Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-03-31 / 13. szám
1914 március 3 1 2 SZINÉRVARALJA 13 szám Az olcáö pénz, ami nincs. (M. K. L.) Az Osztrák-magyar bank a rátát 4°/0-ra szállította le és ezzel visszatérünk ahhoz a kamatlábhoz, amely néhány évvel ezelőtt jó pénzviszonyok között a normális volt. A 4°/0-os bankráta 1911. szeptember 21-ike, tehát több, mint két és fél esztendöóta, nem fordult elő.- Érthető hát, ha a közvélemény hozsannával fogadja. > Sajnos, az alacsony kamatlábtól gazdasági életünk hamaros fellendülését alig remélhetjük. A pénznek gyors megolcsóbbodása ezúttal nyilvánvalóig a válságot követő depresszió egyik kísérő jelensége. A nagy pénztömegek lassanként visszafolytak gyűjtő medencéjükbe : a nagy pénzintézetekhez, holott a gazdasági élet és főleg az ipar és a vállalkozás a fogyasztás nagymérvű visszafejlődése miatt stagnál és a tőkéket egyenlőre igénybe nem veszi. A 40/„-os kamat, mint mondani szokás, jórészt csak névleges. Érvényes azokra a pénzintézetekre, a melyeknek az Osztrák magyar banknál visizleszámitolási hitelük van és érvényesül azoknál a kiválasztott legprímább cégeknél, amelyeknek váltói az Osztrák-magyar bank szempontjából bankszerüek. A kamatláb olcsóbbodásából továbbá kiveszik részüket a nagy pénzintézetek klientélája, valamint általában azok a legelsőrendű cégek, amelyeknek váltói a nyilt piacon üzleti j forgalom tárgyát képezik. Ezek számára van csak 4°/0-os, vagy e bankrátához igazodó alacsony kölcsönpénz. Ellenben a nagy pénzbőség dacára a közép és kisebb exisz- ! tenciák számára a hitelforrások csak úgy el vannak várva, mint eddig és ! a pénz olcsóbbodása ezekre a széles rétegekre nézve egészen közömbös. Hiába 4_"/u-os a hivatalos bank” kamatláb, an ikor nincsen, aki hitel* nyújtson a kereskedőnek és iparosnak. A kereskedői és ipari hitel hiányosságát a múltban és teljes bedugulását és hiányát a jelenben már többször tettük szóvá és szüntelenül sürgetjük nemcsak az intéző köröket, hanem magát az érdekelt kereskedő- és iparos világot ennek a legfontosabb problémának megoldására. Nem retteneíes-e nap-nap után észlelni és tapasztalni, hogy szolid, tisztességes gazdasági exisz- tenciák, becsületes és ügyes kereskedők, törekvő, hivatásuk magaslatán állö iparosok küzködnek a pénztelenség gondjaival és nem képesek üzletüket és vállalatukat kifejleszteni, csak azért, mert üzletük méretei oly szerények, hogy a nagybankoknak derogál velük hitelösszeköttetésbe lépni ? Mit használ az olcsó kamatláb, amikor a kereskedőnek és iparosnak semmiféle kamat mellett nem adnak hitelt? Ma úgy áll a helyzet, hogy a ! bankráta magassága vagy dacsony- sága nem is é-dekli a gazdasági élet legnagyobbszámu egyedeit. Egy olyan olcsó kamatnak, amely csak a papiroson marad meg, de amely nem válik élő valósággá, örülni nem tudunk. HIKE K. Az uj évnegyed beálltával kérjük szépen az előfizetéseit megújítását és a hátralékok szives beküldését. Kinevezés. D zső Kálmán, debreceni kir. Ítélőtáblái bírót aki, Szatmáron hosszú ideig volt törvényszéki bíró, a király kúriai bíróvá nevezte ki. Kinevezés és áthelyezés a pénzügyigazgatóságnál. A pénzügyminiszter- Horváth Dénes, erdődi adóhivatali dijaokot A férfi elgondolkozva nézett . aga eé, j — Valóban lehet, hogy igazat mon- ! dott. Maga szenvedet valaha mia ta, vele. ; Sínkinek sincs joga elszakítani az anyát gyermekétől, még ha az olyan vétk-. s is, de hiszen ön maga szakította el rm«gát tőle. Ránézett asszonyra és folytatta : — Igen, ha arról volna szó, amit ellenem, a férj ellen vetett, talán azt mondanám : ítéljen az Úristen, mert csak ő tudja, milyen boldogtalan az asszony, mielőtt bűnössé válnék Én nem tudtam önt boldoggá j tenni. Ki volt az oka ? Talán ön, talán én, talán mindketten. Ön találkozott egy férfival, ki7«l elindult, hogy megkeresse azt a boldogságot, amit a velem való élet nem adott meg. Bűn volt-e, amit cselekedett ? Akkor úgy éreztem, hogy rettenetes, gyalázat is, hitvány bűn, ma már nem mernék erre a kérdésre felelni. Végre is, azóta tizenöt esztendő telt el. A harag csillag, a szenvedelem lehűlt, a fájdalom elaludt. Én nem akarok bírája lenni. Hallottam, hogy csalódott abban az emberben, aki miatt engem elhagyott. Még azt sem mondom, hogy megérdemelte, amivel nekem tartozik, arról ne beszéljünk. Egyet azonban tudok ; azon a rettenetes reggelen, mikor az ön evei-bői megtudtam, hogy elment, elhagyott, ott ültem szobámban és azon gondolkoztam hogy csa> az íróasztalom fió. jáf kel kinyitnom, az a kis revolver egyszerre megszabadít minden fájdalomtól, minden szégyentől, minden gyalázattól. A kézen, már a kulcs után nyűit, mikor » fok ról ideiglenes minőségű pénzügyi számgyakornokká nevezte ki a nagykárolyi pénzügy igazgatóság mellé rendelt számvevőséghez és szolgálattételre a szatmári főszolgabíró mellett működő járási számvevő mellé osztotta be. Ugyanakkor a szatmári járási számgyakornokot: Mihályka Jánost a nagykárolyi főszolgabirósághoz helyezte át, Esküvő a főispán családjában. Dr. kölesei Kölcsey Ferenc, Szatmármegye tiszt főügyésze, Kölcsey János kir. Ítélőtáblái biró és óvári Szeöke Ilona fia e hó 26-án csütörtökön d u. tartotta esküvőjét, kürthi Csaba Karával, ktirthi Csaba Adorján, Szatroárvármegye és Szatmár város főispánja és neje domahidai Domahidy Olga leányával. Az esküvő intim családi körben csak a legközelebbi rokonok jelenlétében folyt le. Féiíizenkettőkor volt a polgári esküvő, melyen a szertartást Debreczeni István kir. tan. polgármester végezte. Tanuk voltak: a menyasszony részéről Domahidy Elemér, Hajdumegye és Debrecen főispánja, a vőlegény részéről dr. Jármy Béla orsz. képviselő. Tizenkét órakor volt az egyházi szertartás, amelyet Pálur István ref. lelkész végzett, aki magas szárnyulásu tartalmas beszéd kíséretében adta össze a fiatal párt. Az esküvő alkalmából Csaba Adorján főispánt és cialádját, * valamint a fiatal párt igen sokan keresték fel üdvözleteikkel és jókívánságaikkal. A fiatal pár a dé utáni gyorsvonattal külföldre utazott. Jegyzőválasztás. Az Orosz Árpád elhunytával megürült vállaji körjegyzői állásra az e hó 24-én megtartott választáson 13 pályázó közül egyhangúlag Szabó Elemér, börvelyi aljegyzőt választottak meg, miután a főszolgabiró által mellette jelölt Nagy István, érendrédi és Bodoky István, kismajtényi jegyző visszalépett. A nagybányai ref. egyházmegye tanügyi bizottsága április 1-én Szatmáron Sátor Dávid, szinérváraljai,lelkész elnöklete alatt gyűlést tart. Az egyházmegye közgyűlése április 17-én lesz Nagybányán. A közgyűlésen Széli Györgv, avasuj városi lelkész esperes és Helmeczy József, orsz. képviselő gondnok fog elnökölni. Szinérváraljáról Sátor Dávid, papi, Szilágyi Tihamér, világi tanácsbiró és Fábián István, tánitóképviselő lesz jelen hivatalból, mig az egyházat — értesülésünk szerint — Bay Miklós, egyháztanácsos fogja képviselni. Cudar idő jár márciusban. A folytonos esőzés miatt sem a mezőn, sem a szőlőkben nem lehet dolgozni. 29-én havas eső esett s tegnap, hétfőn is javában havazotta gyermek hangja hallatszott he hozzám. A kis Éva sirt, a leányunk. A gyermek egy ingecskében, úgy, ahogy az ágyból kiszökött, állt a jéghideg folyósón . Sirt, zokogott és az édesanyját hívta mert, me gijedt valamitől Egy pillanatig mozdulatlanul néziem a siró didergő gyermeket s e pillanat alatt két dolog futott keresztül agyamon. Az egyik magamra vonatkozott, hogy nem szabad apjától is megfosztanom ezt az anyátlan gyermeket, a másik önre, hogy soha, semmiféle vezeklés, ' könny, fájdalom, de még a purgatorium tüze sem teheti többé, büntelenné az anyát, ki gyermekét elhagyta. Vannak bűnök, melyekkel szemben magának a mindenható Úristennek jósága is tehetetlen. A kisgyermek kiabált: mama, mama . .. kicsiké arca jel torzult a fájdalomtól, nagy kék szeméből hullott a knöny. És én tudtam, h gy ez el ' nnnyek azok melyek mia t kicsordul a bűn kelvse melyek m ait el kel jönni a bünhóu sn.... Akkor elégtételt érezt-m o do t<- ma sajnálom önt miatta. De -• m a har. í, s m a részvét nem változtat ;i • g n semmit Az ön bűnének kelyh k a« elhagyou gyermek könnyei tő' e vö ai hát üi tőiéin ? Halk, kínos, k o^a o e válasz. A fér i vár •, — De ha sz i s h v . talán az mondanám «h • a ■ a . Talán csakugyan nincs / - ■■ 1 - mekétől csakhogy ez . leány nem tudja, hogy c % csak az Idő sárgította meg, hanem a sok titokban ráhullott köny és csók. Egy kis ingecskében álldogált hároméves gyermek képe veit ez. Az asszony keze remegett, mig a kis képet fölmutatta. Egyebet nem vittem magammal, mikor a házát elhagytam. Iyen volt a kis Évi, mikor... — Mikor az anyja hároméves korában hütlenül elhagyta, — Fejezte be Bacsó az asszony mondatát. Az asszony lehajtotta fejet és igy maradt szótlanul. Végre is Bacsó kezdte: — Tulajdonképen mit akar ? — A gyermeket akartam látni. — Most. tizenöt év után ? — Előbb is akartam, jól tudja, nem rajtam múlt. De most végre m«g kell mén- dánom, ha vétkeztem, megbünhödte« érte és jogom van ahhoz, amit kérek. Joga magának ? — Miért nem mondja : egy asszonynak, aki elszökött az urától a kedvaaével.. . — Nem ezt nem akartam mondani, hanem azt: egy anyának, aki elhagyta gyermekét — Igen, elhagytam; rettenetes vétek volt, tudom. — Jóvátehetetlen vétek. — Lehet. De ne beszéljünk most *z én bűnömről. Gondoljon an a, hogy valaha szenvedtem ezért a gyermekért, s az én szörnyű szenvedéseim árán kapta az életét. Valaha az enyém volt, mint a lábam, a kezem, a szemem és senkinek aincs joga teljesen és végképen elszakítani tőiem.
