Színház, 1913 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1913-11-29 / 1. szám
10 SZÍNHÁZ Buksi: Lóri: Buksi: Lóri: Buksi: Együtt: Buksi: Lóri: Buksi: Lóri: Duett a „Buksibból, Énekli: $zeles Elza és Várnai László. I. Még csipkés pólyát hordtam, És folyton bőgtem én. Már akkor Buksi voltam, Mint tejszopó legény. Elképzelem barátom, Mily kedves lehetett, Sőt azt is jól belátom, Mily szépen ehetett. És bár az évek szálltak, maradtam Buksi én, Díszéül a családnak ő volt a báj legény. A nyolc gimnáziumban csak Buksi lettem én, A gouvernantok nyomban szerettek mind belém, Így szólt, aki csak jött: „Be drága egy kölyök!“ Refrain. Buksim, te drága életem, Buksim, de tetszel én nekem, Buksim, szeress, ne csalj meg. Ne légy ravasz, te fess kamasz. Buksim, te drága szép fiú, Buksim, szeress, ne légy hiú, Buksim, te drága kölyköm, Szeretlek én, szép legény, ó légy enyém! II. És, összeházasodnánk, ez volna fess dolog, És aztán jönne hozzánk, ojjé — mit gondolok. Csak hagyja már, gyanakszom, hogy hogyan érti ezt, Csak akkor jó az asszony, ha egyszer súgni kezd. Na látom már, hogy érti, hát szóval egy baba, Egy ilyen apró férfi, egyelőre egy maga. Ordít mint egy sakálka, mihelyt világra jött, Papácska és mamácska ringatják ketten őt, És éjszakákon át, igy kérik a babát: Refrain. Buksim, te drága stb.
