Színházi Hét, 1911
1911-12-09
1911. Színházi Hét December 9. Olvasó közönségünkhöz. A Színházi Hét tartalma azért változott, mert a szinigazgató Pesten tartózkodott e héten és a következő heti műsort csak lapzárta körül adta. így Jánus biceps fejünkkel egyoldalon közönségünk figyelmét hívjuk fel, másoldalon a Direktorét. Neményi. Több mint egy hét óta ismerkedtünk meg a kedves direktorral, ki lassanként minden reményünket beváltotta. Oly társulattal és színpaddal jött, mely megkívánná a falak lerombolását, hogy a maga nagyságában diadalmasan tudjon bevonulni a városba. Nem a színészről, hanem az emberről lesz itt szó. Az emberről, akinek csak egy törekvése van, a nagybányai színházat pesti nívóra emelni, akinek csak egy öröme van, közönségének megelégedése és másoknak juttatott tapsa. Úgy látjuk, nem sajnál semmiféle fáradtságot, áldozatot és munkát, igazgat, tanít, rendez ez a kiváló direktor, aki esténként még a csillagokat is lehozná az égből, mert ambíciója határtalan. A Színházi Hét. — Dec. i-től dec. 8-ig. — Egyik politikai és társadalmi hetilap munkatársa igy ir: „Itt vannak a színészek és az „alkalmi“ színikritikus . . .“ stb. s aztán „nem is akar más lenni dilettáns kritikusnál.“ Ez kissé komolytalan. Művelt embernek, ha iró is hozzá, kell hogy érzéke legyen a művészethez s azok között a legközvetlenebb hatásúhoz: a színjátszáshoz is. S ha ez az érzéke meg van, belátja, hogy ezek a vándor színészek nagyobb, súlyosabb munkát végeznek a fővárosi színészeknél mert egy előadásért próbálnak sok napon át és ambiciózusok, lelkesek, törhetetlenek s nem reagálnak az „alkalmi“ kritikusok lesújtó véleményére sem, mert komolyan veszik, mert szeretik ezt a nyomorúságos, ezt a hazug, ezt a szép pályájukat. Mi komoly szeretettel nézzük művészkedésüket és csekély erőnktől telten sietünk közelebb hozni őket a közönséggel. Vaj, ha munkánk sikerrel járna s a közönség lelkes tapsokkal honorálná fárasztó munkájukat, ambíciójukat, művészetüket, — színükig töltve a színházat!
