Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
Megkerülhet az Mai szokás szerint riport formájában kellene beszámolni arról, hogy ezen a nyáron, két tanév közötti szünidőben, amikor a diákok szétszélednek, milyen újszerű tanulmányi kurzusok híre terjedt túl az egyetemek zárt világán. De a beszámoló elvesztené a riportszerűségét, mert amiről szól, azt nem elég leírni és tudomásul venni. Valamennyire meg is kell magyarázni, és a magyarázat olyan dolgokat érint, melyeket sem az általános, sem pedig a tudományos észjárás nem bír csak úgy egyszerűen bevenni. Csodaszámba menő technikai felfedezésekhez vagyunk szokva, és még nagyobbakat várhatunk. A nagy csodák lehetőségéhez hozzászoktattak a kisebbek. Miért-jüket és hogyan-ukat már eszünkbe se jut kutatni. Legfeljebb szakértő koponyák illesztenék rá tudásuk mélyfúróját, de a tényt magát hirtelen ők is egyszerűen elfogadnák. A mai ember át van itatódva a tudományos technikával, és ki van száradva a lélek teremtő képességének egyéb területén. Pedig ugyanannak az emberi léleknek a képességéből nőtt ki az eszünk is, mely nem is olyan régen létrehozta a tudományos gondolkodást, a tudományokat és a technikai eredményeket. És semmiesetre sem lehet azt mondani, hogy ezekkel kimerült a lélek teremtőképessége. Nagyonis nem merült ki! Éppen csak, az utóbbi egy-két százévben a tudományos észjárás tempója felgyorsult. A léleknek ezzel az a síkja művelődött ki fölényesen, ahol a matematika és a matematikus logika szánt, vet, arat. A mai ember nem hajlamos arra, hogy azokat a jelenségeket, melyek az ész járásának szabványos körén kívül esnek, érdemesebbnek tartsa, mint a hajdani babonát, a misztikát, vagy a fakírok teljesítményeit. A tudós is elveti azt, amit nem tud megmagyarázni. Egyszerűen nem foglalkozik vele. De mindez nem cáfolja azt, hogy vannak és meglephetnek olyan lelki eredetű jelenségek, melyekre még nem született tudományos magyarázat. EZEN A NYÁRON, itt-ott a profán nagyvilágban, mgjelentek egyetemisták, akik nemcsak fantasztikusan hangzó híreket hoztak, nemcsak kúsza tájékoztatást újszerű egyetemi kurzusok tanulmány-anyagáról, hanem mintát, makettet is: önmaguk nagyszerűen megváltozott magatartását. Azt lehetne mondani: újjászületését. Hihetne ilyesminek a mai ember? Még közvetlen tapasztalat után is aligha. Egészen más kérdés azonban, hogy szabad-e elhallgatni olyan értesüléseket, melyek a kultúrvilág ötvenöt egyeteméből szűrődnek ki, és nagy eredméelveszett ember! nyékét mutatnak, de megfejtésükön még csak csendben rágódnak az úgynevezett száraz tudományok. A szemléletes tényekről talán lehet közbevetni riportszerű tájékoztatást. Mi a konkrétum, mi a faktum bennük? Vegyük elsőnek a kiváló tnulmányi eredményt. Aztán sorban a többit, ami látszik, ami érzékelhető. Egyévi fáradságos munka után: frissesség, pihentség. A nyomában: magabiztosság. Magabiztos testtartás, magabiztos, nyugodt mozdulatok, határozottság. Semmi kapkodás, semmi idegeskedés. Megkapó felülemelkedettség a környezet szokásos hullámzásán. S mindez nem úgy, ahogyan kivételes esetekben meg szokott történni, hanem tömegesen. Mintha egy megújult embersereg emelkedett volna ki a tömegből. A ma emberei közül a ma embere fölé. A tapasztaló kissé elámul, aztán megrázza fejét. Egy pillanatig még arra gondol, amit illúziókról és hallucinációról tanult, de elhessegeti az ilyen gondolatokat és elalszik. Ráköszöntenek a holnapok és útjába kerülnek más diákok, sőt felnőtt egyetemisták. Az ember megkísérli, hogy úgy magyarázza a tegnapiakat, mint más dolgot is, ami nem köznapi és megszokott. De megint fejbevágják a különös tapasztalatok. Végülis szóra bírja azokat, akiktől valamiféle csodára vár magyarázatot. Leginkább szűk szavakra lehet csak bírni őket, de ha többre sikerül, akkor is nehéz a választ a mai ismeretek közé elhelyezni. A tanuló még nem tanár, s amit egy év alatt fölszedett, az még tartózkodó fékezéssel is egyszerre kíván kibújni belőle. Élményegymásutánban és nem logikai sorrendben. A tárgy elmélete az eredmények megragadó hatásával vegyül benne. Csak nagysokára lehet észrevenni, hogy a kurzusnak éppen ez a természete és módszere. De erről már nem ajánlatos riportszerüen írni. A TÁRGYKÖRRE RÁ LEHET MONDANI, hogy tudományos, de azt is, hogy több annál és másféle is. Mint tantárgy is kecsegtető — mondják a hallgatók — de aki belevág, rabja is marad. Lekötelezettje, mert már az első órák után nyereséghez jut, később pedig valami különös főnyeremény perspektívái nyílnak meg előtte. Mi ez a valóság nyelvezetére fordítva? Erősen felfokozódik az ember szellemi teljesítőképessége. Tágul az érdeklődési köre, éspedig a hétköznapi életnél sokkal magasabb szinten, sőt a tudományos tantárgyak szintjén is túl. Ennek meg(Folytatás a második oldalon) Katonai gyászpompa nélkül temették... Dr. Leventeújváry Nándor, az utolsó volt honvédkoronaügyész meghalt. Összeroppant húsz évvel Magyarország összeroppanása után, nyolcvan éves korában. Nem azért emlékezünk meg róla, mert magyar királyi koronaügyész volt, hanem mert lengyel származása ellenére is izzó magyar tudott lenni, és az elnyomott százezrek között is kimagasló hős. Még a ferencjózsefi időkben lett jogi doktor, tisztiiskolás és hadbíró-gyakornok. Fronton szolgálta végig az első világháborút, de utána hadbíró lett. A vezérőrnagyi rangot csak 1944 nyarán érte el, de a második világháború folyamán, a Legfelsőbb Honvéd Törvényszék előtt többször képviselt vádat hazaárulás bűntettében olyan zsidók ellen is, akik a Szovjetunió utasításait követték. A főleg zsidókból álló terrorista “népbíróság” ítélte őt is hét évi fegyházra. Számára nem csak szabadságvesztést jelentett ez, hanem testi kínzást, naponta ismétlődő ütlegelést. A bosszú-büntetés lejárta után internálták Kistarcsára. A lelke nem tört meg. Csak nagykésőn jutott kereső munkához. Éjjeli őr lett. Előzőleg évekig feleségének tudott csak segédkezni, aki takarítással kereste a kenyeret. Hajlékuk is csak az a kis cselédszoba volt. Persze még mint éjjeli őr sem találhatta meg a legutolsóknak is kijáró minimális egzisztenciát. Folytonosan zaklatták és hol innen, hol amonnan bocsájtották szélnek. Csak a Halál ölelte magához július 14-én, és vitte a Magyar Vértanúk pantheonjába. Temetése Esztergomban, méltó és magasztos volt: a legegyszerűbb. A Kereszt és Kard Mozgalom határozata is: “ARCCAL MAGYAR VÉREINK FELÉ.. ” A Hungária Szabadságharcos Mozgalom által kezdeményezett “Arccal Magyar Véreink Felé . . .” akció, a mostoha anyagi körülmények között megszülető kismagyarok megsegítésére, első esztendejében sok jó magyar arcára lopott mosolyt, öröm kapni, de még talán nagyobb öröm adni, különösen akkor, ha ezzel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy sok kis bölcsőt hozzanak le otthon a padlásról. A Kereszt és Kard Mozgalom teljes szívvel csatlakozik ehhez a nagyszerű kezdeményezéshez. Felszólítja helyi képviselőit és kéri szórványban élő munkásait, különösen pedig a magyar édesanyákat és leányaikat, hogy ebben a munkában lehetőségük és tehetségük szerint vegyenek részt. A Kereszt és Kard Mozgalom Horváth Mártonnét (451 Lanza Avenue, Garfield, New Jersey 07026) kérte fel az “Arccal Magyar Véreink Felé ...” akció irányítására. mm
