Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-05-19 / 20. szám
Szinérváralja, 1914. Május 19. — 20. szám Tizenegyedik évfolyam TÁ ■ i * j } % TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előnzetési árakEgész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 50 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Az uj választói törvény. A Szinérváralja folyó évi 18-ik számában röviden foglalkoztunk már azzal a kérdéssel, hogy az uj választói törvény alapján kiknek lesz szavazati joguk. Minthogy azonban a közlemény után is több oldalról intéztek hozzánk kérdéseket, ismét és részletesen tárgyaljuk e fontos ügyet, hogy olvasóink teljesen tájékozva legyenek jogaik felöl. Sokat emlegették és emlegetik mostanában is az uj választói törvényt, vagyis az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1913 évi XIV-ik törvénycikket. Sokan emlegetik, de annál kevesebben ismerik, mivel pedig ez a törvény immáron fokozatosan életbe lép s az 1914-ik évtől kezdödöleg az országgyűlési képviselőválasztások annak rendelkezései érteimében fognak megtörténni, anélkül, hogy az uj választói jog polit'kai méltatásába bocsátkoznánk, helyénvalónak találjuk annak bővebb ismertetését. A legtöbb embert természetesen az érdekli, hogy az uj törvény szerint Felelős szerkesztő : fábiAn is tv A n. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéxehct mérxéhcit árakon közlünk. kiknek lesz szavazati joguk ? A felelet nem egyszerű. A törvény a választói jogot különféle feltételekhez köti. Mindenekelőtt azt kell tudnunk és megjegyeznünk, hogy az uj törvény szerint az országgyűlési képviselőválasztások névjegyzekébe fel kell venni mindenkit, tehát országgyűlési kévpiselöválasztói joga lesz mindenkinek, aki az eddigi törvények értelmében az 1913. évi választói névjegyzékbe fel van véve. Azok, akik ebben a folyó évi névjegyzékben benne vannak, választói jogukat megtartják mindaddig, míg az eddigi törvények szerinti jogcímük fennál. Ezeket hivatalból fogjak az uj név- | jegyzékbe bevezetni. Azok részére, akik a folyó évi választók névjegyzékébe még nincsenek felvéve, a törvény a választói ! jogot a következő feltételekhez köti: I' Y. a választói kor derese, 2. állandó lakhely és 3. a választói joghoz megkívánt különös feltételek. Az első általános feltétel tehát a választói kor elérése. Ebben a tekintetben a törvény külömbséget tesz a magasabb értelmiségüek és a többiek között. Azok, akik a középiskolának: a főgimnáziumnak és főreáliskolának, vagy ezekkel tanértékre egyenrangú más polgári vagy katonai tanintézeteknek a legmagasabb osztályát sikeresen elvégezték, a választói életkort 24-ik életévük betöltésével érik el. Ezeknek a választói jogosultsághoz az állandó lakhelyeken kívül egyéb kellékre szükségük nincsen. Ezek tehát fölveendők a választók névjegyzékébe minden egyéb feltétel nélkül. Ellenben mindazok, akik nem végezték el a középiskolák, vagy más egyenlő tanértékü tanintézetek valamelyikének legmagasabb évfolyamát, csak 30-ik életévük betöltésével érik el választói életkorukat. A középiskolákkal tanértékre egyenrangúnak a törvény a gazdasági, erdészeti, hányás zati, művészeti I ipari, kereskedelmi és közlekedési »szakiskolákkal, a tanítóképző intézeteket, a katonai és honvéd főreáliskolákat és hadapródiskolákat és a haditengerészeti akadémiát jelöli mag. Akik ezek valamelyikét nem végezték, akiknek a választói életkorhoz tehát a 30-ik életév betöltése lesz fH.SZIHÉRUÁRflliüfl“ CflRCflDfl Regényesen. Amikor végre győzedelmeskedett az apai ellentálláson és Sidonie Galure férjhez ment Salvátor baritonistához, az övéi egyre azt hajtogatták előtte : — A művészek rendetlenek, szeszélyesek és tékozlók. Neked kell az ő házi angyalának lenned. Mindenekelőtt takarékosnak kell lenned! Ha Isten ments, elveszítené a hangját 1 A legbékésebb házasélet sokszor a sehogy össze nem illő elemekből van összeállítva. Az anyja, aki a háztartás művészetének titkaiba bevezette, a különösen a lelkére kötötte : Fődolog, hogy semmi se vesződjék el! Az én házamban mindent fel tudok használni. A bevásárlásoknál használd ki a kedvező alkalmakat, a kiárusításokat, mi annyi akad Párisba. . . . * E tanácsokkal felvértezve, vak szen- vedélylyel Salvatorja iránt, gyenge mosoly- lyal ajkain és erős elhatározással szivében, lépett a házaséletbe Sidónie. Hogy az ember boldog, legyen, jobb, ha nem túlságosan okos. És Sidonie nagyon boldog volt és betanult terveit annál könnyebben megvalósíthatta, mert Salvator nem keresett nála' művészi érzést. A müértés egyetlen megnyilvánulását tűrte el csupán,* a bámulatot. Sidónie még csak nem is zongorázott. Ezért Salvator énekéhez maga adta meg a kíséretet, viszont Sidónie kezei szabadok voltak és tapsolhattak. Olyan kényelmes boldogságban éltek, amilyen csak elképzelhető. Sidónie a legmesszebbmenő takarékosságot gyakorolta. Hogy a maradék borsót, amely már nem volt elég egy főzelékre sem — értékesíthesse, két galambot vásárolt, az ébresztő óráját, amely késett, egy cselédszerző intézetnek ajándékozta, amely cserében díjmentesen helyezett el nála egy szakácsnőt. A szakácsnő megvásárolta az ébresztőt és elaludt tiz óráig. Salvator lekésett két próbáról. Az első felhő ! Sidónie üde volt, de egy kissé nehézkes, mint dupla bengáliai rózsák a nyár harmatával. Nevettek az ébresztőórán, Sidónie takarékosságán, mind a ketten, de , az asszonyt kissé lehangolta a dolog. Ekkoriban játszott Salvátor „Illyra királyiban egy fiatal hereeget, egy nagyon csinos fiú és nagy nőbarát szerepét. A harmadik felvonásban volt egy jelenete, találka egy nagyvilági hölgygyei, bájos rózsaszínű kis boudoirban, úgy, hogy még Sidónie is először életében — errői ábrándozott. Az ő szobájuk, az ő szalonjuk olyan volt, mint minden más szoba, minden más szalon. Vájjon szeretheti-e még őt az ura, ha környezetét ehhe-. a környezethez hasonlítja. Az asszony arca elboru’t. Ha az úgynevezett „házi nők“ vesznek valamely szegényés ötletet a fejükbe, hát sokkal erősebben meggyökeredzik az ott, mint holmi exaltált asszonyok agyában. Este azt kérdezte ac urától: — Mondd, drága, az a harmadikbeli díszlet ? — Ej, ej! Hát csinos úgy messziről ? — Sokba kerül ? . . . A bútorokkal együtt ? — Ezer, ezerszáz frankba. . . A szin nem nagyobb, mint nálunk egy szoba. — Ah 1 Elhallgatott, nagyot sóhajtott és alig tapsolt férjének, aki pedig a nagy áriáját énekelte el neki. Ettől a naptól fogva mogorva lett az asszony, a takarékossága fösvényebbé fajult. Salvatornak fel kellett amelnie a háztartáspénzt.^ Minden megdrágult. Elküldte a cselédet és nem fogadott helyette másikat. Salvator, aki csodálkozott és nem tudta megérteni felesége hangulatát, szomorúnak találta otthonát. Meg is jegyezte: — Kellene valamit tenni itten . . .
