Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-07-28 / 30. szám
/ Szinérváralja, 1914. Julius 28. — 30. szám Tizenegyedik évfolyam TÁRSADALMI, QAZDASAQI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árakEgész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes sz-im ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 5 ) fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FA BI A N istvAn. A lapra vonatkozó mindennemű köziem ;ny és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetésellet mérsékelt árakon kosiunk. A kereskedelem védelme. (M. K- L.) A szoros organizáció a sikernek elsőrendű feltétele. Ennek a szoros szervezettségnek hiányán malik, hogy a magyar kereskedelem nem tud eredményesen védekezni és nem képes kiküzdeni azt a befolyást, amely úgy a gazdasági, mint a közélet terén jelentősége szerint megilleti. Van ugyan a mi kereskedelmünknek is országos köteléke, amely különösen az első években igyekezett is nagy bnzgalommal, munkával és fáradsággal, amennyire erejétől tellett, szervezni a magyar kereskedőket A megalakított szervek egy ideig csakugyan sokat Ígérőén fejlődtek, de ma már nagy részük jóformán csak papíron van meg, nem funkcionál és igy nem jöhet komolyan számításba. Ijesztő képét láttuk ennek az országos szövetség legutóbbi jubileumán és a vele kapcsolatos kongresszuson, amelyekről a vidéki kereskedők csaknem teljesen távol tartották magukat. Kötelező alapon tudvalevőleg a kereskedelmi kamarákban vau szervezve a hazai kereskedelem De a most fennálló jogszabályok és folyó gyakorlat szerint ebben a viszonylatban a kereskedők széles rétegeinek tulajdonképen főként az adófizetésnél, a kamarai illeték lerovásánál és a választásoknál van szerepe. A nagyszámú álta'ános jellegű és egyes szakmák érdekköréből alakult kereskedőegyesületek egy része igen buzgón működik, de nagymér- tékbeu hátrányos, hogy közöttük semmiféle szorosabb kapcsolat nincsen. Ennek folytán gyakran megesik, hogy egyik-másik kérdésben teljesen eltérően foglalnak állást. A hazai hereskedelemnek legfontosabb, legsürgősebb feladata, hogy a már létező egyesületek vagy más nevű szervek bevonásával, megerősítésével, reorganizációjával megalkossa a maga tökéletes, szorosan összekapcsolt, az egész országra kiterjedő, mtnden részében valósággal élő, mindenkor készenlétben álló szervezetét, amelynek segélyével bármikor meg tudja mozgatni a kereskedők nagy tömegeit, harcba tudja őket állítani a kereskedők jogos érdekeinek védelmére, kívánságaik és törekvéseik nyomatékos képviseletére. Csakis az ilyen erős, szoros és tökéletesen kiépített organizáció nyújthat biztosítékot arra nézve is, hogy minden felmerülő foutos kérdésben kifejezésre jut a kereskedők teljes szolidaritása. A kereskedők országos egyesülete vonja le a tanulságot abból a részvétlenségböl, melyet a kongresszuson észlelhetett és álljon a szervezés újabb nagy munkájának élére. A szükséges szervezettség mellett a kereskedelem hathatós védelmének egy másik fontos feltétele, hogy a kereskedelem kelló felkészültséggel, tökéletes szaktudással és a gyakorlati tapasztalatok teljes érvényesítésével és kellő időben szóljon bele minden olyan kérdésbe, amely érdekeit érinti. Képviselőtestületi gyűlés. * Szinérváralja képviselőtestülete julius 20-án rendkívüli közgyűlést tartott, melyen eléggé fontos tárgyak felett tanácskoztak a képviselőtestület tagjai, kik közül a leg többet mindenesetre a vásárvám ügyében megindítandó per kérdése vonzotta. „SZINÉRUflRALDfl“ WRCflUfl Egy falat kenyér. Irta : Awetis Ah ironean. Hideg, fagyos téli nap volt. Ha az ember lélegzett, lehellete a levegőben megfagyott. Fehér volt a főid, fehérek a falak, a háztetők, tehérek voltak a fák az utcán és a kertekben, — egyforma fehér hótakaró födött mindent. Az éj fagyos volt és a megfagyott hó kellemetlenül ropogott a fázósan sietők lábai alatt. A napsugár nem hatolt át az eget elbontó felhőkön. Az erős hidegtől megfagyott lehellet apró karikákban szállt a levegőben. Még a hollók és a szemtelen verebek sem szálldostak szokás szerinti lármával, csiripeléssel és károgással házról-házra, hogy eledelt gyűjtsenek. Itt-ott ültek egy-egy falon vagy egy faágon csöndesen, elhagyottan, egymáshoz szorulva, — a nagy hideg összetartotta őket. Minden zugból, minden barlangból, ahol egy kis élet volt, füst szállt föl, az emberek küzdöttek a hideg ellen, igyekeztek föl melegedni, ahogy tudtak. Bár már reggel volt, N. város utcái még üresek és elhagyottak voltak. Ki lett volna olyan esztelen, hogy ilyen kegyetlen hidegben kilépne a házból? Csak néha-néha jelentek meg az ut egyik-másik sarkán bundába, kendőbe, prémbe burkolt, zúzmarával födött árnyak, kiknek szeme és szája is be volt takarva. Valami h ilaszthatatlan szükség kényszerithette őket arra, hogy kellemes, ‘fütött szobáikat elhagyják. — És ezek sem jártak rendes lépésekkel, hanem futo tak, szinte lélegzetszakadva. Ebben a korai órában az ut végén két kis gyerek jelent meg. Az egyik hét. a másik tiz éves. Karjaik soványak voltak, m:ntha a sírból kilépett halottakéi lettek vo'na. Mindketten fedetlen fővel lépegettek, hajuk zilált volt és zúzmarával voltak borítva Szemöldöküket és szempilláikat is ellepte a dér, ami a gyermekeknek szokatlan és szánalmas arckifejezést kö csönzött. Meztelen testüket alig fedte egy-két lógó rongy és nem lehetett megmondani, hogy mit helyettesített egy-egy rongy, melyik az ing, melyik a kabát. Nem voltak abból a városból valók, hanem messziről vándoroltak ide, egy szerencsétlen véres országból, atya, anya nélkül, védtelenül, árván. Viharvert hazájukról, amely tűz és kard martaléka lett, semmit sem tudtak az apróságok, vagy ha tudtak, akkor sem beszéltek róla. Csak annyit mondtak, hogy abban az országban kínozzák őket és verik az emberek. Atyánkat és anyánkat egymásután verték agyon a szörnyetegek és mi ketten elszöktü ík és mint kiüldözöttek jöttünk ide. Szegénykék éjszaka egy jószivü ember istállójában aludtak. Ott sok állat állott és meleg volt. Először a tehenek jászolába húzódtak, de azok megijedtek a szokatlan látványtól és fújtak és a kis árvák félénken menekültek egy apró borjú jászolába. A kis borjú ép olyan sovány, ép olyan szomorú, épen olyan elhagyatott volt, mint a két kis árva. A szegény állat anyja nem rég múlt ki, nem volt itf más tehén, amelyik szoptathatta vo'na, ezért szénával táplálták, de nem tudta még megemészteni. Nem volt hozzászokva, a szálakat egyenként szedte föl, rágcsált és ujra kiejtette a szájából. Mindig éhes volt, mindig szomorkodott, mindig le- horgasztotta a fejét és napról-napra fogyott. A szerencsétlennek mindig vigasz egy másik szerencsétlen Az árva borjú barátságosan logadta a kis árvákat, megbarátkoztak és megszerették egymást. És ha a két apró gyermek egymást szorosan atöjelve aludt a jászolban, a szelíd állat kis fejét rátette a jászol peremére és alvas közben meleg lehelletét a gyermekek arcába fújta. A gyermekek megelégedettek voltak, csak a kisebbik ugrott föl igen gyakran éjjelenként, kiabált, nyöszörgött, sirt es ébredezés közben panaszkodott bátyjának, hogy érte jönnek, elviszik, agyonütik őt ... Az istálló sötétjében félt a démonoktól és rossz szellemektől. Ilyenkor bátyja átölelte és megnyugtatta és isméi elaludtak. Az istállóban nagyon jó dolguk volt, mert meleg volt. Koran keltek föl és a szives vendéglátás fejében először megtisztítottak
