Szittyakürt, 1965 (4. évfolyam, 4. szám)

1965-04-01 / 4. szám

NYOLCADIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1965 APRILIS Hö FURULYASZÓ MELLETT (Folytatás a hetedik oldalról) nevezte ezt a népet a Teremtő akkor, amikor az ős­haza katlanában kiolvadt a nagy turáni fajtaságból! így nevezi mindaddig, amíg hegyek alatt és bércek fölöt magyar szó hangzik, s amíg csak szárnyra kap a magyar lélek szerte a világon! De ha magyarok vagyunk az Úristen szemében, magyaroknak kell lennünk a népek tengerében is, és elsősorban saját magunk előtt, egymás között! Egyéni érzés, sajátos gondolat, külön felfogás tarkíthat bennünket akár ezreféle színben is. Szét sodorhatnak viharok szerte a nagyvilágba. De aho­gyan mindenünnen csak odanézünk a Kárpát-koszo­rús Duna-könyök gyönyörű medrébe, Hazánk szí­vébe, s körötte a lelket-zsongító magyar tájakra, — úgy kell ezrek és milliók dobogó szívéből egy fókusz­ba néznünk: a Nagy Magyar Célba! Egyéni lábakon járhatjuk a külön ösvényeket, de lelkünk közös nagy útja akkor is csak egy. Az, amelyik az újabb magyar évezredbe visz. Ezt az útat világítjátok ti előttünk MÁRCIUSI VÉRTANUK! S mi tudjuk, hogy nagy csapatoknak nem elég a világos út! Mi tudjuk, hogy csapatok előtt bátor vállalkozókból toborzott előőrsöknek kell járniok! Mi — hungáriás szabadságharcosok — egy ilyen elő­őrsnek a szerepét vállaljuk elsőorban! A MÁRCIUSI VÉRTANUK útmutatása nyomán mi nem azt keressük, hogy melyik nagyhatalom fogja Magyarországunkat felszabadítani! . . . Hogy aztán — esetleg nem is sokára — egy másik színű rabságba szorítsa ismét ... Mi azt nézzük első­sorban és egyedül, hogy miként gyűjthet nemzetünk erőt a szabad és önálló magyar élethez! Melyben a magyar munka magyar érdekekért verejtékezik, a magyar tehetség magyarnak kamatozik, a magyar szellem magyarokért szárnyal a magasba, — és minden nemzedék csak a következő nemzedékért fizeti a jelen adóját! MÁRCIUSI VÉRTANUK! Ti tiszta képet hagy­tatok ránk arról a gondolatról, hogy a népi tömeget nem lehet úgy terelgetni, mint állati csordát. Hogy nem szabad annak egyik csoportját karámba zárni, hogy ott másokért túrják a földet. Másik seregét meg beszorítani gépek mellé, lelketlen gyári munka ketrecébe, — az értelmiség maradék tömegének pedig szárnyait szegni, hogy csak a politikai hatal­mon lévők számára termeljék a nagy emberi csoda: a Gondolat nemzetet éltető termését! Ti mutattatok rá arra, hogy az ország földje nem egyedül mezőgazdasági birtok, melynek paraszti verejtékkel öntözött termése — vagonok tízezreiben gördülve tovább — egyesek zsebeit tömje csak a piac fizetségével. Hogy bányái nem magánosok privát kincstárai, melyekkel kivételesek javára sza­badon lehet gazdálkodni, akár a nemzet bőrére is! Ti bizonyítottátok, hogy a modern gyáripar nem pénzből és részvény-papírokból nőtt naggyá, hanem tudományokból, technikusok koponyájából, szervezők hasznos meglátásaiból és tevékeny munkából!. Tehát égbekiáltó igazságtalanság az, hogy pénzemberek befogják saját profithajszájuk igájába! Ti figyelmeztettetek arra, hogy volt idő, amikor a politikai uralom békében így kihasználta a nemzet tömegeit — de ha érdeke úgy kívánta, elhívta föld­ről, gyárból, katedrákról és hivatalokból a nemzet színe-javát, mundérba öltöztette, és véres csatákba küldte! Ti arra is figyelmeztettetek, hogy nemcsak ősök és élő nemzedékek vére találkozik a magzatban, ha­nem az Úristen maga leheli rá arra az élet legna­gyobb csodáját: a lelket! Ezért szent minden csíra, mely életre indul, tabernákulum az anyák méhe, kincs minden csecsemő, — s a nő anyaságának ál­dott csodája előtt le kell borulnia egy igaz nemzet­nek! Ti akartátok megvalósítani, hogy akik a nemzeti élet fenntartását várják a nőktől, azok nem szorít­hatják kenyérkereső munkára az édesanyákat! Ti mutattatok rá arra, hogy a gyermek játéka élet-formáló erő, hogy az ifjúság bontakozó szelleme a nemzeti szellem szárnyalásának gyakorló iskolája! Hogy a felnőtt harcos a nemzeti élet érett termése, de a mindennapok holnapjára az IFJÚSÁG a termés ígérete! Ti írtátok hagyatékotokba azt is, hogy a szabad­elvű élet bozótját rossz rendszerbe szedi a kommu­nizmus terrorja! Hogy annak a kötele nem kévéket köt átfogható rendbe, hanem elszorítja a kalászok életét. Hogy a kommunista társadalmi élet-rendszer: halál-rendszer inkább, mely megmérgezi a csírát, elfojtja a hajtást, letépi az élet virágait, — meg­­becsteleníti az örök emberi szellemet, megmerevíti Még mindig akadnak, akik szívesen furulyáznak elkoptatott nótát rozoga furulyán. Pedig igencsak hamis hangok jönnek elő az eféle mesterkedésből. Az egész érthető, ha hitközségi tagok csinálják. Elvégre nem mindegyik mammut-tőkés ... És a hatmillió elégetettből hányán éheznek — mégtöbbre! Tartásdíjra is! A német jóvátételi költségvetés csil­lagászati számokban ragyogtatja a summázott tartás­díjakat. A könyvelési kartotékok meg indiszkréten arról árulkodnak (szintén milliós számban!), hogy micsoda ügyes dolog gázkamrában elégni. Az ember egyszerűen „elég”, — aztán ha akarja, hát nincs is több gondja. Dolgozni sem kell a megélhetésért. Még csak üzletelni sem. Bejelenti, hogy elégett, és az automatizált fejőstehénből gombnyomásra kihull a zsíros csekk. A posta meg minden elsején elviszi az elégett címére. Belföldre, külföldre, — akárhová. Bármely bank szívesen be is váltja nemes valutára. Az ilyen humánus gázkamrás égetésről érdemes furulyázni. A mumus csekket tejel. a mozgást, és bűnös kaszárnyák lélektelen töltelékévé gyúrja át az embert. Élők helyett múmiákból, kőből és gépekből igyekszik trónt építeni a lenini rögesz­mék megszállottjai alá. Hogy föltépi a népi vér ter­mészetes ér-hálózatát, sajátos kötelékeit, és proletár­csordákká zülleszti az embert, mely pedig arra szü­letett, hogy népi keretben, nemzeti összefogásban és egyre nemesedő társadalmak rendjében szolgálja a Teremtést, és annak legnagyobb titkát: az emberi életet! ★ MÁRCIUSI VÉRTANUK! Benneteket nagy mun­kátok derekán nem a természetes halál ragadott el* * hanem az életet folyton kisértő sátán-fiókák győzel­mi vérbosszúja! ősturán szelleme évezredek távlatából azt a gondolatot hozta el hozzánk —■ magyarokhoz — a jelenbe, hogy ember csak akkor hal meg, ha hiva­tását teljesítette! Márciusi Vértanúk! Ez az erőszakos halál talán még nem engedne be Benneteket az élet elmúlásának csendes nyugalmába? Talán ezért éltek oly fényesen még ma is közöttünk? Talán ezért szomjazza annyira a magyar a Ti hivatástok teljesülését? Talán ezért száll szellemetek a soron következő nemzedékbe? Ezért emelik magasba itt is, — ott is annyian a zászlót, melyen a Ti neveitek ragyognak, melyek a Ti eszméitekhez vonzanak? És amely any­­nyiakat kötelez a Ti félbeszakított hivatástok telje­sítésének folytatására? Mi is egy ilyen zászlót ragadtunk meg, és len­getünk — nagy sorakozóra, erőteljes magyar erő­gyűjtésre, — és fújjuk hozzá a Szittyák Kürtjét is, hogy lankadatlanul és megbizonyított Utón szolgál­hassuk nemzetünket! Azon az Utón, melyet a MÁR­CIUSI VÉRTANUK glóriás fénye világít, s mely összefogja a magyarság hivatásának vérrel meg­szentelt rögös barázdáit! MÁRCIUSI VÉRTANUK! Világítson még tovább, még szélesebb körben a Ti vértanúságtok dicsfénye! Forrjanak még inkább össze a magyar szívek, ké­szüljön máris az Uj Magyar Szabadságharc! Legyetek annak Ti a vezérei a Magasságokból, hogy az annyiszor és oly sok véráldozattal elindult szabadságharcok sorában — Rákóczi fényességében, 1848 március 15-e, 1944 október 15-e, és 1956 október 23-a nagyszerű kezdeményezései után — végre már győzzön is a Magyar, és a Szent Márciusi Szabadság! De mi a fészkes fenének furulyáznak olyanok, akik nem is hitközségi tagok, és tartásdíj-csekket sem kapnak havonta a hamisnótázásért? (Vagy kapnak? Nem is kell okvetlen körülmetéltnek lenni, meg sze­mély szerint elégni? Elegendő elégett hamisnótákat furulyázni?) Elég beszélni, írni és betűket ólomba öntetni ar­ról, hogy itt is — ott is „szélsőséges szabadságharcos csoportok alakulnak?” — Clevelandban is. Most. (?) Mikor már lassan beleöregszünk az „alakulásunkba”! Meg mikor tulajdonképpen már 3040 év előtt „meg­alakultunk” amúgy személy szerint?! De csak egyszer már hozzáfurulyáznák a furu­lyázok azt is, hogy mit kell „szélsőséges” alatt érteni és — miért?! Nyomban elkotródnánk a szélsőségek világából. És beleszívódnánk a szélsőségektől lefaragott arany középút üdítő világába. Éppen húsz év óta nincs más a világon csak szélsőség. A nyugati szélsőség összefogott a keleti szélső­séggel, és csattogó-kormos háborúban szétzúzta a szélsőségek kiegyenlítésének zsenge hajtásait — kö­zépen. Középeurópában. Ahol szabadjára van engedve minden erkölcsi és esztétikai kötelék, és az igazság is úgy tekereghet, ahogy a hazugságnak tetszik, —- ahol mindenki úgy harácsolhat, ahogy bírja-marja, — az szélsőség. Vitán felül. Liberális magánkapitalizmusnak is hívják. Aztán az is szélsőség, ahol annyi a kötelék, hogy milliók közül alig tud néha egyvalaki is csöppet fö­­libük kecmeregni. És a mindenhol ott nyüzsgő bolse­­viki „őrségek” közötti hajszálréseken a milliók azt se merhetik kimondani, hogy: mukk. Borzalmas szélsőség! Vitán felül. „Kommunista paradicsomnak” is szokták becézni. Ezek a szélsőségek. Ha szeretni nem is lehet, ésszel föl lehet mérni. De hát mi vagyunk az ádáz ellenzéke ezeknek a szélsőségeknek! Fölmértük őket. (És le is írtuk az elképzeléseink közül.) A mi ideálunk a társadalmi rend. Mely lenyese­geti a szélsőségeket. Az egyéni szabadosságot is, meg a „kommün” börtön-szélsőségét is. Hát honnan a ménkűből lehet ezt az életeszményt „szélsőséges”­­nek látni? Mikor annak épp az ellentétjei a szélsősé­gek! De nem is csak látni, hanem leírni, sőt ki is nyomtatni — pirulás nélkül! Ahol a józan ész székel, onnan biztosan — nem. Annak egy szikrája is elég a tiszta látáshoz. Elkoptatott nóták rozzant furulyáján nyöszörög csak ekkora idétlenség . . . Kár is volt rápillantani! «ITTVAKÖkT Megjelenik havonta Published Monthly Publication mensuelle A Hungária Szabadságharcos Mozgalom Lapja Felelős Szerkesztő — Editor: Major Tibor (USA) Felelős Kiadó — Publisher: Tóth Béla (USA) Levelezési Címek — Correspondence Offices: USA: Major Tibor, 8811 Detroit Avenue, Apt. 47, Cleveland, Ohio 44102. CANADA: Horváth Sándor, P. O. Box 26, Mont­real 16, Quebec. Előfizetés: Egy évre: $3.00 — Egyes szám ára 25 cent. Printed in USA

Next

/
Oldalképek
Tartalom