Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-04-07 / 14. szám
Szí aérváral ja, 1914 Április 7 — 14, szám Tizenegyedik évfolyam I i TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZ ÉP1R0 D ALMI HETILAP. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Színérváralja“ szerkesztőségéhez Szinárváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 5 I fillér. ME5JE L.ENIK MINŐÉN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÄBIÄN i s t v A n. Gyilkosságok. Lapozzunk egy kissé vissza a napilapokban, nagyon érdekes dolgokat találunk: egy félvilági nőt meggyilkolt a gazdasszonya, két sógor halálos párbajt viv, egv férj lelövi a csábitót, egy ... különben minek ezt a szomorú sort folytatni. A legborzalmasabb, legvéresebb kegyetlenségek, a legnagyobb hidegvérrel véghezvitt gyilkosságok egymást érik. Olyan hidegvérrel, olyan nyugalommal, sőt lehetne mondani, olyan megelégedéssel gyilkolnak az emberek, hogy szinte azt képzelhetjük, hogy újra kitört az emberiségből az ősember vére és szenvedélye. Mintha ez az áradat lerombolná azokat a korlátokat, lepattintaná azokat a pántokat, amelyeket a kultúra, a műveltség, a társadalmi berendezés évszázadok folyamán rárakott az emberiség szenvedélyeire és szivére. Mintha minden, amit a legnagyobb értékről, az emberi életről a pedagógusok és írók a*mai nemzedék fejébe vertek, egyszerre visszamerült volna a feledésbe. Az alsóbb néposztályokban -- ugylátszik — valami csodálatos elváltozás, valami szomorú, meglepő eldurvulás lépett fel és hatalmasodott el. Ez a járványszerüen fellépő gyilkolás! ösztön nem egyes emberek szenvedélyének a kirobbanása, nem egyes elfajult, álla- tiassá vált lelkek dühös tette, ez az Ösztön feltétlenül a népiélekben és mindenekfelett a körülményekben és a közhangulatban gyökeredzik. Mert ha körülnézünk magunk körül és tüzetesen figyelünk az országnépére, fogjuk látni, tápasztalni és érezni, hogy a kőzfungutat ma nálunk mennyivel szabadabb [és kimondjuk, durvább, mint akár ezelőtt egy évvel volt. Ha a polgári középosztály társadalmi érintkezése ridegebb lett, (mert igy van) ha a beszédmodor, a bánásmód és üzleti összeköttetések lebonyolitása még * polgári középosztályban sem olyan barátságos, mint azelőtt volt, még nemrégiben is, akkor ugyanazok a körülmények, amelyek a polgári középosztályban ilyen változást tudnak előidézni, mennyire megváltoztathatták az alsóbb és különösen a műveltebb néposztály lelkét. fl „SZINÉHUftRfllíJfl“ CflHCfafl Az ősz. Irta : I m r a Sándor. Fiuk, ma nagy nap van, ma iszunk és mulatunk, befestjük az északa komor sötét színét a mi tarkaszünű kedvünkkel. Mit gondoltok, a bánat úgy megtépte lelkemet, hogy amiatt a lány miatt az én régi kedvem nem tudná bearanyozni ezt a drága, nyomorult északát... ? Ittak, a zene szólt, a kristályos, csillogó poharakban gyöngyözött a pezsgő, túlfűtött volt a hangú'at, valami csudálatos zamata volt ennek a kávéházi éjszakának Október ötödiké Gézának fontos dátuma, ma egy éve ismerkedett meg El ykével, a bájos, kacér színésznővel, ki még szintén ideálista gyermek volt. Pár nappal előbb történt meg az egy évi csodás szerelem, őrült-szenvedéses boldogság után a legközönségesebb, a legprózaibb szakítás. Együtt ült barátaival Géza egy hosszú év után. Nagyon szerették a kedves Gézát, szellemes, léha, művészkedélyű szép arcú fiú volt. Együtt ültek egy év után először, huszonegy évének minden öregségével és a szája szélén elhúzódó két mély vonallal — ehiharzott boldogságok szent jelével, fájdalmas egyediségben ... A fiuk vigasztalták szokott könyelmű modurokban, némi kis megértéssel, sokkal több közönnyel. Nem igen értették meg a könnyelmű, frivol gyerek nagy szerelmi őrjöngését és annak elmúltán való bánkódását. Ez estén kissé összemelegedtek és megindultan a zenetői, pezsgőtől, szép lányarcok könnyes mosolyától, érdeklődve kéiték, hogy meséljen valamit ebből az érthetetlen dologból. Egynémelyik tisztán lelki furcsaságok szempontjából, mások csakhogy meghatottságukat mutassák, többen pedig, mert velük együtt ültek. Géza ivott egy pohár Clipot-t vörös borral keverve, rágyújtott egy vastag szivarra és lassan, mintha lelkét figyelte volna, hozzákezdett az elmúlt év ideggyötrö boldogságának elmeséléséhez. Ma egy éve — érdekes — egy csomó kislányt kísértem valahol a körúton fiatal és bódult lelkem szent biztosságának tudatában annyira könnyedén, hogy szinte a levegőben jártam és olyan boldog testetlen- seget érzett lelkem, hogy szinte vágy nélkül csókolgattam idegcsókjaimaial a lányok friss, havas illatos arcát. Persze nem értitek ? Tudjátok, nem kívántam csókolni durván, emberien, olyan langyos volt az októbere le ji szellő, mint tavasszal, balzsamos, tiszta. Az orrom cimpái, éreztem hogy tágulnak, remegnek és mégis, minttia a lelkem, meg az Pedig ugyanazok a körülmények hatottak ebben az országban mindenkire. Az a gazdasági és politikai válság, amely immár egy félév óta nyomja ezt az országot, bizonyos időközökben a végsőkig felcsigázta a magyarországi népesség idegzetét és érdeklődését. Ez a feszült idegesség, amely heteken keresztül állandó izgalomban tartott mindenkit, most adja ki a visszahatásokat. Egy ilyen általános, nyomasztó idegesség nem múlik el nyomtalanul, ingerlékenyebbé teszi az embereket hosszú időre és ebben az ingerlékenységben találjuk meg a magyarázatát annak is, hogy a polgári társadalom olyan értelmü- leg mozdul meg bizonyos politikai célokért, sokkal hevesebben, mint bármikor és viszont annak is, hogy az ösztönök, a kegyetlenkedö kedv a műveletlen emberekből kitör Ez a járványszerü emberölés és gyilkosság tehát nem valami ötletszerű összetalálkozása az eseményeknek, hanem logikus és megmagyarázható következménye a lefolyt hónapok válságos izgalmainak. Hogy bizonyos események milyen következményeket okoznak a idegeim szitták volna be ezt a fojtogató édes szellőt. Nem értitek, tudom, nem is kell.. . Engedjétek, hogy magamnak mondjam . .. A kis lánykák egyenként szállingóztak el, mint a körúti Iák sárga levelei az őszben és fájó örömben éreztem, hogy nem sokára egyedül leszek és mégsem volt erőm őket nem kísérni, otthagyni. Fárasztott volna — most úgy érzem — megmagyarázni, hogy miért megyek el. De lassanként elértünk egy utcakereszthez és elváltunk. Nevettem magamban, hogy milyen jó egyedül lenni, szerelmes voltam, azt hiszem, magamba. Ha benéztem a kirakatok üvegablakába, mindig egy szépet, idegent láttam és ha benéztem magamba, láttam a felrajzott, a legcsodásabb álo,ti testeket, szenvedélyes és a világgal fúrt csán és legbizarabb módon összekapcsolódot- élményeket. És ekkor elment mellettem. Ő és én is mosolyogtam vágy tálán a Don Jüanok hirtelen elömlő mosolyával jelentéktelenül, fáradtan és mégis.. . tudtam, hogy jelent az életemben valamit ez a mosoly. Az ő mosolya kislányos volt, amit én az utcalányok obiigát a.osolyának hittem akkor. Félő lelkem nagy külső bátorságom mellett is visszahúzódott és bánatos} mimóza természetem már könnyeket hullatott a . .. jövendő fájdalmaiért. Pillanat alatt megéreztem a nyomorult és szent Egyszeri, műivel
