Szittyakürt, 1966 (5. évfolyam, 2-12. szám)
1966-08-01 / 8. szám
Kp ÉBREDJ MAGYAR! «ITTVAKÖftt VOL. V. ÉVFOLYAM — NO. 8. SZÁM A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1966 AUGUSZTUS HÓ MÁRIS OSZLADOZIK A CÁFOLAT! Még meg sem száradt a nyomdafesték júliusi számunk vezércikkén, amikor napvilágra került egy azzal kapcsolatos nyilatkozat. Cikkünkben a Szabadságharc new yorki Emlékbizottságának magatartásán hördültünk fel, az ellennyilatkozatot azonban a “Magyar Zsidók Világszövetsége” tette. A new yorki Emlékbizottság ugyanis meghívta soraiba a zsidó világszövetséget is. A “lovagias” meghívás — elutasításra talált. A vakság és szemforgatás pedig pofont kapott, de azt is — “lovagiasan”. Ezzel — a “lovagiasság” szabályai szerint — rendbe is kerülhetne a fölbicsaklott kérdés. De a magyar sors és a Szabadságharc sorsa szőnyegen marad. És a kettős kérdés továbbra is beletartozik. Az egyik, hogy miért is vannak közöttünk vakok vagy szemforgatók? Számukra nem elég világosan és nem eléggé félreérthetetlenül nyilatkozott a hazai zsidóság 1957-ben legalább, — ha annak korábbi orszaghodító magatartását már nem is bírják észrevenni? A hírhedt “Fehér Könyv”-ből nem lehet kiradírozni a nyilatkozatukat, mely szerint a magyarországi zsidóságra veszedelmessé vált volna a Szabadságharc, ha azt a dicsőséges Szovjetunió gyorsan és fegyveresen le nem veri! Az ő “szabadságharcuk” ezek szerint is menekülés, és megszeppent könyörgés volt A MI SZABADSÁGHARCUNK ELTIPRÁSÁÉRT! Vakságnak tehát szégyenletes, de taktikázásnak is bornírt dolog velük közösen rendezni a MAGYAR SZABADSÁGHARC emlékeztető megmozdulását. És mindenekelőtt nem magyar magatartásra mutat az ilyen szándék. A másik kérdés azonban ennyivel sem zárul le! Otthon a bolsevizmus karjaiba, nyugaton a világzsidóság ölébe kapaszkodott magyarajkúak ellen is vádat emeltünk, mint a magyarság ellenségei ellen. A vád alól felmentést nyerni: csak cáfoló tettekkel, a Szabadságharc céljait szolgáló hazafias és eredményes magatartással lehet. Megismételjük ma is, hogy ilyen tettekre és eredményekre türelmesen várnánk, s ha megmutatkoznának, meghajtanánk fejünket a magyarajkúak előtt. De ehelyett nyilatkozatot olvashatunk csak, — épp ellenkező értelemben. Cáfoló tettek helyett, a vádat bizonyító szándék mutatkozik meg abban, — minden óvatos és “lovagias” fogalmazása ellenére. Az ellenségre pedig vagy fittyet hány a magyar ha lehet, vagy harcol ellene — akár késhegyig. Egyszer már vége lehetne annak a babonának, hogy a magyar élet zsidó nélkül nem képzelhető el. (Szálasi: A Hungarizmus anyagi alapjai—I.) mmmmmmmm xx-xvxvxxxx-xxxv.-. -.x-xvx-xvxx ! OTTHON MARADT SZABADSÁGHARCOSOK KÉRÉSE JUTOTT HOZZÁNK A 10 ÉVES ÉVFORDULÓVAL KAPCSOLATBAN! (Tudósítás a harmadik oldalon) EURÓPA SZENTISVÁNJA Ügyes technikusok adóállomás nyers kisugárzó energiájára századunk elején kezdték rávezérelni, az elektromágneses rezgéssé átalakított hangot, s ma széltében az egész Földet ezer és ezer forrásból fakadó rádióműsor hálózza be. Szinte megüli azt. Ilyenféleképpen vezérlődött rá a kereszténység Hangja-szelleme, a görög-római kultúra nyers civilizáló erejére, a Krisztus utáni évezred derekán. Ebből született Európa. Vad hatalmi törekvések még durván tomboltak, de az új vallási, egyben pedig világnézeti eszmék, már megülték az európai lelket. Ezeknek az eszméknek alakító hatása hol mélyebbre tört az élet tartalmába, hol csak annak felszínét festette át. De minden más térség népeivel szemben igen erősen karakterizálta az európai települést. És ez a karakter egyet jelentett a fejlődő új kultúrával. Európa is marakodott, de a kereszténység eszméinek vélt vagy igaz szolgálatában. Ebbe a marakodó Európába vágtattunk bele őseink paripáin mi magyarok, az első évezred végefelé. Korábban puszták végtelenje volt csak emberi fészkünk, s egy-egy fészekrakás közben vándorlás az életünk. Nem kétséges, hogy az élet új vezérlő eszméjének hatására a torzsalgó uralkodók is új szempontokra kezdtek tekinteni. Arra, hogy hatalmi terjeszkedés és zsákmányszerző lehetőségek kiaknázása nem tölthetik ki népeik egész életét. Vannak magasabb és gyarapodásra alkalmasabb értékek is. Apjának kezdeményezéssé vált ráébredése folytán István már ezeknek a magasabb, és gyarapodásra alkalmasabb értékeknek az ismeretében nőtt fejedelmünkké, és lett első királyunkká. Országára — a mi országunkra — keresztény berendezkedésű államiságot varázsolt az ő királyi palástja. A magyar életküzdelem nem lett könnyebb, de nemesebbé vált. S ha István az új életeszme jegyében, ezért a nemesbülésért talán túlságosan is megnyeste a magyar fatörzset, az úton, melyre népét vezette, az új életeszme megtartó eszmévé és megtartó erővé vált. A változások tarka világában több, mint egy ezredév rá a bizonyság! Népi származásunk turáni értékeivel együtt: európaiak lettünk, és nemzeti sorsunk elemzése már nem választható el Európa sorsának elemzésétől. Szélesebb keretű — európai — sors-elemzés a magyar sors belső rejtekét is jobban megvilágítja. A Krisztus utáni első évezred derekán a keresztény eszmével olyan vallási és világnézeti vezérlő eszme ülte meg Európát, mely a fizikai és metafizikai világot felséges harmóniával tudta egybekapcsolni. Ha van teremtő szellem és van emberi szellem, akkor van metafizikai lét is. És ha van metafizikai lét, akkor ezzel feltétlen harmóniába kell hozni a fizikai létet, mely egymagában értelmetlen. Az emberi fejlődés vonalán csak az ember állít föl határokat. A fejlődés különben — és ténylegesen — határtalan. De az önkényes határokat maga az ember is koronkint messzebb és messzebb, magasabbra és mindmagasabbra tolja. Lényegében ez a folyamatos élet, s a minőséget tekintve: ez maga a folyamatos életküzdelem is. Ebben a küzdelemben beteljesülésről nem is volna szabad szólni, csak folytonos közeledésről a beteljesülés felé. Európa ennek a végtelenbe nyúló fejlődésnek az útján érte el a világcsúcsot. Relatíve azt, amit soha, sehol, semmiféle földi tér és népessége nem ért el, sőt még csak meg se közelített. Nem kétséges, hogy erre a bajnoki piedesztálra főleg legutóbbi másfélezer éve segítette föl. Történelmi adottságai és produktumai közt tehát legerősebb, legjellegzetesebb: az a fizikai-metafizikai Hang, mely az öröklött görögrómai civilizáló erőre a kereszténység alkotó szellemével rakódott rá. Európa — hullámzó küzdelmeinek ellenére is — azon az úton haladt és fejlődött, melyen törés lehet, de megállás nincs. Útjain semmit sem kapott más földrészektől és népiségtől. De tanítója lett mindenkinek, amennyire csak megértették az ő szavát- Hangját. Min bicsaklott meg mégis? Egy másik valláseszmén: a materializmus vallásán és világszemléleti elvén! (Folytatás a második oldalon) 1
