Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
1967 NOVEMBER HÓ SZITTYAKÜRT TIZENEGYEDIK OLDAL FÉL SZÁZAD - VAGY CSAK A FELE? A szovjet-kommunizmus félévszázados jubileuma tulajdonképpen csalás az év számokkal is, s így az idővel, mert az meg van duplázva. 1917 őszén csak egy kis klikk vette kezébe a közhatalmat Szentpéterváron. Mivel semmiféle népi vagy politikai támogatást nem kapott, a hatalmi terrorhoz folyamodott, és igen sokáig tartott, amíg a bolseviki hatalomgyakorlásnak ezt a módszerét a többi orosz nagyvárosra is ki tudta terjeszteni. Tartósított terror és hosszú évek primitív küszködése kellett ahhoz, hogy nagyjából az egész Orosz Birodalmat bolsevizálni lehessen. Ha majd egy történész egyszer meg fogja írni a gyakorlati kommunizmus szerepét a világtörténelemben, akkor alig teheti mérlegre azt a negyedszázadot, amely alatt Oroszországban folyt kísérlet arra, hogy bármiféle népi közösség életrendszerévé lehessen tenni azt. S ha mérlegre teszi, ijesztően negatív eredményt kap csak. Szovjet-Oroszország, első negyedszázada alatt, semmi olyan eredményt nem bírt fölmutatni, ami történelmi példa lehetne a módszer követésére, mert semmit nem produkált, ami emberileg kívánatos volna. A hatalombirtoklást négy olyan szempontra fordította, mely közül egy sem érdekli közvetlenül az államalkotó népi közösségeket. Végrehajtotta a kommunizálást a szélső végletekig, de ez jottányit sem segített a szegénységen. A kormányzatnak, az állami élet helyett a mindennapi élet lüktetésére kellett a figyelmet koncentrálnia, mert abban szüntelenül ellenforradalmi szándékok és jelek mutatkoztak. Külügyi vonatkozásban a legteljesebb erőfeszítésre volt szükség ahhoz, hogy elhárítsa idegen államok szándékát a szovjetizált Orosz Birodalom felszámolására. Végül a bolsevista hatalomgyakorlás erejét a végsőkig igénybe vette az a törekvés is, hogy elméleti és gyakorlati rendszerét mind szélesebb térre terjessze ki, elsősorban a civilizált életterekre. Politikai és gazdasági erejét, annak mindenkori kapacitásán messze túlmenően emésztette föl a belső rendvédelem biztosítása, és a haderő felfokozása. Ennek ellenére, huszonöt év múltán, az első komoly próbán ronccsá vált a hadereje a német csapatok ütése alatt. És a belső “szovjet-rend”-et is csak az mentette meg, hogy a németek, a legsikeresebb fegyveres eredmények oltalma alatt sem áldoztak semmit sem politikai eredményekért. A kommunizmus szovjet-reprezentánsa 1941—42-ben még egy embertelen kísérlet bukását reprezentálta csak. Méltatható és ünnepelhető hatalmi emelkedését csupán a sztálingrádi csatától lehet számítani, akkor sem a kommunista életrendszer erejéből, hanem Amerika segítő jóvoltából. Ez pedig negyedszázada volt és nem ötven éve. ... Csak huszonöt éves jubileumot lehetne hát ünnepelni és csinnadrattázni! Igaz, hogy ennek a második negyedszázadnak meg nem is csak kétszeres az eredménye. Európa tönkrement bele, a világ a feje tetején áll, és a jövő kilátástalan. Így viszont a történelmi mérleg inkább sirató hangokat vált ki a világból, s a fényesre pofozott jubileum csak ama kis klikk utódainak az ünnepe, akik 1917-ben megragadták a terror hatalmának gyeplőit, s azóta kissé megszaporodtak. ... De vörösen vagy más színekben, nyíltan vagy suba alatt lubickolnak a mai “világhatalom” posványában. “EGY RÉGI NÓTÁT HOZ BUDÁRÓL ÁT A SZÉL" Elhunyt Kóla József zeneszerző Budapesten 57 éves korában meghalt Kóla József zeneszerző. Egy darab régi Pest ment el vele, de slágereinek egy része megmaradt, játszszák, éneklik ma is. Egy régi nótát hoz Budáról át a szél..., Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát... Maga rég nem lesz a világon, mikor én még mindig imádom..., A muzsikusnak dalból van a lelke... Ma is ismerős, közkedvelt dallamok. Az első magyar tangóharmonika iskolának is ő volt a szerzője. A Paulay Ede utcai Kék Egér mulatóból indult el, a huszas évek végén, egy kis dixieland zenekart vezetett a bárban. A zeneszerzést tulajdonképpen élete végéig nem hagyta abba. Élete, utolsó éveiben a Zeneműkiadónál dolgozott. Budapest albumokat, Balaton albumokat állított össze. < • > DR. GELDRICH JÁNOSNÉ MEGHALT Akik közelről jól ismerték, bizonyára kivételesen nagyon szerették, mert az a nő volt, aki első vagy egyetlen találkozásra is fészket rakott magának a Szeretet-kamrákban. A szívben, mely nemcsak dobog és éltet, hanem a világ legnagyobb csodáját műveli: emberré teszi az embert__szeret. Nem lehet, hogy ez a nagy mű semmivé váljék, ha kicsi forrása megszűnik dobogni! Inkább talán azért dobog egy pár évigévtizedig itt a sárgolyón, hogy a millió és millió aprócska szívek lassan teletöltsék a Mindenséget — szeretettel. így kevésbé titokzatos az életnek a folytonossága, amikor úgy lásztik, hogy megszakad, sőt végetér az. 8 ezzel a képpel talán még a szúró fájdalom is enyhül — a gyász hirtelen csapása fölött. • sik magyar családban. És egy mégtovább virágzó élet. A részvétnek, amikor halál hangja szól a szívek dobogásába, ritkán van mélyebb alapja és nagyobb bizonysága. Pedig az Édesanya — a Geldrich-család édesanyja — most csak kis időre ment el... Ott lesz övéi mellett... már ott is van, csak nem látszik. Elbújt a szívükbe,, a legszebb családi otthonba, a szeretet és tiszta emlékezés kuckójába. Velük lesz ő is, amikor nemsokára Leánykáját avatják doktorrá. Ő lesz az első gratuláló, mosolyogva. És majd súgja is halkan: ne gyászolj Kislányom! Én veled és veletek maradtam ... Jusson előleg Geldrichéknek már most abból az időből, amikor az életre fakadt és életre mentett szívek mind megszűnnek dobogni és megtelítik a Mindenséget ...szeretettel! (—sk—) Egy család igaz részvéttel szól egy másik családhoz, melyet most kis időre árván hagyott Feleség és Anya. Az együttérzés legmélyebb igazára nagy a bizonyság: dr. Geldrich Jánosnak, negyedszázad Ígéretéből már betelesedésbe hajló életet köszönhet egy hazátlan anya-apa és négy jótestvér, köztük maga a megmentett is a saját életét. De lehet-e tudni, hogy hol kezdődik egy emberi élet? Hiszen érzékelhető indulásának pillanatától előre is, hátra is, a feltételek egész regimentje sorakozik a szem és értelem előtt, — transzcendens eredői meg úgy futnak a végtelennek a sugárútján, hogy számolni sem érdemes a lépéseiket. Az életmentő orvosi beavatkozásoknak tehát olyan rangot adhat az ember, amilyet éppen akar, vagy amilyent a szív hálája diktál. Geldrich János azonban maga dolgozta meg beavatkozásainak rangfokát, s ez egyben az ő orvosi hivatásának meg emberi értékének is mércéje. Huszonöt évvel ezelőtt a sebésznek még szinte emberi önmagából kellett kivetkőznie, ha újszülöttnek a szervezete kívánt meg operációs kést. Kőszívű emberként kellett figyelmeztetnie arra, hogy az operáció inkább végzetes, mint életmentő, s a felelősség — írással dokumentálva — a szülőké. Geldrich doktor a végsőkig feszített kísérletek után azt mondta akkor, hogy egy anyai szívet képtelenség még a felelősség terhével is tovább marcangolni. Vállalja az orvos! És ő volt az az orvos, aki vállalta. Ő, mert nemcsak orvos és tudós egyetemi tanár volt, hanem ember. A legjavából, akiben a szeretet törvénye szerint finomult ki a lélek. Aki úgy szereti embertársait, mint önmagát... Negyedszázados öröm és hála fakadt a nyomában — az ő jutalmául — egy má-DÓZSA GYÖRGY Nemes karakter és az egyszerűség, ha harmóniában találkozik, a legszebb keveréket adja; merően úgy, ahogyan azt DÓZSA GYÖRGY személye és élete mutatta meg, amikor annak színéről a legsötétebb gyász napjain és temetésekor, mérleget készítettek övéi, meg azok, akik magyar atyafisággal szerették. A nemes — ebben a színkeverékben, ebben a szépségben hullatja le magáról a cifraságot, az egyszerű ebben válik szelíden is pompázóvá, Gyurkabácsi ilyen cifrátlanul pompázott át hetvenkét esztendős útszakaszt az örökéletéből. Ezen az útszakason sokan bámulták, sokan szerették. Most az utolsó kíséretkor, a számvetésen: inspirált is. Elek Áron, az ő búcsúztató papja, aki jóbarátja is a családnak, túlvetkőzött papi önmagán, úgy ásta ki saját leikéből a Halottét, és megmutatta, hogyan ragyog az. Magasba ragadott vele mindenkit. Így kapott Dózsa György az utolsó útjára — különös kíséretet. Akik a sírig követték a koporsóját, azoknak a lelke túllépkedett ezen a határkövön, és messze szállt azon az úton, ahol a halottak indulnak Isten Birodalma felé. Szép kíséret volt. Akárcsak az, ahogyan egy történelmi név kísérte végig az életútján, mintegy szerényen figyelmeztetve minden percben a halhatatlanságra. ... Nem mondunk istenhozzádot Gyurkabátyánk, hiszen már úgyis Odaértél. Inkább hassa át a Te jóságod azokat, akiket most itthagytál, hogy mozdulatlan tested sírkertjén túl, a Végsőkig utánad mehessenek ... . . . hogy újra találkozzanak Veled és örökre! ZÁRÓNYILATKOZAT (Folytatás a 10. oldalról) adtak és adnak a magyar szabadságharcosok munkájáról szóló közléseknek. A Világszövetség vezetősége kéri a világ minden részén élő szabadságharcosokat, hogy adományaikkal segítsék az el nem kötelezett magyar újságok életben maradását előfizetéseikkel és adományakikal. Külön köszönetét mondott a Kongreszszus a Münchenben megjelenő Szabad Magyar Világ című lap szerkesztőjének és kidaójának P. Fekete Géza honfitársunknak, azért, hogy lapját, mint hírközlési lehetőséget a Világszövetség rendelkezésére bocsátotta. A Világkongresszus megválasztotta a Világszövetség új vezetőségét a következő Kongresszusig. örökös tiszteletbeli elnök: András Sándor tábornok. Világszövetségi elnök: Pongrátz Gergely, a Korvin-köz volt főparancsnoka. Világszövetségi ügyvezető főtitkár: Hóka Ernő. Világszövetségi alelnökök: Pongrátz Ödön, az amerikai Kontinentális Szervezet és az Október 23 Mozgalom elnöke; Dr. Gálfi Géza, az európai Kontinentális Szervezet elnöke. A Központi Titkárság tagjai: Bényei István, J. Z., és Pongrátz A. A Világszervezet Intéző Bizottságának tagjai: Amerikából: Hóka Mihály, Tar György, Zsámboki Kálmán, Dr. Kopjas L. Tibor, Gyenis István, Gyenis Gyula, Selmeczi Ernő, Pongrátz Ernő, Ványi László, Kaszás Gyula, Bagó Gyula, Dr. Regős Péter, Szántó János, Markó Ferenc, Mákos Károly; Európából: Aggteleky Béla szkv. altábornagy, Tóth Pál, Michnay Gyula, D.r Benkő Zoltán, Kapuváry János, Hartyányi Miklós, Dr. Liszka Nándor, Miskolczi Mihály, Fehér József, Jakabfy Gyula, Galló Judit, Weidlich Marianna, Antalóczy Sándor, Radó Elemér, Dr. Ciszér Károly. Pénztáros: Mákos Károly. Ellenőrök: Arany Tibor, Pék Sándor, Kara Sándor. Felvételi, Igazoló és összeférhetetlenségi Bizottság: Pongrátz Ernő, bizottsági elnök; Csongor Ferenc, Kurovszky László, F. N. és Tóth Miklós. A Magyar Szabadságharcos Parlament Végrehajtó Bizottsága: Hóka Ernő, a Végrehajtó Bizottság elnöke, Pongrátz Gergely, Pongrátz Ödön, Hóka Mihály, Pongrátz Ernő, Dr. Kopjas L. Tibor, Tar György, Mákos Károly, Zsámboki Kálmán, Dr. Gálfy Géza, Tóth Pál, Michnay Gyula, Dr. Benkő Zoltán, Hartyányi Miklós, Selmeczi Ernő, Kaszás Gyula. A Magyar Szabadságharcos Parlament, mint a magyar szabadságharcosok legmagasabb fokú képviseleti szerve, amelynek tagjai csak azok a szabadságharcosok lehetnek, akik vagy parancsnokai voltak a fegyverrel harcoló csoportoknak, vagy járási, kerületi, városi, megyei vezetők voltak forradalmi, munkás tanácsoknak, nemzetőr csoportoknak vagy nemzeti bizottságoknak, ezúton is meghívja azokat a szabadságharcosokat, akik a fenti követelmények bármelyikének megfelelnek, (s azt igazolni is tudják és az emigrációban eltöltött évek során hűek maradtak a szabadságharc szelleméhez), hogy jelentkezzenek a Magyar Szabadságharcos Parlament Végrehajtó Bizottsága címén. Honfitársi üdvözlettel: PONGRÁTZ GERGELY HŐKA ERNŐ
