Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
u VOL. VII. ÉVF. — No. 1. SZ. A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (PETŐFI) «ITT V A KÖM A Hungária Szabadságharcos Mozgalom lapja 1968. JANUÁR HÓ MINDHALÁLIG! AHOL egy nép lelke kihajt, szárbaszökik és virágzik, ott él eleven életet a nemzet, — s nem ott, ahol csak a teste húzza az igát. Ezért van jelentősége az emigrációs sajtónak, a külföldön megjelenő magyar lapoknak. És ez egyben megszabja hivatásukat is: visszavinni az elszakadtan virágzó nemzeti lelket a magyar néptestbe, hogy a termést a Hazájában arassa majdan a magyar! Kishitűség is, ócsárlás is szorgalmasan rakta elibénk a torlaszokat, s mégis hetedik évfolyamába lépett ezzel a számával a Szittyakürt. Áttört a közöny sziklafalán, a tehetelenség nyűgén, az ellenség barikádjain, mert nemcsak újság lett, hanem Hit is, nemcsak betű, hanem Ige is. Közömbös, hogy hová rangsorolnak. Nyers előítélettel szemétdombra-e, ahol kakasok kukorékolnak vagy rajongással: az emigrációs sajtó élvonalára. Nekünk mindegy, mert csak a nemzet napszámosai vagyunk igazán. Vállainkon hordjuk a magyar élet minden terhét, kérges kezünkbe pedig a megváltó Ige kapáját fogtuk. Dolgozunk. Munkánk nyomán mélyről tör föl a magyar néplélek csírája, s oktalanság volna tagadni, hogy virágzik. Virágai színezik a magyar emigrációt, és lesz mit aratni a terméséből — otthon! • Pedig ijesztő korszakába jutott a sajtó történelme! A betűvetés kezdetén egyszerre Ige lett minden leírt szó, mert a gondolat igazát fejezte ki, s akkor még nem mert annak a közelébe férkőzni a hamisság és rontás bújócskázó szelleme. Ma azonban éppen ez a rossz-szellem hetvenkedik a betű birodalmában, s nagyítóval is alig látni, hogy az ige állít-e vagy tagad. Épít-e vagy rombol? Mi igaz benne és mi nem? A szófűzés valamikor csak éke volt a gondolatnak, ma már éppúgy lehet kendőzése is a hazugságnak. S nem tudni, mi rejlik alatta. A betűnyomtatás fejlődése azt eredményezte, hogy az igazságról ma nehezebb tudomást szerezni, mint a sajtóélet kezdetleges idején. Aki ma könyvben-újságban rá akar találni arra, amit az igazság-szomja keres, az ember legyen a talpán, hogy áldozatává ne váljék a hiszékenységének! A betű hatalmaskodói előtt ma nincs erkölcsi gát: vezethetik olvasóikat és félrevezethetik. Rajtuk múlik, a leikükön. Elrettentő korszakában élünk az írás történelmének. • Az írás válsága visszahatott a gondolatra és annak is a válságába vezetett. Naív ember, aki ezt a válságot nem látja összefüggésben azzal, hogy korunk ugyanakkor a gyűlölködés és a bosszúállás százada lett. Ezt az erkölcsi semmit nem lehet kitölteni a technikai vívmányok káprázatával. Csak el lehet szédíteni a benne minden szellemi támpont nélkül lézengő modern tömegembert, s az erkölcsi támpont nélkül kapálózó intellektuelt. Óriási távolságokat összezsugorított a tudomány. Utat nyitott az élet globális szemléletéhez. De ezzel ki is léptünk a szeretet és a szolidaritás meleg kuckójából. Lelkünk ellenségévé tettük a környezetünket, s vérzünk, fuldoklunk benne. Elhisszük, hogy mindez maga a fejlődés, mert annak a címkéjét ragasztották rá. És nem vesszük észre, hogy az egész mutatványnak a magja a gyűlölködés és bosszú: az ellen a világnézet és gyakorlat ellen, mely két évezredre gerincet adott a puhány embernek. Kioltották az életünkből a keresztény eszme magasbavilágító lámpáját, hogy "globálisan” három milliárd rabszolgája legyen a kiválasztottság mithoszában áporodó nép írástudó farizeus osztályának. Az emberi lélek ösztönösen érzi a veszélyt. Semmit sem számít, ha homokba dugjuk előtte a fejünket. Vagy ha fölismrejük is, de lakatot teszünk a szánkra, és toliunkat a mismásolás tintájába mártjuk. Két véres világháború győztesei fölkan tározták az írástudók farizeusait a világhódítás fegyverzetével. Ember non tört még pusztítóbban ember ellen, sajátmaga ellen. S az atomveszély csak szimbólikus anyagi árnyéka annak a rombolásnak, amit az ítélet alkotó gondolkodás félrevezetésével már el is végzett a “szabadelvű" sajtó-fertőzés. • Gondolat nem állt még keményebb sziklafal előtt, hogy az igazit segítse az emberi tudat felszínére. Keresztény és magyar újságírásnak nem volt még kemér.yebb — és szebb! — feladata, minthogy a megigazulás rejtekének útját világítsa a Gondolat előtt azok számara, akikben még megmaradt a hit... csak már nem tudnak mibe kapaszkodni az eszükkel. • Köszönjük támogatóinknak és olvasóinknak, hogy hozzásegítettek ehhez a verejtékes, golgolát-járó magyar munkához. Nem hagyjuk abba — mindhalálig! Major Tibor FILMRE KERÜL A MAGYAR TRAGÉDIA TURÁNI TESTVÉREINK: A TÖRÖKÖK MEGFILMESÍTIK DR. TÓTH IMRE KÖNYVÉT! MACAR iHTlLAlJ A könyv nemrég jelent meg, s történelmi dokumentumokra építve, élményszerűen fogja össze a magyar nemzeti fájdalmat. (Tudósítás a 2. oldalon.) FOKOZÓDIK A VÁLSÁG Percenkint jönnek jelentések a kiszélesedő vietnami csatatérről, a jelenlegi nemzetközi helyzetet mégis az dominálja, hogy tárgyalásokba vetettek bele fokozott stratégiai erőket. Az USA elnöke még a Vatikánba is ellátogatott, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy igénybevegye a Pápa békeközvetítését. Már nem is az a csúcskérdés, hogy békésen-e vagy háborúsán jussanak a kitűzött célba, és mindkét oldal rohamával mindenáron csak oda. Arra fordult a kérdés éle, hogy egyáltalán lehet-e pozitív eredményre jutni azon az úton, melyre rásodródott a világpolitika. Az egész amerikai diplomácia ezért mozog, és mozog a másik fél is. Nyilvánvaló, hogy az erőszak további forszírozása végzetes helyzet határára tolhatja a világot, de a viszsza-út már járhatatlan. Délvietnam új elnöke kapcsolatba lépett a Vietkong szervezettel. Nem kétséges, hogy Saigon olyan megoldásra törekszik, melyben Washington minél kisebb súllyal vesz részt. A mérkőzés nagyhatalmai szemmel láthatóan mellékszereplőkkel kapartatják parázsból a gesztenyét. A kishatalmak lassan észreveszik, hogy ők maguk bármelyik oldalra állnak, mindenképpen hoppon maradnak, és az áldozatuk is oda vesz. Ez a fölismerés mutatkozik meg Hanoi részéről is Kínával szemben. • Ha erről az oldaláról nézzük az eseményeket, a kishatalmak törekvései most, a szovjet-kínai ellentétek óta előnyösebb helyzetbe kerültek. A vörös potencia! megoszlásával kelet felé nyílt kilátás olcsóbb egyezményekre, mert diplomáciai téren a Szovjet erősen megpuhult. És Kína se sárkány — egymagában. Ezt a helyzetet ki lehet használni még akkor is, ha semmi kedve sincs elvörösödni valamely hatalom kormányzatának. A nagy nyugati demokráciát is a szovjet—kínai ellentét állította ismét válaszút elé. A kapitalista oldal megint a szovjet-kommunisták felé készíti elő a szükségessé válható baráti kézfogást, pedig most nincs a színen náci-fasiszta hatalom. Mert a déli tengerek, s a szigetvilág kincseinek a kihasználását közvetlenebbül veszélyezteti a közeli Kína, mint a Szovjet. Ezen a ponton derül ki, hogy a küzdelemben csak kulissza-szerepe van az úgynevezett "ideológiáknak", — jelen esetben annak, hogy kommunista vagy kapitalista-e i küzdő felek világa. Mindkettő haopolni akar, még pedig mindkettő azt a maximumot akarja megkaparimani, ami a profiton keresztül nemcsak gazdasági egyeduralmat biztosít, hanem katonai és politikai egyeduralmat is. Nem "ideológiai babra” megy hát a játék, hanem a legvaskosabb hatalmi pillérekért folyik küzdelem, de még mindig sokszínű és változatos külsőségek fedezéke alatt. • Pillanatnyilag a tőkének van nagyobb esélye, helyesebben annak a félnek, amelyik szilárdabb tőke fölött rendelkezik és kézbentartja a további frofit tőkeszükségletét is. Vagy megszerzi azt magának mindenáron. Ez az elszántság húzódik amögött, hogy ilyen forróvá lett az egész nemzetközi helyzet. S ezt igyekszenek most némi alkuvások árán, egypár fokkal lehűteni. Az atomnál döntőbb fegyvernek bizonyult az a nemzetközileg kiépített pénz-és valútarendszer, mely máris a szovjet közgazdaság torkára szorította a kést. A szovjet iparosítás nem a birodalom nyersanyag-kapacitására van méretezve, hanem messze túl azon. És a Szovjetben már vészharanggot kongat a nyersanyaghiány! Egyelőre még palástolják, és a rabországok terhére pótolgatják. De annyi már bizonyos, hagy a vörös deviza jelentősei vesztett az értékből a nemzetközi nyersanyagpiacon. Nem tudja megvenni, amit akar. Ügy látszik, amióta a kis Izrael nagyhatalmi szerepre kapott, azóta a nemzetközi pénzrendszer bábái nem juttatnak elég előnyt a vörös gyermeknek, akit ők segítettek világra jönni. • Ez a Szovjet legnagyobb gondja. Ez tette lehetővé azt, hogy Romá-
