Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
I 1968. ÁPRILIS HÓ SZITTYAKÜRT HETEDIK OLDAL Kivonat a Magyar Szabadságharcos Parlament Végrehajtó Bizottságának értesítőjéből... SZÉPSÉG, JÓSÁG, IGAZSÁG "Mint korábbi nyilatkozatainkban mindig, most ismét szükségesnek érezzük annak kinyilvánítását, hogy mindazt, amit az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc céljaként megnevezett, ahhoz töretlenül ragaszkodunk, mint népünk utolsó szabadon kinyilvánított akaratához. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eszmei tartalmát az alább felsorolt követelések jelentették és jelentik ma is. 1. Magyarország szabadsága, függetlensége és semlegessége, a megszálló szovjet hadsereg azonnali kivonása Magyarország területéről. 2. A Varsói Szerződés felbontása. 3. Általános, egyenlő, titkos választások megtartása, az összes demokratikus pártok részvételével. 4. Az alapvető emberi szabadságjogok biztosítása, teljes vélemény, szólás, vallás és sajtószabadság, stb. 5-Igazságos, az egész nemzet érdekeit kielégítő földreform megvalósítása. 6. Az igazságosság és tisztes jövedelemelosztás figyelembe vételével a nagyüzemeknek, bányáknak, bankoknak köztulajdonban való tartása oly mértékben, ahogy az a közjónak megfelel. 7. Az egész magyar gazdasági élet részletes felülvizsgálása, a szovjet hódítással és törvénytelenségekkel okozott kárösszeg megállapítására. 8. A Szovjetunióba hurcolt magyar hadifoglyok és deportáltak, valamint a magyarországi börtönökben lévő politikai elítéltek azonnali szabadonbocsátása é$ rehabilitálása. 9. Az igazságtalan trianoni és az azt követő békék azonnali fölülvizsgálása és korrigálása. 10. A magyarországi népirtás azonnali megszüntetése. Kongresszusi határozatainkhoz híven, nekünk, volt szabadságharcosoknak csak azokkal a magyar emigráns szervezetekkel áll módunkban együtt dolgozni, amelyek hitet tesznek a magyar nép ezen követelései mellett, s itt az emigrációban munkájukkal segíteni akarják a szabadságharc alatt megválasztott szabadságharcos vezetőket, mint az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc egyedüli, jogos képviselőit. Meggyőződésünk szerint a magyarságnak egy olyan szervre van égetően szüksége, amely nyíltan és tartózkodás nélkül feltárja a világ előtt, hogy a magyar nép a Trianonban megállapított határokba nem akar és nem tud és soha sem fog belenyugodni. Azok megváltoztatásáért és a mielőbbi magyar felszabadításért újra aktív akcióba kezd és minden emberileg elfogadott eszközzel harcolni fog. A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség és a Magyar Október 23 Mozgalom évek óta kifejtett munkásága méltó alapot teremtett a Magyar Szabadságharcos Parlament életre hívásához és így kijelenthetjük, hogy a minden magyar szabadságharcos által támogatott Magyar Szabadságharcos Parlament az a morális magyar képviseleti szerv, amely a Kárpátmedence természetadta egységének ostoba, gonosz és hazug megbontását felszámolja és önzetlen nemzetszolgáló munkásságával itt az emigrációban lerakja az új és szabad Magyarország alapját. Népünk szemmel láthatóan nem tudja kifejteni szellemi képességeit boldogulásáért, mert a szovjet megszállás és az azzal együtt járó terror mellett gátlásként nehezedik rá az a tudat, hogy jogtalanul megcsonkították és merő hazudozások alapján országrészeit olyan más népeknek dobták koncként oda, amelyek semmi esetre sem különbek nálunk és amelyeknek erre semmi jogcímük nem volt. Amikor nemes céljaink ismételt kinyilvánításával újból elő állunk, nem hisszük, hogy legyenek becsületes magyarok, akik elfordulnak tőlünk. Ebben a nézetben egészen jelentéktelenné válik, hogy valaki jobboldali volt-e vagy baloldali. 1968 első napjaiban csak egy kérdés van, amit minden magyar testvérünkhöz egyformán intézünk: Akarsz-e népünk szabadságáért, integritásáért, népünket ért jogtalan sérelmek jóvátételéért harcolni? Ha igen, akkor tégy félre minden neheztelést és nyújts ki kezed azon honfitársaid felé, akik vérben és harcban, az emigráció keserű éveiben már erős csoportba verődtek, hogy azt csinálják, amire a magyar nemzeti tudat ma egyformán minden hazájához hű magyart kötelez. Szilárdan hisszük, hogy a Magyar Szabadságharcos Parlament győzelmet arat és rajtunk, a mi áldozatos munkánkon keresztül teljesedik be az az Ígéret, amely 1956. október 23- án megremegtette mind a magyar szíveket. Isten minket úgy segéljen!” Hóka Ernő Nem jelentéktelen kérdés ez egy államban, s az a fórum sem jelentéktelen az USÁ-ban, mely leginkább felszínen tartja: a Szenátus. A kérdés újabban igen érdekes színeződést mutat. A "Felforgató Tevékenységet Vizsgáló Bizottság” régóta nem működik. Amúgy csendesen kikészítették, ami várható volt azután, hogy kezdetben nagyonis működött, és ez sok híresneves befolyásos személynek volt kellemetlen. A Szenátus plénumát azonban időnként meg-megrohamozza egy szenátor a Bizottság műkölésének a megújítása végett. Az évek óta tartó vita arra terelőeszmények, amik távoli külön világban élnek, túl a földön, szellemi nagy magasságban, ahová csak kiszemelt lelkek tudnak ihlet és áhitat szárnyain felemelkedni. De ahol ember nem élhet porlényének fogyatékosságai miatt a földi realitásokkal való, néha hősiesen tragikus összütközésnélkül... SZÉPSÉG. — Nem tévesztendő öszsze a szép nővel, a "szépen vagyunk”kal a "még szép tőlé"-vel, a régi szép idők”-kel, vagy a szépanyánkkal. Ezek nyelvi hiányok vagy — kissé meggondolatlan — hangulati meghatározások. Az idő kellemes vagy lehetett kedvezőbb, a nő lehet vonzó, kívánatos, lehet gyönyörűszép is, mert a Szépségnek egy jókedvű mosolyreflexe tükröződik rajta, mint a távoli nap aranysugara. A Szépség a természet vagy a művész alkotásában valami csodálatos, megfoghatatlan, isteni__ Lírikusán elképzelve valószínűleg a mennyországban lakik, mint a Jóság és Igazság örök gyermeke, a legtörékenyebb, de legszeretetreméltóbb. Minden csak őérte érdemes ... JÓSÁG. — Ez sem tévesztendő öszsze a jóízzel, jóízléssel, jókedvvel, vagy jó-üzlettel. A Jóságról a legnehezebb írni, mert láthatatlan. Földi képe nincs. Az ember sohasem akart annyira jó lenni, hogy megalkotta volna a Corpus bonitatis-t. Talán mert tudata alatt érezte, hogy az érdekei ellen való lenne. De szívesen játssza a jó embert, lehetőleg úgy, hogy mások, minél többen lássák. Néhány — néha akaratlan — jó cselekedetéből tőkét kovácsol magának és azzal próbál fizetni minden későbbi rosszaságáért. Már ifjúkoromban azt kerestem minden újonnan megismert személyben, hogy jó, azaz jólelkű-e? Azóta pedig megtanultam, hogy a jóság csak írott malaszt, “pusztába kiáltott szó", amelynek egyetlen nyoma, visszhangja Jézus és az apostolok tanításaiban található meg. És azt is megtanultam, hogy a Szépség ereje elbűvöl, az Igazság ereje lenyűgöz, de a Jóságnak nincs ereje, — legalább is cselekvő ereje nincs. Ha lenne, akkor nem lennének háborúk, népirtások. Nem lenne annyi nyomor, gyötrelem, félelem, csalás és csalódás a földön. De mert csak szenvedő ereje van, ő az eszmények Mater dolo rosa-ja ... IGAZSÁG. — A legtitokzatosabb és leghatalmasabb. Ellenállhatatlan és legyőzhetetlen. Az eszmények szent dött, hogy egy szabad országban mire való olyan bizottság, mely feltételezett felforgatok után nyomoz, mikor nincs is felforgatás az egész láthatáron, és nem kell ördögöt festeni a falra. Kommunisták? ... ugyan kérem, jámbor polgárok, mint a többi, csak éppen megvallják az elveiket, de nem forgatnak föl semmit. Négerek? — Ők meg csupán a jogaikat követelik, s ha közben itt-ott fel is forgatják egy város rendjét, azt tűzoltók meg ácsok hamarosan rendbeszedik, s különben is rendjén fizetnek a biztosító társaságok. Mindez így igaz, ha így vesszük. Csakhogy van olyan felforgatás is, családjában bizonyára ő az atya az anyai Jóság oldalán. Az ember valaha helyesen érezte meg, hogy az ellene vagy társai ellen elkövetett bűnt meg kell büntetni és azért, (illetve saját bizonsága érdekében) megírta a földi igazság törvénykönyvét, — mondjuk a Corpus juris-t, ezt a minden rendű és rendi elfogultságai mellett is remekművet. És ezzel a művel — emberi mértékkel mérve — tökéletesebbet alkotott, mint az eszmények felett élő Teremtő, Aki — bocsássa meg nekem, méltatlannak szerény és alázatos bírálatomat — nem az emberek számára alkotta. A földi igazságszolgáltatás elhivatott bírái a bűnöket nyíltan mérlegelve és a vádlottnak a védekezésre lehetőséget adva ítélnek. ítéletük indokolását mindenkor közük az elítélttel, aki tehát tudja, hogy miért bűnhődik. És ha valóban bűnös, akkor akarva nem-akarva belenyugszik az ítéletbe, ha pedig nem bűnös, akkor jogosan lázad vagy lázit ellene. Az égi ítéletnek indokolása ismeretlen. Méltányos mértéke még az átlag-lelkiismeret számára is rejtett. Már pedig, ha a bűnös nem tudja, hogy miért bűnhődik, akkor a büntetés nem javít, hanem inkább ront, mert dacra, bosszúra ingerel, aminek további bűnök és büntetések a következményei. Ha nem hinnék rendületlenül Istennek egyetemes igazságosságában azt mondanám, hogy az ő ítélete kényúri, mert megfellebbezhetetlen. Azért hát nem hinni vagy kételkedni benne, nem mindig ördögi sugallat, hanem megérthető és megbocsájható emberi gyarlóság is lehet. * * * Visszaélni természetesen mindennel lehet. A tehetségtelenség vagy a megrontás szelleme az örökszép helyett "új szép”-et csinál és azt állítja ideálul — főleg a könnyen félrevezethető, minden újért lelkesedő fiatalság elé. A Jósággal — többé-kevésbbé — majdnem mindenki visszaél. A kíméletlen, gyakran állati önzés pedig lelketlenül kihasználja, kifosztja mindenéből. Az Igazsággal lehet leginkább viszszaélni. A földi törvénykezés csavarható, mint a kötél. Mérlegserpenyőjébe a hatalom hamis súlyokat dobhat. És felmentik a gyilkost vagy elítélik az ártatlant. De a visszaélések sokféle változatában a legalantasabb és leginkább megvetendő az igazságtalanság védelmére hozott törvény... ami nem látszik annak "egyesek” szemében. Ha a tetejére fordítanak egy faházat, s a pincéje mered az égnek, a látvány bizony bántja azt, aki nézi. De ha a néző is a fejetetejére áll, minden rendben valónak látszik. Dirksen szenátor erre utalt legutóbb. A következő ülésen pedig Proxime felolvasta azoknak az egyetemi tanároknak a névsorát, akik ellenzik a kivizsgáló bizottság működésének felújítását. Egyszerű névsor, de sokat mond. A listán jobbára ilyen nevek szerepelnek, mint Dowson, Mendlovits, Nathanson, Morgan, Shippman, Strickman és így tovább. Együttesen úgy szokás nevezni őket, hogy "liberálisok”. Szóval: — helyben vagyunk. Bónis László A liberalizmus anarchiába, a kommunizmus pedig nihilizmusba torkollik ! VAN FELFORGATÁS VAGY NINCS? f
