Szittyakürt, 1966 (5. évfolyam, 2-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
EBREDJ MAGYAR! ttlTTVAKŐHT VOL. V. ÉVFOLYAM — NO. 2. SZÁM A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1966 FEERUÁll HÓ A Hungária Szabadságharcos Mozgalom északamerikai konferenciájának határozata: ARCCAL MAGYAR VÉREINK FELÉ! Halálos kór őrli ma otthon a magyarságot. A nincstelenséget és a kiszipolyozást már-már nem bírja átvészelni. Kiszívták az erejét ahhoz is, hogy dús gyermekáldással tegye virágzóvá legalább a magyar jövőt. Otthon minden harmadik percben megszakítanak egy csírába szökkent magyar életet! A megdöbbenés és tiltakozás nem elég. Az emigrációnak cselekednie kell! Legalább azt a legkevesebbet meg kell tennie, amire önmaga erejéből képes! uCselekedeteikről ismeritek meg őket!” A Hungária Szabadságharcos Mozgalomba tartozók közül sokan már évek óta a cselekvés útjára léptek. A családtagok egyéni támogatásának során egyszercsak azt kezdték észrevenni, hogy szomszédok, falubeliek keze is remegve nyúl a külföldön jobblétre került magyarok felé. A nélkülözők, szenvedők, mellőzöttek, sanyargatottak olyan névsora gyűlt össze ezúton, amilyet elképzelni se lehetett. A nagy magyar harcban elesetteknek megtagadott özvegyei, árvái és unokái keresik az utolsó szalmaszálat. Kiderült, hogy Gsífeersaágbats- het-váínafr hutgy> rmekes édesanyái, meleg ruhát, az Alföldön hol várnak cipőt a diákok, és merrefelé várják a biztató pártfogást fiatal magyar anyák, akik gyermekeket adtak a nemzetnek vagy szeretnének adni a magyar jövőnek. A hungáriás szabadságharcosok egyéni segítségnyújtása egyre inkább kiszélesedett és bevált! Ezt a módszert most megpróbálják kiterjeszteni az egész külföldi magyarságra. 1966. a Szabadságharc tizedik évfordulójának esztendeje. Mozgalmunk az október 23-i nagy megemlékezésén befolyó adományokat is kizárólag erre a segélyezésre fordítja. Ugyanígy ez évben minden más rendezvényének a bevételét is. A befolyó pénz kezelésére külön csekkszámlát nyitott. (Hungária Freedom Fighter Movement, “Hungarian for Hungarian”, The Broadview Savings & Loan Co., No. 11-5591-9, 11623 Clifton Boulevard, Cleveland, Ohio 44104. Az ellenőrzést a Mozgalomba nem tartozó három közismert személyiségre bízza. Az “ismeretlen” rászorultak segélyezésében való részvétel kapuját egyesek és egyesületek számára kitárja. Ahány magyar adományozó neve szerepel majd a befizetések bankszámláján, annyi magyarja él száműzetésben Nemzetünknek! Cselekedeteinkből ismerjenek meg bennünket azok, akiktől elszakított a zsarnokság! ? A HUNGARIZMUS ESZMEKÖRÉBŐL ? A nemzeti életben bekövetkező bármilyen rendszerváltozásnak célkitűzései közül csak egyes feladatokat lehet azonnal megoldani. Hatalomtartás, személycsere, propaganda, — aztán a régi gazdasági rendszer megszabályozása, az előbbi rendszer által visszamaradt lomok eltakarítása, az u.n. rend-csinálás, — rövid idő alatt megoldható feladatok. De mindenféle átfogó elképzelés, pláne egy ideológiának teljes átültetése csak lépésrőllépésre, átmenetek beiktatásával történhet, és legalább egy nemzedék szívós, kitartó munkálkodásához van kötve. (Szálasi: A Hungarizmus anyagi alapjai — 4, c. értekezéséből.) EMLÉKEZZÜNK! • “A magyar nép egyharmada külföldön él” — Illyés Gyula író és költő figyelmeztető szavai. • Mit jelent a szegénységben mindenkor, de különösen ma egy “amerikai szeretetcsomag”, vagy akárcsak pár dollár! • Múlt évben az árvízkárosultak megsegítésére magyarságunk otthon csak 1-2 forintos egyéni adományokból 18 millió forintot gyűjtött össze! • Idézet egy pozsonyi levélből: “. . . 1938-ban hiába vártuk a magyar honvedeket. Nem engedték őket . . . Az idén nem kérdeztek senkit — és megjöttek! Harmincán voltak csak — igaz — de magyarok voltak. Ezek a fiúk átlépték a trianoni-párizsi határt, és a nagy dunai árvíz sodrából mentették magyar testvéreiket. Olyan készséggel és legendás magyar hősiességgel, hogy a cseh kormánytól kitüntetést kaptak!” Sorsunké vagy végzetünk? Közismert, hogy áldatlan emlékű Roosevelt micsoda szadista iróniával válaszolt Spellman bíborosnak, amikor meg kellett indokolnia mefisztói szándékú Európa-politikáját. Kétségtelen — mondotta, — hogy a szovjet érdekszférába lökött keleteurópai népek egyrészének magasabb és nyugati jellegű kultúráját, életszokásait sérti a durvább szovjet csizma, de majd megszokják . . . Hát nem szokták meg! És elsősorban Kárpátország népei nem szokták meg, élükön a magyarral. Pedig az a bizonyos szovjetorosz csizma legdurvábban a magyar gerincet igyekezett megtörni. Nem sikerült. Nem mi emeljük ki saját véreinket, hanem a világsajtó mutatja be ezer apró részletben, riportban, hogy rabsorsából a magyarság emelkedik ki legmagasabbra. Főleg kultúrájával, egyéni, nemzeti és társadalmi teljesítményeivel. A kérdésben érdemes mélyebbre hasítani, hiszen amit itt állítunk, azt jelenti, hogy nemcsak nemzetünket uralják idegen erők, hanem bizonyos vonatkozásban a megszállókat uralja az a magyar erő, melyet megtörésre szántak. Most kultúrgyőzelmet kezdenek aratni otthon a nyers túlerő fölött. Lassú, ügyes stratégiával, tartósan. Nem úgy, ahogyan az ötvenhat őszi fegyveres kitörés: gyors győzelmet hozott, de rövidre szabottan. Ma nincsenek kitoronyló magyar vezéregyéniségek, akik küzdelemre, — győzelemre vagy elbukásra vonzanák a tömeget. De a magyar sors zajlásából feltűnő vezérlő szellemiség emelkedik ki, mely nemzeti öntudatra hevíti, valami eltitkolt célra sarkallja népünket, annak valamennyi társadalmi rétegét, egységesen. A nemzeti öntudatnak Jánusz-arca van. Egyiknek vonásai azt mutatják, hogy a nemzet miként értékeli múltját, — a másikon pedig a nemzeti jövő elképzelése tükröződik. És ez az értékelés meg elképzelés ma olyan egyöntetűen hevíti a paraszt, munkás, az értelmiség öntudatát, mint hajdanán, amikor történelmi hőstetteit vívta egyakarattal a magyar. Szabatos kifejezést még nem talált ez a vezérlő magyar szellemiség, hiszen az idegen megszállás és rabhazánk jelenlegi uralkodói mást akarnak és mást követelnek a nemzettől. De a nemzet öntudatában már kristályosodik, sőt duzzad. Csak észre kell venni! Ezt az új magyar vezérlő szellemiséget már nem jellemzik a közelmúlt politikai kategóriái és színei. Ebből az új szellemből már maradéktalanul eltűnt a feudális szellem, melynek középkori karaktere oly sokáig kisértett nálunk, s melyben törvények ellenére is földesurak szolgahada volt a föld népe. Eltűnt ebből a szellemből a politikai klerikalizmus is, mely a középkori ugar kultúrális felszántását valamikor jól végezte, de egyoldalú politikai befolyását igen rosszul hosszabbította meg. Eltűnt a magát legitim-nek nevező szellem is, mely azt az idétlen “legitimitást” őrizte makacsul, hogy idegen császár-király legyen uralkodó félistene a magyarnak. Lefojtódott és elenyészőben van a dzsentri-szellem is, mely hajlongva ajnározta a zömében idegen arisztokráciát, és fölényesen követelte meg a “nem-úri” tömegek alázatosszolgai hajlongását az ő kivételessége, valóságos vagy képzelt habitusa és értéke előtt. Eltűnt az új-gazdagságnak kevésbbé finnyás, de fojtó szelleme is, mely előkelő származás hiányában, magasabb közéleti tisztség nélkül is, pusztán az anyagi függetlenség, a személyes jómód s a pénz hatalmának pedigréjével pöffeszke-
