Színház, 1904 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1904-12-25 / 2. szám
B SZÍNHÁZ Szilágyiné Berta, mint Lady Milton néltó volt a jelenvoltak őszinte tapsaira, ár a börtön jelenésben Bórával szemben itöréseit némileg mérsékelnie kellene, ’eltűnt Gerő Ida Portsmanth herczegnő rö- id szerepében úgy szép megjelenése mint ermészetes beszéde által. Tisztái az orvos zerepét adta jó maszkban és helyesen. Szőke Sándor és Krasznay Ernő az ellen- ábas szerelmesek szerepében eleinte lagyma- agok voltak, később ők is hozzásimultak zerepeikhez. Őszintén sajnálnék ha a kellő párto- olás hiányában a jövőben nem volna aláírnunk hasonló igazi műélvezetekben gyö- yörködni. <XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX<XXXXXXXXX T?ö,0s^ intvén nem* hanem legolcsóbban bevásárolni- - = O kalapot, inget, gallért, kézelőt, 9 nyakkendőt, valamint a legizlése- x sebb női divatezikkeket csakis — $ Schréter Sz. üzletében vehet. X Keztyük, blúzok is gyermekruhák nagy Bohém Világ. Kedves Művésznő, ki a szatmári iába oltárán áldozol a tegnapi, be- zélgetésünkre vonatkozólag ime ele- et teszek kérésednek s válaszkép a következőkben felelek. * Mese. Melyet nemcsak a kicsinyek, hanem a nagyok megértenek — ha akarják.) Egyszer volt, hol nem volt a vi- ágon) kerek Magyarországon annak, s büszke fővárosában egy nagy-nagy cőszinház. Ottan volt sok-sok baba, ki egyiknek ti másiknak a babája, de a legszebb mit a kritikusok által dédélgetett Ibolyka, a hirtelen szőke Soubrette primadonna. A kis művésznő nagyon szerette egyik pálya társát, ki délezeg alak s mint — ő mondani szokta — nagy művész. Csak titokban akarták egymást szeretni, de haj, ki kellett annak világosodni. Márpedig kedves gyermekeim mint azt tudjátok, a Soubrette primadonnának mindent szabad csak egyet szeretni nem, főleg ha az az »egy« színész. Ez esetben sok ifjúnak, habitué- nak, kritikusnak oda van boldog ábrándja, édes reménye s ezekkel együtt eloszlik a »Kedvencz« jelző a taps siker és virág. De hát nem azért voltak művészek a színpadon, hogy az életben ne tudnának egy kis komédiát játszani. Egy szép napon a midőn boldogan haladtak előadás után, kar a karba tűzve haza felé, olyan szépen kigondolták és megegyeztek, hogy ezentúl a világ előtt játszani fognak ha- ragosdit. A hirtelen szőke primadonna bo- londitgatja az aranyifjuságot, a művész ur az ábrándos leánysziveket dobogtatja meg, együtt pedig bolonditják az egész társulatot, az egész világot. A (érv keresztül vitele pompásan sikerűit. Nappal művésziesen gyűlölték egymást, este pedig ha a diva udvara eloszlott egy csinos puha fészekben pótolták a mulasztottakat nevettek egy nagyot és ajkuk egy hosszu- hosszu csókban forrott össze . . . * Kedves Művésznő! Mintha hallanám erre azt mondod >mese!< Hej
