Színház, 1913 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1913-12-20 / 4. szám
SZÍNHÁZ 5 Menjünk csak a „Kis Márkushoz“ a „Mispipába“, ahol színház után találkozunk, ahol kitűnő vacsorával jó frissen csapolt Dreöer Sörrel, jÖ borral Várnak minket. a sás közül egy nagy kroko- dilus, az orrán egy íbisz madárral. Középiskolai tanulmányaim folytán azonnal ráismertem az íbiszre, amely éppen a krokodilus orrában bogarászott. A krokodilus egyszerre kitátja a száját, az íbisz elveszti az egyensúlyt és pont beleesik a krokodilusba, aki folyton ezt énekelte: Drága, drága, drágicám Most megeszlek, kis cicám. De olyan dallamosan énekelte, hogy öröm volt hallgatni. R krokodilus eltűnt, mi megfordultunk és szinte megdermedve látjuk, hogy egy arabus hanyat-homlok rohan egy bősz oroszlán elől, miközben igy dalolt: Miattad sápadt az arcom---Se mmi kétség, hogy a fönti kitételt az oroszlánra értette, de ez nem sokat teketóriázott, hanem egy bősz ugrással rávetette magát az arabra és megette. Miközben ezt énekelte, ugyebár: Katonadolog, katonadolog ...?--— kérdeztük Zer- kovitztól. Honnét tudja? kérdezte Zerkoviz csodálkozva, majd igy folytatta, — Már azt hittük, hogy vége van kalandjainknak, amikor páviánok jelentek meg egy fügefa tetején és igy nótáztak: Pávián, pávián ősapácskám, Pávián, pávián fönn a fács- [kán . . . És leénekelték az egész pávián-indulót. Csak azt nem értem, honnan szereztek hozzá nagydobot? Mert a nagy dob is vidáman szólt. Zerkovitz elmélázott. Munkatársunk maga is csodálkozva kérdezte: — No és ? No és aztán valaki fölrázott. Azt hittem, hogy egy tigris, de később kiderült, hogy egy táviratkézbesitő. Jar- notól hozott táviratot, amely ben értesít, hogy jöjjek, mert a színre kerülő uj-operettem ügyében kell tárgyalnunk. Ahá! Most engedje meg mester, hogy a Freud-féle álomelmélet alapján megfejtsem az ön álmát. Ön már régen szeretne Egyiptomba utazni... Szalon kávéház és étterem jj Színház után kitűnő hideg és meleg ételek jj jj hírneves borok és pontos kiszolgálás. H
