Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
# EBREDJ MAGYAR! VOL. VI. ÉVFOLYAM — NO. 2. SZÁM A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1967 FEBRUÁR HÓ verünk dobot, mert akik adtak, nem hiúságból adtak, és nem várnak nyilvános elszámolást sem. (Az érintettek részére bármikor rendelkezésre áll a bankszámla és az összes postai feladóvevény.) Köszönetünk azonban akkor teljes, ha újabb kérés is egyben. Csak a próbán vagyunk túl. Az “Arccal magyar véreink felé” akciót nem zártuk le, és nem is zárhatjuk le. Könnyeket törölt és mosolyt fakasztott. Nyomában már — valahol Magyarországon — magyar Apróságok gőgicsélnek talán, didergők melegszenek, elhagyatottak találtak szalmaszálat, hitüket vesztettek ébredeznek. Hányán? Viszonylag bizony kevesen. De a szám jelentősége eltompul ahol hitről, szeretetről, együttérzésről, idealizmusról van szó, és arról, hogy leraktuk a cölöpöket. Sőt rozoga deszkahídon már megteremtettük az összeköttetést népünk és kitaszítottal között! Építsünk betonhídat, vagy járjunk továbbra is ezen a szűk deszkahídon, mindegy. Csak járjunk, és adjuk amit adhatunk! Magyarok! Testvérek! A bankszámla továbbra is: “Hungarian for Hungarian” —No. 5591-9 The Broadview Savings & Loan Co., 11623 Clifton Blvd., Cleveland, Ohio 44104, U.S.A. A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM “HUNGARIAN for HUNGARIAN” Committee Vezetősége. MAJOR TIBOR: ÉBRED A NEO-NÁCIZMUS.7 Megismertek a cselekedetünkből!... Magyar Testvéreink! Az anyagelvüség már majdnem szétrágta az idealizmust. Optimistává sem nevel már a valóság, oly sötéten mutatja magát. És egy kis elszánás, egy kis meghallgattatás mégis fényt gyújtott! “Arccal magyar véreink felé” jelszóval kiadott körlevelünkön ezt írtuk tavaly: CSELEKEDETEINKRŐL ISMERNEK MEG BENNÜNKET AZOK, AKIKTŐL ELSZA-. KITOTT A ZSARNOKSÁG, — és azóta megismertek sokan azok közül, akik már roskadoznak a zsarnoki terhek alatt. Csaknem naponta érkeznek a köszönő levelek Magyarországról, tehát elértük őket, segített rajtuk a mi áldozatunk, tudnak rólunk, — megismertek cselekedetünkről. A gyűjtés kilátástalansága miatt, az egész akció kényes természete miatt, oly szerény igényekkel vágtuk a fejszét a fába, hogy az szinte szégyenletesnek látszott. S most mégis; ha szabadon tehetnénk, — dicsekedhetnénk az eredménnyel. A Szittyakürtben — persze név nélkül — egypár megható levelet be is fogunk mutatni. Tolmácsoljuk a köszönetét azok felé, akik segítettek, hogy segíthessünk. A magunk köszönetét is itt küldjük. Egyszerűen, de érző szívvel, és ugyancsak az adakozók nevének megemlítése nélkül. Nem Újabban nagy bünpert indított Budapesten a vörös pártdiktatúra. A Magyar Távirati Iroda errevonatkozó tudósítását a jelen számunkban szószerint közöljük. A “háborús bűnösség” bírósági hajszolása a béke” huszonkettedik évében elnyűtt gondolat, őrültség, de a vasidegzetet is felháborítja. Magyarországon meghosszabbították a nürnbergi szégyen-“jog” hatályát. A terror-békét terror-békétlenség szításával építik tovább. De ami Magyarországon folyik, nem elszigetelt jelenség. A bosszú láthatóan a zsidó vérben terem úgy, hogy csillapulni nem képes, és ez a bosszú-szomj végighullámzik a világon. Felborzolja a közönyt éppúgy, mint a személyes munka lázában, vagy a jólétben való csendes szedergést. Nem csoda, hogy világszerte felkorbácsolja a háború gondolatát is, pedig az ördögöt csak addig szokás falra festegetni, amíg megjelenik. A hitközségi tagoknak szánt újságok hetek óta teli vannak rémülettel és panasszal, hogy újjáéled a nácizmus, mert mindenki csak a zsidókról beszél, és élesen antiszemita hangon. Csak ezt az antiszemita hangot, csak ezeket az antiszemita lendüléseket idézik, de amiből mindezt fakad, arról a héber-szellemű újságokban szó sincs. Bocsánat: szó nem esik róla, de a zsidó lapok tartalmát mégis ez tölti ki. Ez az ijedelem, ez a sok panasz, ez a féktelen törtetés arra, hogy minden hang elnémuljon, csak az övék zenghesse a választott nép győzelmét, a világhódítást. Huszonkét éve hull a béke mannája az égből. Provokálás és uszítás nélkül ugyan kinek jutna eszébe háborogni jámbor zsidók ellen csak azért, mert zsidónak születtek, és jellegzetes vonásaikon kívül fiaikat még körülmetéléssel is megbélyegzik? Mégis jeremiás-siralmak zúgnak mindenfelől, és harsognak a jerikói kürtök. Véletlen lenne ez? De ha nem véletlen, mire van irányozva a szándék? Nincs más dolga a világnak, csak az összes népek közül egyedül a zsidó nép háborús áldozatain sajnálkozni? Hiszen száz és ezer más mód van arra, hogy el lehessen kerülni a hitleri pogromok megismétlődését. És az eszközök elsősorban, sőt talán egyedül az ő kezeikben vannak. Minden darabka szárazföldnek van népe, és húsz év óta nekik is van hazájuk. Ne piszkáljanak folytonosan másokat, ne uszítsanak maguk ellen minden népeket, s akkor oly szépen lehet élvezni a békét, vagy a létküzdelem harcát, melyben egyetlen zsidónak sem görbül meg a hajaszála! ők mégis a jerikói kürtöt fújják állandóan. Hangoztatják, hogy “a világ-zsidóság ellenségei megerősödtek.” Szíriát, Irakot, Egyiptomot gazdag gazdasági támogatásban részesítette a Szovjetunió, így “az arab-világ Izrael-ellenes szándékai közelebb kerültek a megvalósításhoz”. Azt is széliében kürtölik, hogy “Izrael új (?) ellenségre talált Kínában. Valószínűnek látszik, hogy Kína atomfegyvereket fog felajánlani Egyiptomnak, hogy kiüsse a nyeregből a Szovjetuniót, melynek befolyása mind erősebb az arab világban.” Arról jajgatnak egyfelől, hogy Izraelnek igen nagy anyagi hiányai vannak, és jelentősek az ország gazdasági zavarai. A Negev-tervvel kilátásba helyezett többszáz-millió dollár nem oldja meg a problémákat, és ennek megszerzése is kérdéses. Másfelől dicsekvésre fordul a panaszos szó. A nemzeti termelés többszörösére emelkedett, az ország exportja 86-ról 750 millió dollárra szökött 14 év alatt. Az eredmény a Christian Science Monitor tudósítója szerint “minden gazdasági teóriát meghazudtol”. Egy new yorki nagy napilap gazdasági rovatvezetője szerint pedig “minden logikával ellenkezik”. Mindkét megállapítás kétfélét jelenthet. Egyfelől azt, amit mond, — másfelől azt, ami a háta mögött van. ők azonban kellő önérzettel fűzik ezekhez a megállapításokhoz, hogy ’’Izrael eredményeit nem is érthetik meg azok, akik egy nép küzdelmében csak gazdasági törvényeket és logikát keresnek.” Az “Egyenlőség” egyik vezércikkében ez áll: . . mert a zsidóság történelmében nincsen logika, csak hit van és optimizmus” — éppen csak azt felejti ki mellőle, hogy a zsidó államalapításnak csaknem teljes tőkeszükségletét a német jóvátétel és a kártalanítások milliárd jai fedezték. Kimaradt az önvallomásból annak a megállapítása is, hogy a ma is diaszpórában élő zsidóság 22 év óta egyebet sem tesz, mint háborús áldozatainak erkölcsi tőkéjét váltja át részletekben újabb milliárdokra. Pedig a nagy sajánlátatásnak egyik oka itt keresendő. A német NDP-t egyszerűen “neo-náci-párt”-nak nevezik. Túlságosnak tartják a legutóbbi választásokon elért sikereit. Szerintük Kiesinger “erősen vitatott politikai múlttal rendelkezik”. Politikai programját mindjárt meg is szabják Torontóból: “minden azon múlik, hogy az új kormányfő hogyan lesz képes megküzdeni az erősödő neo-nácizmussal”. A németországi fejleményekkel kapcsolatban a “Kanadai Magyar Zsidók Szövetsége” demonstratív nagygyűlést rendezett az “újjáéledő nácizmus’ ellen. Itt hangosan figyelmeztették a hitsorsosokat: “küzdeni kell minden törekvés ellen, nehogy jobboldali elemek furakodhassanak be az egyes kormányokba”. Ki kell kényszeríteni Kanadában a zsidóvédelmi törvényt, — írja az Egyenlőség, — mert szerintük az az egyenlőség, ha a zsidókat külön törvények védik, a nem-zsidó kanadaiakat pedig nem. íme egy sereg idézet a napirenden lévő ijesztgetésekből : “Náci szervezkedés Kanadában.” — “Kanada két legnagyobb városa, Montreal és Toronto fasiszta invázió előtt áll.” — “Adolf von Tadden, az új német náci-párt alelnöke bejelentette, hogy . . . Kanadába látogat, hogy előadássorozatban terjessze náci poli(Folytatás a második oldalon)
