Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)

1914-06-02 / 22. szám

1914 junius 2 2 SZ1NÉRYÁR A LJA 22 szám nem erőlteti meg magát. Sőt minden erőmegfeszités nélkül fog őn keresni évi 25—30,000 koronát, jobb időben többet is. Ez csak a minimum. . Nézzen csak végig, ifjú barátunk, az európai kulturállamokon, Német­országtól kezdve Románián keresztül egész Albániáig. Miről gondoskodnak az európai kulturállamok ? Az európai kulturállamok nem Röntgen-gépekről gondoskodnak a kórházaik számára, az európai kul­turállamok nem Rádiumot vásárolnak, hanem az európai kulturállamok lovakat vásárolnak. Minél több lovat. Minél több lovat. Ezért kell önnek ifjú barátunk a lóra vetnie magát és nem a nyava­lyás lateiner pályákon tengődnie. Egy lovat vesz ön 400 koronáért és eladja 600 koronáért, 10 lova, vesz ön 4000 koronáért és eladja 6000 koronáért, 100 lovat vesz ön 40,000 koronáért és eladja 60,000 koronáért. Mennyit keresett ön, ifjú barátunk? Annyit, mint egy jónevüt nagyon jó nevű és nagytudásu orvos egy év alatt. Pedig nem kelletjjj önnek 6—8 évig egyetemeken és^ laboratóriumokban görnyednie. Löra,i} ifjú barátunk, csak lóra! Ez az egyetlen szabad pálya még ebben az országban, ahol keresni lehet. És a perspektívák 1 A lóverse­nyek és versenyistállók, amelyek ön előtt állanak, ifjú barátunk, a luxus­lovak, amelyeket ön némi belovaglás után dupla és tripla áron ád el elő­kelő műkedvelőknek. És a könnyű keresés még ezeregy módja, amivel ez a pálya teljes. Ifjú barátunk, valamikor éz volt a jelszó: tengerre magyar. Ez, rossz üzlet volt. A tengeren nem lehet keresni. A mának és a holnapnak jelszava: lóra magyar! fakóra, pej- kóra, csikóra, de mindig lóra. Ifjú barátunk, az is ló, aki ma nem lóval kereskedik. Fogadja szívesen ezt a szer­kesztői tanácsot. Szívesen adja. HÍKEK. Kossnth Ferencz meghalt. A dunaparti Gresham palotában rövid idő óta egész éjszakán keresetül két ablak világit a sötét éjszakában, sejtelmes érzéseket váltva ki az emberek szivében. Magában a palotában teljes csönd uralkodik, mintha üres lenne, mintha lakóik kiköltöztek volna belőle. A sejtelmes lámpafény, mely az első emeleti ablakból sugárzik, a nesztelen csönd, mely a palotát betölti, egy szomorú, bus valónak első hírnöke. A lámpafény utolsó lobbot vet s a fény eltűnése nyomán a a palota csendjét egyhangú, vontatott ful- doklásba vesző zokogás váltja fel ... a monumentális épület ormán megjelenik egy kéz és biztos mozdu attal kitűzi a fekete lobogót, mely hangtalanul, de annál fájdal­masabban mondja a csöndesen tovahöm- pölygő Duna habjainak, a lágy zsongással tovaszálló tavaszi szellőnek, az éjszaka sö­tétségét felváltó hajnali pirkadásnak . . . Kossuth Ferencz, a nagy Kossuth Lajos fia maghalt! A magyar nemzet politikai életének egyik vezéregyénisége dőlt ki, s hunyta le szeíneit — örökre. A fájdalom sebe, mely hüsz év előtt támadt minden igaz magyar­nak szivén Kossuth Lajos halálakor, újból felszakakadt és újból vérzik, mert fáj látni, mint pusztul, mint hal ki a magyar nem­zeti eszme és önérzet felébi esztőjének dicső neve a nagy fiukban. S a nemzet akkor kalaplevéve állott meg s mondotta busán n nagy halott temetését jelző harangzúgáskor: „Nyugodj békén Kossuth Lajos“, — ma, húsz év után a kis időkben elhunyt nagy fiú halálakor, az ő ravatalánál, az ö teme­tését jelző harangzúgáskor némuljon el minden gáncs, minden gúny, műiden kicsi­nyesség, s minden igaz magyar, ki átérti a nagy Kossuth magasztos dogmáját s azt szivében szent örökségként bírja., melynek az elköltözött fiú is birtokosa, hirdetője volt, kalaplevéve mondja el: „Nyugodj b;kén Kossuth fia !“ Kitüntetés. A király Porubszky Jenő, debreczeni ítélőtáblái elnöknek az igazság­szolgáltatás^ terén szerzett érdemei elisme­réséül a II osztályú vaskoronarendet adományozta. Helyettesítés. A főispán Szintay Gábor nyugdíjazásával megüresedett vármegyei aljegyzői állásra Tóth József tiszteletbeli aljegyzőt, közigazgatási gyakor­nokot helyettesitte. Turman Zoltán helybeli közigazga­tási gyakornok az államtudományi doktorá­tust a múlt héten Budapesten letette felovatása szombaton volt. — Gratulálunk f Tiszti orvos vizsga. Dr. Selagian János nagybánjai és Dr. Circa Kornél avasfelsöfaiui körorvos Budapesten a tiszti orvosi képesítést megszerezték, Uray Gáspár temetése. Csötörtökön négy órakor temették el Uray Gáspáit, a Szatmári Népbank részvénytársaság volt elnöké: általános részvét mellett. A koporsót rengeteg virág és koszom borította. A gyászháznál Bélteky Lajes ref. lelkész tartott megható imát, a temetőben dr. Fejes István, az ügyvédi kamara alelnöke búcsúzott el az' elhunyt kartástól. Végül Boros Jenő ref. lelkész mondott magasszórnyalásu gyászbe­szédet. Ünnepi követ. A szinérváraljai ref. templomban a pünkösdi szent igéket a debreceni főiskola hittanszakának III eves hallgatója: Balogh István hirdette ünnep első napján délután és második napján délelőtt és délután. Szavazók névjegyzéke. A szinér­váraljai ref. egyház szavazati joggal biró tagjainak névjegyzéke 15 napi közszemlére ki van téve a lelkészlak hivatalos helyiségé­ben. A névjegyzéket az érdeklődők ezen idő alatt megtekinthetik s aki egyháziadó hátralékát e 1 5 nap alatt kifizeti, a névjegy­zékbe pótlólag felvétetik. A fősorozás. Járásunkra nézve 30-án megkezdetett a soiozás Állításra került az aranyosmegyesi körjegyzőséghez sorozó 5 község. A megjelent 186 állitásköteles közül besoroztatok 20 legény. Amint mon­dani szokás, nagyon gyenge az anyag. A bizottság tagjai: Elnök: Uosvay Aladár vármegyei alispán, Helvey közös hadsereg­beli és Hunyady honvédőrnagyok, kiknek vezetése tapintatos és méltányos. Minthogy az avasi járás is itt fog sorozni, a sorozás e hó 8-ig fog tartani. szivart tüzes végével dugtam a számba, j mikor szakadt az eső, a botomat vit'em | magammal, mikor sütött a n p, esernyőt húztam fel ; hogy kezet csókoltam a szol­gálónak örömömben és Tisza Istvánnak üdvözlő táviratot küldtem, holott el'enzéki vágyok; hogy az Uncili-smuncilit összeté­vesztettem a Radatzky marssal és a viz- vicceket szellemes dolognak tartottam: — szóval ez a vőlegény korszak olyan állapot volt, hogy nem lehetett naplót írnom. Minden intenzív vágy beteljesülve azon­ban bizonyos nyugodtságot ad az embernek. Az esküvő után már nyugodt voltam. Két , hónapos nászutat vettünk tervbe és mikor a lakadalmi diné után az én kis asszonykám- ; mai az állomásra hajtattunk, egészen értelme­sen tudtam kimondani a személypenztár előtt: — Két elsőosztályu jegyet Buda­pestig ]J. Tévedés. A szomszédos fülkébe beszáll egy ur. Öreg és kövér. A kalauznak ad két koronát és azt mondja neki:- Nézze, én rettenetesen mély alvó vagyok. Tudja, hogy Szent-Tamáson csak egy percig áll a vonat. Nekem azonban ott ki kell szállani, de okvetlen. Lehet, hogy elalszom, az esetben hiába költenek, nem ébredek fel egy negyedóráig. Nehogy a vonaton maradjak Szent Tamáson, egy­szerűen lógjanak meg és tegyenek le a vonatról. Odalent majd csak felébredek. Alig hogy elmondta es alig hogy átadta a borrava ót, már is elaludt. Mélyen, nagyokat hortyogva. Feiő.e ugyan ágyukat is sütögethettek volna el. A következő állomáson beszél egy másik ur Azt mondja a kalauznak : — Budapestre megyek, aludni fogok, csak ott költsenek fel. Lefeküdt az egyik úrral szemben és segített neki aludni az elsötétített kupéban Aztán tovább ment a vonat és jött, az éjszaka. Szent-Tamás, egy perc! kiáltotta egyszerre p kalauz, kinek ekkor eszébe, jutott az egyik ur, a két korona, a nehéz felköltés és hogy azt az urat ki kell tenni a vonatból. Hozta a kalauztársát. Bemen­tek a sötét fülkébe. Felkapták az utast és szépen kitelték. Még egy pillanat és a vonat tovább robogott. Hosszú, unalmas utazás. Végre feltűn­tek Budapest lámpái; az a fényáradat, mely a nagyvarosokat körülveszi. A kalauzok sorba jártak a kupékat és költögették az alvó utasokat : — Budapest, kiszállani. Az elsötétített fülkében feltápészkódik az egyedül maradt utas. Dörzsöli a szemét, álmosan kérdi a kalauztól: . — Hol vagyok ? — Budapesten, hangzott a válasz. Éktelen haragra gyullad és ordí­tani kezd : — Gazsag, szemtelenség ! Maguk bitangok ! Mit mondtam maguknak ?! Hogy Szent-Tammásnal tegyenek ki a vonatból. És most elhoznak Budapestig. Mit csinál­jak ? Mit csináljak ? Most utazhatok vissza. Hol az állomásfőnők, hol a panaszkönyv? Megyek az igazgatóhoz, megyek a minisz­terhez, éles pafom magukat. Égy szuszra elmondta. A két kalauz összenéz, azt kérdi egyik a másiktól. — Vájjon kit tettünk ki Szent­Tamasnál ? III. A szemtelen nyugodt. Felszáll a vonatra Tisza István. Csak úgy inkognitóban utazott, egyedül. Bemegy egy elsőosztályu fülkébe. Bent ül egy utazó, egy nagy gyár képviselője. Sziva­rozik, irtózatosan fújja a füstöt. Az első osztályon csak úgy lehet dohányozni, ha az utitársak megengedik Azt mondja Tisza az utazónak : — Kérem, ne dohányozzék ! — De dohányozom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom