Színház, 1918 (1-10. szám)
1918-11-03 / 5. szám
4 Színház 5. szám. Ki a színházi közönség kedvencze ? Immár ötvenedik előadást tartja az idei szezonban a színtársulat, a közönségnek bőven volt ideje megismerni a szereplő művésznőket és művészeket. Bizonyára minden színházlátogatónak van egy kiválasztott kedvence, akit legjobban szeret a színpadon. Döntse tehát el az olvasó közönségünk, hogy ebben a szezonban ki a kedvenc színésznőnk és színészünk. Mai számunkban szavazó lapot találnak olvasóink és egész január hó közepéig minden számhoz mellékelni fogjuk, kérjük azokat kitöltve a „Színház“ kiadóhivatalába (Deák-tér 12.) beküldeni. A szavazás eredményét betenkint közölni fogjuk. Az eredmény kihirdetése után a közönség kedvenceit értékes ajándékkal fogja meglepni szerkesztőségünk. Epilógus (a Németh Lajos sorsáról.) Németn Lajos, szegény Németh Lajos . . . kigyelmetek sem hihették, — nemde, — hogy ekkora sorscsapásuk, sújtó istenveretésük után csupán Így nyilatkozzék meg az emberek szive maguk iránt. Az emberek szive, azaz hogy az emberek zsebe I . . Az a zseb, az ! ! Hajh, miért is esnek éppen olyan távol egymástól az emberi szív, meg az emberi zseb : avagyhogy miért esik legalább olyan távol az emberi szív az ember zsebétől?! Az a szív, amelynek u. n. húrjait holott magára nézvést eléggé megrendítő hangnemben pengették meg a helyi hírlapok is. Magának, szegény, szerencsétlen Németh Lajos atyánkfia, tőlem telhető valamelyes földérittetésére, azonban hadd idézzem csak föl ama ' bizonyos közkeletű tragikomikus esetet, amely- szerint : a dúsgazdag Hinterland von Hadi Móriczhoz némi jótékony alamizsnáért alázatoskodott be az ő nyomorék atyjafia, s közvetlenebb ráhatásnak okáért jajveszékelve sorolta fel előtte ' kinos- keserves sorsát, rebegvén : „Nagyságos Ur, ne hagyjon' elveszni bennünket, a mi borzasztó nyomorúságukban 1 Nékem ugyanis a lábam fagyott nyomorékká a harctéren ; és a feleségem azóta otthol betegen fekszik; elöhaladott tüdőkórban; éhező gyermekeink közül négynek nem tudok juttatni egyetlen falatnyi kenyeret sem;, a másik kettő meg betegen fekszik és nem tudok nekiekmiből szerezni orvosságra valót ; a többi három gyermekem' pedig a dühöngő járványban ma halt el; és együtt íeküsznek a csupasz földre kiterítve, a kiszenvedett kis istenadták; és nincs miből elte- mettetni sem a lelkem kis halottaimat... Nagyságos ur, az ég irgalmára kérem, segítsen rajtunk !“ Az emigyen megkörnyékezett Hin- terland-Hadi Móricz ur pedig az ő érző, vérző szivének hirtelen föllobba- násában meghatva legott becsöngette az üzleti szolgáját és ugyancsak megremegtető hangon szólt rá : „János, lökjön ki maga tőlem eztet az élő nyomot uságot; mert bizony megszakad tőle az enyém szív ! ! !“ Ámde nehogy ehelyütt viszont holmi felekezeti egyoldalúságra hökkenve megálljunk, jámbor atyámfia, jó keresztény Németh Lajos uram, hát a maga lelki-
