Színház, 1918 (1-10. szám)
1918-10-27 / 4. szám
4 Színház 4. szám. idő miatt a síkossá vált járdán elesett és kificamította a lábát. Természetes, hogy a színháznál óriási konsternációt keltett a baleset, az előadás megkezdésétől alig hiányzott egy órás nem volt helyettes ! Valami jóakajimnak eszébe jutott az én csek^p személyem. Az igazgató lóhalálból sietett lakásomra, ahol minden bevezetés nélkül karonfogott, beültetett egy bérkocsiba és hajtatott velem a színházhoz. Az utón informált a helyzetről s én bár miként is tiltakoztam a „beugrás“ ellen, levezettek a Király Ernő öltözdéjében, ahol már vártszabó, fodrász és rövid egynegyed óra alatt kifestve, felöltöztetve ott állottam a színpad deszkáin. Szédült a fejem, az akkor divatos betegséget, az influenzát éreztem átfutni minden testrészemen. Hogy is ne?! Egy szini növendék pártnere legyen Fedák- nak és Petrásnak ? ! ? i Nem is tudtam én semmiről semmit csak bámultam Petrásra és Fedákra mint tetszik tudni az a„ bivajos borjú az uj kapura“. Azt sem tudom, hogy folyt le a duett, de hogy jól sikerült bizonyította a közönség tapsvihara és jóbarátaim meleg üdvözlései. Az első ütközetet tehát megnyertem és az előadásról mint a Király színház ösztöndíjas tagja távoztam el. * A második ütközet az sokkal kritikusabb körülmények között folyt le : Háború lesz ... s én sok százezer polgártársaim között, felcseréltem a villanyfényes és parkettezett színpadot, füstös, gránát szaggatta lövészárokkal. — Itt folyt le a második ütközet melynek emléke ma is szemem előtt lebeg. 1916 egyik csikorgó téli éjszakáján, reggel 2—7-ig tartott. A zenét az előadáshoz ágyuk dörgése, srapnellek, gránátok sivitása szolgáltatta, partnereim halálosan sebesült bajtársaim voltak, kiknek gránáttól szétszaggatott tagjai megtöltötték az egész lővészárkot. 676-an voltunk a tüzvonal- ( ban, 82-en menekültünk ki belőle. Magát az ütközet lefolyását leírni nem szabad. Majd egyszer amikor újra fényes lesz az égbolt ! ! ! Tudja Isten milyen hősi cselekedetet követhettem el az ütközet alatt! Nem tudom, mert éppen olyan exaltált állapotban voltam, mint mikor először léptem a színpad deszkáira. Megnyertem ezt az ütközetet is, de nagy áldozatok árán. Ötször vezettem rohamra csapatomat . . Győztünk . . Fegyvert ejtettünk . . valami hősiességet mégis elkövethettem, mert
