Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
6. oldal SZITTYAKÜRT 1968. május hó tározta el magát, hogy leszámoljon ellenfeleivel. Amit tett koránt sem tűnt fel kétségbeesettnek, hanem megfontoltnak és támogatottnak. Összeállította az emlékezetes 400-as listáját. A Petőfi Körrel kapcsolatban álló négyszáz értelmiségi azonnal letartóztatását követelte. Honnan tudta a négyszáz nevet jegyzékbe foglalni, ha nem játszott kezére teljes mértékben az államvédelmi apparátus? A magyar kommunista párt központi bizottságában azon a júliusi ülésen, ahol Rákosi a letartóztatások követelését bejelentette , megjelent azonban Mikoján, aki mereven visszautasította Rákosi javaslatát és kijelentette, hogy a Petőfi Kör bírálatai nem a párt ellen, hanem Rákosi vezetési módszere ellen irányulnak. Rákosi Mikojánnal szemben is ragaszkodott tervéhez. Mikoján és Rákosi vitáját Hruscsov döntötte el telefonon. Rákosit azonnal menesztette. Hogyan volt bátorsága Rákosinak a Mikojánnal való vitát kockáztatni, ha nem lettek volna Moszkvában támogatói? A választ erre a kérdésre megadja, hogy Rákosi utóda nem Nagy Imre, nem az ismét felszínre kerülő Kádár lett, hanem Gerő Ernő, Rákosi jó barátja és bizalmasa. Mi újat lehetett Gerő tői várni? Hogy a Krelm így döntött, az feltehetően annak a következménye volt, hogy a Hriscsov— Mikoján csoport kompromisszumra kényszerült a politbüróban a Molotov vezette sztálinista szárnnyal. Közismert, hogy Gerő Molotov bizalmi embere volt. A magyar pártellenzéket tehát kinevezése nem csillapította, hanem tovább ingerelte. Gerő, aki a Rákosi vezetés legfőbb gazdasági felelőse volt, nem tiltakozott a kinevezés ellen, sőt arra is hajlandó volt, hogy kijelentse: a Petőfi Körben becsületes emberek tevékenykednek, akik lojálisak a párttal szemben. Senki sem hitte, hogy őszintén beszél. A pártellenzék ezt követően még aktívabb lett. Gerő októberben a következő párthatározatokat kényszerült aláírni: Rajk László rehabilitálását és részére ünnepélyes állami temetés rendezését, Farkas Mihály volt honvédelmi miniszter letartóztatását; továbbá Nagy Imre rehabilitálását és visszavételét a pártba. Aligha tette ezeket őszinte meggyőződése szerint. És a forradalom előtti napokban, október 14-én elutazott Titóhoz, hogy elnézést kérjen azért az ismert politikáért, amelyet Rákosival együtt képviselt mindvégig Jugoszláviával szemben. Gerő három hónapos vezetésével kapcsolatban a következő kérdések merülnek fel: Miért engedélyezte, hogy az ellenzéki mozgalom teljes erejével kibontakozhasson, mikor tudta, hogy az ellene irányul? Miért utazott el éppen abban az időpontban Magyarországról, amikor a forradalom már küszöbön állt? Az a feltételezés nem kielégítő, hogy nem akarta vállalni a felelősséget a történtekért, mert a forradalom estéjén már ismét a régi Gerő szólalt meg a budapesti rádióban. Gerő az orosz hadsereg jelenlétében kockázat nélkül vállalhatta, hogy az ellenzék a forradalomig fusson. Sokan azon a véleményen voltak ekkor Budapesten, hogy Gerő tudatosan cselekedett így. Október 23- án mondott rádió beszéde nem csillapított, hanem mindenkit ingerelt. Ilyen hibát hivatásos forradalmár aligha követ el. Joggal lehet arra gondolni, hogy szándékosan cselekedett és távoli támagatóitól megbízása volt rá. A pártellenzéknek Rákosi júliusi menesztése után Hruscsov és Mikoján adott zöld utat. A magyar október 23-ért nekik kellett a moszkvai politbüróban a felelősséget vállalniuk. S joggal lehet feltételezni, hogy Gerő tudatosan hozta ilyen helyzetbe őket. Arra persze Gerő sem számított, hogy október 23-án délután a belügyminiszter által engedélyezett békés diáktüntetés általános nemzeti felkeléshez vezet. Különben valószínűleg nem töltény nélkül rendeltetett volna Budapestre vidékről katonaságot rendfenntartás céljára. Az eseményeket azonban már megállítani nem tudta. Olyan izzó gyűlölet kapott szikrát a rendszerrel szemben éppen a munkások és diákok köreiben, amely magyar rendfenntartó alakulatokkal nem volt megfékezhető, hiszen a honvédség is a felkelők oldalára állt. Gerő nem tudott úrrá lenni a helyzeten, kapkodni kezdett. Ekkor kérte az orosz beavatkozást. Ekkor lövetett az ávósokkal a parlament előtt gyülekező védtelen tömegre. Mikoján és Szuszlov hirtelen Budapestre repült, hogy tájékozódjon az áttekinthetetlen helyzetről. Mikoján ekkor Gerőt azzal vádolta, hogy torzított, túlzott jelentései alapján került sor az orosz hadsereg bevetésére. Suszlov javasolta Gerőnek, hogy lépjen vissza. Gerő állítólag azzal védekezett: Moszkvának szüksége van rá, hogy a pártot összetartsa. Mire Mikoján: “Az ön hihetetlen bambasága következtében a párt már szétesett.” Ekkor bízták meg Kádárt a pártvezetéssel. Nagy Imrének pedig megígérték, hogy az orosz katonaságot visszavonják Budapestről és felülvizsgálják a forradalom követeléseként a magyar—szovjet szerződéseket. Hogy mi történt ezekben a napokban a Kreml falai mögött, azt kevesen tudják. A londoni Times 1956. október 26-i száma figyelemre méltó jelentést közöl, hogy hírek szerint szakadás állt be a szovjet politikában, a Lengyelországban és Magyarországon történtek miatt. Molotov, Kaganovics és Suszlov nyilatkozatai szerint legerősebb kételyeik vannak a csatlós országok liberalizációját illetőleg és Vorosilov is hasonló nézeten volt. Hruscsov oldalán Kiricsenkó, Sepilov és Furceva állt s nagyrészt támogatta őt Mikoján és Bulganyin is. A katonai vezetők, Zsukov és Konyev szerint Hruscsov politikája nem gyengítette a keleteurópai katonai potenciált. A vita a moszkvai politbüróban nyilván jónéhány napig tartott. S közben Budapesten az oroszok számára is új helyzet állt elő. A forradalom megszavazta követeléseit: teljes szakítás az oroszokkal. A Kádár vezette kommunista párt is csatlakozott a közóhajhoz és október 31-én megszavazta a varsói egyezményből való kilépést. Ekkor Mikoján és Szuszlov megint Budapesten tartózkodott. Résztvettek a pártvezetőség ülésén. Amikor arra került a sor, hogy szavazzanak a varsói egyezmény ügyében, felálltak és Mikoján a következőket mondotta: “Most elhagyjuk a termet, mert nem akarjuk a magyar elvtársakat befolyásolni ebben a fontos döntésben.” És a következő napokban Nagy Imre új koalíciós kormányának táviratilag jelentették: egyre több orosz katonai egység lépi át a magyar határt keleten és tart az ország belseje felé. Kádár és Münnich, későbbi miniszterelnök november másodikén eltűntek a parlamentből és az oroszok elszállították őket Budapestről. Hruscsov tehát végül is úgy döntött, hogy leveri a magyar forradalmat. Nem határozott azonnal s később egy nyugati diplomáciai fogadáson el is árulta valakinek: el tudott volna képzelni Magyarország számára egy Finnországhoz hasonló státust. Ha tüzetesebben megvizsgáljuk Hruscsov döntésének valószínű okait, azt látjuk, hogy csupán az ENSZ tiltakozása volt az egyetlen, ami megfontolásra késztette a beavatkozással szemben. Ez pedig kevés volt. Hruscsovnak minden bizonnyal számolni kellett azzal, hogy ha Magyarországot kiengedi a szovjet érdekszférából, olyan támadási felületet ad a Molotov irányítása alatt álló sztálinista csoportnak, hogy bukását kockáztatja, hiszen Magyarország kivállása a szovjet tömbből veszélyes precedens lett volna a többi csatlós ország felé: milyen kevés kell ahhoz, hogy függetlenek legyenek. Valószinüleg Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia vezetői is aggodalommal figyelték a magyar fejleményeket s véleményüket nyilván Hruscsov tudomására hozták. Nem kellett Hruscsovnak nyugati beavatkozástól tartania, hiszen Franciaország és Anglia azonnal mozgósítható katonai erőit a magyar forradalom napjaiban a szuezi háború kötötte le. Ebből Hruscsov meggyőződhetett, hogy nincsen nyugati katonai készenlét a magyar forradalom miatt. Minden feltétel adva volt tehát a november 4-i támadáshoz. És amikor megszólaltak az orosz ágyúk Budapest körül, a budapesti rádióban elhangzott Nagy Imre drámai bejelentése: "Szovjet csapatok hajnalban támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a Magyar Népköztársaság törvényes, demokratikus kormányát megdöntsék. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezeket a tényeket hozom hazánk és az egész világ tudomására.” A továbbiak ismeretesek. A helyzeten akkor már nem tudott változtatni a kéthónapos általános sztrájk sem. A nyugati határokon kétszázezer magyar hagyta el hazáját. A játszma a moszkvai politikában ezzel azonban nem fejeződött be. Molotovék ugyan nem tudták Hruscsovot Budapesten megbuktatni, viszont kényszerítették rá, hogy végezze el Magyarországon a forradalom kíméletlen felszámolását. Ezután 1957 nyarán Molotovék, mint ismeretes, újra támadtak. Hruscsovot ekkor csak a Központi Bizottság gyors összehívása mentette meg a bukástól. Ha Molotovnak és néhány hívének távoznia kellett is a politbüróból, Hruscsov is arra kényszerült, hogy változtatni kell politikáján. A bizonyíték: Nagy Imre 10 éve halott. Gerő Ernő szabadon éli Budapesten nyugdíjas éveit. KKM ÉLETÉBŐL Gary, Ind. államból jelentik, hogy a Kereszt és Kard Mozgalom helyi csoportja megalakult. A vezetőséget is megválasztották. Elnök: Simon Gyula. Titkár: Nagy István. Pénztáros: Szabó István. Ellenőr: Bődy András. E helyről is üdvözöljük a megalakult csoportot és a vezetőséget; munkájukra az Isten áldását kérjük. • Fontos megbeszélést folytatott Andreányszky Károly, a KKM tanulmányi vezetője Sitko Karol (Scranton, Pa.) lengyel vezetővel, egyetemi tanárral, akinek életcélja, hogy a lengyel nép európai hovatartozását biztosítsa azáltal, hogy az amerikai—orosz világháborús érdekek miatt mesterségesen támasztott lengyel—német ellentétet megszüntesse, és a lengyeleket visszavezesse az európai népek kultúrközösségébe. Az ápr. 2-án New Yorkban folyt megbeszélések alapján a magyar—lengyel barátság új fázisához érkezett: a felvilágosult lengyel közvélemény nem követeli többé a magyarságtól, hogy forduljon el Nyugat-Európától, elsősorban Németországtól. Sitko professzor angol nyelvű kiadványa (The New Approach, 133 Adams Ave., Scranton, Pa. 18503) már négy éve jelenik meg, s mind nagyobb érdeklődést kelt a magáraéledő lengyel társadalomban. • Clevelandból jelentik, hogy ott is jól sikerült ünnepséget rendezett Mozgalmunk a Hungária Szabadságharcos Mozgalommal együtt. Az ünnepi szónok ifj. Gyékény esi György, a KKM ottani csoportjának a vezetője volt. • A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség Központi Intézőbizottsága kezdeményezésére 1968 április 21-én tartották meg a "SZABÓ BÁCSI EMLÉK-LÓVERSENYT” Wallingford Conn.-i katonai lőpályán katonai fegyverekkel. Egyéniben első lett Tulkán Sándor löv., második helyezést Liedlojf Lehel löv. nyerte, ugyanszintén a negyedik helyezést Ludányi Pál löv. rajvezető érte el. A Kereszt és Kard Mozgalommal kapcsolatos cikkeket, szervezési kérdéseket és anyagi támogatásokat kérjük az alábbi címre küldeni. KERESZT ÉS KARD MOZGALOM do Zoltán Vasvári 256 Dayton Ave., Clifton, New Jersey 07011 Telefon: (201) 773-5342
