Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-07-14 / 28. szám
1914 julius 14 2 SZINÉRVÁRALJA 28 szám s akkor minden meggondolás nélkül ! már küldjük is oda őket. Nem, ezt ; senki sem kívánhatja, mert ez eset- í ben bizonyára 90 százaléka gyermekeinknek a színészi s 10 százaléka a katonai pályát váiasztaná magának | jövendő hivatásul. Nekünk feltétleuül í gondoskodnunk kell arról, hogy helyettük gondolkozva, helyesen válasz- szűk meg jövendőjüket, de viszont nem szabad a kasztrendszer rideg- i ségébe zárkózva mindig s mindenkor ; azt tartani a legjobb s legcélszerűbb ! élethivatásnak, melyet magunk s apáink betöltötték. A kasztrendszer ellentétben áll a szabadsággal s ezzel egyúttal a szabad fejlődéssel is. Ez pedig a mai kor szellemének semmiképen sem felelhet meg. hírek. A király szózata. A trónörökös tragikus halála után agg uralkodónk a miniszterelnök utján a következő szózatot intézte megrendülve gyászoló magyar népéhez. „Kedves gróf Tisza ! Mélyen megrendülve állok annak a gonosztettnek hatása alatt, amely komoly kötelességteljesitésnek j szentelt működése közepette ragadta ki az élők sorából hőn szeretett unokaöcsémet és a veszély órájában mellette híven kitartó hitvesét és a legfájdalmasabb gyászt borította Reám és Házamra. Ha e késerves fájdalmamban valamiben vigaszt találhatok, úgy ez a meleg vonzalomnak és őszinte együttérzésnek az a megszámlálhatatlan bizonyítéka, amely ; éppen a közelmúlt napokban a lakosság valamennyi köréből irányult Felém. Bűnös kéz fosztott meg engem szeretett i rokonomtól és hű munkatársamtól, az fosztott meg oltalomra szoruló, zsengekoru gyermekeket mindattól, ami drága volt nekik e földön és halmozott kimondhatatlan fáj- | dalmat ártatlan fejükre. A megtévesztettek kis csoportjának j eszeveszettsége azonban nem képes meg- j rendíteni azokat a szent kötelékeket, i amelyek Engem népeimmel egybefüznek és j nem érintheti a benső szeretet érzelmeit, amelyek a monarchia minden részéből oly megható módon nyilvánultak meg Irányomban és az ősi uralkodóház iránt. Hetedfél évtizeden át osztoztam népeimmel bánatban és örömben, a legnehezebb órákban is mindig áthatott magasztos kötelességeimnek, azon milliók sorsáért való felelősségnek tudata, a kikért számadással tartozom a Mindenhatónak. Az újabb fájdalmas megpróbáltatás, a mellyel Isten kifürkészhetetlen akarata, Engem és a Hozzám tartozókat sújtotta csak megerősít abban a szilárd eltökélésben, hogy a helyesnek megismert utón népeim javára utolsó leheletemig kitartsak. És ha majdan az ő szeretetiik zálogát legbecsesebb örökség gyanánt hagyhatom Utódomra, akkor ez leszen atyai gondoskodásomnak legszebb jutalma. Megbízom önt, hogy mindazoknak, akik e bánattal teljes napokban kipróbált hűséggel és hódolattal sereglettek Trónom körül, mélyen érzett köszönetemet nyilvánítsa. Bécs, 1914. julius hó 4-én. Ferencz József s. k. Gróf Tisza István. Szegedi gyermekek levele a három árvához, a szegedi gyermekek egy koudoleáiló levelet köröztek, amelyet több ezren aláírtak, A levél, amely a trónörökös árváinak szól, többek között igy hangzik: A gyermeki szív tudja igazán megérteni e gyászt,r' ezért engedjék a fenséges árvák, hogy Szeged gyermekei a legmélyebb rész- vétöket nyilvánítsák. Kik voltak az összeesküvők ? Hivatalosan megállapították, hogy a merényletnek tiz részese volt s ezek a következők : Princip Gavro diák, Csabrinovits Nedjelkó nyomdász, Gabes Trifko diák, Dies Dán ló preparandista, Patavestra tanító, Sorsics Jókó hírlapíró, Varsics Jókó hírlapíró, Jeg- tics Borkő hírlapíró, Cubrolwics Vasó diák, Spirics Mirkó diák. Mind a tizet elfogták. A gyilkos .pénze. A trónörökös pár gyilkosának, Principnek lakásán pontosan a következő pénzeket találták : 28 darab husz- koronás aranyat, 32 darab tizkoronás aranyat, 42 darab huszkoronás bankjegyet, 3 nagy török aranyat. Esküvők. Bacsky Gergely és özv. Novák Lajosné szül. Nagy Teréz 1914 ju). 4-én házasságot kötöttek. — Tóth Tibor szolgbiró julius 2-án esküdött örökhüséget Nagy Erzsikének, Nagy Bálint, vármegyei utbiztos s földbirtokos leányának Avasuj- városban. nyugodt lelkiismérettel, hogy kedves, vág y szép lett volna. Olyan csenevész, sápad1 arcú, sovány menyecske volt, akinek egyetlen tekintetéből kiolvasható a világgyülölet, a mások kárának örvendő rosszakarat. Dehát a kis Rózsika apja mindezt nem látta meg a pénztől. Külömben meg azért is inkább az özvegyet vette el, mint valami vén leányt, mert annak is volt egy öt esztendős kis leánykája és igy feltételezte róla, hogy ért a gyermekneveléshez. Egy ideig csak megvolt valahogy az uj mama a kis Rózsikával, de mikor mind gyakrabban tapasztalta, hogy a rokonok és ismerősök az ö kis leányát mellőzik amiatt a szép szőke baba miatt, elhatározta, hogy eltávolítja a háztól. Rábeszélte az apját, hogy adják be a városi nevelő intézetbe, mert hát ő bevallja, hogy nem tud neki olyan tökéletes nevelést adni, mint amilyen egy úri leányt megillet. Az apa ráállt és csakhamar bent volt a kis leány a nevelő intézet unalmas falai között, mert szépsége miatt az apai háznál nem volt számára hely. De ez csak kezdete későbbi szenvedéseinek. Mikor az iskolát elvégezte, még kevésbé kívánta a mostoha anyja, hogy otthon maradjon, mert tudta, hogy akkor az ő leányát ugyancsak senki sem veszi észre, azért hát rábeszélték, hogy keressen valami foglalkozást, amiből aztán megélhet, amig férjhez nem megy. — Úgy sem soká tart, édesem — biztatgaua a mostohája — hiszen az ilyen szép leányokat, mint maga, hamar elkapkodják. De mi legyen? Szép volt, hát természetes, hogy színésznő lett. A mostohája nem győzte eléggé dicsérni a választását, hogy ilyen kitűnő pályát választott, melyben idővel még igen sokra viheti, odahaza az ismerősök között azonban egyre azt hiresztelte, hogy nem sokat tart a Rózsika tehetségéről, sőt azt is megsúgta titokban, hogy alighanem rossz útra tévedt a szép leány, mert mint hallotta, udvarokat tart és nem igen válogatja őket, legfeljebb csak az erszényük súlya szerint. Hát ami az udvarlók számát illeti, abban nem túlzott a mostoha, mert annyian lesték a szép Rózsika minden mozdulatát, hogy akármelyik divatos primadonna büszke lehetne rá, ha annyi lovagja volna, mint neki volt. És bár elragadó kedvességgel társalgón mindenkivel, még sem bin ráfogni semmit még a kartársnői rosszakarata sem. Szívesen beszélgetett, ha megszólították, de soha nem adott alkalmat a bizalmasabb közeledésre. Nem érdekelte senki különösebben. Egyszerre azonban mégis megdobbant a szive. Egy fiatal szigorló orvossal ismerkedett meg, akinek igénytelen egyszerűségét megszerette. De nem árulta el irányában a legcsekélyebb jellel sem ezt a szeretetet. Kinevezések, őfelsége Róth Fere n cet a budapesti kereskedelmi és váltótör vényszék elnökét, ítélőtáblái tanácselnökké nevezte ki. — A nagyváradi posta-, és távirda igazgatóság Balázs Mariskát az avasujfalui postámesterségre ’kinevezte. Kirendelés. Az igazságügyminister Uszkay Tamás betétszerkesztő telekkönyvvezetőt a szinérváraljai jbirósághoz, mint telekkönyvi hatósághoz hivatalból kirendelte. Pósa Lajos temetése. Pósa Lajost a gyermekek költőjét szombaton délben témették a kerepesi úti temetőben. Mintegy 5000 gyermek és nagyszámú gyászoló közönség jelent meg a temetési szertartáson. Az összes irodalmi és művészeti egyesületek képviseltettek magukat a temetésen. Ö ngyilkosság. Nagysomkuton Schönfeld Dezső 17 éves kereskedő tanouc felakasztotta magát s meghalt. A szerencsétlen fiút a gyanúsítás kergette a halálba, mert főnöke azzal vádolta, hogy egy nyakkendőt lopott. Gyógyszertár Avasujvárosban. A vármegyei egészségügyi bizottság szerdán délután ülést tartott, amelyen az Avasujvárosban felállítani kért gyógyszertár engedélyezése iránt beadott kérvényekkel foglalkozott. A bizottság a gyógyszertár felállítását nem javasolta a közgyűlésnek, mely határozatát azonban a főispán és alispán nyomós indokai alapján a'közgyülés megváltoztatta és a gyógyszertár felállításának szükségessége és engedélyezése mellett döntött. Választók összeírása. Az országgyűlési képviselők választási ujtörvénye alapján az összeírások elrendeltettek, azok f, év augusztus hó 10-ig mindenütt befeje- zendők. Tudva van, hogy az ujtörvény a a választó kerületeket újból beosztotta és Szinérváralja nagyközség — Aranyosmegyes helyett választó kerület lett, — melyben szavazó kör van meghatározva. Választó kerületünkben a választók összeíró bizottsága — a vármegyei központi választmány által — következőleg alakit'atott meg: 1) Aranyosmegyesi szavazókörben : Elnök Boros Zoltán. Helyettes elnök : Jakó Pál. Póttag: Szabó József, aranyosmegyesi lakosok Működési helye : Apa, Aranyosmegyes. 2) Szinér váraljai s/.avazókörben: Elnök: Mándy Zoltán. Helyettes elnök : ifj Papolczy László, Póttag: Irinyi Sándor, szinérvaraljai lakosok. Működési helye: Remetemező, Szintrváralja. 3) Batizi sza- vazókörb en: Elnök : Dr. Streicher Andor, batizvasvarí. Helyettes elnök: Pap Árpád szatmárudvari. Póttag Osváth Elek batizi lakosok. Működési helye: Sárközujlak, Csak olyan tartózkodóan, kimérten társai gott vele is, mint a többi udvarlójával, mer sértette volna az önérzetét, ho^y ő kérje meg, akinek annyian esdenek a kegyéért. Már vagy félesztendeig tartott ez az ismeretség, mikor a fiatalember megszerezte a diplomát és elhatározta, hogy nőül veszi a szép leányt. De először meg akarta tudni azt is, hogy miféle családból származik. Kerülő utón sikerült megtudnia a város nevét, hol a leány szülei iaktak s másnap útra kelt, anélkül, hogy erről csak egy szót is szólt volna imá dobjának. A szülői háznál a mostoha fogadta Mikor megtudta, hogy a fiatal ember m járatban van, színlelt jóakarattal tudtára adta, hogy nem tanácsolja szándéka kö- rösztülvitelét. Elmondta aztán, hogy hány udvarlója, meg mije volt már annak a. leánynak, aztán meg hát nem áll jót érte, hogy ha asszony lesz is, nem tart-e majd. — Benr.e van már a vérében az ilyennek a rosszaság, tudja lelkem, nem asszonynak való az. Dehogy is annak. A fiatalember elgondolkozott, aztán megköszönte a szívességet, hogy felvilágosította. j De ha már ennyire eljött, hát ne jöí légyen hiába, kezdte újra az asszony. van az én Mariskám, az épen magához való. Pénze is van, jó gazdasszony is, aztáR
