Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
1967 JÚLIUS-AUGUSZTUS HÓ SZITTYAKÜRT ÖTÖDIK OLDAL POLITIKAI HUMORESZK Előbb-utóbb nevetségessé lesz minden nagy igyekezet, ha kajla célt szolgál. Jóideje már, hogy a hatalom nyílt és titkos erői egészen a fejetetejére állították a világot. A szándékokat nem lehet őszintén bevallani, mert az emberi józanság tükrében valamennyi abszurdum. Épp ezért mind a politika, mind a nemzetközi politika csupa hazudozással álcázott hazugság. Esemény alakjában nagyritkán tud csak megmutatkozni igaz törekvés, mert az újdonsült világhatalom már kibontakozása előtt elfojtja, hol a keleti, hol a nyugati hatalmaskodók szájáíze szerint. Ha pedig mégis feltör valami, és már nem lehet elfojtani, sem elhallgatni, akkor működni kezd a csürés-csavarás politikája, a szennynek fehérre mosása, a tisztának bemocskoiása, agyafúrt változatokban — egészen addig, hogy az már undorító. A józan közvélemény spontán állásfoglalását a legfantasztikusabb módon igyekszik megdönteni a hírszolgálat és hírmagyarázat. Nem is kevés sikerrel, s a jámbor halandó, aki tegnap A-ban látta a világ meg a maga igazát, ma már B-re esküszik. Esetleg egyenesen az ismeretlen X-re, amit közben a fejébe csempésztek, de nem tudhatja róla, hogy mit jelent. Ez a metódus lassan megszokottá vált, s már mentség sincs ellene, sem kiút belőle. Szinte bele kellene törődni ebbe a szomorú világgyalázatba, ebbe a szellemi leprás állapotba, ha a játékos élet nem rejtene néha humort is magában. Valóban üdítő, ami a június 5-én kirobbant közelkeleti ramazurit követte az elmúlt hetek alatt. A közvélemény-átformálás és a szerecsen-mosdatás változatainak garmadára való iskolapéldái — bizonyos gyomor-émelygés mellett — nevetésre ingerlő szórakoztatást is nyújtanak. Érdemes egy kis csokorra valót szedni ezekből. ★ A budapesti cseléd-kormány jelen esetben is udvariasan megvárta Moszkva nyilatkozatát, aztán “önállóan” állást foglalt ő is: elítélte és megbélyegezte az izraeli agressziót. A kormányzat tagjai persze — személyszerint és “fajilag” — roppant kínos kötelezettséget teljesítettek ezzel. A hivatalos nyilatkozat után nyomban szélnek ereszkedett hát a suttogó propaganda, mely ugyancsak a hatalom központi és hivatalos bünbarlangjából ered és árad ki, csak nem az ajtón, hanem az ablakon és kulcslyukakon át. Ez a suttogó propaganda sietve idézőjelbe tette az “agressziót”. Jelezve vele, hogy az izraeli agresszió nem is agresszió, — sőt. ★ Kiröppent utána mindjárt a második kacsa: a magyar nép megdöbbent annak a tragédiának a hírére, hogy “százmillió arab rohan rá egypár szegény zsidóra — ez mégiscsak disznóság”. Ebben a szövegezésben egyszeriben el is tűnt az a tény, hogy a támadást az izraeli haderő kezdte, még hozzá meglepetésszerűen, fölényesen fölfegyverzetten, és “diplomáciai” úton előre tökéletesen megvetette a támadó akció sikerének ágyát. ★ A suttogó agymosás nemsokára támasztékot kapott az UNO-ból is, ahol elvetették a megbélyegzésre benyújtott javaslatot. A nyilvánvaló agresszió ugyanis nyilvánvalóan nem-agresszió, ha azt azok követik el, akik születésüktől fogva meg vannak rövidítve. A körülmetélés ősi rítusa misztifikációból transzfiguráció lett: a tényleges megrövidülés hatalmi meghoszszabbodást jelent, a háborús bűnösség háborús ártatlanságot, — felelősség felelőtlenséget, nyerészkedés veszteséget és így sorban, meg aztán fordítva is. És mindezt el kellene hinni, és ezek szerint kellene átformálni a világot, ami jócskán sikerül is, csak néha beleköpnek a tények, és az emberek minden gondjukbajuk ellenére nevethetnek egypár jónagyot. ★ Bjúdapest hivatalos közvélemény-csinálói, úgyis mint körülmetélt ujságfirkászok, kínosan vették észre, hogy kétélű késsé változott a toll, amit június 5-én is kézbe kellett venni. Az arabokat nem ítélhették el a moszkvai hivatalos pártállás miatt, és saját fajtájuk vergődő kis hazáját sem vehették védelembe. A bukfenc-dialektika nyújtott egyedül védőszárnyakat a kínos helyzetben. Szépen “kinyilatkozták magukat”, hogy a proletár-nemzetköziség zászlaja alatt nincsenek zsidók és nem-zsidók. A nemlétező “világbékét” megzavaró Izrael agressziója különben is csak azoknak a szemében látszik önző erőszaknak, akik nem néznek a világméretű összefüggések mélyére. A kis Izraelt a nyugati imperialisták ugratták bele ebbe a kalandocskába. Az arabok pártvonalas sajnálgatása úgyiscsak rózsavíz, hiszen közben bizonyossá vált, hogy a világ hatalmi erői — a közvéleménnyel szemben — nemcsak beugratták a békés orthodoxokat, hanem az atomerő kemény páncélzatával utólag is elibük álltak. A szovjet meg a levert araboknak ócska hadianyag utánpótlást ígért (! )meg . . . ★ Az is kacér találós-kérdés volt egy percre, hogy a suttogó propaganda a magyar közvéleményt hogyan fesse a jelentésekben, amikor a magyarság kétségtelenül ellenzéke a kommunista rezsimnek, de éppoly kétségtelenül antijúdaista is. Egy perc letelte után azonban könnyű kimagyarázni még a tehénből is a borjút, mert a sémák készen állnak. Azt suttogták hát hamarosan, hogy az egyenes magyar jellem 99.9 százalékban spontán a kisebb, tehát “gyengébb” fél mellett foglalt állást, és titokban a zsidókért imádkozott. Csak éppen fegyelmezetten elismeri, hogy a “magasabb” világpolitikai küzdelemben az élharcos Szovjetunió politikáját szükséges támogatni. Az otthoniak pislantanak egyet rá és azt mondják: fuccs. Végre egyetlenegyszer találkozhatott volna a hivatalos kommunista vélemény az ő saját véleményükkel, és ez sem sikerült . . . A magyar közvéleményt azonban elnyomottságában hirtelen felfrissítették az első híradások, és nem várva meg a Kremlin véleményét, elkezdett zsidózni, pfujjolni. Oly hangosan és széltében, hogy nem lehetett válasz nélkül hagyni. Maga Kohn-Kállai ex-miniszterelnök prüszkölte tele az országot a jólismert, de ez esetben is nyakatekert válaszai. A régi verklivel, hogy az események hírére “a még mindig meglévő” egy ezrelékes fasiszta reakció is hangra kapott. “Megpróbáltak rémhíreket (?) terjeszteni azok a levitézlett elemek, akiknek az antiszemitizmus elválaszthatatlanul hozzátartozik a politikai arculatához”, — rebegte. Épp elég közismert a hazai magyarság különvéleménye az érvek hasonló tornászmutatványaira. Rég bemondta már rájuk az — unalmast. És mégiscsak azt reméli, hogy hatalmas “pártfogójának” a kegyeiből egyszercsak kiesnek a “világüldözöttek”, akik kommunistáknak is csak addig jók, amíg basáskodhatnak más népek fölött. ★ Végül — s ez már a csimborasszója a közvélemény-ferdítés kísérletének — a kín-vicc szisztémával is megpróbálkoznak. Eszerint az egész magyarság azt a tanulságot vonta le a konfliktusból, hogy “az egyetlen, valamirevaló, gerinces és határozott politikát folytató nyugati nagyhatalom: Izrael. Nem kertelt, hanem lecsapott és győzött. Bárcsak tanulna belőle a többi nyugati nagyhatalom, hogy hogyan kell elbánni a kommunista agresszióval!” Ehhez a csattanóhoz azonban különvéleményünket is hozzá kell füzzük: rosszul csattant a kín-vicc. A lóláb kilátszik. Izrael nem nyugati, hanem ázsiai hatalom. És mint állam, nem is nagyhatalom, hanem nagyon is kicsike — volna, ha a nagyhatalmak nem engednék, hogy rájuk támaszkodjon egészen. Ilyen tévedésbe csak azok a “nyugatosok” szoktak esni, akik a kommunizmus alól disszidáltak ugyan, de akár keleti, akár nyugati színekkel a kaftánjuk hajtókáján: a legsötétebb világhódítás felkent lovagjai. Az izraeli győzelem mámorában elszólták magukat — kívülről. A közvélemény-mételyezés ez esete alól tehát fel kell mentenünk a hazai zsidó-kommunista rezsim lovagjait, akik még mindig a kommunizmus járszalagján szolgálják a világ dávid-csillagos gyarmatosításának ügyét. A kín-vicc külföldről ered, és külföldieknek szól. Nevetni azonban éppoly jól lehet rajta. De ha az oroszok is nevetésre fakadnak egyszer . . . lészen még a nyomában — jajgatás! ★ Különben van abszolút megbízható értesülésünk a hazai magyarság befolyásolatlan gondolkozásáról. A humor mindig a léleknek a legtisztább talajáról fakad, és kifejezi azt is, amit politikai szájkosárral nem szabad kifejezni. Az arab-zsidó villámháború napjától kezdve így szavalják otthon Petőfi leghíresebb versét: Talpra Magyar! — hí’ a Haza, Itt az idő, most vagy soha. RABBIK legyünk vagy ARABOK? Ez a kérdés — válasszatok! (Sz. Á.) A mozdulatlan pártfogó Egyes híradások már régebben súlykolják a közvéleménybe, hogy az arab-szovjet megegyezés, melyet fegyverszállítások is megpecsételtek, Izrael ellen is irányul. A “South African Jewish Times” ezt alaposan cáfolja és kijelenti, hogy a Szó J.t c-áhasem fogja támogatni Nassert a zsidó állam elleni háborúban. Ezt az állítást azzal támasztja alá, hogy leleplezi azt a titkos megállapodást, amit az izraeli és az orosz kommunista párt kötöttek egymással. A párton keresztül a Kremlin biztosítékot adott az izraeü kommunistáknak, — írja a lap. A szovjet hírügynökség is közölte, hogy vezető kommunista párttitkárok a “proletár internacionalizmus szellemében” beható tárgyalásokat folytattak egymással mind a szovjet, mind pedig izraeli részről. Az izraeli kommunisták alig hagyták el a Kremlin épületét, máris elterjedt a hír, hogy jelentős szovjet biztosítékokkal a zsebükben térnek haza. Moszkvában tartózkodó külföldi diplomaták igen nagy jelentőséget tulajdonítottak ennek a tárgyalásnak, és hangsúlyozták a párt döntő fölényét a szovjet kormány állásfoglalásában. Eszerint biztosra vehető, hogy Moszkva nem nyújt segítséget Nasser és az arabok terveihez. A következtetéshez még hozzáfűzik azt, hogy ez a gesztus figyelmeztetés akar lenni Nasser felé. A szovjet vezetők ugyanis igen méltányolják, hogy Izrael közéletében és a parlamentben a kommunista pártnak hivatalos képviselete van, ami nincs meg Egyiptomban. Szovjet részről éppen ezért igaz barátként és befolyásos emberekként kezelik az izraeli kommunista párt küldötteit. Moszkvában a “Sovjetisch Heimland” kiadóhivatali helyiségeiben meleg fogadást rendeztek az izraeli delegátusok tiszteletére. A Kremlin még tovább ment a barátságos megnyilatkozások terén. A “New Times of Moscow” című lap Mordechaj Kaspi írásából bővebb részleteket közölt. Az író különben a Kol-Haam című izraeli kommunista lap moszkvai levelezője, akinek írásai nagy befolyást gyakorolnak az izraeli közvéleményre és véleménye súlyosan hat. (—y —r) ★ ★ ROHAMOSAN EMELKEDIK AZ EGYETEMISTÁK SZÁMA! — Az elővizsgálatok megtartása után 13,400 diák nyert lehetőséget otthon arra, hogy szeptemberben, mint elsőéves, a rendes nappali tagozaton megkezdhesse egyetemi vagy főiskolai tanulmányait. ★ ÚJVIDÉKEN HUNGAROLÓGIAI INTÉZET felállítását határozta el az egyetem bölcsészettudományi kara, és a vajdasági nemzetgyűlés jóváhagyta.
