Színház, 1918 (1-10. szám)
1918-10-27 / 4. szám
10 Színház Színházi versikék. Mégis csak nagv ur Ez a spanyol nátha, Félnégytöl Fél ötig Ö jár Kávéházba. * Azt mondja Rákossy Látom Nem sokáig Élek, Hiszen csak Hálni jár Belém már A lélek. * Akkor jön igazán a közönség Lázba Ha a „Médit“ fogja Látni A színházba. * Mert ha valaki Kérdi A „Médi“ Meglássa — Három a kislány — Folytatása. Teljesülni Fog már Mindenkinek Vágya, Nem sokára Itt lesz A — Noé bárkája. 4. szám. Babi. Drámai jelenet. Irta : Benyovszky Pál. c . i i f Irén Személyek: { Iván Babi, az Irén leánya. Előadás joga fenntartva. Szín : Egy csinosan berendezett szalon. A háttérben az ajtó egyik szárnya nyitva van s ezen keresztül az ebédlőbe lehet látni, ahol az asztal körül több ur kártyázik. A félig nyitott ajtón át keskeny fénysáv szűrődött a szalonba, ahol az első pillanatban senki sincs. — Távolból a minduntalan felujuló boszton-keringö lágy melódiája majd erősebben, majd gyengébben hallatszik. — Késő este van. Irén : (Jobbról besiet.) Nos mit kíván ? Iván: (Rögtön utána.) Miért olyan hideg? Bennem feszül ma minden ér, ideg. Harcolni vágyom, ölelni szüntelen... Irén: (Gúnnyal.) Ugyan miért e balga (küzdelem ? Négy éve már, hogy itt vagyok s a lány, Ki önt szerette, eltűnt, elveszett. Iván : Miért, miért ? — Előttem ez talány. Irén : Mért bántanám a heggedő sebet ? Én elfeledtem önt. . . Iván : Irén, bocsánat ! Nekem ma tudni kell a föokot, Mi önt feledni készteté ! ? Irén : A bánat, S elhagyni engem ez soh’sem szokott. Iván : Világosabban ! így nem értem én. Irén : Jó, ön kívánja. — Tudja jól : (szerettem, De árva voltam és nagyon szegény, Mig ön merész magasan állt felettem. S már-már legyőztem nagy szerelmemet,
