Színházi Hét, 1911
1911-12-16
1911. Szslnbázi Hét December 16. kedvvel és tudással játszott. Miklós Dóra és Füzes Lenke a Strausz zenét szeretik, ismerik dirigálás nélkül is minden taktusát. Csákyt politikai szemüvegen nézve tapsoltuk. Oly jól esett a szerb ügyetlensége, müveletlensége. Gáspár már beléfészkelte magát a közönség leikébe. — 0 otthon van. Egy szavára önkéntelenül tapsra verődnek össze a kezek. Kun és Bay László csak úgy rajta voltak a darab sikerén, mint a többiek. A papa. Vigszinházi vígjáték, Molnár Ferenc fordításában, kék szinlappal. A közönség nagy megelégedéssel élvezi a pompás darabot, melyre igazán nem számított. A darab maga oly szépen kidolgozott, az előadás oly jó, hogy mindenki beleéli magát a mesébe. Salgó Ilona és Spóner Ilona között Csáky oly pompásan választ; bennünk is feltámad a gondolat: melyiket szeressem . . . Mindakettő egyéniségének megfelelő szerepet játszott Gáspár kedves áldásaival. Az iró legkisebb jelenését is úgy kiaknázták, hogy nyílt színen többször tapsot kaptak. A nagybányai festőiskola három tehetséges növendéke: Abkarovicz Béla, tTandy Léderer és Jeremiás Sándor L hó 15-én, a Ferenczy műteremben saját műveikből kiállítást rendeznek. A kiállítás a karácsonyi ünnepek végéig tart. Belépti dij nincs. A kiállított művek megvásárolhatók. Leányvásár. 23-án, szombat este Leányvásár lesz Nagybányán. A bőkező direktor úgy látszik nem spórol az újdonságokkal. Szinte elkényezteti a közönséget. Pestről jönnek a díszletek, minden olyan fényes kiállítású lesz, mint Pesten. Hamarjában íel sem tudjuk sorolni, milyen élvezetben lesz része a közönségnek. A leányvásár a jelen szezon legnagyobb újdonsága, mindenüt százával csinálta a zsúfolt házakat. Mi is megjósoljuk, hogy sok táblás házat fog a Leányvásár csinálni, sok táblás ház fog tapsolni, nem is lehet ez másképpen. S hogy ez igy legyen, arról gondoskodik a kiváló direktor, aki az ő elismert művészetével állította be a darabot. ♦ HÍREK. Hz én virágom . . i. ii. Jlz én virágom nem rétről szedett, Jfem szúrja tövise finom kezed, Mosolyogva nyújtom át neked S te mosolyogva elveszed. Jlz én virágom csak neked virágzik, Égve, lángolón csak feléd hajol, Imádva téged örökre kiven, Jlz én virágom, — a szivem. Stella Gida.
