekulánsai fokozták föl a saját kényük-kedvére. Ez tehát nem lehet viszonyító mérce a mezőgazdálkodás fejlesztésének bizonytalan túlerőszakolásához. A mezőgazdaság önálló termelési munkaterület, — saját törvényei vannak. Gazdasági törvényein kívül a rá vonatkozó jogi törvények legalább olyan fontosak, mert ezeken keresztül jut benne érvényre az emberi — paraszti — lélek alkotóereje. Pedig éppen a paraszti alkotóerő szinte teremtőerővel egyenlő, ha békén hagyják és megbecsülik. Már nem azt a magot vetjük az anyaföldbe, amit Istvánkirály idejében, de a magvető Szent István ke-Szent István es a ma Pupos Kálmán: Még kissé vitás, hogy nem sokkal ősibb öröke-e a magyarságnak a Kárpátmedence, mint ahogy ezerhetvenkét évvel ezelőtt roppant erőfeszítéssel, valóban egy nép történelmi tettével, példátlan történelmi szépséggel és időtálló sikerrel honává foglalta. Annak a gondja azonban, hogy a hon országgá alapozódjék és korszerű állammá szerveződjön: Istvánkirályé volt igazán. Mert történelmi harctér volt e táj. Nagy küzdelmek, nagy álmok roncsolt színhelye, s rajta megtépázott embertömeg pihegő csoportjai próbálták életté tengetni a közösségi létezés kihűlt csapadékát. így érte a vitézi magyar lovasroham, az új és tetterős akarás! Az élet-pangás és élet-pezsgés két végletéből rendezett közösségi életet teremteni: ez volt Istvánkirály gondja, s ő felelt meg a feladatának. Most mintha számok babonája kinyerét esszük ma is. Nem szabad hát, hogy csak emlékeztető nemzeti ünnepet tartsunk ezen a napon. A magyar föld sorsa a magyar jövő sorsa is, s a sok esztelen, goromba, bicsakló jogi, politikai meg gazdasági kísérletezés után, ősi hagyományainknak megfelelően föl kell szabadítanunk a Magyar Földet a magántulajdonjog béklyója alól. Van rá remén jóink, mert a történelem apró ütközeteit gyarló emberkék vívják ugyan, de az Élet irányítja. És egyre hangosabb már az Élet Vezényszava! Szent István ünnepének úgy van teljes értéke, ha abban az ezeréves múltért való hálaadás fonódik egybe az Ö magvetésével. De ebből a magvetésből a késői utódoknak kell kemény küzdelemmel sütni Magyar Kenyeret az újabb évezredre, a Haza szabad földjén, és a Nemzettől a magántulaj dón j og ármánykodásával elcsempészett szent termőföldeken. sértene: épp EZER ÉVE született ez a Magyar Óriás, és kerek ezerév után szinte ugyanolyan gondok, ugyanazok a feladatok kiáltanak új magyar óriás után a Kárpátok Ölén. Mára nem középkori csaták dúlták fel a tájat, hanem rááporodott idegen zsarnokság emészti. Javait fosztogatja már-már negyedszázad óta, s a szolgaság vámjaként lelkét rabolja meg. Sötét éjszakai tolvaj módján lopja belőle ezerév hagyományait, keresztény hitét, saját kultúráját, szóval mindazt, ami magyarrá és európaivá tette e térséget meg nemzetét. Még az európai háttér is hasonló A Római Birodalom bukott el elébb. Nagy Károly birodalma mozaik államocskákra hull szét. Kapkodás és züllés posványából barbárrá lesz még a korábbi civilizáció is. Nincs erős központi hatalom, szilárd hadsereg. A normannok északról, az arabok délről támadják Európát, s keletről közeleg az új veszedelem. A keresztény feudalizmus bizonytalanul indul. A várak uracskái önvédelemre rendezkednek be. Akik oltalmuk alá menekülnek, egyenkint jobbágyokká, közösségben hűbéresekké válnak, a vitézek meg rablólovagokká ... ... Minden bizonytalan, minden cseppfolyós. Akinek valamije van, csak addig az övé, amíg más valaki el nem veszi. De a harácsoló éppúgy zugot keres, ahová megbújjon, mint a mindenétől megfosztott, hogy a puszta életét őrizze. A közhatalom széttört, politika nem képes szerződések biztosítására, mert azokat csak szorult helyzetben köti, aki pillanatnyi lélegzetvételhez akar jutni. Vibráló történelmi századokká láncolódnak a percek, melyek alatt mindig az ellenkezőjére fordul át minden... ... Itt már csak Eszme segít, mely bele tud markolni az emberségből kifordult ember pihegő leikébe, hogy fonállá sodorja, szövetté szöjje az. életgubancot. És megjön az Eszme. Szent Ágoston "Civitas Dei”-ének fénysugarai kezdenek bontakozni, s a kereszténység egyetemes testvérközösségének szelleme üt tanyát egy tettrekész lélekben, amikor Vajkból Istvánná lesz, hogy Magyar Óriássá növessze, s gondjaiból ezer évre való életerővel lássa el országát, nemzetét. “Nincs eszme, mely nagyobb hősöket állított volna a világba, mint a kereszténység.” — mondja Prohászka Ottokár. És ezerév után? ... Éppoly szétesett, pihegő ma is Európa, s elesettségében a magyar évezredeknek is már csak csapadéka a Hazánk. A formális kereszténység hatalmas gerendáit alattomban rágta a szú, és az utóbbi idők nyílt támadásai szinte szétrogyasztották. Ha áll is, erőtlen már, mint másfélezer évvel ezelőtt. De tartalmát, az eszmei kereszténységet sem a saját kétezer éve, sem az új idők durva csákánya és finomkodó tudománya nem volt képes még megkarcolni sem! Zakatolhat körülöttünk ezerév után minden úgy, mint István idején, lehet akár kilátástalanabb a magyar sors, — van mibe kapaszkodnunk! Szent István is a sérülhetetlen Keresztény Eszmébe kapaszkodott! Ezeréves létet formált belőle számunkra. Nyomdokain a második ezerévet várják az utódaink! CELLDÖMÖLK: Nagytemplom oltár ÁLL MÁR AZ ÉDESANYÁK SZOBRA ! A Magyar Nemzetvédelmi Világszövetség közli, hogy saját kebelében megalakította a "Hős Édesanyák Szövetségét", és a világon elsőként a "Hős Édesanya" szobrát emelte Calif ormában. A szoborleleplezés ez év április 6- án ment végbe. A vallásszabadság törvénybeiktatása, a jobbágyok felszabadítása után a hős édesanyák szobrának felállításával is a magyar előzött meg minden más népet! A Hungarian Information Bulletin közli: PRÖBAFORRADALOM VOLT AMERIKÁBAN Clevelandban, a katolikus Merymount Leány-középiskolában "szabályszerű” forradalom zajlott le a tanév végén. Lucilda nővér évzáró előadásként "társadalmi problémák gyakorlati bemutatását” hirdette meg. Az iskola 500 növendéke valamennyi jelen volt, és az óriási dísztermet teljesen betöltötte a nagyközönség. A megnyitás után nyomban meglepő zavar keletkezett: 30 lány az idősebb növendékek közül, vörös karszalaggal, kibontott vörös zászlóval, feszes csoportban hatolt a terembe. Mary Murphy, a diákszövestség elnöke a pódiumra ugrott, és bejelentette a “kommunista hatalomátvételt”. Demagóg hangon mondta el, hogy a Diákszövetség az iskolákban megszünteti a polgári intézményeket, a kapitalista nevelési rendszert, fölszabadítja a diákokat a kapitalista zsarnokság alól, — ingyen ebédet oszt majd tanulás közben stb. stb. A meglepetéstől dermedt közönség és diáksereg szemeláttára Emaunel nővért, az intézet főnöknőjét foglyul ejtették, és megkötözve cipelték irodájából a "forradalom” színhelyére. Elsőként két kubai lány, valamint Elek Éva, Pálfy Gyöngyi és Szakállas Zsuzsa jajdultak föl, abban a reményben, hogy ezzel megmozgatják a többieket. Ők tudták, hogy mi az a vörös forradalom! Az elkényeztetett amerikai lányok azonban moccanni sem tudtak a hirtelen erőszakkal szemben. így az ellenállókat a forradalmárok kézbekapták, és egy üres tanterembe zárták. Csak lassan sompolyogtak utánuk többen a diákok közül, és a foglyokat kiszabadítva, a lázadók közelébe nyomultak. Hamarosan azonban — amerikai zászlót kerítve — nagyobb csoport megadásra késztette a "vörösöket”. Jó félóra telt el, mire kiderült, hogy a nagytöbbség nem hajlandó résztvenni ilyen zendülésben. Kiszabadították az igazgatónőt, aki aztán bejelentette, hogy ez volt a "társadalmi problémák gyakorlati bemutatása”. A 30 idősebb diáklányt tervszerűen, sikeres titoktartással, napokon át képeztek "forradalmárokká”, — a tantestület tagjai pedig a folyosókon vigyáztak arra, hogy nehogy elfajuljon a zendülés, és komoly baj legyen belőle. A krisztusi szellemben vezetett iskola növendékei így — a tapasztaltabbak kezdeményezésére — megállták a helyüket: 470-en a 30 ál-kommunistával szemben !
