Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
1968. MÁRCIUS HÓ SZITTYAKÜRT HETEDIK OLDAL Alkonyodik-e Somló vidékén? Somló vidékén kezdenek elöregedni a falvak. Néhol már annyi gyerek sincs, hogy benépesüljön az iskola .., Ebből, a “Tükör” című hazai újságból átvett cikkből mindenki annyit olvashat ki, amennyit akar. ... A halódás akkor is szomorú, ha természetes, — de borzasztó, amikor emberek segítik elő. Mi több: kormányzatok!... VALAMIKOR ősz időben, amikor a somlói bor már kiforrott, lakodalmas vigalmak izgalma töltötte be a falvakat. Az őszi búcsúk is népünnepélynek számítottak. Ma már ezeknek a fénye is megkopott. Az aprócska falvak öreguras nyugalommal húzódnak meg a hegy körül. Öregszenek ... Mégis, kisgyermek az első, akivel találkozunk: Csete Violetta. — A gyermek apja Pesten dolgozik — mondja Márkus Dénesné —, az anyja itt lakik nálunk. Néha olyan elkeseredett szegény, hogy már azt mondja, elválik. Nem kapnak szegények lakást Pesten... A kislány, aki az őszi somlói verőfényben, poros makadám úton gyakorolja élete első lépéseit, még járni sem tud önállóan, de máris kifelé tart a faluból. • Csalódott mosollyal kopogtatunk a falu legidősebb pedagógusa, Péter Imréné ajtaján. — Olyan ez a falu is, mint én. Nyugdíjas. —Szomorkás életbölcsesség árad szavaiból és mosolyából. — Amikor fiatal fejjel tanítani kezdtem Somlyóvecsén, még három iskola volt. Ifjabb kolléganőm alig több mint egy esztendeje került ide, de lassan már nem lesz szükség iskolára. A szavak mögött ott van a nagy kérdőjel: mi lesz veled Somlóvecse? Kisszőllősön még bába-asszony is van. Mike Lajosnénak azonban egyre fogy a munkája. A faluban csak egy család van, amely népes. Mátis Tiboréknál hét gyermek van. A háza is szerényebb mint a töb-HÍRÜNK MÉG VAN Bár súlyunk is lenne annyi a nagyvilágban, mint a hírünk! Ennek a magyar hírességnek nem jelentéktelen forrása a magyaros konyha. A konyha-művészet pedig, ha nem is valami jelentős, mégiscsak hozzátartozik az élet művészetéhez. Nyugat-Németország különböző nagyvárosaiban huszonhat Hungária Éttermet nyit meg az idén egy nagyméretű vendéglátóipari konszern. Magyaros konyhával, magyar szakácsokkal, és még azt is tervezik, hogy a kiszolgáló személyzet is tősgyökeres magyar legyen. A terv előrehaladott állapotban van, és részét képezi annak a törekvésnek, mely a legmagasabb nívón akarja kiépíteni Németországban is az élet lüktetését. Külön érdekessége is van annak, ahogyan a magyar hírnév majd ezúton is öregbedik. A tervet megvalósító konszern tulajdonosa Herbert Blatzheim, Magda Schneider filmcsillag második férje, aki ezúton és mostohalányán: Rommy Schneideren keresztül a művészvilágban is nagy név. Vállalkozásához előzetes reklámként azt az elvet vetette föl, hogy “a németeknek is meg kell tanulniuk jól enni”, már pedig szerinte csak két érdemes konyhaművészet van a világon: a francia és a — magyar! Az utóbbi bizonyára jobban esik latba, ha ilyen nagyarányú gazdasági vállalkozást épít rá egy pénzember. bi. Nincs előtte vaskapu, a falakat nem díszíti színes habarcs, mint a Fő utcán, egyszerű fehér köntösben húzódik meg egy nagy diófa alatt. Paprika és kukoricafüzér a dísze. Az udvaron pezseg az élet. Csak néhány szót válthatunk a családfővel, még arra sincs ideje, hogy oda álljon a családjához, a fényképezőgép lencséje elé. Befejezte az egyik műszakot, és máris kezdi a másodikat. — Devecserben dolgozom a takarmánykeverő üzemben — mondja és közben gyorsan tisztogatja a cipőjét. — Ilyen rohanás az élet. Hajnalban kezdek, ellátom a két tehenet, meg a lovat. Aztán a föld. Bérelek egy darabkát. Még el sem végzem a munkát, az autóbusz máris indul Devecserbe. Éjfélkor kerülök haza. — Mennyi a keresete? — Ezerötszáz forintot hozok haza. Ezeregyszázkilencven forint a családi pótlék. Ehhez jön még, amit a föld ad. — Nem bánta meg, hogy ilyen nagy családja van? — Nem én ... Hogy mi az élet értelme? Nem vagyok filozófus. De a ház, a ruha, meg miegymás, az kevés. Nekem több a gondom, nagyobb részt vállalok a munkából, hajtom magam, lehet hogy a jóból is kevesebb jut... jóból? — kérdezi önmagától. — Semminek nem érzem szükségét. A gyerek az élet. Ha nem lennének itt körülöttem, talán üres lenne minden, üres lenne az élet... • Milyen ezeknek a kis falvaknak az élete? Idősebb embereket látunk mindenütt. Fiatal csak hat-nyolc akad. ők is csak este térnek haza az ajkai és a halimbai busszal. A kultúrház zárva. Néha televíziót néznek. Mindenütt ez a felszínes kép, Iszkázon, Karakószörcsökön és Veszprémpinkócon is. Devecserben, a járási tanácson ezt mondják: — Már hosszú ideje foglalkozunk ezzel a problémával. Megvizsgáljuk, hogyan élnek a nagy családosok. A járási tanács ülésén tárgyaltuk meg ezt a témát. Mindent elkövetünk. Javítani szeretnénk munkakörülményeiket, a megüresedő állami házakat nekik adjuk, s az OTP is őket segíti elsősorban. — Mi lesz az öregedő falvak sorsa? — Az apró falvak lassan valóban elöregednek. De talán nem is olyan nagy baj ez, hiszen a távlati terveink szerint nagy faluközpontokat akarunk létrehozni, ahol meg tudjuk közelíteni a városias körülményeket. Több helyen máris megszüntettük az iskolát, körzeti központokat alakítottunk ki. Ilyen Csögle és Kerta község is. • — Alföldi méretekben a mi falunk is aprócskának számít —mondja Sülé Sándor, a kertai körzeti iskola igazgatója. — Kerta azonban mégis központ, s egyre inkább azzá válik. Nekünk már olyan kultúrházunk van, ahol, a bejárókat is számítva, 100—120 fiatallal számíthatunk. Ide jár a Déryné Színház, műsoros klubesteket, ismeretterjesztő előadásokat tartunk. Falunk tsz központ, gépjavító állomása van és egy éve kezdte meg a munkát a több mint száz főt foglalkoztató betonelemgyártó üzem is. A sok néptelen, gyermektelen falu után fotoriporter kollégám sürget, hogy keressünk már egy iskolát legalább, ahol életet is találni. Kerta új iskolája már derűs képpel kárpótol bennünket. Odabenn énekóra van, az udvaron pedig feloldódott hangulatú gyermekhad játszadozik. Az iskolaudvar mellett egy épülő sportkombinát körvonala bontakozik ki. Öt pálya sorakozik egymás mellett. A virágágyaktól díszes udvar fái alatt szabadtéri őrsi foglalkozást tartanak az úttörők, egy má-1965-ben otthon 920 idegen nyelvű művet fordítottak magyarra és adtak könyvpiacra. Ezzel az UNESCO ranglistáján a tizenkettedik helyre Magyarország került. Pedig népességben hol vagyunk mi a tizenkettedik helytől?! A 920 fordításból 406 szépirodalmi mű, 139 pedig az alkalmazott tudományokat képviseli. Fellendült a magyar alkotásoknak idegen nyelvekre való átültetése is. Külföldi országokban több mint száz magyar szerző 128 művét fordították különböző nyelvekre. Kétszáz magyar szerző 227 müvének fordítása pedig otthon készült. Egészen kivételes tehetséget hozott magával az élet forrásából, és hangját egyedülálló hozzáértéssel formálta technikailag, kivételes ízléssel művészileg. Közszájon forgott már növendék korában, hogy Németh Mária nem tanulni, hanem tanítani jár az akadémiai órákra: a tanárait tanítgatja. Siker, hírnév kísérte végig az életén, Európa legérdemesebb operaszínpadain és hangverseny-dobogóin. Művészi körökben úgy volt ismeretes, mint akit gáncs sohasem ér, sajtókritikáját pedig csak a teljes elismerés, sőt a bámulat szavai töltik ki mindig. A Magyar Királyi Operaháznak örökös tiszteletbeli tagja volt. Még fölfelé ível, amikor Ausztriában már eléri a kamaraénekesnői rangot, s a bécsi Állami Operának rendes, majd később szintén örökös tiszteletbeli tagja. Nemcsak Európa, hanem az egész művészvilág úgy ismerte, mint legérdemesebb egyikét a legnagyobb énekesnőknek, pedig teljes énje elé nemcsak a rivaldák, hanem a társasági élet formaságai is függönyt vontak. Egyetlen hely volt a világon, ahol a nagy művésznő egészen Németh Mária tudott lenni, s ez a hely az ő kis kúriája volt Nemeskoltán. Igazi otthona, pihenője, és egy nemes lélek asszony! kiáradásának színhelye. Megörökítésképp áUjon itt egy felejthetetlen jelenet onnan. Saját főztjét saját maga tálalta hatszemélyes vacsorára. Kelet felől már odáig hangzott az ágyúdörgés, s nyugatról is közeledett. Liberátorok voltak az előfutárjai. Szombathely, a csaknem kétezer éves Sa varia új magyar városa, félig már romjaiban hevert, — Nemeskoltán még csak a szuterént öntötte el árvíz. Németh Mária hócsizmában főzött, báránybőr bekecsben takarította a fagyos szobákat, s kocsissík osztály pedig munkára készülődik: a tsz földjére mennek, segíteni a szülőknek az őszi betakarításban. A főbejárat előtti betonjárdán harminc gyermek várakozik. A kapunál megáll egy autóbusz, oldalán élénkpiros betűkkel: ‘‘Iskolabusz". — Az iszkáziak indulhatnak! — hangzik az iskolaigazgató szava, azután a gépkocsivezetőhöz szól. — Akkor negyven perc múlva, menetrend szerint indulhat a következő csoport. A sofőr szalutál, hogy rendben van. Mosolyog. A gyermekzsivaj nem zavarja. Az autóbusz berregve elindul a szomszéd faluba. A kis községek maréknyi gyermekcsoportjait szállítja haza. A kertai iskola udvarán pedig elszabadul a tanítás utáni, önfeledt gyermeköröm ... Székely János Magyar szerzők közül most külföldön Szabó Magda, a 49 éves írónő, volt latin—magyar szakos tanár a legolvasottabb. Müveit 1965 végéig összesen tizenegy nyelven adták ki. Második helyen Hubay Miklós áll, a fiatal drámaíró. Őt az olasz Einaudi-kiadó a modern dráma klasszikusai közé sorolta. Nyugat-Németországban Németh László ért el óriási sikert. "Iszony” című regénye 100,000 példányban kelt el! Az 1965-ös év különben azért is jelentős, mert akkor adták ki japán nyelven Madách Imre remekművét, Az Ember Tragédiáját. kesztyűben rakta két-három szobában a kályhát. Egy kis parasztlány volt minden segítsége, meg a nyugdíjas béres a fahordója. A háború utolsó heteinek nyomasztó hangulatából mégis örökszép élményt bontott ki a Művésznő, aki Asszony tudott lenni, s vendégeit a leikével ölelte körül. Nem is művészi sikereiről beszélt. Arról folyt inkább a sző, hogy ha ki is virrad még az európai háttér, majd csak nagyritkán áU hangversenyközönség elé. Csak ha érzi, hogy mégtöbbet tud nyújtani, mint eddig adott. Hirtelen fölkelt, vaskos kottaköteget vett elő, karonfogta Sámy Zoltánt, és a zongorához ültette. “Hallgassák meg így két kézből ezt a remekművet” — mondta. A Savitrit! A szerző nagyzenekart zongorázott meg a partitúrából, Németh Mária lapozott neki, s már az első felvonásnál arcára ült a művész epedése, hogy részt vegyen a SZÉP kifejezésének nagyszerű munkájában. Meg volt hűlve, a hangját kímélnie kellett, de az áriák itt-ott dúdoló éneklésbe ragadták. Aztán oly fiatalon, mint aki csak most nyerte a diplomáját és első siker után vágyik, felénk fordult, szinte újjongó extázisba tört: “amikor a mi drága katonáink kivívják a magyarok győzelmét, ezt én fogom énekelni a bemutatón!” Közben felfordult a világ. Németh Mária úgy tett, ahogy’ akkor mondta: azóta is csak nagyritkán állt dobogóra. Most ravatalra tették, s az a hír jön Bécsből, hogy gyászpompával eltemették. ... Rajta kívül ötünk titka, hogy most indult a legmagasabb pódiumra — elénekelni a Savitri címszerepét... Idegen nyelvből magyarra — magyarból idegenre 0.2 EZRELÉK! Igen: két-tized ezrelékkel nőtt 1967-ben a természe■ tes szaporodás száma Magyarországon. 3.6-ről 3.8 ezrelékre. Ez még mindig alig több, mint egyharmad százalék! ... ... És ezzel szemben még mindig érintetlen az abortusz-rendelet, a házaspárok nagyrésze még mindig társbérletben lakik, a férjek még mindig csak felerészben családfenntartók, mert a feleségek keresetével együtt is szűkös a jövedelem ... így "emelkedik” a kommunista életnívó otthon! Gyászmenet kísérte a legnagyobb szerepére ...
