Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-03-24 / 12. szám
Szí riérv íralja, 1914. Március 24. — 12. szám Tizenegyedik évfolyam # TÁRSADALMI, QAZDASAQ1 ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkiirt 5 ) fillér. MEGJELENIK M I N O E N K ED DEN. Felelős szerkesztő : fAbiAn ISTVÁN. sf *----------------------------------------------Vf .. — A lapra vonatkozó mindennemű köziem ny és kürdt^jéiiy,^ vala i.int az előfizet si dijak a „5zinérwáralja“ szerke&v tőségéhez Szinérváraljára küldendők. Uinlst<uh*t mérsékelt árahon hözlünh. y Társadalmi mételyek. AJlegnagyobb hiány a jogtalanság, mondja a latin közmondás és ezt átvihetjük más oldalra is. Átvihetjük különösen azokra a vissza élésekre, amelyeket elkövetnek nemes, nagydolgok orvé alatt. Mindjárt itt van a táncz, amelyet a klassikus népek a legszebb művészetek egyike gyanánt tiszteltek és fejlesztettek. Itt van az irodalom, a fantázia, a szépség és Ízlés eszköze és mégis a pornográfia szemtelenül magára ölti az irodalom tógáját és kiáll a vásárra és pöffesz- kedik, henceg, büszke reá, hogy keríteni tud. A visszaéléseket a maguk medrébe szorítani lehet és arra hivatott egyéneknek muszály. Nem lehet külömben teljesen kiiriani őket, mert az emberekből kikergetni a rosszat a legfőbb művészetek egyike volna, ha egyáltalában keresztül is vihető volna A szegedi postaigagatóság is -lyen gyomlálás félére vállalkozott, amikor kimondotta, hogy a posta restante levélküldeményeket a tizenhat éven aluli fiatalság csak abban az esetben veheti át, ha ahhoz szülői, vagy más megbízói .engedélye van. Ennek hiányában a gyermekek nem vehetnek át postán fekvő leveleket. Vannak szülök, akiknek nem áll módjukban a gyermekeiket ellenőrizni, különösen leány gyermekeiket, nem tudhatják, hogy egy adott 'pillanatban nem e ismerkedett meg leányuk egy , olyan férfival, kinek semmi egyébb , czélja nincs a tapasztalatlan leánnyai mint az, hogy elcsábítsa és cserben , hagyja. És hogy szövődik ez a viszony ^ az kiszámíthatatlan. Az egyiknél az utcai gyermek közvetíti, a másiknál , a cseléd leány, de legtöbb esetben a posta. A fiatal ember a postára adja a levelet és a postára czimeiteti, a hol a i kisleány átveszi a találkát megjelölő levelet. A postatiszt hivatalos esküjénél fogva sem törődhetik a mások dolgaival, az ő számára az ilyen levél olyan, mintha semmi sem létezne. Hány család szerencsétlenséget okozta már a posta-restante levelezés. Egy más dolog szintén közérdekű és az illetékes körök okos belátása szerint való az a szándék, hogy a mozik selejtes darabjaihoz, szintén nem engednek be oda nem illő fiatalokat. A fővárosi gyermekben felélesztik a kalandvágyat és a rabló ösztönöket tápláljak; de nem kevésbé a vidéki gyermekekben is. Az a fiatal suhancz, a kia minapában fekete álarczot öltött és estenként lesben állt a szűk sikátorokban, rémitette az embereket és rabolta, fosztogatta őket,, az ép úgy lehetett volna vidéke» is. A suhancz, akit a rendőrség elfogott, a kővetkezőket mondotta jegyzőkönyvbe : Napok óta járok a moziba, aho Pantónis czimü detektív történetet adnak elő. A darabban egy álarczos rabló űzi vakmerő és fantasztikus merényletét és én ezektől szinte meg- ittasultam. Mikor az első alkalom adódott, elloptam atyámi szegény napszámos ember órájá és lánczát Ezéa „SZIRÉRUARAWfl“ CflRCfÜfl A csöppség. Irta: V á r k o n y i Titusz. A nap izzó melege reszketett a szikrázó homokon s mint forró fürdő hullámai ölelt körül benünket a viliódzó levegő. Vendéglátó gazdám szorgalmasan ontotta a szavakat s én a csöndtől és melegtől bágyadtan hallgattam a duruzsolását. Állhatatos beszéde végre engem is szóra kényszeritett: — Meleg van — böktem ki nagy bölcsen. — Gyenge legények maguk városiak, öcsém — a hideg gondolatától is borzong- nak, a meleg pedig meglustult izmaikat menten megbénítja, —válaszolt. Válasz helyett mosolyogtam, — elvégre, — gondoltam — eléggé tüzbe hozott ez a tűrhetetlen meleg, mit szónokoljak Az öreget a hallgatásom fellelkesitette- Egész kis védbeszédet vágott ki a vidék mellett. Friss közvetlen, egészséges, erkölcsös, nyugodt, láztalan élet, lelki viharok, kedélyförgetegek né kül, — ezek voltak a kiszögellő pontjai szóáradatának. Hümmögtem, bár egy-két ellenvetés motoszkált a.felvemben, de mivel már jó tiz perce, hogy baktattunk az állomástól a Iszőőtelep közepén emelkedő nyárilak felé, hát csak tovább hümmögtem, mert a közel negyedórás légfürdő nagyon csendes, lázadozás nélküli emberre tett. A meleg belopakodott a pórusaimba, köiülfogta az agyamat, ott az bujkált ereimben. Mikor megéreztünk s a hüs szobában tapasz- ta'okat szereztem a vidék konyha-művészetét illetőleg, megbocsátottam a negyedórás napfürdet s pláne, mikor házigazdám illatos dohánnyal töltött pipát il esztett a fogaim közé — teljes pardont és gráciát adtam. Ebéd után álmos csöndben a jóllakot- ság kellemes bódultságával heverésztem. A nyílott ablakon át beillatozta a szobát a frissen locsolt virágok parfümé. Félálomba bágyadtam. Néha valami surranó nesz levette szemeimről egy percre az álon nehezékét. Egyszerre az a határozott érzésem támadt, hogy kutató szemek bámulnak az arcomba, majd meg (olytotl halk ne- vetgélés ütötte meg a fülemet. Leküzdve az álom energiátlanságát, hirtelen felpattantam a chaise longueról. A szoba sarkában félénken meglapulva, mint tetten ért bűnös, kipirult arccal állt egy bájos kis fruska. Tiz-tizenkét éves lehetett. Nagy gyerekszemei, melyek most félénk meglepetéssel szegeződtek rám, még nagyobbnak tűztek fel s me'eg fényük besugározta fehei arcocskáját, melyet a rajtakapás szégyen- érezte gyöngéd árnyalatú pirossággal festett be. —-T Nos, kis hölgyem — mi járatban vagyunk? kérdeztem,‘igyUredzve hangomnak kemény zöngét adni' a tekintély miatt. Úgy látszik azoaban. hogy a kis selma nem nagyon érezte ki haragomból a a szilárdságot, mert neki bátorodva, nagy határozottsággal jelentette ki: — Oh, eher monsieur, bocsánat Josephine lapdáját kerestem — s a szeme iben huncut csillogás^ jelezte, hogy má eszeágábán sinocs félni. — Megengedi kis hölgyem, hogy praesentáljam magam: dr. Nánássy János tanár Pükedlit csapott, olyan öntudatos gracioátással, hogy egy Vatteau-kép tolakodott az emlékezetembe. — Lolotte Billetetier — válaszolt, aztán pergő gyorsasággal adta tudtomra, hogy Liliéből való és most Josephinet és Louist vezeti be a francia' nyelv elemeibe. — Sokszor szomorkodom — mondota — mert nagyon szerettem Lillet és a ma chére mamant, de el kellett jönnöm, mert mama nagyon szegény. Ez a csöppség oly komolyan beszilt az életről mintha valóban átérezte volna a harcos lét halálosan komoly problémáit. Beszéd közben tekintete édes nyíltsággal keresztezte a pillantásom s élénk arcának minden idege szavainak kifejező kísérője volt. Letettem a leereszkedő bizalmasságról, mellyel eddig szóltam hozzá. — Hiszen ez a filigrán baba egy komoly, érett goridol- .kozásu kis nő, egy becsületes, harcos kis kenyórkereső, akinek ugyan még hajas babákkal ke lene játszani, de aki bizonyára
