Szittyakürt, 1965 (4. évfolyam, 4. szám)
1965-04-01 / 4. szám
NYOLCADIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1965 APRILIS Hö FURULYASZÓ MELLETT (Folytatás a hetedik oldalról) nevezte ezt a népet a Teremtő akkor, amikor az őshaza katlanában kiolvadt a nagy turáni fajtaságból! így nevezi mindaddig, amíg hegyek alatt és bércek fölöt magyar szó hangzik, s amíg csak szárnyra kap a magyar lélek szerte a világon! De ha magyarok vagyunk az Úristen szemében, magyaroknak kell lennünk a népek tengerében is, és elsősorban saját magunk előtt, egymás között! Egyéni érzés, sajátos gondolat, külön felfogás tarkíthat bennünket akár ezreféle színben is. Szét sodorhatnak viharok szerte a nagyvilágba. De ahogyan mindenünnen csak odanézünk a Kárpát-koszorús Duna-könyök gyönyörű medrébe, Hazánk szívébe, s körötte a lelket-zsongító magyar tájakra, — úgy kell ezrek és milliók dobogó szívéből egy fókuszba néznünk: a Nagy Magyar Célba! Egyéni lábakon járhatjuk a külön ösvényeket, de lelkünk közös nagy útja akkor is csak egy. Az, amelyik az újabb magyar évezredbe visz. Ezt az útat világítjátok ti előttünk MÁRCIUSI VÉRTANUK! S mi tudjuk, hogy nagy csapatoknak nem elég a világos út! Mi tudjuk, hogy csapatok előtt bátor vállalkozókból toborzott előőrsöknek kell járniok! Mi — hungáriás szabadságharcosok — egy ilyen előőrsnek a szerepét vállaljuk elsőorban! A MÁRCIUSI VÉRTANUK útmutatása nyomán mi nem azt keressük, hogy melyik nagyhatalom fogja Magyarországunkat felszabadítani! . . . Hogy aztán — esetleg nem is sokára — egy másik színű rabságba szorítsa ismét ... Mi azt nézzük elsősorban és egyedül, hogy miként gyűjthet nemzetünk erőt a szabad és önálló magyar élethez! Melyben a magyar munka magyar érdekekért verejtékezik, a magyar tehetség magyarnak kamatozik, a magyar szellem magyarokért szárnyal a magasba, — és minden nemzedék csak a következő nemzedékért fizeti a jelen adóját! MÁRCIUSI VÉRTANUK! Ti tiszta képet hagytatok ránk arról a gondolatról, hogy a népi tömeget nem lehet úgy terelgetni, mint állati csordát. Hogy nem szabad annak egyik csoportját karámba zárni, hogy ott másokért túrják a földet. Másik seregét meg beszorítani gépek mellé, lelketlen gyári munka ketrecébe, — az értelmiség maradék tömegének pedig szárnyait szegni, hogy csak a politikai hatalmon lévők számára termeljék a nagy emberi csoda: a Gondolat nemzetet éltető termését! Ti mutattatok rá arra, hogy az ország földje nem egyedül mezőgazdasági birtok, melynek paraszti verejtékkel öntözött termése — vagonok tízezreiben gördülve tovább — egyesek zsebeit tömje csak a piac fizetségével. Hogy bányái nem magánosok privát kincstárai, melyekkel kivételesek javára szabadon lehet gazdálkodni, akár a nemzet bőrére is! Ti bizonyítottátok, hogy a modern gyáripar nem pénzből és részvény-papírokból nőtt naggyá, hanem tudományokból, technikusok koponyájából, szervezők hasznos meglátásaiból és tevékeny munkából!. Tehát égbekiáltó igazságtalanság az, hogy pénzemberek befogják saját profithajszájuk igájába! Ti figyelmeztettetek arra, hogy volt idő, amikor a politikai uralom békében így kihasználta a nemzet tömegeit — de ha érdeke úgy kívánta, elhívta földről, gyárból, katedrákról és hivatalokból a nemzet színe-javát, mundérba öltöztette, és véres csatákba küldte! Ti arra is figyelmeztettetek, hogy nemcsak ősök és élő nemzedékek vére találkozik a magzatban, hanem az Úristen maga leheli rá arra az élet legnagyobb csodáját: a lelket! Ezért szent minden csíra, mely életre indul, tabernákulum az anyák méhe, kincs minden csecsemő, — s a nő anyaságának áldott csodája előtt le kell borulnia egy igaz nemzetnek! Ti akartátok megvalósítani, hogy akik a nemzeti élet fenntartását várják a nőktől, azok nem szoríthatják kenyérkereső munkára az édesanyákat! Ti mutattatok rá arra, hogy a gyermek játéka élet-formáló erő, hogy az ifjúság bontakozó szelleme a nemzeti szellem szárnyalásának gyakorló iskolája! Hogy a felnőtt harcos a nemzeti élet érett termése, de a mindennapok holnapjára az IFJÚSÁG a termés ígérete! Ti írtátok hagyatékotokba azt is, hogy a szabadelvű élet bozótját rossz rendszerbe szedi a kommunizmus terrorja! Hogy annak a kötele nem kévéket köt átfogható rendbe, hanem elszorítja a kalászok életét. Hogy a kommunista társadalmi élet-rendszer: halál-rendszer inkább, mely megmérgezi a csírát, elfojtja a hajtást, letépi az élet virágait, — megbecsteleníti az örök emberi szellemet, megmerevíti Még mindig akadnak, akik szívesen furulyáznak elkoptatott nótát rozoga furulyán. Pedig igencsak hamis hangok jönnek elő az eféle mesterkedésből. Az egész érthető, ha hitközségi tagok csinálják. Elvégre nem mindegyik mammut-tőkés ... És a hatmillió elégetettből hányán éheznek — mégtöbbre! Tartásdíjra is! A német jóvátételi költségvetés csillagászati számokban ragyogtatja a summázott tartásdíjakat. A könyvelési kartotékok meg indiszkréten arról árulkodnak (szintén milliós számban!), hogy micsoda ügyes dolog gázkamrában elégni. Az ember egyszerűen „elég”, — aztán ha akarja, hát nincs is több gondja. Dolgozni sem kell a megélhetésért. Még csak üzletelni sem. Bejelenti, hogy elégett, és az automatizált fejőstehénből gombnyomásra kihull a zsíros csekk. A posta meg minden elsején elviszi az elégett címére. Belföldre, külföldre, — akárhová. Bármely bank szívesen be is váltja nemes valutára. Az ilyen humánus gázkamrás égetésről érdemes furulyázni. A mumus csekket tejel. a mozgást, és bűnös kaszárnyák lélektelen töltelékévé gyúrja át az embert. Élők helyett múmiákból, kőből és gépekből igyekszik trónt építeni a lenini rögeszmék megszállottjai alá. Hogy föltépi a népi vér természetes ér-hálózatát, sajátos kötelékeit, és proletárcsordákká zülleszti az embert, mely pedig arra született, hogy népi keretben, nemzeti összefogásban és egyre nemesedő társadalmak rendjében szolgálja a Teremtést, és annak legnagyobb titkát: az emberi életet! ★ MÁRCIUSI VÉRTANUK! Benneteket nagy munkátok derekán nem a természetes halál ragadott el* * hanem az életet folyton kisértő sátán-fiókák győzelmi vérbosszúja! ősturán szelleme évezredek távlatából azt a gondolatot hozta el hozzánk —■ magyarokhoz — a jelenbe, hogy ember csak akkor hal meg, ha hivatását teljesítette! Márciusi Vértanúk! Ez az erőszakos halál talán még nem engedne be Benneteket az élet elmúlásának csendes nyugalmába? Talán ezért éltek oly fényesen még ma is közöttünk? Talán ezért szomjazza annyira a magyar a Ti hivatástok teljesülését? Talán ezért száll szellemetek a soron következő nemzedékbe? Ezért emelik magasba itt is, — ott is annyian a zászlót, melyen a Ti neveitek ragyognak, melyek a Ti eszméitekhez vonzanak? És amely anynyiakat kötelez a Ti félbeszakított hivatástok teljesítésének folytatására? Mi is egy ilyen zászlót ragadtunk meg, és lengetünk — nagy sorakozóra, erőteljes magyar erőgyűjtésre, — és fújjuk hozzá a Szittyák Kürtjét is, hogy lankadatlanul és megbizonyított Utón szolgálhassuk nemzetünket! Azon az Utón, melyet a MÁRCIUSI VÉRTANUK glóriás fénye világít, s mely összefogja a magyarság hivatásának vérrel megszentelt rögös barázdáit! MÁRCIUSI VÉRTANUK! Világítson még tovább, még szélesebb körben a Ti vértanúságtok dicsfénye! Forrjanak még inkább össze a magyar szívek, készüljön máris az Uj Magyar Szabadságharc! Legyetek annak Ti a vezérei a Magasságokból, hogy az annyiszor és oly sok véráldozattal elindult szabadságharcok sorában — Rákóczi fényességében, 1848 március 15-e, 1944 október 15-e, és 1956 október 23-a nagyszerű kezdeményezései után — végre már győzzön is a Magyar, és a Szent Márciusi Szabadság! De mi a fészkes fenének furulyáznak olyanok, akik nem is hitközségi tagok, és tartásdíj-csekket sem kapnak havonta a hamisnótázásért? (Vagy kapnak? Nem is kell okvetlen körülmetéltnek lenni, meg személy szerint elégni? Elegendő elégett hamisnótákat furulyázni?) Elég beszélni, írni és betűket ólomba öntetni arról, hogy itt is — ott is „szélsőséges szabadságharcos csoportok alakulnak?” — Clevelandban is. Most. (?) Mikor már lassan beleöregszünk az „alakulásunkba”! Meg mikor tulajdonképpen már 3040 év előtt „megalakultunk” amúgy személy szerint?! De csak egyszer már hozzáfurulyáznák a furulyázok azt is, hogy mit kell „szélsőséges” alatt érteni és — miért?! Nyomban elkotródnánk a szélsőségek világából. És beleszívódnánk a szélsőségektől lefaragott arany középút üdítő világába. Éppen húsz év óta nincs más a világon csak szélsőség. A nyugati szélsőség összefogott a keleti szélsőséggel, és csattogó-kormos háborúban szétzúzta a szélsőségek kiegyenlítésének zsenge hajtásait — középen. Középeurópában. Ahol szabadjára van engedve minden erkölcsi és esztétikai kötelék, és az igazság is úgy tekereghet, ahogy a hazugságnak tetszik, —- ahol mindenki úgy harácsolhat, ahogy bírja-marja, — az szélsőség. Vitán felül. Liberális magánkapitalizmusnak is hívják. Aztán az is szélsőség, ahol annyi a kötelék, hogy milliók közül alig tud néha egyvalaki is csöppet fölibük kecmeregni. És a mindenhol ott nyüzsgő bolseviki „őrségek” közötti hajszálréseken a milliók azt se merhetik kimondani, hogy: mukk. Borzalmas szélsőség! Vitán felül. „Kommunista paradicsomnak” is szokták becézni. Ezek a szélsőségek. Ha szeretni nem is lehet, ésszel föl lehet mérni. De hát mi vagyunk az ádáz ellenzéke ezeknek a szélsőségeknek! Fölmértük őket. (És le is írtuk az elképzeléseink közül.) A mi ideálunk a társadalmi rend. Mely lenyesegeti a szélsőségeket. Az egyéni szabadosságot is, meg a „kommün” börtön-szélsőségét is. Hát honnan a ménkűből lehet ezt az életeszményt „szélsőséges”nek látni? Mikor annak épp az ellentétjei a szélsőségek! De nem is csak látni, hanem leírni, sőt ki is nyomtatni — pirulás nélkül! Ahol a józan ész székel, onnan biztosan — nem. Annak egy szikrája is elég a tiszta látáshoz. Elkoptatott nóták rozzant furulyáján nyöszörög csak ekkora idétlenség . . . Kár is volt rápillantani! «ITTVAKÖkT Megjelenik havonta Published Monthly Publication mensuelle A Hungária Szabadságharcos Mozgalom Lapja Felelős Szerkesztő — Editor: Major Tibor (USA) Felelős Kiadó — Publisher: Tóth Béla (USA) Levelezési Címek — Correspondence Offices: USA: Major Tibor, 8811 Detroit Avenue, Apt. 47, Cleveland, Ohio 44102. CANADA: Horváth Sándor, P. O. Box 26, Montreal 16, Quebec. Előfizetés: Egy évre: $3.00 — Egyes szám ára 25 cent. Printed in USA
