Színház, 1913 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1913-12-06 / 2. szám
SZÍNHÁZ 5 „Luna lávéháf-tan, ahol szinház után jó színházi vacsora kapható. <]> Jó ételek és figyelmes kiszolgálás. Cigány zene. <j[> Kellemes szórakozó hely. <] Készülődés a télre. Ilyenkor, mikor jön a tél 5 arcunkba csapja bősz havát A színész kelléktárából Kijön a télikabát. Aztán hivat egy szabót, Ungárt, Fischert, vagy valakit, 5 szól: Hallottam uram, önről, Hogy ön mesésen alakit. Mivel én bonviván vagyok, Finoman járni szeretek, Önre itt nagy hivatás vár, Uállalalja ezt a szerepet? És tetszik látni eme helyen, Ahol a hátamra horul, A bélés bizony, sajnos, itt is némi kis reprizre szarul. Egyébként a kabát egész jó És el nem adnám semmiér És nem úgy néz ki mint egy [repriz, De úgy, miként egy premier. Ezért mester, ezt önre bízom, Lehet benn néhány uj betét 5 ha kész lesz, tapssal honoráljam Az ön nemes művészetét. Ultimo. Gallérján ime, itt e prém, Ez a prém immár nem mai □ly kopott, szürke és beteg, Mint Leár király, a drámai. A bélésében szintén haj van. Különösen a hón aiatt, Elkelnének emitt is, ott is Szép és finom, uj színfalak. Ä honorárium. Szín: a „Színház“ című hetilap szerkesztősége. Személyek: a szerkesztő (üresdráiban a színtársulat intrikus színésze) és a külső munkatárs, (üres éráiban helybeli fűzfapoéta). Szerkesztő: (az Íróasztalnál ül és éppen azon gondolkozik, hogy a múlt számBerta Káráig SÄT a| Modern alkalmi csokrok és koszorúk, I^ ReUtek!pSZ’ 27’ színházi különlegességek élővirágból. Dinnyés-kert 6
