Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)

1967-05-01 / 5. szám

HATODIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1967 május Hó-Édesanyák öröme Anyák Napján Dr. Tárná Imre és barátai tettekkel ünnepük az Anyák Napját — egész évben. Az “Arccal Magyar Véreink Felé” akció keretében hónapok óta rendsze­resen küldenek babakelengyét azoknak az otthon élő édesanyáknak, akiknek újszülött gyermekük van, és ideér felénk a címük. Dr. Tarnáék kimagaslóan nemes segítsége akci­ónkat is a gondterhes magyar anyák pártfogójává tette, és cselekvő részesévé annak, hogy az év minden napja ANYÁK NAPJA legyen ott, ahová segítő kezünk elér. ELTEMETTÉK... Fejedelmet illető gyászpompával és gyászkiséret­­tel vonult sírba dr. Konrád Adenauer. Fizikuma bá­mulatosan állt ellen az elmúlásba vezető sorvadásnak, s most megadta magát végzetének. Neve és szellemi ereje azonban nemcsak hazájának, nem is csak Euró­pának a történelmébe írta bele magát, — belevésődött az a világtörténelembe is. Robusztus egyéniség volt, mint aki sarkából is ki tudná fordítani a világot . . . Vagy talán mégsem? Talán nem magaslatok felhúzására volt predesztinálva a lelke, hanem szaka­dékok kitöltésére, hogy ne lehessen még mélyebbre bukni? Az volt a hivatása, hogy kiegyenlítse az élet feldúlt sáncait? Mindegy: hatása így is robusztus volt, és tette kimagasló. A német nép államépítő és európa­­formáló tehetsége beléje kapaszkodott, és sorsának válságából egyenesbe jutott. Több mint két évtizedes küzdelme után koporsó­jánál azonban hazájának két Németországa áll. A “nyugati” fénylik, csaknem az össznémetség erejét képviseli a nemzetek versenypályáján s a politikai harc sakktábláján. A “keleti” — fakó, majdnem hang­talan, benne szinte középkori görnyedéssel tolja az élet szekerét a német-ember. Adenauer koporsóján politikai titkot takar a gyászlepel . . . ... A század nagy versenyének titkát: azt, hogy vajon mely oldalról fog eldőlni a küzdelem az igazabb életforma felé, mely annyi vér s oly sok szenvedés után nemcsak fölemeli, hanem meg is nyugtatja Európát. Mert ennek a kibontakozásnak az a Német­ország lesz a zászlóhordozója, mely a mostani kétféle Németországból egyesülve, válik újra dinamikus él­harcosává az ősi földrész megújulásának. ★ A NÉPVÁNDORLÁS KORÁNAK földalatti marad­ványait tárták fel az Alföldön. Helyenkint négy, egy­más mögött húzódó sáncrendszert találtak több, mint 500 m hosszúságban. Szerkezete a Maginot-vonalhoz hasonló. ★ A MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES március­ban Helsinkiben mutatkozott be, és az előadáson a köztársasági elnök is megjelent, családjával együtt. Az elnök a műsor szünetében szívesen üdvözölte a társulatot és az előadás végén virágcsokorral kedves­kedett az “Ecseri lakodalmas” mennyasszonyának. A “TAGESZEITUNG” CIKKE EMIL HOKES CSEH MÉRNÖK TOLLÁBÓL A szenzáció erejével ható leleplező cikket a svájci Ost-Institut “Der klare Blick” című lapja is egész terjedelmében átvette. Elmondja, hogy az első atom­­kisérleti reaktort a Szovjetunió szállította Pekingbe. Ezzel a reaktorral havonta körülbelül három kg. plu­tóniumot lehet termelni. Ma azonban már több atom­reaktora van Kínának. Az egyik Jarkand-ban, egy uránérc-telep közelében, ahol tiszta urániumot is ké­pesek előállítani, de belőle a plutónium kivonása távolabbi telepeken is történik. További reaktor állo­más működik Lancsouban, az egyik atomkutató egye­tem közelében, nem messze az uránizotópok szigete­lésére szolgáló üzemektől. Belső-Mongóliában: Paos­­cou-ban is van hasonló. A szovjet atomsegély-egyezmény gyakorlatilag már 1959-ben megszűnt. A tudományos kutatások fe­dezésére azonban egyedül a kínai tudományos alap több, mint két billió dollár adományt nyújtott 1958 és 1963 között. FÉLTÉKENY SZEMEK KÍSÉRIK A KÍNAI KUTATÁSOKAT A kínai atomfizikusok tudományos nívója hirtelen emelkedést mutat. Már a Dubna-ban működött Egye­sült Atomkutató Intézetnek is volt kínai tudományos munkatársa. Az amerikai szakemberek nemrégen még úgy vélték, hogy hogy Kína igen hosszú ideig nem fog szerepet játszani az atomnagyhatalmak tábo­rában. Azóta azonban a két él-hatalmon kívül Nagy­­britannia, Franciaország, sőt talán már India is oda­tartoznak. Főleg az atomkutatási eredmények szempontjá­ból igen erős a kínai ipar fejlődésének ellenőrzése. Amerikai részről nemcsak a Hong Kong-ban székelő kutatóintézet végzi ezt a feladatot, hanem a Föld kö­rül keringő kémkedő mübolygók is. Minden iparág, mely katonai célokat szolgál, a honvédelmi minisztérium irányítása alá tartozik, és költségeit is ennek a tárcának költségvetéséből fede­zik. A hadsereg részéről egyre magasabb igényeket támasztanak a szakemberekkel szemben, és azok teljesen meg is felelnek ezeknek a követelményeknek. AZ ATOMFIZIKAI KUTATÁSOK EREDMÉNYEI 1962-re a kínai technika olyan magas szintet ért el, hogy nem jelentett már nehézséget komplikált elektromos, és mikro-miniatür készülékek előállítása. A nukleáris fizika számára is elő tudják állítani a legfinomabb felszerelést. A kínai Tudományos Akadémia elnöke már 1963- ban utalt arra, hogy “az atomfegyverkezési verseny­ben a közeljövőben minden hiányát pótolja Kína”. A. Harriman amerikai államférfi ugyanakkor úgy értelmezte ezt a kijelentést, hogy soká lesz még az, mire Kína jelentős atomhatalom lehet. Az USA hon­védelmi minisztere is úgy vélekedett, hogy ebben az évtizedben Kína még egyáltalán nem fog potenciális veszélyt jelenteni. Az uránium-koncentrátoroknak házilag való előállítását éppoly szkeptikusan fogadták nyugaton, mint a legyek és verebek elleni állami küz­delem eredményeit. SOROZATOS MEGLEPETÉSEK Sinkiangi idő szerint 1964 október 15-én, 15 órakor azonban egy 90 méteres rúd tetején valami nagyot robbant. A villanás egészen Semipalatinsk orosz vá­rosig látható volt az égen. Az amerikai ellenőrző gé­pek, melyek 20 km-es magasságban repülnek a kínai határ mentén, a szárnyukra erősített műszer-lapocs­kákon felfogták a robbanás rádióaktív kicsapódásait. A robbantás 100 százalékos U-235 uránizotóppal tör­tént, és a töltetnek 20,000 tonna trinitrotoloül robbanó hatása volt. Az angol és francia atombombák a plutóniumon alapulnak. Előállításuk viszonylag egyszerű. Ahogyan azonban a kínai robbantásból kiderült, a kínai tudó­sok teljes mértékben uralják az U-235 kivonásának technológiáját. Ez pedig rendkívül bonyolult, és igen nagyméretű igényeket támaszt az iparral szemben. Világosnak látszik, hogy Kína nemcsak plutóniumot termel, de ezen felül jelentős mértékben U-235-öt is. Korábban ezt nem sikerült földeríteni. 1965 május 16-án a Tarim-folyó forrásvidékén robbant a második kínai atombomba, körülbelül 500 km-re Alma Ata nevű szovjet várostól. Még ez is igen nagyméretű és nehéz volt, számítások szerint kb. 4 tonna súlyú. A robbanás magasan a légréteg­ben történt, és a bombát egy szovjet szabadalom alapján gyártott kínai repülőgépből dobták ki. ŰJABB FELDERÍTÉSEK Amerikai kutatóintézetek megvizsgálták az elér­hető kínai anyagot, és arra az eredményre jutottak* * hogy a kínai tudomány és technika a legjelentősebb ágakban 1966-ra már elérte a világnívót. A “titán” kohószerü feldolgozásának automatizálását, valamint a rakéták kormányzásához szükséges elemek gyár­tását azonban csak öt éven belül fogja elérni. A kínai interplanetáris technika kifejlesztéséhez pedig még 15 év szükséges. Közben azonban ismertté vált, hogy az első kínai rakéták Mandzsúriából indítva már több, mint 5000 km-es távolságon át, egészen Pamirig repültek. TÖBB MINT 600,000 KÍNAI MÉRNÖK 1962-ben 180,000 volt azoknak a főiskolát végzet­teknek a száma Kínában, akik akadémiai fokot nyer­tek. 1963-ban már 200,000-en is felülemelkedett ez a szám. Dr. Cseng Csu-jüan, aki egy amerikai tudo­mányos alapítvány részére dolgozik, 1966 januárjában megállapította, hogy időközben Kína 672,000 új mér­nököt képzett ki, és négyszáznál több legmagasabb képzettségű atomfizikussal rendelkezik. AZ ATOMVERSENY ÉLENJÁRÓI KÖZÖTT . . . Az új kínai bombázók már minden nehézség nél­kül 3,000 km távolságra is tudnak repülni. Tíz olyan tengeralattjárójuk van, melyekből a víz alatt lőhetők ki rakéták. Amerikai mübolygók két ilyen tengeralatt­járóról pontos felvételeket készítettek. A rakétákat már el tudják látni robbanó atomfejjel. A brit külügy­miniszter is utalt ez év februárjában olyan értesü­lésre, mely szerint a kínaiak rendkívüli mértékben tudták lekicsinyíteni atomfegyvereiket. Pekingi idő szerint 1966 május 9-én 16 órakor rob­bant a harmadik atombomba a kínai sivatagban. Ezen az éjszakán Peking örömmámorban úszott, mert röpcédulák külön hangsúlyozták a harmadik kísérleti robbantás nemzetközi jelentőségét. Amerikai ellen­őrző repülőgépek port fogtak föl, s az rádióaktív izotópokat tartalmazott. Olyan termonukleáris anyag­gal végzett kísérletről volt tehát szó, mely hidrogén­bomba előállításához használatos. Félévvel ezelőtt pedig a világsajtóban megjelent a hír, hogy a kínaiak 1,500 km távolságba, a Parim­­medencébe lőttek ki atombombát rakétával. Ezzel bizonyosra vehető, hogy túljutottak a többlépcsős rakéták előállítására szolgáló kísérleten. BEVONULÁS A KOZMIKUMBA Ezek szerint esedékes az is, hogy kínai mübolygó körözzön nemsokára a Föld körül. Valószínűleg még ez év vége előtt. Egy épülőfélben lévő rakétakilövő helyet gyanítanak erre a célra indulási helyként. A többlépcsős rakétatechnika előrehaladottságára való tekintettel valószínű, hogy Kína három éven belül belép a kozmikum meghódítására irányuló ver­senybe is. (P. E.) ★ A GYÉKÉNYSZÖVŐ HÁZIIPAROSOK 1951-ben szövetkezetei alakítottak. Ma 800 szövetkezeti tagja van ennek az ősi, falusi iparágnak. Tíz évvel ezelőtt fél, a múlt évben pedig már hatmillió forintos ex­portot sikerült elérniök. Szatyrokon és butorkárpiton kívül legérdekesebb termékük a strandfülkévé ala­kítható gyékényszövet. ★ A MAGÁNLAKÁSOK SORSA MAGYARORSZÁ­GON. — A példa világítja meg a helyzetet legjobban, íme: Miskolcon, a Diósgyőri-út mentén elkészült az ország legmagasabb bérháza. Húsz emeletes, és 102 lakás van benne. Ebből a “párt” már előre lefoglalt 72-őt, a Hazafias Népfront 18-at kap, és a városi ta­nács kiigényelt tízet. Maradék: 2, azaz KETTŐ. És erre 2,000, azaz KETTŐEZER igénylés futott be! ★ MAGYAR-TÖRÖK KERESKEDELMI MEGÁLLA­PODÁS történt, mely tíz százalékkal emeli az eddigi kereskedelmi kontingenst. Kína útja az atombombához

Next

/
Oldalképek
Tartalom